Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)
1982-01-28 / 27. szám
1982. január 28., csütörtök Dunántúlt napló 3 Jandó Jenő romantikus estje Jandő Jenő múlt szerda esti szólóestjét a pécsi Liszt Teremben egy műsorváltozás közlése vezette be. Az ilyesminek, bár sokszor elkerülhetetlen, nem Örül a hangversenyhallgató. Ezúttal azonban a cserének maradéktalanul örültünk: egy viszonylag jelentéktelen Franck- mű helyett Jandó egy mindenképpen súlyos Brahms-művet adott elő: a fiatalkori f-moll szonátát. Szünet után négy Chopin-ballada zárta a sort: a g-moll, az F-dúr, az Asz-dúr és az f-moll. A szólista tehetségét, előadó- ,művészi karakterét már az elsőnek játszott Mendelssohn-va- riációsorozat is pontosan, határozotton jelezte. Elemzőkészsége, lényeglátása még inkább kitűnt Brahms művében. Kiválóan érzékeltette az első tétel :drámai felkiáltásait, poétikusan keserű merengését, dörgő basszusokkal és brilliáns jobb- kéz-játékkal formálta meg a Scherzót, „kopogtatta" le az Intermezzo — Beethovenre emlékeztető — sors-témáját, vázolta fel a zárótétel gazdag zenei anyagát. A szonátából világosan kiderült mély rokonszenve Brahms iránt; lényegre törő felfogása a monumentalitáshoz való vonzódásban, a nagy ívű formálás előtérbe helyezésében nyilvánult meg. Chopin-játékát is a zeneszerzővel való belső azonosulás jellemezte, s ez - helyesen — nem annyira a koncertszerűségben, a „mutatvány”, a hatások keresésében mutatkozott meg, hanem inkább az élmény újraalkotásában. Úgy hatott mindez, mintha a művek most születnének, most keletkeznének. Nem egyszerűen a balladák hiteles tolmácsolásának voltunk tehát tanúi, hanem megfigyelői, részesei lehettünk egy formálódó, egyre inkább kibontakozó előadóművészegyéniség találkozásának Chopinnel. Ebből következik, hogy Jandó előadásmódja — általánosságban — „elmozdult" a mezzoforte felől a fortissimo felé, a szélsőségek ai közép: az állandó forték felé közelítettek; kevesebb volt a cezúra és a hatásos váltás, mint más, tetszetősebb, a hatást jobban kereső előadásokban. Egy nagyon kemény, egy tömbből formált, már-már rusztikusra faragott Chopin-képet varázsolt elénk Jandó. E kép nemigen emlékeztet a hagyományos romantikus Chopin- képre, és szűkölködik az álmatag, harmatoson, könnyesen fájdalmas, helyenként megfoghatatlanul szertefoszló részletszépségekben, hangulatokban. Ez a kép ízig-vérig modern, a mi világunk szemszögéből újra alkotott, de feltétlenül hiteles Chopin-kép: igaz, meggyőző és eredeti. Azzá teszi Jondó tehetsége: elhitető ereje, technikai tudása és - nem utolsósorban — temperamentuma. Ha zongoristánk a helyenkénti visz- szafogottságban, s a jó értelemben hatásos pillanatok finom művű kimunkálásában még előbbre lép, még messzebbre jut. Varga János A Pécsi Filharmonikusok hangversenye Schönberg és Mahler egy- egy művét adta elő a Pécsi Filharmonikus Zenekar hétfőn este a Nemzeti Színházban. Az eredetileg tervezett Chopin- zongoraverseny, sajnos, elmaradt, így a századforduló zenéjének két olyan alkotását hallottuk — Schönbergtől A megdicsőült éj c. szimfonikus költeményt, Mahlertől a Dal a földről c. szimfóniát —, melyek, az alkotók szándékának különbsége ellenére, túlságosan is egybehangzók. A későromantika megfáradt, önemésztő érzelmi világát idézik fel, ábrázolják, s formailag, szerkezetileg megoldatlanok. (Keletkezésükkor Mahler már nem, Schönberg pedig még nem jutott el olyan érzelmi, esztétikai, zenei tartalmakhoz, melyek révén mást, újat kezdeményezett volna.) Az együttes, Breitner Tamással az élén — mint jó muzsikusokhoz illik —, igyekezett ezeket a nem minden szempontból tökéletes, de különös, ritkán hallható műveket jól előadni. Ez egészében sikerült is. Szépen, kiegyensúlyozottan, árnyaltan szólaltatták meg — elsőnek — Schönberg vonóskarra írt művét. Hiányosságként legfeljebb azt említhetem, hogy a basszusszólamok (elsősorban a cselló) időnként gyengélkedtek, s az együttes a dinamikai fokozásokat nem tudta következetesen végigvinni, de mindezért kárpótolt a nemes hangzás és a vonós szólamvezetők — elsősorban Gyermán István — kiváló szólistateljesítménye. A Li-Taj-Po ókori kínai költő (németre átültetett) verseire írott, énekes Mahler-szimfónia előadása talán még jobban sikerült. Elsősorban a „belső” tételek (2., 3., 4., 5.) tetszettek, tehát azok, amelyekben a zeneszerzői szándék világosan felismerhető, határozottabb formát öltött, és a formák, a szerkesztés érzékelésének örömét nem rontotta el a folyondárszerű romantikus formálás na- gyotmondása, keresettsége, túlzott szóbősége. Az énekes szólisták — Barlay Zsuzsa (alt), Fülöp Attila (tenor) — nehéz szólamaikat kiválóan tolmácsolták, de végül is az előadóművészet szigorú törvénye érvényesült: minél jobb volt a tolmácsolás, annál inkább előtűntek a mű gyengeségei. Az újítás, a ritkán játszott művek előadásának szándéka mindenképp méltánylandó, különösen, ha társul hozzá a megszólaltatás számos szépsége is. Mégis azt remélem, hogy az együttes érdeklődése — a későromantikus német zene után — a valóban modern zene felé fordul, hiszen e körben az elhangzottaknál jóval jelesebb és sikerültebb művek serege várja a műsoron tartást, a bemutatót. Csak példaként említek hazai szerzőket: Weiner Leó, Lajtha László, s a maiak, a fiatalok ... V. J. Helyesírásunk legfőbb jellemzője a kiejtés szerinti írás. Ez az elv nemcsak a hangjelölésre, a szavak elemeinek jelölésére vonatkozik, hanem azt is jelenti, hogy írásunknak követni kell a megváltozott kiejtést. Változott-e néhány szó kiejtése, használata A magyar helyesírás szabályai 1954-es kiadása óta? Igen, változott. Ezt a változást vizsgálta meg az MTA Helyesírási Bizottsága. A szótári rész szavainak írásképét összevetette a mai művelt köznyelvi kiejtéssel. A bizottság megállapította, hogy a hisz-bői képzett hivő szóban meghosszabbodott az /. Valószínűleg a hívek hatására, ejtése a mai köznyelvben: hívő. A zsűri szóban meghosszabbodott az ü. Tehát az új helyesírási szabályzatban hivő és zsűri fog állni. A düh, méh és az ehhez hasonló -h végű szavakban az íráskép hatására terjed a h ejtése. A bizottság javasolta a dühvei, méhvel alak mellett a dühhel, méhhel alakok elfogadását is. A valódi értékek védelme, ismertetése és terjesztése Népművészeti vásár Hegalakul a Népművészeti Egyesület A civilizált ember növekvő passzivitása ellen többféleképpen lehet küzdeni. A küzdelem egyik módja az, amelyet a népművészet újkorának kézművesei választottak. Magyarországon a hetvenes évek elejétől szerveződnek azok a népművészeti táborok, amelyeknek résztvevői már nemcsak egyéni időtöltésnek vagy önkifejezésnek tekintik a fafaragást, gyapjúszövést, korongolást, hanem környezetalakítási és életmódkisérletnek is. A kérdést így teszik föl: lehet-e a népművészet a megszokottnál egyénibb, emberibb környezet kialakításának eszköze, alapja, beépit- hetők-e mai kultúránkba régebbi korok szükség szülte leleményei, azaz paraszti és kézműves hagyományaink? A kérdés most már talán szónokinak hangzik, hisz ma a fiatalság kedvenc ruhadarabjai közé tartoznak a parasztingek, kendők, szoknyák, kedveltek a szőttesek, a kékfestő anyagok, lakásainkba bevonul a mázas cserép, a parasztbútoi’, játszótereinken megjelennek a faragott hinták, mászókák és állatok. Kiknek köszönhetjük környezetünkben egyre gyakrabban feltünedező üdítő hatású tárgyainkat? A hivatásos és amatőr népművészek legjobbjainak, a hagyományos népi kismesterségek új erőre kapó képviselőinek. Vannak sajnos, akik visszaélnek a népművészeti tárgyak iránti növekvő igénnyel, és álnépi tömegáruval árasztják el a piacot. Csinálhatják a közízlés fejletlensége és bizonytalansága miatt. Mit tehetnek ellenük a célszerű népművészet újraélesztésének elhivatott munkásai? Szervezetet alakítanak, melynek célja a népművészeti és kézműves tárgyalkotás valódi értékeinek védelme, ismertetése és terjesztése. A szervezet tehát mindazokat befogadja, akik azért munkálkodnak, hogy mai valóságos igényeinket szolgálják hagyományaink. Az alakuló egyesület segíteni kívánja tehát az alkotást, de rostálásra is vállalkozik: állandó zsűri működtetését tervezi, amely megakadályozza olyan dísztárgyak piacra kerülését, amelyek elhomályosítják a népművészet lényegét és lejáratják azt. A múlt év novemberében megjelent miniszteri rendelet meghatározza ugyan azok körét, akik népművészeti vásárokon árusíthatnak, ez a kör azonban túlságosan szűk: nem foglalja magába azokat a tehetséges amatőröket, akik országos népművészeti pályázatokon és kiállításokon neves néprajzosokból, művészettörténészekből, ipar- és képzőművészékből álló zsűrik kezéből díjakat nyerhetnek. A Népművészeti Egyesület az amatőr tehetségek számon tartására és gondozására vállalkozik, s mint jogi személy — a rendelet szavaival, „népi iparművészeti tárgyak előállításával és forgalomba hozatalával foglalkozó szervezet" — jogot szerezhet arra, hogy a vásárokat is ízlésnevelő, életmódformóló tevékenysége egyik színterévé tegye. A népművészeti tárgyalkotás hívei és szakemberei kétnapos konferenciára gyűlték össze a múlt év végén Székesfehérváron. Itt indult meg az egyesület országos szervezése: a megyei szervezők itt kapták az első hivatalos és részletes tájékoztatást az egyesület céljairól, működésének tervezett kereteiről. Egyhónapos munkájuk eredményeiről számoltak be január 8-án a Népművelési Intézetben A következő egy-két hónap alatt az eddigi és az ez utáni jelentkezőkből megalakulnak a megyei (és budapesti) területi csoporték, amelyek az egyesület munkájának legfőbb terhét fogják hordozni. Ezt a tényt nem lehet elégszer hangsúlyozni! Tudni kell ugyanis, hogy a népművészeti alkotók szerveződése a táborok, egyes tanácsok, gazdasági intézmények, múzeumok jóvoltából évek óta tartó folyamat. Vannak olyan szakkörök, amelyeket egy- egy táj egyre több intézménye támogat, fölismervén a népművészeti tevékenység sokoldalú társadalmi értékét. Egy-egy ilyen szakkör a szőkébb haza büszkesége, amelyre ki-ki szívesen áldoz. Az egyesület nem szeretné kiszakítani őket saját társadalmi környezetüktől — magyarán nem akarja egyesületi célokra megkaparintani a helyi támogatást. Az egyesület célja az alkotó erők felszabadítása, s ennek eszközét nem a minden áron való centralizálásban látja. A tagok körét sem kívánja korlátozni kezdetben az egyesület: szívesen fogad minden népművészt vagy népművészettel ismerkedőt, népi iparművészt, kismestert, elméleti szakembert, pártoló személyt vagy intézményt, és mindenkit, aki a meghirdetett célokkal egyetért. A kiválasztódás a jövő dolga: maguktól távoznak majd, akik a szervezet belső igényrendszerében nem találják meg a számításukat. .. Ez azonban még a távolabbi jövő. Egyelőre meg kell alakulnia az egyesületnek. Ez a tervek szerint a területi szervezetek küldötteinek közgyűlésén ez év tavaszán fog megtörténni. Trencsényi Imre Ilii Űjf helyesírási szabályzat Változott a kiejtés? A kettős alak megmaradása és megszüntetése A szótári részben található e ~ ö váltakozást mutató szavakat is megvizsgálta a bizottság. Néhány esetben továbbra is kettős alakot javasolt, másutt viszont megszüntette a kettős alakot. Világos, hogy olyan alakpárok, melyek a köznyelvben mindkét formában előfordulnak, nem maradhatnak ki a helyesírásból sem. Bár a fejlődés elöbb-utóbb az ingadozás megszűnését hozza. A fel ~ föl és a néhány hasonló alakpárt viszont még sokáig megtartja a nyelvünk. Az e~ö váltakozás 144 szópárban megmarad. A kettős alak megszüntetése mellett döntött a bizottság a cseber — csöbör, fertelem — förtelem, fenség — fönség szavaknál. Csöbör, förtelem és fenség lesz majd az új szótárban. A szeg — szög esetében jelentésmegoszlás figyelhető meg. Már nem egy szónak az alakváltozatai, hanem két különböző fogalmat jelölnek. A szeg a műszaki nyelvben él, a szög a geometria nyelvében. A köznyelvben váltakozik a két alak, de a fejlődés a szög irányába hat. A Helyesírási Bizottság korainak tartotta a kettős alak megszüntetését. Tehát még alakváltozatként fog szerepelni az új kiadásban. A pereg — pörög címszót viszont két önálló szóként vette fel a bizottság az új szabályzatba. Pereg a könnye valakinek, a búza a zsákból, a falról a vakolat, peregnek a fákról a levelek, a napok, az évek, az események stb. Pörög a csiga, az orsó, a rokka, a kerék, a lány tánc közben. A pereg szóhoz a felülről lefelé mozgás képzete, a pörög szóhoz a tengely körüli mozgás képzete társul. Mindkét alak használható ebben: pereg — pörög a nyelve. Az 1954-es kiadásban még egy címszó alatt szereplő pereg — pörög az új kiadásban a megállapított jelentésmegoszlás miatt lesz két egyenrangú címszó. Dezsöné Zemplényi Vera Emlékezés Petar Dobrovicra 1890. január 14-én Pécsett, a mai Bartók Béla, az egykori Árpád utca 31. szám alatt, kis emeletes házban született Péter Dobrovic, a jeles szerb festőművész. A pécsi ciszterci gimnázium, a mai Nagy Lajos Gimnázium növendéke volt és itt is érettségizett. Már az iskola padjaiban egyéni vonása festői képessége és vitatkozó természete volt. Az érettségi után Budapestre költözött, ahol beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. Pécsett 1913-ban rendezte meg első képkiállítását, de Budapesten előzőleg 1911-ben a Műcsarnok. 1911-12-ben pedig a Képzőművészeti Társulat kiállításán is szerepelt festményeivel. A magyar fővárosban folytatott tanulmányai és a Párizsban eltöltött évei nagy hatással voltak Petar Dobrovic festőművészeti fejlődésére. Pécsi vonatkozású a ,,Baranyai táj" című festménye, amely az Aranyhegyet ábrázolja, kipillantással a Donátus felé, a háttérben a Jakab-heggyel. Amikor a francia fővárosból visszatért Pécsre, egy csendéletet is festett, amelyet Újvidéken Jelka Hadzi őriz. A Janus Pannonius Múzeumban pedig ott van egyik szénrajza. A „Fehér ruhás férfi”, illetve „Férfi, erős napsütésben" c. festménye a Modern Magyar Képtárban található. Petar Dobrovic az akkor még „aktivista" művész 1918-ban a politikai élet mezejére lépett. A pécsi pünkösdhétfői 6-os katonaforradalomban aktivan vett részt, ezért letartóztatták és a budapesti hadbíróság Conti utcai fogházába szállították, ahonnan 1918 őszén szabadult ki. Amikor 1918. november 14- én a szerb-horvát-szlovén királyság csapatai megszállták Pécs városát, a baloldalon állt és szembehelyezkedett a „nagyszerb" nacionalizmussal, de nem szakitotta meg kapcsolatait a Pécsett élő magyar barátaival. Abban az időben Dob- rovicot úgy emlegették, mint „nagy szerb agitátort és erős szocialistát". A festő Dobrovic politikai szerepe 1921 augusztusában érte el csúcspontját. Ugyanis ő lett ekkor a rövid életű Baranyai Köztársaság elnöke. Az 1919—20-as években sokat volt távol Pécstől. Belgrádban vagy Újvidéken élt és eljutott mór Dalmáciába is, ahol később művészete kiteljesedett. A ..Pécsi Újság" szerint Belgrádban: „a lapok egyértelmű elismeréssel nyilatkoznak arról a művészetről, amelyet Dobrovic munkái képviselnek. Külön elismeréssel emlékeznek meg a lapok a Colac-Antic briaadéms ezredes Doktor János portréiról, valamint a „Forradalmárok agyonlövetése", a „Tavaszi Hozsánna" feliratú kompozícióiról. A megnyitás után Dobrovicot a régens vendégül látta." Dobrovic, Jugoszláviából többször hazalátogatott Pécsre. ,.Ebben az időben hatalmas temperamentumának megfelelő egyéni expresszionizmust kulti- vált. és nevelte a pécsi ifjú gárdát . . . Dobrovic hatása alatt állt az egész ifjúság, mondhatnám, Pécs egész képzőművészete ... és a művészkör tavaszi tárlatán, 1921-ben, az expresszionizmus-kubizmus játszott szerepet” — írtai róla Lőrinc Péter „Válságok" című írásában. Az ellentmondások embere veit politikában és művészetben egyaránt. Festményeinek számát körülbelül négyszázra becsülik. Élete utolsó éveiben főleg portrékat és táj-, illetve városképeket festett, de nem hanyagolta el az aktfestészetet sem. Negyven évvel ezelőtt, 1942. január 27-én, a németek megszállta Belgrádban, lakóházának liftjében szíve felmondta a szolgálatot, ott érte a halál. Pusztai József
