Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)

1982-01-05 / 4. szám

1982. január 5., kedd Dunánt úli napló 3 Két hónap a moszkvai állatorvosi Akadémián Á szovjet mezőgazdaság magyar szemmel Dr. Bozsik Lászlót, aki 18 éven át volt a sátorhelyi, majd a Bólyi Állami Gazdaság gya­korló állatorvosa és állatte­nyésztője, már mint az ÁGK pé­csi területi főosztályának szak­állatorvosát kérték fel a hetve­nes évek közepén, hogy hely­színen válassza ki a legjobb holstein-frizeket. Akkor Kalifor­niától az északi övezetig ke- resztül-kasul bejárta az Egyesült Államokat, képet kapva a világ egyik legfejlettebb mezőgazda­ságáról. 1981. október 15-től decem­ber 15-ig kéthónapos tanul­mányúton vett részt a Szovjet­unióban. Beszélgetés dr. Bozsik László állatorvossal 260 millió lakosa van a Szov­jetuniónak. — A másik nagy programjuk már 1985-re nagymértékben megjavítani a lakosság hús- és tejellátását. Jelenleg 115 millió a szarvasmarha létszám, ebből 43 millió tehén, 147 millió juh, 5,3 rrlillió Iá és 73 millió sertésük van. Ez utóbbi fejlődik a legdinamikusabban, hisz 1968-ban még csak 51 millió sertésük volt. — Azokban a szovhozokban. év előttihez képest. A terv még merészebb, a szovjet mezőgaz­daság programja a lakosság jó élelmiszer-ellátását tűzte ki. A szovhozok mindebből a legfej­lettebbet veszik át, s a legjob­bak már ott vannak a nemzet­közi élvonalban.- Rné ­Két héttel korábbi fiasítás Kirepültek a méhek A szokatlanul enyhe ja­nuári időjárás megtévesztet­te a méheket, az elmúlt na­pokban mindenütt elhagyták a kaptárokat, kirepültek. „Híznak” a méhanyák, ami azt jelenti, rövidesen, a szo­kottnál 2 héttel korábban megkezdődik a fiasítás Ba­ranya 30 000 méhcsaládjá­nál. Mészáros József megyei főméhész szerint sokba kerül ez a méhészeknek, mivel a méhek a korai fiasítás miatt igen sok mézet fogyasztanak majd el. Az első kirepülés amolyan „tisztuló” mozgás, amire szükség van, a több napon át tartó „álvirágpor”-gyűjtés azonban felesleges energia­fogyasztás. A méhek a rü­gyező orgona és japán birs, valamint a rövidesen szirmot bontó mogyoró körül kerin­genek, s mivel nem találnak virágport, összeszednek bár­mit: fűrészport, száradni ki­tett őrölt paprikát, sőt a szak- irodalom szerint még kor­mot is. A nagy gonddal ösz- szehordott zsákmányt — mi­után rájönnek, hogy nem vi­rágpor — kiszórják a kap­tárokból. Ültetvény telepít és. melioráció- ösztöndíjasként hívtak meg továbbképzés céljából. 1954-ben kaptam kézhez a dip­lomámat a Leningrádi Állator­vosi Egyetemen. Huszonhét év után tehát újra csak hallgató­ként ülhettem be az egyetem padjaiba, ezúttal azonban nem kedvenc városom, „Észak Ve­lencéje”, hanem Moszkva adott otthont. A Szkrjabinról elneve­zett moszkvai Állatorvosi és Ál­lattenyésztési Akadémián tanul­mányozhattam közelebbről a növendékállat-betegségek tan­székének tudományos és okta­tási munkáját. Miért épp ezt? Nálunk Magyprországon és Ba­ranyában is ezek a betegségek képezik most a nagy,telepeken összevont állatállomány egyik legfőbb egészségügyi problé­máját. A nyolc fakultással működő Szkrjabin Akadémián, ahol 60 év alatt 30 000 diplomás, ezen belül 12 000 állatorvos végzett, a szovjet köztársaságok hallga­tóin kívül Ázsia, Afrika és Latin- Amerika 50 országának kéoez- nek ki állattenyésztőket, állat­orvosokat. Működik itt állator­vosi, állattenvésztő-mérnöki, ál­latorvos-biológiai. biokémikus és biofizikus fakultás. Külön ka­ra van itt az állati eredetű ter­mékek — hús. tej, gyapjú, szőr­me stb. — áruismeretének. Van úgynevezett posztgraduális vagy továbbképzési fakultás, és a világon egyedül itt van esti, levelező állatorvosi fakultás a gyakorló állategészségügyi kö­zépkáderek részére, ami hat év alatt végezhető el. Az egyete­men nagy a szigor, aki az elő­adások látogatását elmulasztja, annak írásos beszámolót kell abból az anyagrészből tennie, a mulasztott gyakorlatokat pót­lólag el kell végezni, így a le­morzsolódás szinte ismeretlen. — A két hónap alatt nem­csak elméleti kérdésekkel fog­lalkozott, hanem ellátogatott egy sor mezőgazdasági nagy­üzembe. Milyen benyomásokat szerzett a szovhozokban a me­zőgazdasági dolgozók munka- és életkörülményeiről? — A moszkvai oblasztban két szovhozt, a leningrádiban egy szovhozt látogattam meg. Elöl­járóban meg kell említenem, hogy az akadémiától a legki­sebb szovhozig, mindenütt tud­nak a magyar mezőgazdaság eredményeiről, s mindenütt hangot is adtak elismerésük­nek. A Szovjetunióban most két nagy program van, a gabona- és a húsprogram. 1985-re el akarják érni a 240 millió tonna gabonát — amibe ők nemcsak a kalászost és kukoricát, de a borsót és általában minden szemes terményt beleértenek. Ez nem kis feladat, mivel csak az Orosz Föderáció területén majdnem minden második év aszályos. A szűzföldekről most nem is szólva. Nagy tervük: 1990-re elérni a fejenkénti egy- tonnás gabonatermelést az ak­kori népesség mellett. Jelenleg ahol én jártam, csak tömegta­karmányt termelnek, az abra­kot - ami mellesleg igen ol­csó — úgy veszik az államtól. Egy mázsa abrak hét rubel, egy mázsa táp 12—13 rubel, jóval olcsóbb, mint nálunk. A terme­lői és fogyasztói árak is ala­csonyak. Egy kiló hús két rubel a boltban - a moszkvai ún. kol­hozpiacokon, minden kerületben van ilyen, négy rubelért lehet birkahúst, hat rubelért — kb. 100 forint — borjúhúst venni. A baromfihús bolti ára maga­sabb, három rubel. Egy magyar tojás 9 kopekért, egy szovjet 13 kopekért kapható a boltban, holott a magyar tojás súlyban nehezebb. Ám a tojást a tárolt napok figyelembevételével fris­seség alapján árazzák be. — Milyen a nagyüzemek tech­nikai színvonala, hogy élnek a szovhozpar asztok? — Tekintve, hogy kizárólag nagy városellátó szovhozokban jártam, nem tudok általános következtetést levonni. Én min­denesetre mindhárom szovhoz- Lan a legmagasabb technikai színvonallal találkoztam, olasz Gi-gi sertéstelep, NDK Elfa Impulsa íejőrendszerek, magas fokú gépesítettség. És ami ne­kem feltűnő volt, a széna ki­váló minősége, az állatok nagy tisztasága. Mindhárom szov- hoz nyereséggel gazdálkodik. Áz állatorvosok technikai el­látottsága jóval magasabb a miénknél. Injekciós tű helyett például rövidesen tű nélküli in- jektort használnak, ami komp­resszorral működik, olyan nagy nyomással, hogy 100 oldal pa­pírt átüt. Csodálatos gyorsa­sággal lehet majd tömeges ál­latoltást végezni vele. Széria- gyártása beindult, érdemes len­ne a magyar külkereskedelem­nek felfigyelni rá. — A hogyan élnek kérdésre csak annyit, hogy ott is van háztáji gazdaság, ez adja az össz-élel- miszertermelés 25 százalékát. Amerre én jártam, jól élnek. A Moszkva melletti Lenin Szovhoz központja egy gyönyörű, új, 4— 5 szobás, színes faházakkal ki­épített falu, minden ház kert­jében fóliasátor, amiben epret, zöldségfélét termelnek. A Lenin Szovhozban 2500 szarvasmarha, ezen belül 1200 tehén van, a tejhozam magasabb, mint ná­lunk. Az „Október 50 éves" ne­vű szovhozban — szintén a moszkvai oblasztban — ún. 108 000-es szakosított sertéste­lepet néztünk meg —, 28 ilyen van a Szovjetunióban. Itt éven­te 124 000 mázsa sertéshúst ál­lítanak elő. A dolgozók létszá­ma 320 fő. a munka kétműsza- kos, a munkahét ötnapos. A fi­zikai dolgozók bére átlag 250 rubel, ami nálunk 4200 forint­nak felel meg, de más a rubel vásárló értéke. Ebben a szov­hozban minden második fizikai dolgozónak saját személygép­kocsija van. Nyilván ez még nem általá­nos, de a fejlődés óriási a 27 Dunántúli szakemberek Észak­Afrikában Tripoli központjában Az AGROINVEST megbizást kapott a líbiai mezőgazdasá­gi minisztériumtól 350 szőlő- és gyümölcsfarm létesítéséhez ár­ajánlat elkészítésére. A feladat nagy tömegű gépi földmunkát, teraszépitési munkát, erózióvédelmi berendezések építését igény­li Líbia északi térségén. A Déisomogyi Állami Gaz­daság gesztorságában tevé­kenykedő 220 milliós meliorá­ciós társaság nagy tapasztala­tokkal rendelkezik a szőlő- és gyümölcstelepítést előkészítő munkákban. Elégséges megem­líteni, hogy a társaság a kivi­telezője a Ba|aton-felvidék szőlő-rekonstrukciós, meliorá­ciós munkáinak is, ahol a ter­mészeti adottságok a talaj vo­natkozásában hasonlóak a lí­biai viszonyokhoz. Nem véletlen tehát, hogy a hazai beruházó vállalat a kül­földi munkára a Délsomogyi A. G. meliorációs főmérnökségét kérte fel, együttműködve a ter­vezésben és telepítésben a kül­földön is elismert, nagy tapasz­talatokkal rendelkező Agrober Vállalattal és a Balatonböglári Állami Gazdasággal. A munkákra négy kapitalista ország is vállalkozni kíván. Az ültetvénytelepítéssel, me­liorációs munkákkal, agromete­orológiai hálózat, valamint egy agrokémiai állomás építésével együtt közel 2,5 milliárd forin­tos munkavállalási lehetőséggel számolunk. Természetesen a kivitelezés­ben az említett vállalatokon kí­vül más intézmények munkájá­ra is szükség lesz. Líbia 19-szer nagyobb, mint hazánk területe, de lakosainak száma 2,7 millió. Gyakorlatilag csak a Földközi-tenger partján végighúzódó keskeny területet lakják, a déli terület sivatag. Természeti kincsekben az or­szág szegény, kivéve a kőola­jat, amely „Afrika Texasa”-vá tette. A nomád és félnomád állat­tartás, földművelés modernizá­lására a kormány az olajból eredő gigantikus árbevételé­nek jelentős részét kívánja for­dítani. Munkatársaimmal úgy ítél­tük meg, hogy Líbia északi te­rületei a növénytermesztés „pa­radicsoma" lehetnek. Az észa­ki -terület kissé sziklás domb­jai humuszban rendkívül gaz­dagok. Mértek itt a kollégáim 6 százalék talaj-humusztartal- mat is, amely meglepően ma­gas érték. Csodálatosak a terü­let datolya-, narancs-, citromül­tetvényei. November elején ül­tették ez évben már harmad- ízben a paradicsompalántákat az EL-Marj környéki földekre. A munkavállalók többsége külföldi, többnyire más afrikai országból valók. Tripoliban sé­tálva meglepődtem, hogy a köztisztasági munkásoknak mi­lyen nagy gondot jelent az érett és lehullott datolya elta­karítása a járdákról. Az emberek vallásossága zár­kózottságot követel, de mind­ezek ellenére a líbiaiak szívé­lyesek. Sok gépkocsi közleke­dik, a közlekedési előírások kö­zel azonosak a miénkkel. Más kérdés, hogy azokat miként tartják meg. A városi útkereszteződések­ben úgy tűnik, hogy tökéletes káosz van, de „szó nélkül" a gépkocsivezetők rendezik to­vábbhaladásuk' lehetőségét. Az üzletek áruval zsúfoltak, itt meg lehet vásárolni minden elképzelhető élelmiszert, kivéve a sertéshúsból készülteket és az alkoholos italokat. Bőven vásárolhatnak fogyasztási cik­ket. Az áruk többsége import­ból származik. Visszatérve a meliorációs munkákra, feladatunk olyan 350 farm előkészítési és telepítési munkáinak elvégzése, melyeket az „újdonsült" farmerok közvet­lenül birtokba vehetnek, ott letelepedvén számos családtag­jaikkal. A farmerok részére az állam összkomfortos házakat épít. A munkánk megkezdése előtt a félsivatagi területen el kell végeznünk a vadon nőtt féltró­pusi, sivatagi cserjék, fák irtá­sát, a részben sziklás hegyolda­lak rendezését, teraszok kiala­kítását, a terület kőtelenítését. Ezután fő feladatunk a völgy­vidéki agyagos területek fella­zítása és a felszín nehéztár­csás feltörése. Érdekességnek számít, hogy Líbiában nem szántanak, a talajforgatás egyedüli módja a tárcsázás. Terveink szerint a kivitelezési munkákat 1982. év végén meg lehet kezdeni, de addig néhány technikai és árkérdésben meg kell állapodnunk. Ha vala­mennyi „nyitott” ügyet tisztázni tudunk, közel 60 fős kivitelezői csoportot kell szerveznünk. Közreműködésünk az afrikai meliorációs munkákban termé­szetes dolog, ha figyelembe vesszük azt is, hogy az ahhoz szükséges szellemi potenciállal is rendelkezünk. Sipos Ervin, a Délsomogyi Állami Gazdaság meliorációs igazgatója Terepszépités EL-Marj térségében Kisiparosok anyag­és alkatrész­ellátása A KIOSZ és a Skála-Coop megállapodása Anyag- és alkatrészhiánnyal küszködnek az utóbbi egy-két évben Baranya kisiparosai, ami helyi jellegű, hisz országos szin­ten egyik keresett cikkféleség sem hiányzik. Például a buda­pesti kisiparosok nem utaznak vidékre anyagbeszerző útra. Mindegyik szakmában jelen­tősek a gondok. Különösen az asztalosok, az autó- és tévé­szerelők panaszkodnak, hogy napokig kell utánajárni több cikknek az ország nagyobb vá­rosaiban. De így is nehéz pél­dául műgyantaenyvet, facsavart, enyvezett lemezt, keményfát, fékcsövet és gömbfejet vásá­rolni. Mindez egyre jobban ki­hatással van a lakossági szol­gáltatásra, hisz csúszik a ha­táridő, romlik a minőség, nép­szerűtlen lesz a szolgáltató kis­iparos. A gondot csak tetézi, hogy mind többen az anyag- és alkatrészhiányt hozzák fel okként, amiért nem mernek az oly sokat propagált kisvállalko­zásokba fogni, vagy ha már bele is kezdtek, épp a súlyos­bodó anyag- és alkatrészgon­dok miatt meghátrálnak. Már alig segít az ismeretség, és kimerülőben a „házi" kész­letek is. Mi lehetne a megol­dás? Például az, hogy előjegy­zést fogadjanak el az árusító helyeken, vagy a KlOSZ-igazol- vány felmutatása elég legyen ahhoz, hogy úgy bánjanak a kisiparossal, mint egy vállalati és szövetkezeti vásárlóval. Több megyében mindegyik probléma megoldott, de nálunk is szép példával szolgál a pécsi Kun Béla téri vasbolt, az Endresz György utcai barkács- bolt, vagy a Bólyi Áfész vasüz­lete. A fenti barkácsbolt szak­emberei vállalati és szövetke­zeti anyagraktárakból is be­szerzik a kért cikkféleségeket. Maguk a kisiparosok is felke­reshetik ezeket a raktárakat, csak meg kell próbálni. Persze c legnagyobb siker akkor szü­letne, ha termelőkapcsolatba lépnének a gyárral, vagy a szövetkezettel. Reményt keltő lehetőség, hogy a Skála-Coop és a KIOSZ megállapodott, felmérik az anyag- és alkatrészpiacot, el­fekvő raktári készleteket közve­títenek, vagy hiánycikkek pót­lására nyernek meg vállalko­zókat. Hasonló ígéretet tett a Kisipari Termeltető Vállalat is elsősorban a raktáron lévő, fel nem használt készletek felku­tatására. Néhány pécsi kisiparos meg­próbál megszervezni egy anyag- és alkatrészbeszerzési, valamint ellátási társaságot, de nagyon az elején van még a vállalko­zás. Ezenkívül hiánycikket pótló kisiparosokról is tudunk a megyeszékhelyen, akik egye­bek között jó minőségű fékbe­tétet, kuplungtárcsát, fékcsövet állítanak elő, pedig a teljesen magánjeHegű hiánycikkpótlásra még nincs adókedvezmény. Ha ez lenne, akkor még többen próbálkoznának saját erőből hiánycikkeket kiváltani. Csuti János Díszcsomagoló papírok Színes mintás díszcsomagoló papírok gyártására is berendez­kedtek a Lábatlani Vékonypa­pírgyárban. Eddig kétféle szép mintájú és a külföldről impor­táltnál olcsóbb papírból ösz- szesen 2200 kilót adtak át a Papíripari Vállalat és a PIÉRT által közösen nyitott dunaújvá­rosi, budapesti és pécsi bol­toknak. Ezek az üzletek piac­kutatást végeznek, s a vásárlók véleményét továbbítják a pa­pírgyáraknak. A lábatlani gyár a továbbiakban bővíti a dísz­csomagoló papírok választékát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents