Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)
1982-01-29 / 28. szám
1982. január 29., péntek Dunántúli napló 3 Az érdeklődés előterében s A kisvállalkozások Kapitalista módszerek? Rugalmas alkalmazkodás a feltételekhez Az SZMT fórumán: A bizalmirendszer tevékenysége Kedvező tartalmi változások és negatív tapasztalatok Kevés intézkedés váltott ki az utóbbi időben akkora ideológiai visszhangot is, mint amelyik kiszélesítette a magánvállalkozási lehetőségeket. A leggyakoribb kijelentés szerint ez nem jelent mást, mint a kapitalista módszerek lassú visz- szacsempészését a szocialista gazdálkodás viszonyai közé. A nyugati propaganda is azt hangoztatja, hogy a magyar „gazdasági csoda" lényege az olyan kapitalista módszerek bevetése, mint a piacgazdálkodás és a magánvállalkozások. — De vajon valóban kapitalisták-e ezek a gazdasági lehetőségek és megoldások? — kérdeztük Takács Bélát, a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem közgazdaságtan tanszékének oktatóját: — Mielőtt a kérdésre válaszolnék, tisztázzuk, hogy ezek az intézkedések nem kizárólag a magánvállalkozások megteremtése céljából születtek, hanem a feltételekhez jobban igazodó szervezeti formák létrehozása, a szükségletek jobb kielégítésének elősegítése céljából. A kisvállalkozások lehetőségének, kisszövetkezeti, szövetkezeti szckcsoporti, gazdasági munkaközösségi, de kisipari formájának kiterjesztése is szerteágazó okokra vezethető visz- sza. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy a korábbi évek intézkedéseinek hatására szinte teljesen eltűntek a gazdaságból a közép- és kisvállalatok. Nemzetközi összehasonlításban is jelentősnek mutatkozó nagyvállalati struktúra alakult ki. Pedig nagyon sok olyan tevékenység van, amelyet célszerűbb kisebb vállalkozásokkal gazdaságosabban elvégeztetni, és jól kiegészíthetik a nagyvállalatok tevékenységét. Ismert az is, hogy gazdaságunk a fejlődés intenzív szakaszába lépett. Döntő fontosságúvá vált a meglévő munkaerő hatékonyabb és takarékosabb fel- használása. Az említett intézkedések erre is lehetőséget adnak. De megváltoztak a gazdálkodás külső feltételei <is. A külgazdaság igen rugalmas alkalmazkodást kíván, ami különböző vállalkozási formákkal nagyban elősegíthető. — Természetesen szó sincs arról, hogy a nagyvállalatokat kellene most felváltani kisebb szervezetekkel. Ezek az intézkedések a nagyvállalatok hatékonyabb működtetését is szolgálják. Lényeges, hogy ezek a változások nem célt jelentenek, hanem eszközt a személyi és anyagi erőforrások jobb hasznosítására. — Ezt képes a kis- és magánvállalkozás megteremteni? — A szabályok változatos formákat tesznek lehetővé, így például vállalatok átal létesíthető leányvállalatokat, közös vállalatokat, szélesedett a szövetkezeti formák lehetősége is. Ezeknél a tőkés jelző használata a tulajdonforma lényegénél fogva indokolatlan. A magánszemélyek gazdasági munkaközössége és a kisipari formák szélesedése — noha ezek egyéb, már említett formák melletti lehetőségek — váltották ki az érdeklődést. — Talán mert ezek azok a bizonyos tőkés formák ... — Az árutermelés és a piac több ezer éves, a tőkés árutermelés ezek talaján jött létre. A tőkés viszonyok lényegi sajátossága ellenben a gazdasági kényszeren alapuló, megfizetés nélküli munkaerő elsajátítása. A hazai lehetőségek viszont elsősorban arra adnak módot az állampolgároknak, hegy saját munkaerejüket, anyagi eszközeiket hasznosítsák. A szabályok lehetőséget adnak arra is, hogy vállalati eszközök használatával alakuljanak vállalkozások. — Mégis miért keletkezhetett az a nézet, hogy ezek a módszerek „kapitalisták"? — Gondolom, ebben szerepe volt annak is, hogy az árugazdaság, a piac szerepét indokolatlan leegyszerűsítéssel, igen egysíkúan magyaráztuk. Talán szerepe lehet annak is, hogy a megélénkült idegen- forgalom hatására sokan megismerkedtek a tőkés országokban levő kisvállalkozásokkal is, és a párhuzam megvonása kínálkozni látszik. — A kapitalista piacgazdálkodásról például hangsúlyozni szoktuk azt, hogy mivel csak utólag derül ki a piacon, hogy szükség van-e arra az árura vagy sem, ezért nagy pazarlás forrása ... — Ez valóban együttjárhat az árugazdasággal. De fontos velejárója az árugazdaságnak az is, hogy csak a társadalmilag indokolt ráfordításokat ismeri el — alkalmasint ennek figyelmen kívül hagyása is vezethet pazarláshoz. Árugazdagság viszonyai között élünk, ezeket a viszonyokat nemcsak formálni lehet, de alkalmazkodni is kell hozzájuk. De ha már itt tartunk, az említett formák esetében a megrendelésre való termelés, a tevékenység iránti igény jó felmérése elkerülhetővé teszi, hogy szükségtelen termék keletkezzék, bizonyos jcvító-szolgáltató tevékenységeknél úgyszintén. Hiszen nagy az igény a jó minőségű termékek, gyors, pontos, megbízható, olcsó szolgáltatások iránt. Ez persze nem zárja ki, hogy át nem gondolt, vagy a körülmények lényeges változása stb. ok miatt ilyen vállalkozások ne lehetnének sikertelenek. — Ez bizony kockázattal jár. — Bizonyos ellenvélemények elhangozhatnak azok részéről is, akik nem kívánnak vagy tudnak ilyen lehetőségekkel élni, vagy esetleg féltik a vállalatok jó szakembereit. De ez segítheti a vállalatoknál dolgozó jó szakemberek megbecsülését is.-* Csak a gazdálkodásban érezteti hatását majd a kisvállalkozói rendszer bevezetése? — Valószínűen nem, hiszen most is láthatóan gazdaságon túli kérdéseket is felvetett. Úgy gondolom, hogy hatása lesz az üzemi demokráciára, tartalmi teljesebbé válásában: növekedhet azok száma, akik a társadalmi tulajdont „vállalkozóként” működtetik. A lehetőségek kiszélesedése — mivel a kért tevékenység engedélyezése a jogszabályban rögzített feltételek megléte esetén nem mérlegelés tárgya —, egyenlőbb esélyek biztosítása a demokrácia feltételének erősödését jelenti. B. L. SZET-pályázat 1982 szeptemberében kezdődik a szakmunkások előkészítő tanfolyamának 10. évfolyama. Ez alkalomból a SZOT és a KISZ KB „Tizedik esztendejébe lép a SZÉT” címmel pályázatot hirdet. A pályázat célja, hogy felkutassa és bemutassa a SZÉT valóságos értékét, fiatalokat, életutakat formáló erejét, társadalmi hatását. E pályázaton a sajtó munkatársain kívül a jelenlegi és a volt SZET-eí tanulók is pályázhatnak önvallomásaikkal, visz- szaemlékezéseikkel. A legjobb pályamunkákat jutalomban részesítik. Az önvallomásokat legkésőbb 1982. április 30-ig kell megküldeni — 3 példányban — a-SZOT kulturális, agitációs és propaganda osztályának. Cím: 1415 Budapest, VI., Dózsa Gy. út 84/b. A borítékon tüntessék fel: „SZÉT cikkpályázat”. Ma már mindez szinte történelem. A kisebb falvakban legfeljebb a tanító helyben lakó,, a többiek úgy járnak oda máshonnan. Az, ilyen kis helyen a tanítónak — aki már hosszú évek óta oktat — ma is megvan a tekintélye, ilyet már tapasztaltam. A nagyközségekben már más a helyzet. Hogyan él ma az értelmiség egy nagyobb faluban? Villány háromezer lakosú település, önálló iskolával, művelődési házzal, orvosi rendelővel, borgazdasággal, szakmunkásképzővel, termelőszövetkezettel, vállalatokkal. Egy ekkora helyen, magától értetődik, megnőtt az értelmiség létszáma, de azért mégiscsak falu. Hogyan változott az életmód? Megvan-e még a régi tekintély? Egymásra vannak-e utalva? Hátrányban vannak-e a városban élőkkel szemben? A kérdések legtöbbjére, ha rövid választ akarnánk, egyszerűen nemet lehet mondani. Azonban a kérdés nem ilyen egyszerű, mert Villány egy igen jó helyzetben levő település: közel van Siklóshoz és Pécshez is, tehát nem „isten háta mögötti" hely. Tanárokkal beszélgettem az előbbi kérdésekről: Nagy Bélával, aki már 1951 óta az általános iskola igazgatója, Takáts Zsolttal, aki testnevelést és gyakorlati foglalkozást tanít, Herr Miklósáéval, magyar—történelem szakos tanárral és Kertész Edittel, az iskola titkárával. A mároki iskolát is beleszámítva negyvenhárom pedagógus dolgozik itt, a gyerekek öt társközségből járnak a villányi iskolába. A tanárok 60 százaléka villányi születésű, minden tanáruk képesített. Azt még el kell mondani az iskoláról, hogy mivel Villány lakosságának egy A pécsi népfrontbizottság ülése A Hazafias Népfront Pécs városi Bizottsága dr. Pilasza- novich Imre elnökletével tegnap délután tartotta meg idei első ülését a városi tanács nagytermében. Az ülésen részt vett Szentirányi József, az MSZMP Pécs városi Bizottságának első titkára és a népfrontbizottság tagjait időszerű belpolitikai és várospolitikai kérdésekről tájékoztatta. Az ülés második napirendi pontjaként a népfrontbizottság megvitatta és elfogadta Gergely László, városi titkár által előterjesztett beszámolót a bizottság 1981. évi munkájáról. Ezt követően az ülés megvitatta és elfogadta a Hazafias Népfront Pécs városi Bizottságának 1982. évi munkaprogramját és az elnökség idei év első félévére vonatkozó üléstervét. része német nemzetiségű, minden évfolyamban egy-egy csoport tanul németül is. És a tanárok, s Villány értelmiségének életmódjáról mit lehet elmondani? Takáts Zsolt kezdi: — Az úgynevezett hagyományos életmód már egyáltalán nem létezik. Ismerjük egymást, jó viszonyban vagyunk, de a régi értelemben vett összejárás már nem jellemző. Azt mondhatom, hogy a pedagógusok is csak szűkebb körben, pontosabban ki-ki a maga baráti körében tart fenn szorosabb kapcsolatot. Legtöbbünknek van szőlője, ami lehetőséget ad évente többször is arra, hogy valamennyi tanár összejöjjön hol egyikünk, hol másikunk szőlőjében. Falun belül nincs sok hely, ahova elmehetnének: az Opor- tó, a Fülemüle csárda, a mozi, a kultúrház. Sok embernek van autója. Szinte nincs olyan hét, hogy valaki meg ne fordulna Pécsett, rendszeresen járnak színházba, s így lassanként, a közlekedésnek hála, elmosódnak az efféle különbségek. Ezt a lehetőséget a gyerekeknek is megadják a színházbérlettel, évi két előadásra biztos, hogy minden tanuló eljut, helyben pedig moziba úgyszólván korA szakszervezeti bizalmirendszer létrehozásának célja az volt, hogy segítse elő a mozgalom kettős funkciójának gyakorlati érvényesítését, a szak- szervezeti munka színvonalasabbá tételét. Biztosított legyen a tagság közvetlen részvétele a mozgalom mindennapos munkájában, a szakszervezeti és az üzemi demokrácia gyakorlásálátlanul. Talán egyedül a művelődési ház az, ami egy kicsit kiesett a szellemi élet központjából. Igaz, szakkörök, kórus működik itt, de a művelődési ház szerepét valahogy átvette a televízió. Az autó, a tv megváltoztatta az embereket. — A hatvanas években még nagyon pezsgő élet volt a művelődési házban, kiváló előadásokat hallgattunk, de mostanában úgy vesszük észre, a fiatalokat nehezen lehet megmozgatni. Ami igazán nagyobb tömegeket vonz az a Bóbita vendégszereplése, ami még ma is rendszeres. — Szakmailag jelent-e hátrányt, hogy falun élnek? — Ha nincs is itt olyan könyvtár mint Pécsett, nem érezzük magunkat hátrányban. Csupán egyéni igényesség kérdése a dolog, a szakmai folyóiratokat, s mindent, amire az embernek szüksége van, megkapjuk. Amellett, hogy gyakran járunk Pécsre, ott a másik, igen fontos tényező, ami egyszerűen nem engedi, hogy begyöpösödjünk: a különböző továbbképző tanfolyamok, ezeket rendszeresen hallgatjuk. A továbbképzésnél, szaktanfolyamoknál mindenkire sor kerül, és az önképzést sem lehet figyelmen kívül hagyni. Hátrányt inkább olyan szempontból érzünk, ami a mindennapi gyakorlati élettel kapcsolatos, például a bevásárlás. Vannak dolgok, elsősorban a hús, amiért már Siklósra kell menni, vagy a mélyhűtött áru, ezeket itt nehezebb beszerezni. Ezt csak azért említjük, mert ez is szorosan az életmódhoz tartozik — így a közös vélemény. ban, ugyanakkor javuljon a vezetés és a tagság kapcsolata, jobban érvényesüljön a jogok és kötelezettségek egysége. Közelmúltban a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa elnökségi ülésen foglalkozott a bizalmi testületek tevékenységének megyei tapasztalataival. Elöljáróban néhány statisztikai adat. Megyénkben a választások során 7136 bizalmit és közel ennyi helyettest, valamint 738 főbizalmit választottak meg az alapszervezetekben. A bizalmiak közül minden ötödik 30 éven aluli és 67 százalékuk fizikai munkás. A korábbi bizalmiak felét választották csak újjá, ami arra vall, hogy megszűnt gyakorlattá lenni a szemlélet; „mindegy, ki fesz a bizalmi”. Az SZMT elnökségének megállapításai közül első helyre kívánkozik: a választások után felkészültebb és minden vonatkozásban jobb összetételű bizalmi hálózat jött létre Baranyában. Nőtt a bizalmiak felelősségérzete, változott szemléletük, bátrabban teszik szóvá a mindennapi munka során keletkező gondokat, visszásságokat. Sürgetik a folyamatos, a szervezett munkát akadályozó tényezők megszüntetését, állandóan napirenden tartják a termelés feladatait. Ugyanakkor több információval is rendelkeznek a felsőbb szakszervezeti szervek munkáját illetően, ismerik a határozatait. Az eredmények mellett néhány negatív jelenség is akad, hiszen a bizalmiak igen eltérő körülmények között dolgoznak, s jelentős részük — éppen a fiatal koruk miatt — nem rendelkezik kellő mozgalmi tapasztalattal. Emiatt körükben tapasztalható bátortalanság, az egzisztenciális függőségből adódó félénkség. Több bizalmi véleményeként fogalmazódott meg: nem népszerű ma ezt a funkciót ellátni. Főleg ott hangzik ez el, ahol a szakszervezeti bizottságok és a pártszervek nenj adnak meg minden támogatást, ott, ahol a bizalmiak magukra maradnak gondjaikkal. A bizalmi testületek jól élnek jogosítványaikkal. Véleményezik a vállalatok éves és középtávú terveit, a gazdaságvezetők munkáját, döntenek a szociálpolitikai tervekben, a kollektív szerződések létrehozásában, a vállalati bér- és jövedelempolitikában, a vállalati szociális-, jóléti- és kulturális alapok felosztásában és még egy sor, igen fontos kérdésben. A fejlődés ellenére — természetesen — még nem mindenhol végzik munkájukat az elvárt színvonalon, az elvárt igényeknek megfelelően. Érvnek oka, hogy az üzemi demokrácia gyakorlása nem megy máról-holnapra, tanulni kell a jógák és a kötelességek gyakorlásának módját. Ezért igen fontos feladat a jövőben, hogy a pártszervezetek rendszeresebben tanácskozzanak a bizalmiakkal és főbizalmiakkal —• közülük is a párttagokkal —, jobban támaszkodjanak a bizalmiak tapasztalataira, bátorítsák őket nagyobb önállóságra, a tagsággal való kapcsolat erősítésére. A véleményezési jogkör gyakorlásának javítása igényli, hogy az illetékes pártszervek és felügyeleti szervek érdemben vegyenek részt a vélemények kialakításában, másrészt a minősítéseknél és a munkáltatói jogok gyakorlásánál támaszkodjanak a bizalmi testület véleményére. Végezetül: az üzemi demokrácia gyakorlásában az átfedések és párhuzamosságok csökkentése érdekében pontosítani kell a pártszervezetek, a szakszervezetek és a gazdaságvezetők feladatait K. F. A barátságokat ma már nem köti annyira a foglalkozás mint régen. Jól lehet erős befolyásoló tényező a foglalkozás és a munkahely, ez mégsem úgy kötelező, mint annak idején. A barátságok leginkább az emberi szimpátia alapján köttetnek, és igy nyitottabb baráti körök jönnek létre. És a tekintély? Ezt meg is mosolyogják. Régen még jelentett valamit, ha a tanító végigment az utcán, ma már, ahogy mindannyian állítják, sajnos, a vagyon jelenti a tekintélyt. Ugyanakkor magától értetődik, hogy ezeknek az embereknek példamutató magatartással kell lelöljárniuk, mert a falu még ma is olyan, mint egy kirakat, még akkor is, ha a különböző foglalkozásúak nem tömörülnek külön-külön „kasztba”. Dücső Csilla megszűnt a Hagyományos zártság A képeken; Nagy Béla, Takács Zsolt, Kertész Edit, Herr Miklósné Értelmiség - falun Már csak könyvekből, visszaemléliezésekből ismert, hogy miként élt a várostól távoli, csöndes faluban az értelmiség, hogyan védekeztek a bezártság, az elszigeteltséa ellen o szinte kötelező összetartással, életformájukkal. Olvastam, hogy valaha a falu kocsmájában állt egy nagy, kerek asztal, ekörül foglalt helyet a tanító, a gyógyszerész, a pap, az orvos, s aki még „tudós” lembernek számított a faluban. Valamikor ők voltak a tekintély a faluban és nagyon erősen egymásra voltak utalva. t
