Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)
1982-01-23 / 22. szám
Szombati interjú dr. Vendégh Ferenc mezőgazdasági Partforumon és élelmezésügyi miniszterhelyettessel Hz erősebb segítse a gyengét Állandó téma a differenciáltság és a differenciálódás. Ez a jelenség, mint a gazdálkodás természetes kísérője, a mezőgazdaságban összetettebb, nagyobb mértékű és sok tekintetben más természetű, mint a népgazdaság egyéb területein. A termelés objektív feltételeinek különbözősége — közöttük is elsősorban a földminőség, az éghajlati és domborzati viszonyok, az ismétlődő természeti csapások — miatt azonos munka mellett is jelentős eltérés van a termelési eredményekben. Az ezzel kapcsolatos gondokról nehézségekről beszélgetett munkatársunk dr. Vendégh Ferenc mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettessel. — A „kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó üzem" címszó alatt nem néhány eldugott hegyi falu vagy alföldi tanya húzódik meg csupán, hanem a termelőszövetkezetek egy harmadáról, a mezőgazda- sági termelés egynegyedéről van szó. A szabályozók módosítása során figyelembe vették-e ezt a körülményt? — A gazdálkodás eltérő feltételeit az ágazat szabályozó rendszerének kialakításánál és továbbfejlesztésénél mindig zethető vissza, hanem ezek szerint számos más tényező is közrejátszott? — Nem volnánk tárgyilagosak, ha egyoldalúan csak a támogatás mértékében keresnénk a gyenge eredmények okát, az ugyanis szinte minden esetben több, egymást erősítő tényező együttes hatása. E gazdaságokra jellemző az átlagosnál gyengébb földminőség és sok esetben az ismétlődő ár- és belvízkár. Mintegy száz szövetkezetnél a vezetés, az üzem- és munkaszervezés színvonala, az adottságoknak nem megfelelő termelési szerkezet, a munka- és technológiai fegyelem lazaA kishajmási tsz kerámiaüzeme számításba vettük. A kedvezőtlen adottságú nagyüzemek már az elmúlt évtizedben is megkülönböztetett állami támogatásban részesültek. Szeretném azonban azt is leszögezni, hogy a megkülönböztetett támogatás egy hektárra jutó összege így sem érte el a többi szövetkezet átlagát. Ez természetes is, hiszen hiba lett volna, ha például a beruházások támogatása nem oda áramlik, ahol a leggyorsabban térül meg. — Milyen eredményt hoztak az eddigi intézkedések? — A kedvezőtlen adottságú területeken gazdálkodó üzemek egy része nemcsak megerősödött, hanem képessé vált megkülönböztetett támogatás nélkül is eredményes gazdálkodásra. Mintegy 100 szövetkezet azonban sajnos ma is ismétlődően veszteséges, 70—80 gazdaság pedig igen alacsony jövedelmezőséggel termel. Hozzá kell azonban tennem, hogy a nehezedő külgazdasági viszonyokhoz igazodó gazdaságpolitika a mezőgazdasági üzemek szabályozó rendszerében is kifejeződött. Az utóbbi két évben a már említett 170 kedvezőtlen adottságú üzemen kívül további mintegy 200 termelőszövetkezet is csaknem elvesztette a korábban is gyenge versenyképességét. — A „gyengébb" tehát nem egyszerűen pénzügyi okokra vesága stb. is részes a tartósan gyenge eredményű gazdálkodásban. Kiemelem, hogy a szövetkezeteknek ebben a körében a vezetés és a szakemberellátás hiányosságai hatványozottan jelentkeznek. — Mi tette indokolttá, hogy éppen most nyúljanak határozott kézzel ehhez az üzemcsoporthoz; most, amikor meglehetősen híján vagyunk a fejlesztési lehetőségeknek? — A mezőgazdaság előtt álló feladatok szükségessé teszik, hogy a jelenleg alacsony jövedelmű termelőszövetkezetek is nagyobb részt vállaljanak a termelés gazdaságos növeléséből. Enélkül ugyanis a gabonatermesztés és a hústermelés tervezett növekedési üteme nem érhető el. A jövedelmező termelés feltételeinek megteremtése tehát nemcsak.e szövetkezetek és az itt élő népesség jövője, hanem az ágazat termelési, ellátási és exportfeladatainak teljesítése szempontjából is rendkívül fontos. A komplex meliorációs programok gyorsítása, a termőföld jelenleginél teljesebb körű és ésszerűbb hasznosítása, a gépellátottság javítása mellett az érintett területeken a foglalkoztatottságot az eltartóképességhez kell igazítani. A mezőgazdasági termelésben ésszerűen nem foglalkoztatható munkaerőt ipari és egyéb tevékenységekben kell lekötni. Ez utóbbit szolgálja például az a rendelkezés, ami szerint a kedvezőtlen adottságú üzemek az alaptevékenységen kívüli tevékenységük bővítéséhez igénybe vehetik a termelési adóból visszafizethető fejlesztési hozzájárulást. Megszűnik emellett a mezőgazdasági-ipari és az ipari-mezőgazdasági termelőszövetkezeti kategória, és az ezzel együtt járó termelési adó, valamint — a budapesti agglomeráció kivételével — a megyei városokban gazdálkodó nagyüzemek többlettermelési adója. — Végső soron a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről van szó, konkrétan mit tesznek ennek érdekében? — A termelési szerkezet észszerű, hatékony átalakításának ösztönzése érdekében a kedvezőtlen adottságúnak minősített, valamint az átlag 17 aranykoronát meg nem haladó szántóterületű mezőgazdasági nagyüzemek több fontos termékre külön árkiegészítést kapnak. Ennek mértéke differenciált, néhány terméknél elérheti az árbevételnek akár a 25 százalékát is. De például a leggyengébb földeken gazdálkodók 39 százalékos árkiegészítést kapnak a kalászos gabona értékesítése után. Ez nemcsak a 15 millió tonnás gabonatermelési cél elérését szolgálja, hanem azt is, hogy azokban a gazdaságokban is többet törődjenek az alaptevékenységgel, ezen belül a növénytermesztés most már gazdaságossá váló hozamnövelésével, ahol eddig erre pénzügyi okok — a melléktevékenységből származó jövedelem — nem késztették a gazdaságokat. És ami nagyon fontos: az ár- kiegészítés akkor is jár, ha a nagyüzem például a saját termelésű takarmányt a kistermelőknek adja el. A vásárolt takarmány értékével azonban az árkiegészítés alapját csökkenteni kell. Mivel a 17 aranykoronánál kisebb értékű földdel gazdálkodó tsz-ekben elsősorban a tömegtakarmányra alapozott állattenyésztési ágazatokat indokolt fejleszteni, ezért a juh- és szarvasmarha-állomány forgóeszközigényét nem a fejlesztési, hanem az üzem számára gyakorlatilag zárolt, kötelező tartalékalapból lehet majd finanszírozni. Mindemellett, hogy az „erős segítse a gyengét", ne csak elvárás legyen, 1982 januárjától lehetőség nyílik arra is, hogy ha egy erős gazdaság bármilyen jellegű közös vállalkozásba fog egy gyengével, akkor a közös vállalkozás teljes nyeresége, hangsúlyozom: a teljes nyeresége a gyengébb tsz-re érvényes — általában alacsonyabb — adó alá esik. Mindezek alapján úgy gondolom, 1982-től olyan feltételrendszert teremtettünk, hogy ha az üzemek kihasználják lehetőségeiket, akkor a gazdálkodás színvonalának emelésével a személyes jövedelmek növelésének alapjait is megteremthetik. Bonyhádi Péter A társadalmi tulajdon védelme életszínvonal politikai feladat A társadalmi tulajdon fogalmának ecsetelésére nem érdemes időt pazarolni: mindannyian kiválóan tudjuk, mit takar e fogalom. Annál színesebb a paletta, ha a társadalmi tulajdon ellen való vetés a téma. Ha építőanyagról van szó, el lehet lopni, ha utcai telefonfülke a célpont, meg lehet rongálni, s ha netán a munka tárgya a társadalmi tulajdon, selejtté lehet formálni... Évente országszerte elképesztően nagy összegek folynak el a „kanálisba", s hovatovább mór arról kell beszélnünk, hogy a társadalmi tulajdon megvédése — életszínvonal-politikai feladat. E mondat is megfogalmazódott többek között a héten, az MSZMP Pécs városi végrehajtó bizottságának ülésén a téma kapcsán. A kérdésre, miszerint hogy állunk Pécs városában a köz vagyonával, egy vaskos, precíz előterjesztés és az azt követő vita próbált megválaszolni. Elöljáróban csak annyit: bár évek során javult a helyzet, egy pillanatig sem lehetünk elégedettek. Ha azt mondjuk, hogy egy óvodai férőhely létesítése 100 000 forint körül mozog, s ehhez hozzátesszük, hogy évente közel 10 millió forint értékben rongálnak „vandálok" Pécs városában, közterületen és parkokban, minden hozzó- és kevésbé hozzáférhetöt, padokat, villanyoszlopokat, portálokat és egyebeket - egy kissé elgondolkoztató a kép. Hosszú évek során a kidobott 10 és 10 milliók egymásra rakódnak. A személygépkocsik is valahol társadalmi tulajdonná válnak, amikor az értelmetlen és joggal bicskanyitogató rongálások utón az Állami Biztosító kisebb- nagyobb összegek képében té- rítgeti a kárt. üzemi, vállalati, szövetkezeti szinten a hűtlen kezelés, a hanyagság, a bizonylati fegyelem hiánya, az ellenőrzés lazasága teremti meg azokat a lehetőségeket, melyeket egyesek hál' istennek még nem vesznek észre, mások viszont... szóval: olyan mélyre nyúlnak a társadalom pénztárcájába, amennyire csak tudnak. A lopás, sikkasztás, csalás bűncselekményi kategóriák, a hűtlen, hanyag kezelés nem kis munkát adnak bűnüldöző szerveinknek, s nemcsak a magántulajdon vonatkozásában. Ugyanakkor a társadalmi tulajdon ellen vét az is, aki rossz munkát végez, aki gondatlanságból okoz tetemes károkat, bár ez utóbbi kategória manapság többnyire a bocsánatos bűnök közé tartozik a közvélemény ítélete szerint. A pécsi példatárban ezekből is akad bőven. Nem tartják be a technológiai előírásokat, selej- tet gyártanak. És persze társadalmi tulajdon az a néhány szög, speciális ragasztó, önmaJ anuár elejétől március végéig tizenkét várospolitikai fórumot rendez közösen a Hazafias Népfront Pécs városi Bizottsága és Pécs megyei város Tanácsa. Valamennyinek legfőbb témája a város 1981. évi fejlődésének, gazdálkodásának eredményeiről szóló beszámoló és tájékoztató az idei tervekről. A fórumokon a városi tanács tisztségviselőivel találkozhat a lakosság s nemcsak a beszámoló és tájékoztató csendes, udvarias hallgatóságaként: a most már sok éves hagyománynak megfelelően ilyenkor a lakóterületüket érintő kérdésekkel, kérésekkel „bombázhatják" a város vezetőit. Idén januárban eddig két várospolitikai fórumot rendeztek: a volt első kerület lakossága, valamint a Ivov-kertvárosiak számára, s lapunk mindkét fórumról tudósított. De nemcsak ezeket, hanem a tavaly megrendezetteket is alapul vehetjük, amikor a várospolitikai fórumok hasznának, tapasztalatainak mérlegét próbáljuk megvonni. Az összkép egyértelműen pozitív: a várospolitikai fórumok egyre jobban betöltik eredetileg elképzelt szerepkörüket a város politikai, társadalmi életében, s nem maradnak visszhangtalan akár a résztveBaranya hat napja Várospolitikai fórumok vők számát, akár a várospolitikai fórumokon felvetett javaslatok, panaszok, kérések sorsát tekintjük. Megfigyelhető az a törekvés is, hogy a fórumok szervezői, a pártalapszervezetek, a körzeti népfrontbi- zottsógok, a tanács és a lakosság részéről egyaránt, hogy igyekeznek és egyre inkább tudnak is felelősséggel együtt gondolkodni Pécs jelenéről és jövőjéről. Az együtt gondolkodás lehetősége mellett az az információcsere is fontos jellemzője a várospolitikai fórumoknak. S nemcsak abban az értelemben, hogy a lakosság első kézből, mondhatni az „élőszó varázsában" kap tájékoztatást a leginkább érdeklődésre számot tartó kérdésekről, hanem úgy is, hogy a városi tanács vezetői is értékes információk birtokába jutnak. Persze nem arról van szó, hogy a lakosság gondjairól, igényeiről csak ilyenkor, s ebből a forrásból szereznek tudomást, de a fórumokon felmérhetik, hogyan vélekednek minderről a város polgárai, mi az, ami leginkább izgatja őket. Ezáltal lehetővé válik, hogy a reális lehetőségeket, a döntések hátterét elmagyarázzák, tisztázódjanak az esetleges félreértések. Amikor a fórumok tapasztalatait elemezzük, nem feledkezhetünk meg ennek a témának talán legizgalmasabb, legjelentősebb vetületéről: a. várospolitikai fórumok a közélet fórumai, közösségi életre, felelősségérzetre nevelnek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a fórumokon csak elvétve akad egy két olyan felszólalás, amely egyéni érdeket képvisel, s egyre több az olyan javaslat, amely a lakosság közösségi célú összefogását sürgeti a városért, jelenünkért és jövőnkért. D. I. gát kellető nappabőrdarab, néhány deszkányi vörösfenyő, őrizetlenül hagyott gázcső és néhány üveg pezsgő is — sorolni sem érdemes — mely valahogy hazakerül, az otthoni barkácsolás-fogyasztás pótalkatrészeként. Javult a helyzet, legalábbis számszerűségében javult. Az elmúlt öt évben Pécs városában a társadalmi tulajdon elleni összes bűncselekmények száma a korábbi egyharmadával csökkent, s ez feltétlenül örvendetes. De ha mór érték tekintetében vizsgálódunk, majdhogynem fordított a kép. Ahogy az előterjesztés fogalmazott: gazdagodunk, értékesebbek a környezetünk tárgyai, ezért az egy bűncselekményre jutó kár összege egyre nő. (Ma 3000 forint.) Egyértelmű tehát a következtetés: egy pillanatra sem lanyhulhat figyelmünk, egy jottányit sem engedhetünk a társadalmi tulajdon védelmével összefüggő korábbi és jelenlegi célkitűzéseinkből. E munkában az elsődleges szerep a társadalomra hárul, rám, rád és mindannyiunkra. A „látványos feladat" jelen esetben a Pécs városi Rendőrkapitányságé, a városi ügyészségé, a városi bíróságé, a városi tanácsé, mely intézmények a maguk sajátos eszközeivel, jogosítványaival nemcsak ejnye-ejnye szinten szolgálhatják a generális és speciális prevenciót. A Rendőrkapitányság nagymértékben részese annak, hogy e területen a bűncselekmények száma apad. Állandó kapcsolatuk az érdekelt munkahelyekkel, az évi közel 500 szignalizáció — figyelemfelhívás valamilyen lazaságra - segíti a vállalati belső rend és fegyelem erősítését. A városi ügyészség az elmúlt években erősítette jogpropaganda-tevékenységét, a társadalmi tulajdon elleni ügyekben következetesen képviselte a jogpolitikai irányelvekben foglaltakat, hangsúlyozva az elkövetőkkel szembeni szigort és az okozott kár megtérítésének fontosságát. A bíróság főleg ítéleteivel és az ítélkezési munkája során szerzett tapasztalatok feldolgozásával végzett e területen hasznos munkát, a városi tanácson pedig a szigor rú törvényesség és szakszerűség alapján folytatott szabálysértési tevékenységet emelhetjük ki. ♦ A végrehajtó bizottság javasolt tennivalóinak élére kívánkozik egy ajánlás: a gazdálkodó egységek oórtszervezetei időnként — indokolt esetekben többször — vizsgálják meg a társadálmi tulajdon védelmének helyzetét, házon belül. A kommunista vezetők legyenek még következetesebbek a felelősségre vonásban. Ugyanakkor hatékonyabbá kell tenni a szabadban levő, társadalmi tulajdont képező eszközök — telefonok, padok, szobrok stb. — védelmét, s e munkába jobban be kell vonni a lakóterületi társadalmi szervezeteket, s — ezt már csak az újságíró teszi hozzá — rajtuk keresztül a lakóterületeken élőket is. Kozma Ferenc HÉTVÉGE 3, A kétújfalusiak birkanyája
