Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)

1982-01-14 / 13. szám

1982. január 14., csütörtök Dunántúlt napló 3 Helyesírási reform? Ilendexok^ur^d A mesejáték két főszereplője □ színfalak mögött A szakembereken kívül keve­sen tudják, hogy 1932-ben újra megjelenik az Akadémia He­lyesírási Szabályzata írásunk első szabályrendszere 1832-ben a Magyar Tudós Tár­saság gondozásában a Ma­gyar helyesírás' és szóragasztás' főbb szabályai címmel látott napvilágot. Kiadásának 150. év­fordulójára elkészül az új gyűj­temény. Az 1832-ben megjelent sza­bályzatot a nyelvújítás, a re­formkor nyelvművelő mozgalma hívta életre. Azóta 25—30 éven­ként jelentek meg az újabb ki­adások, melyek mindig igye­keztek nyomon követni nyel­vünk változásait. Jelenlegi szabályzatunk A ma­gyar helyesírás szabályai 1954 óta van érvényben. Az azóta eltelt majdnem harminc év alatt sok vonatkozásban változott a nyelvünk. Ezt a változást mérte fel a Magyar Tudományos Aka­démia Helyesírási Bizottsága az új kiadás előkészítése során. 1973-ban kezdődött meg ez a nagyszabású munka az 1954- es kiadásról összegyűjtött írá­sok és levelek feldolgozásával. Ezt követte az egyes kérdés- csoportok vitája, ami még nap­jainkban is tart. A Helyesírási Bizottság áttekintette - helyes­írásunk egész rendszerét, és fe­lülvizsgálta az 1954-es kiadás minden egyes pontját. A szó­tári részben előforduló szava­kat is összevetette a mai kiej­téssel. Ebbe a munkába be­kapcsolódtak a hazai nyelvé­szeken és nyelvművelőkön kívül a környező országok magyar nyelvészei is. A vitáról, a nyelvi vizsgálatokról, állásfoglalásról a két magyar nyelvészeti folyó­irat: a Magyar Nyelv és a Ma­gyar Nyelvőr rendszeresen be­számolt. A fontosabb témák: helyes­írásunk alapelvei: az idegen szavak helyesírása: az egybe- trás és a különírás, a -cfz-t és -dzs-t tartalmazó szavak helyes­írása: az intézménynevek he­lyesírása; a történelmi család­nevek Írása; a szóelemző írás­mód stb. Milyen változásokra számít­hatunk? írásrendszerünk alap­jait érintő változás nem lesz. Helyesírásunk rendszerének megváltoztatására nincs szük­ség; lehetséges és kívánatos viszont néhány ellentmondás ki­küszöbölése, egyszerűsítés vég­rehajtása. Az új szabályzat pa­ragrafusai várhatóan áttekint­hetőbbek lesznek. Várjuk az új Akadémiai He­lyesírási Szabályzat megjelené­sét. Bízunk benne, hogy célsze­rű, ésszerű és óvatos változta­tásokkal jól használható kézi­könyve lesz az „írástudóknak”. Dezsöné Zemplényi Vera A Pécsi Nemzeti Színház két újabb bemutatóra készül. A Ságvári Művelődési Házban működő Kamaraszínházban Dario Fo Hetedik parancsolat: ,,Ne lopj! — annyit!" címmel egy komédiát; bábszínházi ta­gozata pedig Tündérszép Ilona és Árgyélus círpmel egy nép­mesét mutat be a héten. Elő­zetesképp ezúttal a rendező­ket, illetve Kós Lajost, a báb­színházi tagozat vezetőjét kér­deztük meg a küszöbönálló előadásokról.­Kós Lajos: — Üj darabun­kat Illyés Gyula Hetvenhét ma­gyar népmese című kötetéből választottuk ki. Egy kicsit ün­nepi, jubileumi előadásnak is szánjuk ezt a bemutatót, hiszen a Bóbita Bábegyüttes éppen egy éve kezdte meg önálló bábszínházi munkáját. Az egy év alatt öt új műsorral álltunk a gyerekek elé (Az egér és az oroszlán; Piroska és a farkas; Ludas Matyi; Hagymácska és legutóbb A virágfejü c. bábjá­tékokkal.) A mostani produk­ció több szempontból különbö­zik a korábbiaktól. Nem hagyo­mányos bábjátékot szeretnénk, hanem mesélni. Elmesélni, aho­gyan Illyés írta: újramesélni egy népmesét, miközben a lát­ványban, a bábozásban sem lesz hiány. A mesélő Paál László, a Pécsi Nemzeti Szín­ház művésze. Meséjét nagymé­retű bábok pantomimikus moz­gása kíséri, de fontos szerep jut a zenének is, amit az együt­tes zenekara szólaltat meg Za­bán László irányításával. A bábok mintázott agyagfigurák gipsznegatívjai után készültek színes műanyagból, és batikolt selyemből a jelmezük. A rendező, Giovannini Kornél: ■— Szeretnék olyan mesélést a bábszínpadon, amilyen ma már ismeretlen: az idős nemzedék szeretetével, színes képzeleté­vel, huncutságával. Olyan képi világot szeretnénk a gyerekek elé tárni, amelyik önmagában is szép, de a fantáziát is meg­mozgatja. Amelyik olykor a képiségével, másutt a mese verbális erejével vagy éppen a zene erejével hat. Mindehhez a színpadkép díszleteit, a bábok jelmezeit egy neves, Kaposvárott élő gobelin-művész, Honty Márta tervezte, aki éppen arról is­mert, hogy témáit a népköl­tészet világából merítve ala­kította ki szuverén stílusát. Az új bábműsor premierje vasár­nap délelőtt lesz. Dario Fo darabjának sajátos vonásairól Konter László ren­dező nyilatkozott: — A szerző nyolc—tíztagú társulata Milá­nóban jellegzetes politikai színházat csinál — mondotta. — Odafigyel és el is utazik a világ különböző részeire, ahol valamilyen fontos esemény tör­ténik. Szerepelnek utcákon, te­reken, hangárokban, szerelő- csarnokokban, s az események menetébe a nézőket is bevon­ják. A darabok improvizatív té­mákból állnak össze, ilyen a most Pécsett színre kerülő He­tedik parancsolat ... is. A rengeteg szálból szőtt darab cselekményét visszaszorítottuk valószínű eredeti helyzetébe. S mivel bizonyos brechti hatások is érezhetőek rajta, songokat is beleszőttünk, amiket az Evita és a. Sztárcsinálók szer­zőpárosa, Várkonyi Mátyás és Miklós Tibor írt felkérésünkre. Műfaja voltaképp komédia, erőteljesen groteszk politikai töltéssel. Ami nagyjából a já­ték stílusát is meghatározza. Maszkos játék ez, ahol 13 szí­nész mintegy 50 szerepet ala­kit. A két főszereplő: Füsti Mol­nár Éva és Győri Emil. — Meggyőződésem, hogy ha ezt jól játsszuk el, legalább annyi effektiv humort közvetít­hetünk belőle, mint a Kaviár és lencse esetében. Bemutató január 15-én. A konzul éjszakája 1 löny\ K önyvkiadásunk szeren­csés vállalkozásai közé tartozik, hogy az egyes országok kis népeinek irodal­mát önálló kötetekben igyekszik bemutatni. Korábban már e helyen is szóltunk ilyen jellegű válogatásokról. Most az Európa Könyvkiadó újabb meglepeté­séről adhatunk hírt. A közeli hetekben került a könyvesbol­tokba az az antológia, mely Jugoszlávia legdélibb köztársa­ságának, Macedóniának mai prózaíróit ajánlja a magyar ol­vasók figyelmébe. Érdekesen alakult ennek a kis népnek az irodalma. Meg­lehetősen rövid múltra tekinthet vissza, hiszen saját irodalmi nyelve csupán a második világ­háború után kapott létjogosult­ságot. Pedig ezer esztendővel ezelőtt Macedónia volt a szláv írásbeliség bölcsője. Történelmi igazságtalanság ez, melyhez hasonlót más népeknél alig ta­pasztalunk. Amikor azonban lehetőség nyílt a kibontakozás­ra Macedóniában is, a mű­vészetek, köztük elsősorban az irodalom, rohamos fejlődésnek indultak. Ma már elmondhatjuk, hogy a macedón irodalom a jugoszláv népközösségen belül méltó rangot vívott ki magának. Olyan alkotóegyéniségek szü­lettek és tevékenykednek, akik­nek művei nemegyszer európai mércével mérhetők. A konzul éjszakája című vá­logatásban huszonhárom próza­író egy-egy elbeszélését olvas­hatjuk. A nevek bizony még eléggé ismeretlenül csengenek számunkra. Talán csak az egy Zsivko Csingóról nem mond­hatjuk ezt, akinek remek novel­láit (Hogyan öltem meg a paj­tásomat) éppen az idén jelen­tette meg az Európa kiadó Modern Könyvtár sorozatában. Mindenesetre ez az antológia jó záloga lehet annak, hogy a most még ismeretlenül hang­zó nevek közül néhányat hosz- szú időre megjegyezzünk. A kötetben szereplő elbeszé­lések többsége a szó szoros ér­telmében a mindennapi élet apró de az egyes ember szá­mára sokszor döntő fontosságú mozzanatokból építkezik. Ez a „kisvilágot" ábrázoló szemlélet alapvetően jellemzi a mai ma­cedón írókat. Még a történetek megformálásában is ehhez iga­zodnak. Tíz oldalnál terjedel­mesebb írást talán ha hármat olvashatunk a kötetben. A rö­vidséggel együttjáró tömörség, s az ebből kisugárzó drámai- ság alkotómódszerük szembe­tűnő sajátossága. Érezhetően sokat tanultak a délszláv nép­balladáktól, ez különösen az el­beszélések szerkesztésében mu­tatkozik meg. Azonban a múlt századi klasszikus, és a modern nyugat-európai irodalom hatá­sa az előbbieknél is erőtelje­sebb, főleg ami a hangvételt és az ábrázolásmódot illeti. A legújabb kor történelmi vi­harai Macedóniát sem kímél­ték. A partizánharcok emlékei -• bár egyre áttételesebben — a kötet szerzőinek írásaiban is fel­bukkannak. Vlado Maleszki, Bo­risz Visinszki, Vlada Urosevikj novellái idézik az akkori idő­ket. Szellemesen groteszk elbe­szélésben eleveníti fel Zsivko Csingo a közelmúlt torz emberi jellemvonásait, melyek a társa­dalmi fejlődés zavaraiból fa­kadtak. A ma emberét érintő és fog­lalkoztató problémák sokasága közül az írókat mindenekelőtt olyan kérdések ragadják meg, mint a nemzedékek között még napjainkban is létező ellenté­tek, az előítéletekből kinövő tragédiák (Andrsvszki, Jova- novszki), a lelket romboló ma­gány (Boskovszki, Pavlovszki), vagy a helyüket kereső fiatalok (Koneszki, Ivanov). Természete­sen az éíet derűsebb oldalairól is hirt adnak az elbeszélések. A líraiság és a lélektani eszkö­zök sokirányú használata jel­lemzi őket. Az írók alaposabb megisme­rését segítik elő azok az élet­rajzi jegyzetek, melyek a kötet végén az egyes pályák alaku­lását és a megjelent műveket tekintik át. K. S. Iskolaellátás „Tan”-ért vagy haszonért 7 Magas árak - sovány költségvetés r Monopolhelyzetben a TANÉRT A Tanértnek nem kell cégér: egyedül van a pia­con. Versenytárs híján tőle vásárolnak az oktatási intéz­mények — óvodától az egye­temig. — Enyhén szólva, vegyesek az érzelmeim a Tanért iránt — mondja Bauhofter József, a mohácsi Park utcai iskola igazgatója. — Borzasztóak az áraik; gyakran késve érkezik a megrendelt taneszköz, s az is előfordul, hogy csak a fele annak, amire szükség volna. Nézze meg ezt a műanyag dobozt: a 4. osztályos techni­ka tárgy szerelőkészlete van benne. Szellemes, jól hasz­nálható segédeszköz, de az ára 741 forint. . . S ebből a norma szerint négy tanulónak kell egyet használnia. Köny- nyű kiszámítani, micsoda összegekbe kerül egy-egy osztály fölszerelése. Ami csak ott vásárolható Kétségtelenül jók a Tanért írásvetítőhöz alkalmazható fóliái, különösen a történe­lem, a környezetvédelem, de még említhetnék néhányat. Csakhogy az áruk — 5—6000 forint — s ez például egy fa­lusi iskola számára szinte megfizethetetlen. Tulajdon­képpen jó, hogy van egy cég, amely azzal foglalkozik, hogy ellássa az iskolákat. Csak az nem jó, hogy időn­ként visszaél a monopolhely­zetével. Bútorokat például sokszor olcsóbban kanunk a bútorboltokban, mint a Tanértnél. Igen ám, de isko­lapadokat nem tudunk más­honnan rendelni! Néha a pedaaógusoknak van olvan érzésük, hogy az őket ellátó vállala1' nemcsak a tisztescé- aes haszon megszerzésére törekszik . . . — Roppant furcsának tar­tom, hogy egy vállalati gazdálkodást folytató intéz­mény kezében van a költség- vetésből gazdálkodó iskolák tanszer- és- bútorellátása — háborog Szujkó Margit is, a siklási Táncsics Gimnázium igazgatója. — A Tanértre pontosan azok a gazdasáqi szabályozók vonatkoznak, mint a többi vállalatra, tehát minél több nyereséget kell produkálnia. Ezt azonban csak az állami iskolák pén­zéből szerezheti meg, ame­lyek naqyon szűk anyaai ke­retek közt mozognak. így a Tanért rajtunk zsírosodik. mert akár a csillagokig ver­heti föl az árakat, mi pediq nem mondhatjuk, hoav kö­szönjük, majd egy másik céq- től vesszük mea az eszköz­készleteket. Ráadásul a szál­lított termékek avakran iaen rossz, minőséaűek — például a bútorok — és sűrűn elfor­dul. hoqy nem érkeznek meq időre. A már beindult úi tan­tervekhez 1982—83-ra ígérik a segédeszközöket! — Elárulom, hogy én soha­sem veszek az iskolának a Tanérttől audiovizuális eszkö­zöket. Ha minőséget akarok kapni — márpedig erre a ta- karékossáq miatt is szükség van — inkább megyek az Ofotérthez — mondia Spolár lános, a pécsi, Jókai utcai Általános Iskola igazgatója. — A Tanért szállításainak határidejével nagy problé­máink eddig nem voltak, egyet azonban véleményem szerint nem mért föl a válla­lat: az új tantervek teljesít­hetősége a segédeszközöktől függ. S ezek nem készülnek el időben. Általában az új tantervet kezdő osztályok hiá­nyos eszköztárral indulnak, s csak a második belépő osz­tályok kapnak meg minden szükséges berendezést. Az eszközök zöme jó, de a cso­magolásuk igen gyakran nem praktikus; a papírdobozokat a gyerekek napok alatt el- nyűvik, az alkatrészek szét­szóródnak. Az iskolában kell barkácsolni hozzájuk dobo­zokat, szekrényeket, mert a tárolásra sem kínál szabvá­nyosítható megoldást a Tanért. Alapvetően rá va­gyunk szorulva erre a válla­latra, s ez néha valóban szo­rult helyzetet eredményez a számunkra. Miért van az, hogy a Tanértnél szinte so­sincs leértékelés vagy árle­szállítás? Kelemen Oszkár, a Tanért Vállalat vezérigazgató-helyet­tese : — Hogy mi vállalatként működünk, annak az iskolai tanszerellátáshoz semmi kö­ze sincs. Csak annyi nyere­séget akarunk elérni, amiből fönntarthatjuk magunkat. Évente 800 millió forint érté­kű árut forgalmazunk, az árakat nem mi, hanem a népgazdaság határozza meg. Mivel szolgáltató vállalat vagyunk, a fejlesztési ala­punk nagyon kicsi, tehát a nyereségből kell ezt is meg­oldanunk. Késedelmes szállí­tások? Kérem, nagyon gyak­ran hónapokat késnek a ren­delések o megyéktől, váro­soktól. Csúszásokat okozhat a rossz nyersanyagellátás is, például az import késedelme. Az sem igaz, hogy nem szál­lítunk elég eszközt: csak any- nyit, amennyit rendelnek! A szállítás egyébként ingyenes, ezt nem árt megjegyezni. Nyugodtan állíthatom, hogy alapvető problémák nincse­nek a tanszerellátással . . . Áthidaló megoldást A Tanért forgalmának 30 százalékát a nagyvárosokban megnyitott boltjai bonyolítják le. Pécsett is működik - ilyen, a Szálai András úti üzletso­ron. — Nem csak közületeket, hanem „magánvevőket" is szívesen látunk. Ez utóbbiak körében elsősorban az audio­vizuális eszközök kelendőek, például a viszonylaq olcsó japán filmfelvevők. Érdekes, hogy szemléltető eszközöket is visznek eqvedi vásárlók, különösen a külföldiek. Ál­latcsontvázakat, preparátu­mokat vesznek, mert hatá­rainkon kivül ezekhez megle­hetősen nehéz hozzájutni — táiékoztat láky István boltve­zető. — Mennyire tartja elfogad­hatónak a Tanért árait? — Ha az iskolák költség- vetéséhez viszonyítom, akkor magasak. Ha az általános magyar árszínvonalhoz, ak­kor nem. Itt vannak például ezek a jó minőségű Kodak diavetítők. Az orvosegyetem tízesével veszi őket minden évben, de egy kisebb általá­nos iskolának az egész esz­közvásárlásra fordítható pén­ze rámenne egy ilyen készü­lékre. Kevés az oktatásügy pénze, ez köztudott, viszont a Tanértnek is meg kell élnie. Valami áthidaló megoldásra volna szükség . . . Havasi János Két bemutató előtt A Hetedik két főszereplője: Füsti Molnár Éva és Győri Emil Fotó: Cseri L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents