Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)

1982-01-17 / 16. szám

1982. január 17., vasárnap Dunántúlt napló 3 A zászlóaljszervező Született 1920-ban, alig nyolcvan évvel azután, hogy Morvaországból az első Schanzl Baranyába érkezett. Apja a granercsaládban fol­tozósuszter, a Széchenyi-akna alkalmazásában, anyja Zala megyei cselédlány, aki lelenc­be adta gyerekeit, merthogy az apa tüdőbajban meghalt, s ment vissza, cselédnek. Schanzl Tóni így hatévesen kezdte a lelencek hányatott életét, tanyáról tanyára, csa­ládról családra kiközvetítve. „Felnőtten", tizenhat éve­sen már maga szerződhetett le béresnek, aztán napszá­mosnak. Rövid kitérők után Deutsch Jani bácsihoz került a lám pás i kőbányába, ott dol­gozott három évig, míg le nem szállt a föld alá, elő­ször az aknamélyítőkhöz, majd a szenesekhez. A csillés, se­gédvájár, vájár lépcsőn a kö­vetkező fokot a közlegénység jelentette: alig nősült 1941- ben, vitték katonának. 14 hó­napot volt az első vonalban, de nem bányász mivolta, ha­nem a tífusz szerelte le a Don-kanyarból. Gyógyulás után vissza a bá­nyába. A felszabadulás után azonnal jelentkezett a kom­munisták pártjába. A párt utasítására váltotta fel a bá­nyászkodást a rendőrségre — innen az ismeretség Laki Ist­vánnal, aki akkor a megyei rendőr főikapitány volt. A rend­őrség Véméndre küldte, de csak fél évig volt ott, mert pártiskolára került. Visszatér­ve helyettes bíró is lett, föl­det kapott, tsz-t szervezett 46—47-ben. Birtokosként alig tanult bele a gazdálkodásba, parancs szólította Budapestre 1949-ben, a Kossuth Lajos tü­zértiszti akadémia növendéke lett: egy év múlva főhadna­gyi ranggal Dombóváron tisztelegtek már Schanzl An­tal zászlóaljparancsnoknak. Újabb egy év, s már Ko­máromban szervez tüzérezre­det az ezredparancsnok. Az ezred két hét alatt létrejött. Alig fújta ki a szervezés ta­nulásának, végrehajtásának fáradtságait, egy szétzüílött tüzérezredet bíztak rá. Az ez­red az 1956-os miniszteri szemlén már jól megfelelt. Pihenésként kérte, hogy küldjék iskolára, tanulni, de tanítani irányították, vissza Pécsre, a Dózsa lövésztiszti iskolára. Szeptemberben azon­ban az iskolát helyezték át Tatára. Október 23-a után Tatáról a növendékeket elve­zényelték, az iskolai tanár­tisztek nagyobb részét pedig elvakította a „demokrácia" — megalakult a katonai tanács. Ez nem sok jót ígért Schanzl Antalnak, aki arra való hi­vatkozással, hogy a fizetést el kell juttatni a családjához Pécsre, eltávozást azért kicsi­kart magának november 2- án. Tatáról Budapestig még vonattal, onnan Pécsig már gyalog, köpeny alatt géppisz­tolyai érkezett vissza Schanzl Antal. Csak hatodikén ért Pécsre, megtalálta a felesé­gét is, s a pártbizottságot is hamar. Laki Pista bácsi csak annyit kérdezett: „Fiam, van fegyvered?" Schanzl Antal honvédtiszt ott maradt a pártbizottságon, fizetését csak jóval később, visszamenőleg kapta meg, ad­dig a pártpénztárból felvett kölcsönökből élt családjával. S merthogy a bányavidéket ismerte leginkább, legtöbbet odajárt pártot szervezni, agitálni. 1957 március elejére már sok helyütt élt és működött a pártszervezet, létrejöttek a városi- és a járási pártbizott­ságok, jó részük létrehozásá­ban szerepe volt Schanzl An­talnak. De vált még feladat, katonaembernek való, a mun­kásőrség megszervezése. Hi­szen nem is volt az olyan nehéz Schanzl Antalnak, aki már úgy vitt fegyvert novem­bertől az üzemi őrségeknek, hogy védjék velük a bányát, az üzemet az ellenforradql- mórok ellen. Az első szakaszo­kat is úgy szervezte, hogy is­meretségben, összeköttetésben ne legyen hiány a bányászok •között. Március 11-én kapta a pa­rancsot Budapesten, 12-én mór létrejött a zászlóaljtörzs Pécsett, 13-án pedig meg­szervezve, felszerelve már lé­tezett az első század harma­dik szakasza, a Koritnyik Ká­roly szakasz. Lett is dolguk mindjárt, az eMenforradalmá- rok nagyon fenyegetőztek a „MUK"-kal, a „márciusban újra kezdjük"-kel. A pécsi „miik”-isták a szőlők között, a Mecseken gyülekeztek vol­na 15-én, ha nem találkoz­nak az első munkásőrökkel. Jobbára szép szóval, némely­kor amúgy bányászmódra szétszórta a fiatal munkás­őrség az addia észre még nem térteket. Egészen 1964-ig vált Schanzl Antal a megyében elsőként megalakult munkás- őr-zászlóalj parancsnoka. Közben elvégezte az esti egyetemet, beiratkozott a bá­nyászati technikumba, s hogy felmentették parancsnoki be­osztása alól, ment vissza a bányába, aknásznak. A mun­kásőrségben csak zászlóaljat változtatott, a Szénbányák önálló zászlóaljában a tar­talékosok parancsnoka. 1975 óta nyugdíjas, de dolgozik azóta is a Baranya megyei Lapkiadó Vállalatnál. * A szokványos újságírói kér­désre — mai fejjel, mai ta­pasztalatokkal mit csinálna másképp? — így válaszolt Schanzl Antal munkásőr: „Ha egy hatéves árva gyerek eljut odáig, hogy el tudja magát tartani a kapitalizmusban, s a szocializmusban ezredpa­rancsnok lesz, ha megtalálja a helyét és a feladatát, ami­kor az ország és a párt baj­ban van, s nyugdíjasként is emelt fővel mehet pártbizott­ságra és a bányászok kocs­májába egyaránt, hát akkor mi az ördögöt csinálhattam volna másképp? Talán, ha apám meg nem hal, ha negy­venötben nem hat elemim van, talán, ha . .. Dehát a történelemben nihcs ha ..." B. L. Felszakították a jégtorlaszt a Maroson A Maros magyarországi sza­kaszán, Ferencszállás határá­ban a kemény hideg hatására mintegy 15 kilométer hosszú­ságban összefüggő jégtorlasz nehezítette az árhullám levonu­lását. Egyes helyeken két mé­ter magasságban halmozódott fel a jégtömeg, hirtelen meg­emelve a folyó szintjét Makó városnál. Az Alsó Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság szombaton már arról adott hírt, hogy két jég­törő hajó segítségével 11 kilo­méter hosszúságban sikerült felszakítani a folyó vastag pán­célját. Ennek eredményeként Makó város hatójában is gyor­sult a lefolyás a Maroson és megszűnt a vízszintnövekedés. Továbbra is másodfokú ár- vízvédelmi és jégvédelmi ké­szültséget tartanak a Maros magyarországi szakaszán, ahol szombaton is úgyszólván meg­állás nélkül dolgoztak a jég­törő hajók. Amennyiben még hidegebbre fordulna az időjá­rás és a víz ereje nem tudná elmozdítani a jégdugót, úgy robbantással nyitnak utat az összetorlódott jégnek, illetve a felhalmozódott víztömegnek. A jéggel való küzdelmet vasárnap is folytatják. Egyedülálló művészeti alkotás a SOTE-n A Semmelweis Orvostudomá­nyi Egyetem Nagyvárad téri el­méleti tömbjének aulájában el­készült az ország legnagyobb méretű, színes ólomüveg abla­ka, melyet Hincz Gyula Kos­suth- és Munkócsy-díjas kiváló művész tervezett. A 7x21 méter nagyságú al­kotásra korábban több fordulós pályázatot írtak ki. Hincz Gyula győztes műve a hely szellemé­hez igazodva a mikrobiológia, a sejtek különös világának sa­játos, művészi eszközökkel való megfogalmazása. A kisléptékű győztes terv alapján a művész 1979 januárjára készítette el az 1:1 arányú kartont, melynek alapján — a képző- és iparmű­vészeti lektorátus közreműködé­sével — az Országos Szakipari Vállalat munkatársai megkezd­ték a 147 négyzetméteres mű kivitelezését. A munkához kül­földi speciális üveget használ­tak és a kivitelezést maga a művész irányította. Több mint 40 órát dideregtek Több mint 40 óra didergés után szombaton a déli órákban helyreállt a távfűtés Miskolc keleti városrészében levő lakó­telepek mintegy 8000 lakásá­ban. Amint arról már korábban hírt adtunk, az észak-magyar­országi város fűtőművében csü­törtökön délután egy tolózár hibája miatt leállt a távfűtés: ekkor körülbelül tizenegyezer otthon, valamint számos óvoda, iskola, bölcsőde és közintéz­mény maradt a szokatlan, mí­nusz húsz fok körüli hidegben folyamatos fűtés nélkül. A fűtőüzemben észlelt hibát pénteken a reggeli órákig si­került kijavítani, ekkor újra in­dították a forróvíz-szolgáltatást, de nem sokkal később, a veze­ték egy, a fűtőműtől távolabb eső szakaszán, a Nagyváthy ut­cában újabb hibát észleltek. A 400 milliméteres főnyomóveze­téknek egy körülbelül 4 méte­res szakaszát este 11 óra körül cserélték ki. Ezt követően fog­tak hozzá újra a keleti város­rész fűtőrendszerének vízzel való feltöltéséhez, majd foko­zatosan helyreállították a hő­szolgáltatást. Ifjúsági parlament a Mecseki Szénbányáknál A bányászat egész életre szóló perspektíva — Egész életre szóló perspektí­vát jelent ma, ha egy fiatal a bányászatot választja a szak­maválasztásnál — mondotta Mérei Emil, a Mecseki Szénbá­nyák vezérigazgatója a tegnap délelőtt megtartott ifjúsági par­lamenten, bevezetőjében. Mind­ezek alátámasztására hazai energiapolitikánk célkitűzései­ről szólt, a vállalat fejlesztési lehetőségeit taglalta. Az ezred­forduló közeledtéig — 1993-ig — több milliárdos beruházással kell ismét megteremteni a kor­szerű bányászatot a Mecsek­ben, s a terv: hozzávetőlegesen megduplázni a feketeszén ter­melését. Ez a nagyszabású program minden fiatalt aktív résztvevőként vár. A Himnusz hangjaival kez­dődött a szombat délelőtti vál­lalati ifjúsági parlament Pé­csett, a Puskin Művelődési Ház­ban, közel 80 küldött részvéte­lével, akiket a parlamenten el­nöklő Zoltai Ákos, a vállalati ifjúsági bizottság elnöke kö­szöntött. A parlamenten részt vett Kovács Dezső, a KISZ Ba­ranya megyei Bizottságának el­ső titkára is. Ezt követően a vaskos írásos beszámolót és in­tézkedési tervet egészítette ki szóban Mérei Emil. A Mecseki Szénbányák közel 14 ezer fős kollektívájában igen fontos szerep jut az ifjú­ságnak, hiszen a dolgozók összlétszámának 28 százaléka Az ifjúsági parlament résztvevőinek légy csoportja Fotó: Proksza L. Az államtitkár levele Már nem a százalékok bűvöletében élnek A 71-es csapat tagjai brigád­gyűlésén először Kapolyi László ipari minisztériumi államtitkár levelét olvasták fel. Az új év alkalmával köszöntötte Deák Lászlót, a Mecseki Ércbányá­szati Vállalat csapatvezető vá­járát, az MSZMP KB tagját, majd a brigádnak a korábbiak­hoz hasonló munkasikereket kí­vánt. A jókívánság talán rájuk is fér, az utóbbi időkben any- nyit küszködtek a munkahelyük­re törő vízzel, hogy napokig nem voltak képesek teljesít­ményt felmutatni, a szakvezető vájárok hitetlenül adták át egy­másnak az aknát, nem nagyon bíztak abban, hogy bármelyi­küknek is sikerül a sziszifuszi munkát követelő víz útját el- zá rni. Deákék, a IV-es bányaüzem egyik legfiatalabb csapata, megszokták, hogy a 71-es csa­pat eredménylistáján mindig magas százalékok állnak, amely természetesen jól kibélelt fize­tési borítékokat is jelentett. Ta­lán még sosem dolgoztak eny- nyit, mint most, és talán so­sem érezték eredménytelenebb­nek erőfeszítéseiket. Pedig nincs igazuk, ezt a bri­gádgyűlésen részt vevő műsza­kiak valamennyien elmondot­ták. A tízmillió forint értékű aknamélyítő berendezéssel és egy valamivel olcsóbb feltörés­hajtó padozattal olyan ezer­méteres aknát csinálnak, amely­hez másutt 160 millió forint értékű berendezéseket használ­nak. A tizenkilenc fiatalember teljesítményét most nem a mé­terek, köbméterek, százalékok jellemzik, hanem olyan felada­tokat oldanak meg, amelyek az üzem, a vállalat elsőrendű lét­érdekei. Nem is csupán ez a nagy ér­demük: az új technikai beren­dezések, technológiák megta­nulása mellett egész sor fia­talt tanítottak meg eddig is, mint a brigádgyűlésen kiderült ezután is az egyik legbonyolul­tabb bányamunkára. A brigád eddig egyszerre két munkahe­lyen dolgozott: a bányából egy feltörést, magot hajtottak a külszín felé, a csapat másik része pedig ezt a lyukat lefele aknává bővítette. Ezután, fő­ként a mostani hideg időkben, amikor az aknában nem lehet dolgozni, kisebb feltöréseket is hajtanak. Éppen ezért minden szakba felvesznek egy új em­bert, aki azonban nem lehet 20 évesnél idősebb. Ezen a csapa­ton már rég nem gond a nyolc általános elvégzése, . hiszen csaknem valamennyiüknek kö­zépiskolai végzettsége, vagy kettős szakmája van, sőt töb­ben robbantómesterek is, az új fiúk is néhány év múltán hoz­zájuk hasonló értékű bányászok lesznek. A több órás brigádértekezle­ten szinte mindannyian szeret­tek volna valami olyant java­solni az idei brigádprogramba, amelyet ugyancsak nem lehet százalékban mérni, de ami bi­zonyítja, hogy nem kell félniük, mint megfogalmazták, hogy a szocialista brigádmozgalom se­matizmusába ragadnak. Fel­újítják a rokkantkocsit, ame­lyet néhány esztendeje vettek egy szerencsétlen embernek, persze, hogy idén is eljárnak a bükkösdi gyermekotthonba társadalmi munkát végezni, és hát az idén lehetséges, hogy családostul, már egy hétig nya­ralnak együtt, az elmúlt évi há­rom nap, úgy tűnik, kevésnek bizonyult. . . trj. 30 éven aluli. Ők képezik a munkaerő-utánpótlást, s szám­arányuk gyarapodása ma is lét- fontosságú kérdés. A beszámoló leszögezi: a fiatalok számará­nyának néminemű növekedésé­ben igen komoly szerepe van annak a 10 ezer bányászlakás­nak, melyet az V. ötéves terv során e szakma kapott, ugyan­akkor túlzott optimizmusra nin­csen ok: a fokozott mértékű gépesítés mellett is a jelenle­ginél több fiatalra volna szük­ség. A növekvő technikai színvo­nal megfelelő felkészültségű szakembereket igényel, akik ké­pesek az új technológiákat el­sajátítani, a gépeket, berende­zéseket szakszerűen üzemeltet­ni. örvendetes, hogy a 30 éven aluli fizikai dolgozók egy kis hányada már kettős szakmával rendelkezik, sokuknak techniku­mi, szakközépiskolai végzettsé­ge van. A vállalatnál különbö­ző vezetői szinteken tevékeny­kedő vezető beosztású dolgo­zók közül 7 százalék a 30 éven aluli. A fiatalok 53 százaléka szocialista brigádtag, többsé­gük ifjúsági brigádokban dol­gozik. A fiatal műszakiak, közgaz­dászok szellemi kapacitásának a vállalati feladatok érdekében történő jobb kihasználására nyílik mód az Alkotó Ifjúság pályázaton keresztül, amelyen több országos elismerést is ki­váltó pályamunka született. Az elmúlt évek során tovább növekedett a bányászatban dolgozók, így a 30 éven aluliak anyagi és erkölcsi megbecsülé­sének mértéke — írja a beszá­moló. Fiataljaink besorolásánál is egyre inkább érezhető a dif­ferenciálás, a munka szerinti bérezés elve. Az új hűségjutal- mi bértételek szintén az anyagi elismerés ösztönzői. A beszámolót vita követte, majd a küldöttek elfogadták a következő időszak intézkedési tervét, amely az ifjúságpolitikai munka vállalati feladatait rög­zíti. K. F. Jön a zacskós sültkrumpli Új termék jelenik meg hama­rosan; a zacskós sültkrumpili- szelet, amelynek gyártására a budapesti Zöldért és a pilisi Aranykalász Tsz kötött együtt­működési megállapodást. Az íz­letes, külföldön chips néven is­mert csemege Pilis-chips néven kerül majd forgalomba, 5 deka­grammos csomagolásban, egye­lőre sós ízesítéssel, később fok­hagymás, kapros, paprikás vál­tozatban is. Az üzemi próbák rövidesen megkezdődnek, s április—május­ban már kapható lesz az üzle­tekben a Pilis-chips. A termelés fokozatos felfutásával a tervek szerint évente tíz millió zacskó sült burgonya készül majd a tsz üzemében.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents