Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)

1982-01-22 / 21. szám

e Dunántúli napló 1982. január 22., péntek Zöldségek fólia alatt! Most rendeljünk palántát Szigetvárról! Mindenekelőtt azt kell eldönteni. hogy fűtött, duplatakarásos vagy nem fűtött fóliaházzal kívá- nunk-e dolgozni. Kezdőnek nem ajánlcm a fűtött fó- liaházgt, ahhoz mór gya­korlat kell. A duplatakarás nagyobb beruházási költ­séget jelent, de lényege­sen korábban jelenik meg az áru, a vállalkozó meg­találja számítását. A fóliaházak felállítását napokon belül meg kell kezdeni. Csak nagy légterű fóliaházzal érdemes fog­lalkozni. Szélessége 7,5 méter legyen, hossza leg­alább 17 méter, de inkább 20. Mennél nagyobb a lég­tér, annál jobb a hőelosz­tás, a növények jobban fejlődnek, nehezebben fagynak meg. A vázszerkezethez 3/4-es vagy colos vascsövet java­solok. Jobb mint a pvc. Védett helyen a 3/4-es is megteszi. Csövet lehet kap­ni Mecsekalján a Ferró- glóbusznál. Két darab 6 méteres csövet összehegesztve ka­punk egy ívet. Azoknak, okik a hajiítást meg akar­ják tanulni, megnézhetik Nagyárpádon január 30- án, szombaton. Bejelent­kezni a 72-021-es telefo­non lehet a baksai tsz háztáji főágazatánál. Az íveket másfél méterre helyezzük el egymástól. 60 cm-es gödröt ásunk és a felállításnál a cső aljá­hoz 10-15 cm-es betonke­veréket szórunk. A felállí­tott íveket a gerincen egy 3/4-es vascsővel kötjük össze. Vagyis a csövet odahegesztjük. Ha 20 mé­ternél hosszabb a fóliaház, akkor 3 csővel kell az íve­ket összekötni. A fóliavázra 12 méter széles polietilén fólia kerül. Ez éppen megfelel a 7,5 méter széles fóiiaháznak. Ne feledjük, a fóliát igen feszesre le kell földelni. Az építmény középen 2,50- 2,60 m magas. Duplafóliás megoldás­nál a belső vázat egy- időben állítjuk fel a kül­sővel. Itt azonban megteszi már vékony betonvas is. Az íveket úgy csináljuk meg, hogy a két fólia 30— 40 cm-re legyen egymástól. A belső réteghez vékony síkfóliát kérjünk a boltban. Duplafólia esetén a sátorban mindig 6—7 fok­kal magasabb a hőmér­séklet mint kívül. A fóliaházban élőször salátát, retket, karalábét és karfiolt nevelünk. Ahol van nagymama, javaslom, termeljenek retket. Az első növényeket uborka, paprika, paradi­csom váltja fel. Palántát a szigetvári Palántanevelőtől lehet rendelni. Olcsóbban az első évben senki sem tudja előállítani. •Török Ferenc OTP-re veszik az üszőt a fiatalok Fellendült a háztáji tehéntarlás Sellye környékén Deres Zoltán háztáji istállója Okorágon Tíz év alatt a létszám megtízszereződött Egymillió liter tej a portákról A legelők még több jószágot elbírnának Baranya egyetlen vidékén sem fejlődött akkorát az állat­tartás, mint az Ormánság­ban. A háború előtt itt még a mangalica sertést, a hármas hasznú régi magyar marhát tartották, ami borjút is, igát is adott, meg egy kevés tejet. Itt a hatalmas legelőkön az istál­lózott tejelőmarha-tartás egé­szen a legutóbbi évtizedig nem tudott gyökeret verni, ezért je­lölte ki a megyei tanács és a pécsi Állattenyésztési Felügye­lőség 1974-ben hústipusú szarvasmarhatartó tájkörzetnek Sellyét és környékét. Ezzel szemben most a me­gye egyik legjelentősebb tej­termelő tájkörzeteként tartják számon Sellyét és az Ormán­ság Tsz-hez tartozó falvakat: Kákicsot, Marócsát, Sósverti- két, Drávaiványit, de legfőképp Monosokort, illetve Okorágot. Ez a kis falu még a tsz-en belül is arról híres, hogy több mint 100 tehenet hajt ki innen tavasztól őszig mindennap a pásztor a legelőre. Nem vélet­len, ebben a faluban lakik De­res Zoltán, a háztáji bizottság elnöke, aki maga jár elöl jó példával. Három—négy fejőste­henet tart, meg a szaporula­tát. Fejőgéppel fej — úgy fej itt ma már a nagy háztáji tehéntartók több mint 50 szá­zaléka. ELFA vezetékes fejő­gépet szereltettek be, ami 10 tehenet fej, ötöt egyik oldalról, ötöt a másikról. Ilyen van Dani Józsefnek Sellyén a Dózsa György út 20-ban, akinek 5 tehén és két vemhes üsző áll az istállójában. Négy tehenét feji géppel az Ady Endre ut­cában Nagyváradi János, a tsz nyugdíjasa. Mindenkin túltesz Maza István, Kákics, Petőfi ut- j:a 56. szám alatti lakos, a tsz mezőőre, akinek 9 tehene volt, decemberben kettőt eladott, de 4 üsző már ott áll az is­tállójában. Maza István és De­res Zoltán arról híresek, hogy maguk nevelik az utánpótlást. Sokan azonban úgy veszik az üszőket a vásáron, vagy az Állattenyésztési Felügyelőség révén. ifj. Göndör János pél­dául a Kaposvári Tájkiállításon vásárolt két fekete-tarka holstein- fríz tehenet, annak mór hat éve, most is van öt tehene. A fiatalok OTP-hitellevélre veszik az üszőt, ezt négy évig kötele­sek tartani, de aztán sem ad­ják el. Sőt újat vesznek hozzá, így tett Seres András is, aki kőműves ember, az AGROKÉ- MIA-nál dolgozik, mégis 3 te­henet tart. Deák Ferenc állattenyésztő volt a tsz-ben míg lerokkant, nyugdíjba nem tették. Most egy másik nyugdíjassal, Tóth Lajos­sal - aki az Állatforgalmi és Húsipari Vállolat körzeti meg­bízottja volt, ketten intézik a háztáji állattartók ügyes-bajos dolgait, szerződéseket, állat­szállításokat. Deák Ferenc mondja: — A háztáji tehéntartás itt akkor kezdett fellendülni, ami­kor az állami dotáció belépett. Azelőtt alig volt mór itt jó­szág Pedig a sok legelő ak­kor is megvolt, majd 1200 hek­tár, meg 245 hektár rét. Min­den falunak ven jókora községi legelője, pásztorháza, pásztora. Tejgyűjtő is működik Sósvertike kivételével mindenütt, az olyan közel van, hogy Sellyére hoz­zák/ Egyszóval, mikor 1976-ban átvettem a háztájit, a hat fa­luban összesen 67 kijáró ház­táji marha volt, most 494 te­hén meg üsző jár ki a legelő­re. Az összes háztáji marhalét­szám majdnem 600 darab, s ez 129 család kezén van. Fejlő­dött a sertéstartós is. Arra in­kább itt, Sellyén szakosodtak le. Amikor elindultunk, első évben csak 281 hízott sertést adtak a háztájiból, most tavaly mór 1423 darabot, szerződve. Mór erre az évre is megkötöt­tük a szerződést, úgy néz ki, meglesz az 1500 darab az ál­lamnak. Tavaly 937 424 liter te­jet termeltek a portákon, az idén túlhaladják az egymillió litert. Az Ormánság Tsz-nek 395 tagja van, ebből 216 a nyug­díjas és van 11 alkalmazott. De a tehén- és sertéstartós olyan népszerű, hogy itt nem­csak a tsz-tagok, de ipari mun­kások, alkblmazottak, pedagó­gusok is foglalkoznak vele. Méghozzá szerződve. így a tsz- től korlátlanul kapnak szálas­takarmányt. Sellyén három ta­karmánybolt van, egyet a Ga­bona Vállalat, kettőt az ÁFÉSZ üzemeltet, ezek a boltok is szép forgalmat bonyolítanak. De az élelmes és nagyon ta­nulékony ormánságiak még a Kaposvári Cukorgyárat is meg­keresik répaszeletért. A sellyei tsz nem termel cukorrépát, de a szomszédos Drávasztára igen, s mikor az rendel a gyártól répaszeletet, csatlakoznak a sellyei gazdák is. Van, akinelf 1—2 vagon érkezik ilyenkor ősz végén, tél elején a portájára. A tejpénzt havonta fizetik, jó keresetkiegészítés. Bolt Jó- zsefné, a szövetkezet főköny­velője mondja:- Tavaly csak tejből 5 millió 670 000 forint bevételük volt a háztáji tehéntartóknak, hízó­marhából 1,3 millió forint, hí­zott sertésből 6,3 millió forint. Itt évről évre 1—1,5 millióval emelkedik a háztáji árbevétele. S különösen örvendetes, hogy sok fiatal tart jószágot. Az idő­sebbek sem számolják fel, in­kább gépesítik a nehéz mun­kát. Jó kezekben van a háztáji irányítása is, a két nyugdíjas érti a dolgát, reklamáció alig akad, s ez nagyon lényeges dolog. A tsz korlátlanul ad minden tehéntartónak takar­mányt. Nagy gyepterületeik vannak. Van miből, és a jövő. ben is lesz, mert az itteni le­gelők kétszer ennyi jószág tar­tását is elbírnák. Mivel érde­mes tehenet tartani, az embe­reket nem kell biztatni, s minél érdemesebb, annál többet tar­tanak, mert az egy tehén épp olyan lekötöttség, mint a négy, de néggyel négyszer annyi a bevétel. Deák Ferenc nem tudja pon­tosan megmondani, mennyi is a háztájiban az egy tehén át­lagos termelése. De úgy gon­dolja, hogy 3800—4000 liter kö­rüli, és majdnem tisztán ma­gyartarka állománnyal, aminek a bikaborjait exportálni le­het. A háztáji termelők csak a jó fajtát tartják meg, a gyen­gén tejelőt lehízlalják. így lesz évről évre egyre bővebben ter­melő a tájkörzet, amely tejter­melésben valamikor nem is olyan régen a megyében na­gyon hátul volt. Most éli vi­rágzását az Ormánságban a tejgazdaság. Régen a legelő­ben szegény mohácsi járásból fogadtak ide bérlegeltetésre szarvasmarhát az itteni nagy­üzemek. Erre ma már nincs szükség. Az itt élők maguk használják ki az ormánsági táj adottságát, az ősgyepet. Rné liliiHI PÉCS. SZÜLETTEK: Friedrich Tamás, Priol Balázs, Páfkovics Péter, Kiss Éva, Hencz Attila, Mészáros Sándor, Kónya Tímea, Sziics Bálint, Vass Bernadett, Mohai Andrea, Szőke Péter, Hlaszni Zsuzsanna, Gócza Diána, Borbás Amália, Járányi Zsolt, Györkő Nikolett, Györkő Zoltán, Ge- csei Lajos, Tóth Balázs, György Já­nos, Szabados Éva, Szebeni Berna­dett, Peidl Anita, Schvab Tamás, Barcz Gábor, Tóth Bence, Orsós Anikó, Párkányi Rita, Gelencsér Ala­dár, Flórián László, Demeter Gábor, Durovics Viktor, Balázsi Mariann, Molnár Anita, Papp Norbert, Hor­váth Szabolcs, Drenkovics István, An­dor Agnes, Lajtai Roland, Kiss Gá­bor, Somogyvári Adrién, Kalányos Gabriella, Erdős László, Schaub Ilo­na, Balatinácz Alexandra, Kincses Dávid, Polgár Balázs, Léhmann Bri­gitta, Adamov Dávid, Dénes Ferenc, Kapitány Zoltán, Madaras Réka, Pé­ter Géza, Móricz Gábor, Orsós Pé­ter, Nagy Gábor, Illés Andrea, Piti Sándor, Poári Márton, Vavika Viktó­ria, Horváth Lajos, Verebes Barna­bás, Pucher Tamás, Batánovics Zsu­zsanna, Takács Lajos, Károly Zsolt, Lantos Péter, Polgár Csaba, Gálám- bosi Mária, Roflics András, Lörincz Zsolt, Liebermann István, Hartung Ta­más, Bittner Róbert, Bencs Richard, Gellért Gábor, Borbiró Norman, Kozma Roland, Szabó Melinda, Csák András, Pataki Tamás, Müller Me­linda, Peák Gergely, Szabó Emese, Maros Zsolt, Winkler Attila, Buczkó Balázs, Dibuz Róbert, Kis Bálint, Bányai Péter, Szakács Erika, Balázs Zita, Kovácsics Iván, Simon Sza­bina, Szabó Attila. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Sebes­tyén István és Gulybán Tünde, Kaj- sza József és Temesi Piroska. Pohner András és Bocskai Csilla, Csurgyók Tibor és Sterl Katalin, Kis Ferenc és Kovács Gyöngyi, dr. Kása Zoltán és dr. Kereső Klára, Keszthelyi Zoltán és Fehér Éva, Rózsa Béla és Szarka Veronika, Szabó Attila és Dávid Csil­la, Moriss Péter és Papp Erzsébet, Szalai István és Illés Anna, Lakatos Tibor és Lapos Agnes, Hámori Zoltán és Tamási Zsuzsanna, Adám László és Halász Réka, Ivsovics Károly és Méhész Irén, Nagy Mihály és Kun Borbála, Nadrai Imre és Bogdán An­na, Kanizsai József és Farkas Mária, Gál Ferenc és Siklósi Anna, Walfart Lajos és Ruzskó Erika, Pósz József és Szabó Agnes, Steindl Ferenc és Németh Judit, Kenyeres Lajos és Ker- bolt Ágota, Kolecsák András és Spengler Mária, Iski István és Amb- rusics Zsuzsanna, Dani Zoltán és Ta­kács Katalin. MEGHALTAK. Boros Tibor, Tollas Jánosné Frank Mária, Takács György, Kiss András, Réger Tamásné Lutz Anna, Papp Jánosné Dobos Erzsébet, Seres Csaba, Tóth Istvánné Kovács Anna, Reichmetz Adám, Lajos Fe­renc, Nesz Ferenc, Tiszti József, Trapp József, Weyse Keresztélyné Magassy Ida, Magyar Iván Sándorné Sütő Emma, Mohács Vendelné Neu- perger Mária, Klingler Józsefné Schandl Mária, Kuczkó Vendelné Lu- cza Anna, Hamvas János, Fetzer Já­nos, Kassai Ferenc, Standovár Má­tyás, Török Béláné Nagy Rozália, Horváth György, Nagy Károly, Ró- thermel András, Szabó József, Kosa Endre, Ignácz József, Sebestyén Ma­rianna, Pistyuk Sándor, Gangl Erzsé­bet, Pintér Sándorné Varga Rozália, Kása Sándor, Somos Antalné Halas Ilona, Vida László, Pálffy Oszter- reicher Györgyné Czábor Erzsébet, Zsuberáts József, Pernecker Mátyás, Horváth Jánosné Bihácsi Erzsébet, Farkas Józsefné Gerencsér Mária, Illés Erzsébet, Spolár Zsuzsanna, Obert Józsefné Koch Mária, Molnár Ferenc, Fisli Károly, Selényi Márta, Nemes Gyuláné Markovics Mária, Szántó László, Vargha Aladárné Csurmann Emília, Tóth István, Varga Mihályné Héjjas Anna, Orsós Péter, Böröcz János, Havasi Lajosné Gál Katalin, Horvóth-Kokán Jenő, Soós János, Bazsa Ferenc, Kocsis Józsefné Hegedűs Anna, Ordonics Imréné Pichler Rozália, Reinold Antal, Bez- dán József. Bifcolon, Hifd Péter bikái WMp^rtbikék a háztájiból Bérhizlalás Mágocson Mágocson és további 14 köz­ségben a mágocsi tsz több mint 150 fiatal bikáját hizlal­ják háztáji istállókban. A Bé­ke Tsz adta a borjakat, a vál­lalkozó gazdák pedig a saját istállójukban saját takarmá­nyukkal felhizlalják azokat. Az akció az elmúlt év tava­szán indult és néhány héten belül az első bikákat már le­szállítják a gazdák. Egy 600 kilogrammos „A” minőségű kész hízóbikáért — a legújabb rendelkezések szerint többet is érhet, ha egyébként meg­felel a minőségi követelmé­nyeknek — a gazda 25 000 fo­rintot kap. Ebből a szállítás után levonják a borjú árát, marad nagyjából 15 000 forint. Ha a takarmányt is pénzben számoljuk, akkor is kb. 10 000 forinttal gyarapodik 10-11 hó­nap után a gazda pénze min­den jó minőségben leadott ál­lat utón. Az exportprémium — 1500 Ft — is a gazdát illeti. A nagy­üzemi felár megoszlik az érté­kesítést végző tsz és a hizlaló gazda között. Vannak porták, például Mágocson Héra Ernőé, Bikaion Hild Péteré vagy Me- kényesen Rab Józsefé, ahol egyszerre 10 vagy több hízó­bika áll az istállóban. Ebben az évben a mágocsi Béke Tsz 300—350 bikaborjút tud bérhizlalásra kiadni az ér­deklődőknek. Természetesen nemcsak a szövetkezet tagjai vehetnek részt az akcióban, hanem mindenki, akinek kedve van ehhez a munkához, van szaktudása, istállója és takar­mánya. A hízóbikák utón nem kell jövedelemadót fizetni. A Taka­rékszövetkezet minden gazdá­nak, aki érvényes bérhizlalási szerződéssel rendelkezik, 50 000 forintig mezőgazdasági köl­csönt ad. Akiket a mágocsi Béke Tsz bérhizlalási akciója érdekel, részletesebb felvilágosításért forduljanak a termelőszövetke­zet vezetőségéhez.

Next

/
Thumbnails
Contents