Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)
1982-01-15 / 14. szám
1982. január 15., péntek Dunántúli napló 5 Javaslatvárás, ügyintézéshez segítség Tanácsi fogadóóra után a klubban Beszélgetés egyéni és közérdekű témákról Mennyire más szemlélettel keresi fel az ember a tanácsi hivatalt, ha ügyes-bajos dolgainak ügyintézőit személyesen is megismerheti. Nem a hivatali szobában, hanem egy klubban. A komlói Művelődési Központ a Május 1. Művelődési Ház klubjába hívta meg tegnap délután mindazokat, akiknek kérdésük, megoldásra váró gondjuk van. Vagy csak beszélgetni szeretnének? Véleményük van a várospolitika időszerű feladatairól? Elmondanák javaslataikat? — a beszélgetésben partnerek a városi tanács KISZ- szervezetének tagjai, a tanácsi apparátus munkatársai. A Művelődési Központ tegnap elindított új szolgáltatása, amelyet a városi tanács KISZ- szervezetével közösen szerveznek, minden második héten csütörtökön ad fórumot a komlóiaknak délután háromtól öt óráig, A sorozat címe, Tanácsi fogadóóra után a klubban, utal a szervezők szándékára: általában a munkaidő után tartják a találkozásokat, amikor a hivatalban már nem talál ügyintézőt a panaszos. Milyen témakörökkel foglalkoznak kéthetenként a fogadóórákon? Tegnap az építkezésekkel, lakásügyekkel, OTP-ügy- intézéssel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó munkatársak fogadták az érdeklődőket. Két hét múlva a szolgáltatás, ellátás, piac, majd az egészségügy, mű. velődésügy, sport és az adózás, segélyezés lesz a téma a Május 1. Művelődési Központ klubjában. Természetesen bármilyen kérdésekben, az említett témakörökön kívül is, tanácsokat adnak a szakemberek és segítenek az ügyek elintézésében is. A szolgáltatás célja az is, hogy a bányászváros állampolgárai segítsék a városi tanács munkáját közérdekű javaslataikkal, hasznos jelzéseikkel. És még valami. A művelődési ház nem titkolt szándéka az, hogy látogatókat nyerjen meg programjaihoz, mert, aki panaszos ügyével felkeresi a klubot, megismerkedhet az ottani egyéb műsorokkal, foglalkozásokkal. G. M. Pozitív és negativ tapasztalatok A bizalmi testületek munkáját értékelték a vasasok A két évvel ezelőtti szakszervezeti választások után megalakult, a bizalmiakra és főbizalmiakra épülő vállalati testületek egyre inkább alkalmassá válnak a megnövekedett szak- szervezeti feladatok ellátására- állapította meg csütörtöki ülésén a Vasas Szakszervezet elnöksége. Azoknál a vállalatoknál, ahol a párt és a gazdasági vezetés időben felismerte e testületek szerepét és jelentőségét —'S ez a döntő többség — ott a vállalat előtt álló feladatok kialakításában és végrehajtásában eredményesen dolgoznak a testületek. Vannak azonban olyan gyárak, ahol még ma sem érvényesül a közös felelősség, ezért a bizalmi munka csak formális. Mivel ezeken a helyeken az alsóbb szintű gazdasági egységek vezetői még mindig nem kaptak nagyobb jogköröket, e testületek sem tudják megfelelően gyakorolni döntési, egyetértési stb. jogaikat. Mindig ugyanazokat a kérdéseket tárgyalják meg, amelyeket a felsőbbszintű testületek, mert nincs módjuk saját munkaterületükre adaptált döntéseket hozni. A tapasztalatok szerint a dolgozókat sok helyütt továbbra is csak utólag tájékoztatják egy-egy kérdésről. A testületi ülések egy részén pedig még mindig elsősorban bér, jövedelem és szociálpolitikai kérdésekről vitatkoznak, s alig esik szó a gazdálkodásról, a termelési-fejlesztési kérdésekről. Igaz, ez utóbbiak alaposabb műszaki és közgazdasági ismereteket igényelnek, hiszen az előterjesztések csakúgy, mint eddig, szakmai nyelven készülnek, nehezen érthetőek. Ezek azonban többnyire csak kiragadott példák, s az ipar- vállalatok többségénél nem a negatív jelenségek érvényesülnek. A legtöbb üzemben közvetlenebbé és szorosabbá vált a dolgozók és a különböző szintű szakszerevezeti testületek kapcsolata. A testületi tagok részesei a döntéshozatalnak és a feladatok megvalósításában cselekvőbben vesznek részt. Erősödött és elismertebb lett e szakszervezeti szervek érdek- védelmi és érdekképviseleti tevékenysége, nőtt a dolgozók bizalma a testületek iránt, s növekedett tekintélyük a vezetés előtt. Általában megélénkült a szakszervezeti élet. „A fürdő zárva” Nem, ilyen felirat nincs, csupán lakat van a rácsos kapun. Merni pasa fürdője téli álmát alussza. Miért? Ezt kérdezték tőlünk is, 1981 nyarán nyitották meg hazánk egyetlen török fürdőkiállítását Pécsett a Sallai utcában. A romkert kialakításáért, a kiállítás létrehozásáért sokat áldozott Pécs városa és az OMF, úgy illenék hát, ha rendszeresen látogatható lenne. Ám az idő hidegre fordultával bezárták, s aki botor fővel ilyenkor óhajt Pécs nevezetességeivel ismerkedni, ezt kihagyhatja a programból. Ügy mondják, „kifelejtették” a fűtést, ezért nem- lehet nyitva tartani a kiállítást. Aligha hihetjük a „ki- felejtést", sokkal inkább vélhetjük viszont, hogy a nem feltétlenül szükséges fűtés- rendszer jócskán megdrágította volna a kiállítótermek céljául szolgáló műemlékrészek helyreállítását, s ezért mellőzték is a fűtést. Legalább hétvégeken lenne célszerű a nyitvatartás, annak a részére pedig, aki itt fázhat — a kiállítás őréről lehet szó —, gondoskodhatnak valami alkalmas fűtésről. És még valami: tudjuk, hogy bármi, amit nem használnak, hamar tönkremegy Kár lenne erre kárhoztatni a török fürdőkiállítást. H. I. Illillll Tamtf&ágas számok ; : Életszínvonalunk a felszabadulástól napjainkig Nemzetiségi farsang Baranyában Kezdődik a nemzetiségi farsang Baranyában: január 16-án Pécs- váradon a svábbál nyitja meg. Azt követően minden hét végén tartanak valahol német vagy . délszláv vigalmat a megyében. A legnevezetesebbek a Pécsett rendezett bálok lesznek, amelyekre az ország különböző nemzetiségek lakta vidékeiről, sőt külföldről is várnak vendégeket. S ezék már nem is csupán farsangi mulatságok, hanem jelentős társadalmi eseménynek is számítanak a nemzetiségi lakosság körében, hiszen ilyen alkalommal találkozhatnak egymással a különböző helyen élő németek, illetve délszlávok. Január 23-án és 30-án, valamint február 6-án svábbál lesz az Olimpia étteremben, míg a so- kácbálok időpontja és helyszíne: január 23-án a Szliven étterem és február 27-én az Eszék étterem. A neves baranyai nemzetiségi zenekarok már „elővételben elkeltek”. A németek báljain — a hagyományoknak megfelelően — fúvós- és sramlizenére táncolnak, a délszlávok vigalmán pedig tamburaszóra járják majd a kólót a vendégek. A báli szezont február 21-én a mohácsi busójárás zárja. A KSH — a Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában — új kiadványsorozatot indított, amely az életszínvonal, az életkörülmények alakulásáról, annak különböző vetületeiről ad részletes és átfogó képet. A most megjelent első kiadvány áttekinti az életszínvonal alakulását a felszabadulástól napjainkig. A történelmi áttekintés az új társadalmi rend döntő tényezőjeként értékeli a létbiztonság megteremtését. Emlékeztet arra, hogy 1931—33-ban a szak- szervezeti tagságnak 22—25 százaléka volt munkanélküli. A keresőknek csupán 5—6 százaléka számíthatott öreg korára nyugdíjra. 1938-ban — az utolsó békeévben — hazánkban az egy lakosra jutó jövedelem havonta körülbelül 40—50 pengő volt. amelynek vásárlóereje mai árakon 900—1000 forintnak felel meg. Ezzel szemben 1980-ban a személyes jövedelem egy lakosra jutó havi átlaga elérte a 3100 forintot, amit körülbelül 500 forint értékű társadalmi juttatás egészített ki. A személyes jövedelmeket, valamint a természetbeni társadalmi juttatásokat figyelembe véve hazánkban egy-egy lakos átlag- jövedelme mintegy 3,6-szerese a felszabadulás előttinek. Mindez csupán a nagyságrendeket jellemzi, hiszen ma egészen más a fogyasztási szerkezet, mások az árorányok, tömegméretekben elterjedt számos olyan fogyasztási cikk és szolgáltatás, amilyen a felszabadulás előtt még r.em létezett. A lakosság jövedelme a fel- szabadulás óta eltelt időszakon belül a leggyorsabban a hatvanas évek második felében nőtt, a hetvenes években lassult az ütem, de csökkenés a súlyosbodó gazdasági nehézségek ellenére sem következett be. Az utóbbi húsz évben a lakosság nominál jövedelme 3,6-szeresére nőtt, mivel azonban időközben a fogyasztói árszínvonal 65 százalékkal emelkedett, a reáljövedelem ma 2,2- szerese a húsz évvel ezelőttinek. A legkülönbözőbb címeken 1980-ban 148 milliárd forint volt a társadalmi juttatás. (Ez 1982-ben már várhatóan túlhaladja a 170 milliárd forintot.) A természetbeni juttatások közül a legnagyobb összeget az oktatási és az egészségügyi ellátásra, a pénzbeni juttatások közül pedig a nyugdíjra és családi pótlékra fordítják. Például a gyermeknevelés családi költségeihez 1980-ban 21 milliárd forinttal járult hozzá a társadalom; ennyit fizettek ki családi pótlékra, gyermekgondozási és anyasági segélyre,_ továbbá bölcsődék fenntartására. A kulturális és közművelődési, sport- és üdülési intézmények fenntartása 8 milliárd forintba kerül évente, a vállalatok évi 2 milliárd forintot költenek a munkahelyi étkeztetésre, az állami bérlakások amortizációjának értéke 3 milliárd forint. A társadalmi juttatások említett összegei azonban nem foglalják magukba a lakáshoz, közlekedéshez, gyógyszerekhez, élelmiszerekhez nyújtott állami dotációkat. A lakásépítés üteme Magyar- országon nemzetközi összehasonlításban is kedvező. Ez különösen áll a hetvenes évekre, de az utóbbi negyedszázad egészét tekintve is hazánk a tizenharmadik helyet foglalja el a felmérésben részt vett 23 európai ország között az ezer lakosra jutó lakásépítésben. Az elért eredmények ellenére azonban napjainkban is jelentős a lakáshiány, főként Budapesten és a nagyvárosokban. 1980-ban a háztartások 98 százalékában használtak villamos energiát, több mint háromnegyedében vezetékes vagy palackos gázt. A lakásoknak több mint 60 százaléka fürdőszobás. Különösen 1965 és 1970 között nagymértékben nőtt a háztartások gépesítése, a hetvenes évek második felében azonban a vásárlások fokozódása megszűnt. Ennek az az oka, hogy többféle gép és háztartási felszerelés hagyományos típusával már rendelkeznek a háztartások, új típusokból pedig a kínálat hiányos vagy drága. Minden száz háztartásra — városokban és községekben egyaránt — csaknem száz televízió, 95—100 mosógép, 85—95 hűtőszekrény jut. Személygépkocsija a városi családok több mint harmadának, a falvakban élők körülbelül negyedének van. Az ország orvosellátottsága nemzetközi összehasonlításban figyelemre méltóan jó, a kórházi ágy azonban az ország lakosságához képest a nemzetközi átlagnál kevesebb. Emellett az ágyak számottevő hányadán ápolnak utókezelésre szoruló és elfekvő betegeket. A bölcsődék befogadóképessége 1960 és 1980 között húszezerről hatvannégyezer-ötszázra gyarapodott, így a háromévesnél fiatalabb gyermekek egyhatoda bölcsődés. Az általános iskolák — különösen a fejlődő településeken — zsúfoltak, az osztály- termek 17 százalékát váltott rendszerben használták 1980- ban. Művelődésre és szórakozásra a lakosság pénzbevételének 4 százalékát fordítja. A munkásháztartások csaknem kétszer annyit, mint a parasztháztartások, ugyanakkor 70—80 százalékkal kevesebbet a szellemi foglalkozású háztartásoknál. A lakossághoz viszonyított arónyszóm alapján az európai országok között a mozi-, színházlátogatásban, a könyvkiadásban az első. hat között szerepelünk, a sajtókiadásban 0 12., a televízió-előfizetők száma tekintetében a 14. helyet foglaljuk el. Midi szabad a falra rajzolni Műhelyfoglalkozáson a Nevelési Központban A mesefal egy részlete — a kacsalábon forgó várral Az „égigérő fa”, amit már többen meg akartak mászni — És ezt a nagy hajót ki festette a falra? — Nem hajó ez, hanem kacsalábon forgó vár. Együtt festettük, csak a Zoli nem csinálta, mert ő beteg volt — mutat körbe festéktől maszatos ujjaival a harmadikos Varga Feri. akinek egyébként hat testvére is részt vesz a különböző foglalkozásokon. A Ivov-kertvárosi Nevelési Központ III. sz. általános iskolájának az egyik tantermében vagyunk. A hosszú falon óriási fa áll, mellette ősállatok virgonckodnak. A magasban repülő köröz. A hatalmas méretű figurákat a II. és III. .sz. általános iskola „vizuális műhelyének” tagjai készítették temperafestékkel és ecsetekkel. Mivel ebben a teremben beszédtechnikát is tanítanak, így a falra festett jeleneteket, helyzeteket az oktatásban is fel tudják használni. Szívesen beszélnek a gyerekek ezekről a képekről. — Először terveket rajzoltunk, aztán kiválasztottuk a legjobbakat, s azokat festettük fel a falra. Mindenki maga találta ki, mit rajzol, én is emlékezetből csináltam ezt a helikoptert — jön oda Major Szilveszter, aki szintén harmadikos. Mint Pongrácz Éva tanárnő, a műhely vezetője elmondta, egyelőre két tanteremben dekorálták ki a falat, de sok tanár szeretné, ha az ő osztálya is hasonló alkotásokkal lenne tele. A szeptemberben indult „vizuális műhelyfoglalkozásokon” agyagmegmunkálással, szövéssel, batikolással is foglalkoznak a gyerekek. Sokan a környéken lakók közül is idejárnak, hiszen ezekre az összejövetelekre mindenki bejöhet. Ma már több mint százan töltik itt rendszeresen szabad idejüket. A Ivov-kertvárosi Nevelési Központban egyébként ezenkívül többek között technikai. Klaics Zsolti is elmélyüKen alkotott nyelvi és természetjáró műhely- foglalkozásokon is várják az iskolásokat és a környéken lakó kisebb, nagyobb gyerekeket. Bozsik L.
