Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)

1982-01-24 / 23. szám

1982. január 24., vasárnap Dunántúli napló 3 Megérkezett Baranyába az else M-18 „Dromader” Gyorsítja a védekezési munkát Teljesítménye percenként fél hektár A „Drorrtader”, amit, noha semmi köze az egypúpú tevé­hez, a magyar pilóták máris dromedárnak becéznek, ez év elején landolt a sátorhelyi re­pülőtéren, amolyan igazi újdon­ság a Baranya megyei növény- védelmi légi flottában. Pilótája Elek Tivadar, a BMK dolgozója - gyémántkoszorús vitorlázó re­pülő, aki 1981-ben az olvasói szavazatok alapján az év leg­jobb MHSZ-sportolója lett. Miután több próbarepüléssel claposan bejáratta, hangár hí­ján a sátorhelyi reptéren he­lyezte téli pihenőre öröme­dért, s maga is pihenőre vo­nult. Most a mohácsi Felszaba­dulás lakótelepen várja az idő enyhébbre fordulását. Február végén, március elején, amint a hó elolvad, csakúgy, mint évek óta mindig, azonnal felszáll, de a kiselejtezett AN-2 helyett ez­úttal egy igazi korszerű merev­szárnyúval, amit műszaki para­méterei és kifejezetten a légi növényvédelemre kialakított konstrukciója miatt joggal a jö­vő repülőgépének neveznek. Ez az év fontos mérföldkő lesz o magyar mezőgazdasági repülésben, amely 29 éves múlt­ra. tekint vissza. Hazánkban 1953-ban kezdődött a mező- gazdasági repülés, amikor né­hány szovjet gép, szovjet sze­mélyzettel — amolyan bemutató jelleggel — megkezdte a bur­gonyabogát elleni légi véde­kezést. Még 1955-ben is csak négy repülőgépe volt a mező­gazdaságnak, amellyel 11110 hektárt tudtak megvédeni. Az akkori PO—2-eseket — gyártásuk ozóta megszűnt — még az MHSZ üzemeltette. Az MHSZ- ből vált ki 1959-ben a Repülő­gépes Növényvédő Állomás, majd 1974-ben jött létre a MÉM Repülőgépes Szolgálata. Ekkor 76 repülőgéppel több mint-2,5 millió hektár területet vegysze- reztek, műtrágyáztak. A jelen­legi 112 darabos géppark már ötmillió hektár termőföld vé­delmét képes elvégezni. A gépek számát nem növelik tovább, az elavult típusokat azonban, amelyek tavaly még repültek, de gyártásuk már be­fejeződött — nem gyártják már az L—60-as, a PZL—101-es és az AN—2M-es típusokat sem - mo­dernebb típusokkal cserélik le. A legkorszerűbb típus, amely már speciálisan mezőgazdasági repülőgépnek mondható, az USA licenc alapján a lengyelek által gyártott M—18-as ,,Droma­der’’, amelyből 21 darabot szer­zett be a MÉM. A 21-bői egyet c Bólyi Mezőgazdasági Kombi­nát kapott meg, bérletbe. A gép előnye, hogy a leváltott AN—2-vel azonos, 1000 lóerős motorja van, mégis jóval na­gyobb sebességgel repül és így azonos idő alatt majd kétszer annyi munkát végez el. Tartá­lyába - az eddigi 12 mázsával szemben — 24 mázsa anyagot, műtrágyát, illetve növényvédő szert lehet betölteni, ezért rit­kábban kell le- és felszállnia, ami növeli a munka hatékony­ságát. A BMK agrokémiai társulása az új nagy teljesítményű repü­lőgép munkába állításával az idén bővíti tevékenységét. Hat új tsz csatlakozott a társulás­hoz, így 1982-ben már 60 000 hektár területen végzi a legkor­szerűbb légi és földi növény- védelmi szolgáltatásait az állo­más.- Rné ­Ifjúsági parlament a Pécsi Bőrgyárban A Pécsi Bőrgyár kultúrtermé­ben tegnap a gyárrészlegek parlamentjeit követően lezajlott a vállalati ifjúsági parlament. A küldöttek előzetesen kézhez kapták az írásbeli előterjesz­tést, melyhez Szekeres Istvánné igazgató fűzött szóbeli kiegé­szítést. Az igazgatónő többek között elismeréssel szólt a fia­talok munkájáról, sokat tettek és tesznek a gyárért, dereka­san kivették a részüket és je­lentős az érdemük abban, hogy a vállalat az elmúlt évet jó gazdasági eredménnyel zárta. A parlamenten számos hoz­zászóló akadt. Felvetődött töb­bek között a differenciált bére­zés, a lakásépítés vállalati tá­mogatásának, valamint a fiata­lok nyelvtanulásának a kérdése. A válaszokból egyebek mel­lett kitűnt, a gyár a jövőben fo­kozottabban részt vállal a fia­talok lakásgondja enyhítésé­ben. A bőrgyáriak ifjúsági par­lamentjén részt vett és felszó­lalt Kiss György, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának osztályvezetője is. Végezetül Farkas István, a vállalat KISZ- titkárának személyében megvá­lasztották az ágazati ifjúsági parlament küldöttét. Akik 3 hírekben szérépel nek Bocz András — Tudja, mit tartottak erről a fiúról, aki az imént benyitott? Az iskolában „leírták'’... Most pedig ő a mindenesünk, bárho­vá elküldhetem a városba, mindent pontosan megcsinál. Mit gondol: ez a srác a pre- cízségével nem lenne jó hiva­talsegéd bármelyik vállalatnál? A kérdés továbbgondolko­dásra, késztet. Vajon miért mo­solyogják meg vagy sajnálkoz­nak azokon a gyerekeken, akik úgymond „szellemi fogyatéko­sak". Ahelyett, hogy felkarol­nánk őket, elfordulunk tőlük, ma­gunkba zárkózva és továbblé­pünk ... — Sokszor a felnőttek is ért­hetetlenül viselkednek ezekkel a gyerekekkel szemben — foly­tatja Bocz András, akit a kö­zelmúltban neveztek ki a fiata­lok Pécsett működő napközi foglalkoztatójának vezetőjévé—, holott mindannyian tudjuk, az intézetből kikerülve továbbra is támaszra van szükségük, külön­ben elkallódnak. Bízni kell bennük, az ember nem veszít­heti el a kedvét. Bocz András három évtize­des tanítói pályafutása alatt megjárta a falusi iskolákot, ta­nított Királyegyházán, Pereke­den, Zalátán, majd Bogdásán, de valahogy mindig a hátrá­nyos helyzetű, sérült gyetekek foglalkoztatták. Talán ez is köz­rejátszott abban, hogy négy­Jégtörő hajókkal Alaposan nekiborotválkozott az idő hajnalra, hogy a ködbe­vesző, hatalmas jégtáblákat terelő Duna fölött még vészt- jóslóbb legyen az ég, Mohácsi­sziget nyárfáiról valóságos var­júfelhőket kergetett a folyó fölé a reggeli szél. Alig derengett, amikor a magyar jégtörő flotta Mohácsnál állomásozó négy hajóból álló raja máris jelezte rádión a bajai központnak: a tízes hajó vezetésével indulnak a jugoszláv határ felé, hogy a jég darabolása közben beszed­jék a hajóút irányjelző-lámpói- nak akkumulátorait. _ Simonyi László hajóskapitány szavait követve sorra jelentkez­tek a rádión keresztül a Jugo­szláviában lévő raj hajói, ame­lyek a két ország sokéves víz­ügyi együttműködése alapján tartózkodnak Apatinban és Vu- kováron, hogy állomáshelyeik­ről indulva akadályozzák meg folyószakaszukon a torlaszok ki­alakulását. A Baján állomásozó raj is bejelentkezik: ők indulnak Paks és Dunaföldvár irányába, mert a figyelőszolgálat szerint hízásnak indult a jég az egyik folyószűkületben. Vékony papírként szakad a vezérhajó alatt a jég, csupán a több táblából összeállt jégszi­geteket elérve lehet észrevenni a hajó lassulásával, hogy ko­molyabb „ellenállásra" leltünk. — Szitál a hó, jó lesz jobban figyelni — lép a vezérállásba Tóth László, aki az Alsó-Duna- völgyi Vízügyi Igazgatóságtól tartózkodik a hajón, és szinte röntgenszemmel ismeri fel a jég alatti állapotokat. No, per­sze az ismeretanyagot a folyó szakaszairól készített térképek alapján, a vízállásnak megfele­lően számítja és közli a pa­rancsnokkal és a két kormá­nyossal, Mihalik Lászlóval és Papp Benjáminnal. venéves fejjel ismét padba ült, hogy megszerezze a gyógype­dagógusi oklevelet. Legutóbb a Gyermek- és Ifjúságvédő Inté­zet igazgatóhelyetteseként dol­gozott, és most az egykori ta­nítványokkal foglalkozik az Endresz György úti intézmény­ben. , — Sajnos, a vállalatok nem szívesen fogadják a fogyatékos fiatalokat, holott szép szóval, türelemmel sokat segíthetünk a helyzetükön. Mikor megindult a foglalkoztató, azt mondtam magamban: legyen az első a játék és csak azután következ­zen a munka. És csodák csodá­ja. egy hónap múlva már olyan teljesítményt produkáltak a „gondozottak", hogy magam is meglepődtem. Jelenleg karton­dobozokat állítanak össze, de sajnos kevés a munkánk, ho­lott gondolom, nem egy pécsi vállalat gondján segíthetnénk olyan feladatok elvégzésével, ami ezeknek a gyerekeknek nem okozna különösebb szelle­mi megterhelést. a Dunán Dunaföldvártól a jugoszláviai Yukovárig aprítják a jeget — A zajló jég ott áll meg — és erre kell nekünk nagyon fi­gyelni —, ahol a folyó irányá­ban, vagy a meder méreteiben (éles kanyar, gázló, zárás, vagy hajószűkület) hirtelen változás áll be. Ilyen helyeken jégmező­támaszpontok alakulnak ki, me­lyek növekedésével a jég átbol- tozódik akár a folyó teljes szé­lességén is, és a folyó beáll. Ilyen veszélyes helyek — az ál­talunk tisztítandó 50 kilométeres szakaszon a következők: a leg­délibb közvetlenül a határon, fölötte a bédai részen, Mohács­nál a Szabadság zátonynál, a bári szigetnél és közvetlenül Baja alatt — mondja a kapi­tány. Simán halad a flotta, így le­hetőség adódik a régi nagy „csaták" fölelevenítésére. Lehet is, hiszen mind a hajóskapitány, mind a kormányosok és Feigl József gépész, Szegfű Tibor ha­jóútkitűző, valamint Zám Ottó fedélzetmester több évtizede járják a jeges Dunát. A Jugo­szláviában történt jégfogságuk­ról mesélnek, amikor helikopte­rekről látták el őket, miközben elérjük a határt és a határőrt Bizonyságul apró szerelvényt vesz elő, amely valamilyen vil­lamos berendezés alkatrésze lehet, majd hozzáfűzi: — Higgye el, ezek a gyere­kek nincsenek olyan súlyos el­maradott állapotban, mint ahogy tartják róluk. Sajnos be­skatulyázzuk őket. Meggyőző­désem, hogy szellemi fejlődésük ugrásszerűen biztosítható a tanköteles koron túl is, ha kö­zösségben maradnak. Most ti­zenheten járnak hozzánk nap mint nap, később még tizenöt gyereket várunk, továbbá leg­alább tíz testi fogyatékosnak is teljes elfoglaltságot tudnánk biztosítani. Úgy tudom, hogy a szomszédos bútorraktár meg­szűnik. Jó lenne, ha átvehet­nénk: akkor ott alakíthatnánk ki a műhelyeket, anyagraktárt és a mostani helyiségeket tel­jes mértékben a szabadidős programok lebonyolítására szánhatnánk I Kívánjuk, hogy az igazgató vágya teljesüljön. Salamon Gyula Simonyi László, a vezérhajó ka­pitánya üdvözlő kürtszó után fordulunk vissza. Az 1437-es folyamkilométer­nél nagy az izgalom. A IV-es hajó a hajóutat jelző lámpák akkumulátoraiért menve fönn­akadt egy széles jéggalléron. A kísérő kishajó, a Neptun képte­len neki segíteni, így a ll-es jégtörő induft a kiszabadítá­sára. Alig haladtunk két kilomé­tert szemben a jeges árral, ami­kor két hét után először hajó bukkan fel a ködből. Egy bá­tor román hajó, a Petrila húz a jugoszláv határ felé. A mohácsi flotta négy hajó­ja, amelyek között a X-es a leg­nagyobb, 1300 lóerős — a többi csak 800—600 — egész nap zúzta, szaggatta a jeget. Igazi akcióba azonban csak Baja alatt kellett beavatkozni. A gyorsan hízó parti jég fara­gása nyomán ott is megindul­tak a táblák. Már szürkült, ami­kor a mohácsi kikötőbe érve, érkezett a jelzés: a Duna északi részén betorkolló folyókról, Ko­márom fölött újabb zajlás in­dult el. így az elkövetkező na­pokban is lesz mit aprítaniuk a jégtörőknek. Kapu László Fotó: Arató Tamás Mezőgazdasági célokra Megelőzni a leges aradast Utat vágnak a hajók a zajló jégtáblák között

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents