Dunántúli Napló, 1981. december (38. évfolyam, 329-356. szám)
1981-12-11 / 339. szám
1981. december 11., péntek Dunántúli napló 3 Öt eure öt me A DÉDAS7 új telephelyének makettje Az a bizonyos láncszem A leggyengébb láncszem hasonlatát választotta Lenin: ahogy egy lánc a leggyengébb szeménél pattan szét: úgy a kapitalista államok leggyengébbikénél szakadhat meg a kizsákmányoló társadalmak láncolata. Az a bizonyos láncszem azóta látványos változáson ment át: sokan gondolni vélik, ha van leggyengébb, akkor van „legerősebb", „legfontosabb" láncszem is. „Elvtársak, a legfontosabb , láncszem most a hatékonyság" — mondja a szónok, amivel bizonyára azt akarja mondani, hogy ha nem javítjuk a hatékonyságot, akkor ennél a szemnél elszakadhat gazdasági fejlődésünk szép láncolata. Igen ám, értsük akár helyesen is, a mondat mégis hibás, erre bizonyára rájönne az előadó is, ha visszagondolna egy igazi láncra. Ami attól lánc igazában, hogy mindegyik szeme egyaránt fontos. Éppen annyi felelősség, igénybevétel jut mindegyik szemére, mint a másikra: nincs közöttük olyan, amire ne ugyanaz az erő hatna a saját súlyából eredő erőn kívül. Ám amikor arról beszél más, hogy a legerősebb láncszem, mondjuk a gépi nagyipar, akkor végképp a feje tetejére áll a hasonlat. A láncot magát ugyanis nem erősíti egy szemének többletbírása, attól még elszakadhat a leggyengébbnél. Persze, csak akkor, ha teherbírásánál nagyobb erő hat rá. Akkor fontossá válhat valóban az a szem, de akkor már késő. Maradjunk tehát, ha már használjuk a hasonlatot, az eredetinél: fogalmilag, tartalmilag is indokolt a jelző állandósult formája. így: a leggyengébb láncszem. (bodó) Szociálpolitikai tervek a DÉDÁSZ-nái A vállalatok második alkalommal készítettek középtávú szociálpolitikai tervet idén, s ez a munka csak annyival volt könnyebb, mint az öt évvel ezelőtti programkészítés, hogy már támaszkodni lehetett a korábbi tapasztalatra. Más tekintetben viszont a vállalati szociális tervezési munka a VI. ötéves tervciklus időszakára nehezebb volt a feszesebb, szűkebb gazdasági lehetőségek között. Ugyanakkor méginkább szükségessé vérit mindazon tevékenységek, intézkedések tervezése, amelyek a dolgozói kollektívák élet- és munkakörülményeinek fejlesztését, vagy a mór elért szociális vívmányok és színvonal megtartását szolgálják. Ez a törekvés alapvető célként szerepel valameny- nyi vállalati középtávú tervben, a feladatok azonban természetesen a meglévő adottságokhoz, a hagyományokhoz, a munkavégzés sajátosságaihoz, s főleg a dolgozói igényekhez igazodnak. Különösen dominálnak a munkavégzés sajátosságai egy olyan vállalatnál, mint a Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat, amelynek 8 üzemegysége, 32 kirendeltsége öt megye területén oszlik meg, s így a 2650 dolgozó is. — Amikor szociálpolitikai terveket készítünk, öt megyében kell egyeztetni elképzeléseinket a tanácsi vezetőkkel, lehetőségekkel - mondja Takács Lószlóné, a DÉÖÁSZ szakszervezeti bizottságának titkára. — Ez a folyamat tulajdonképpen három lépcsős: a kirendeltségeknek, üzemigazgatóságoknak és végül a vállalat szintjén kell megtalálni az összhangot a helyi és a megyei tanácsok terveivel. Nagyon bonyolult és időigényes munka, de szerencsénkre a vállalat vezetése igyekezett minden területen jó kapcsolatokat kialakítani a tanácsokkal. A mi vállalatunk számára különösen fontos a szociálpolitikai kérdések megoldása, hiszen a munkakörülményeink nem a legkedvezőbbek. Az előző tervciklusban a szociálpolitikai célokra szánt pénzösszegnél 62 százalékkal többet használtak fel a DÉDÁSZ- nál. Talán a tervkészítésnél voltak óvatosak? Nem, a végrehajtás során merültek fel újabb és újabb igények, feladatok. Az 1981—85-ös időszakra készített tervekben részben az előbbiek miatt is az egyes tételek között .megváltoztak a korábbi arányok. — A lakás ugyan soha nem elég, de ezen a területen nem is állunk olyan rosszul. A szociálpolitikai célokra fordítható összegek közül a lakásépítések, vásárlások kerete ugyan nem csökkent, sőt. nőtt, de a darabszám csökkent. A több mint 90 millió forintból 265 fő számára nyújtunk segítséget a lakáshoz jutáshoz, s ez a szám az előző tervidőszakénak 55 százaléka. Ennek oka, hogy megváltozott a lakásigények struktúrája: több lesz a minőségi csere. Évről évre, mondhatni a technikai-technológiaj fejlesztéssel párhuzamosan növekszik a munkavédelemre fordított összeg. Erre a célra semmiképpen nem sajnálhatjuk a pénzt. A környezetvédelemre is nagyobb keretet terveztünk, mint korábban. Az üzemegészségügyre az előző tervidőszakénál 29 százalékkal többet fordítunk. A vállalatunknak nincs saját gyermekintézménye, ugyanakkor fiatalodott is a vállalat, erre a célra is többet kellett tervezni. Dolgozóink gyermekeinek óvodai, bölcsődei elhelyezését közel 10,5 millió forint keret átadásával tudjuk biztosítani a tanácsi gyermek- intézményekben. Gyakorlatilag minden gyereknek lesz helye. — Van-e olyan terület, ahol a költségek csökkentését tervezték? — Látszólag a sport és a kulturális kiadások csökkennek, de ezek is csak a korábbi középtávú terv tényleges teljesítéséhez képest, amely 213 százalékos volt. A mostani tervezéskor nem vehettük ezt a szintet alapul. A DÉDÁSZ dolgozói a munkahelyi szociális körülmények alapvető változását várják a még ebben az ötéves tervben felépülő két komplex telephelytől, a pécsitől és a siófokitól, valamint az új paksi és a ba- latonboglári üzemtől. Az új létesítményekkel az ilyen gondok kikerülnek az örökzöld témák köréből, amelyek évről évre elhangzottak a legkülönfélébb vállalati és üzemi fórumokon. — Vannak olyan szociálpolitikai feladatok, amelyek megoldásáért bármennyit is teszünk, soha nem lehet eleget tenni — mondja Takács Lászlóné. — A terv előkészítése során igen széles körű felmérést végeztünk, gyűjtöttük a javaslatokat. Ezekből kideiült, hogy még mindig téma a munkaruha. Nem a minősége, mert az a SZOT által elfogadott és kiváló, hanem a méretek és a munkaruha kiadósa. S ez a panasz jogos. Ennél is nagyobb gond a hálózatszerelők munkakörülrhé- nyeinek a további javítása. Nehéz megoldani, hogy rendszeresen meleg ételt kapjanak. Egyelőre örülünk, ha megfelelő melegedőhelyet tudunk számukra biztosítani. Ez sem könnyű, hiszen a lakókocsik nemcsak drágák, de beszerzésük sem egyszerű. Természetesen ezt a célt nem adjuk fel, mint ahogy a tervünk többi részét sem. Az utóbbi évek tapasztalatai szerint eddig még mindig valamivel túl is tudtuk teljesíteni szociálpolitikai terveinket. D. I. Ötfet az ötfetpezariás étién Négy szakmával „Sikeres kalkuláció” négyezerről hatszáz forintra Lehetne számokkal, adatokkal érvelni, hogy milyen az újító mozgalom, amelynek már több mint harminc éves múltja van hazánkban. Milyen vonzereje van a fiatalok körében? De néha egyetlen példa is jellemző lehet az egészre. Auth István, a pécsi Sopi- ana Gépgyár 29 éves fiatal marósa tulajdonképpen sikeres embernek is nevezhető: megbecsült munkás, jól keres (7— 8000 forint havonta), családi házat épített, négy szakma van a kezében, marós, lakatos, hegesztő, s hivatásos gépkocsi- vezetői jogosítvánnyal is rendel, kezik. Még szakmunkástanuló korában háromszor lett a szakma kiváló tanulója, egyszer az országos verseny második helyezettje, majd már, szakmunkásként újra második az országos szakmai versenyen, kétszer lett a vállalat kiváló dolgozója, legutóbb éppen idén. Bizony, elég hosszú felsorolás a sikerekből, főleg, ha egy 29 éves fiatalemberről van szó. S ha ezek után azt kérdezzük tőle, elégedett-e, töprengés nélkül rávághatná az ,,igenr’-t. De mindezeken felül fiata.l újító is, s ezért már nem olyan könnyű kimondani: „elégedett vagyok”. — Amikor leszereltem a hadseregből, 1977-ben, és újra visszajöttem a gyárba dolgozni, akkor kezdtem el az újítások lehetőségén gondolkodni. A marós szakmában s egy olyan gyárban, mint a miénk, ahol nagyon sokszor kis szériákat gyártunk, szinte nap mint nap találkozik olyan problémákkal az ember, amelyek apró újításokat igényelnek. Hogy lehet gyorsabban, jobban megoldani a feladatot? — a saját érdekünk is. nemcsak a gyáré. Sokszor csak olyan apróságról van szó, amit megjegyez ugyan magának az ember, hogy majd legközelebb is így kell csinálni, de nem dolgozza ki papíron. Amiről úgy éreztem, hogy jelentősebb, azt újításként is beadtam. Eddig hetet. — S ebből mennyit hasznosítottak? — Még egyet sem, bár a hétből kettőt elfogadtak, s hasznosítási szerződést is kötöttek velem. Pénzt egyikből sem láttam még, s ha a hasznosítási szerződés egy éve lejár, már csak ésszerűsítési díjat kaphatok. Nem nagy össszeg- ről van szó: az egyik 300 forint, a jelentősebb eredetileg 4000 forint volt, aztán újra kalkuláltak, s 300 forint lett belőle, majd amikor az igazgatónknál reklamáltam miatta, új összeget állapítottak meg, s most 600 forintnál tartunk. Nem nagyon értem, hogy van ez. — Mivel indokolták? — Mindig nagyon röviden indokolnak az újítások elbírálásánál, legtöbbször azzal, hogy nem gazdaságos a bevezetése. Sok fiatal újítót, vagy újítani szándékozót elkedvetlenítenek vele. Jobb lenne, ha nem papíron, hanem személyesen és részletesen megmagyaráznák, mi volt.a hiba, lehet-e javítani valamit rajta, hogy ne menjen veszendőbe az ötlet. Az is gond, hogy olyan mereven ragaszkodnak a formákhoz: az újítást le kell írni, rajzokkal ellátni, s a munkások nehezen boldogulnak ilyesmivel. Legtöbbször tovább tart az újítás „megfogalmazása”, mint a kitalálása. Miért ne lehetne úgy csinálni, hogy az újító a gyakorlatban mutatná be az ötletét, javaslatát a-szakértőknek. S ha valóban érdemes a megvalósításra, akkor kapjon segítséget a műszaki leíráshoz is. Aztán néha azt is érezzük, vagy legalább is feltételezzük, hogy a normaidőt javító, a technológiát változtató javaslatok elbírálása éppen azokhoz kerül, akik a korábbi technológiát és normaidőt előírták. Nem csoda, hogy ők egy kicsit a szakmai tekintélyüket látják veszélyeztetve, amikor az újító előterjeszti az ötletét. — S az újítóknak van-e tekintélyük a többi munkás előtt? — Persze hogy van. Olyankor azonban meginog ez a tekintély, amikor azt látják, hogy az újító hiába iparkodott, áldozott időt és fáradságot. Amikor például határidőn belül nem hasznosítják az újítását, utána meg épp az ő javaslata alapján szorítanak a normaidőn. Ilyenkor kapja a fricskát az ember a többiektől: „Hát kellett ez neked, megérte?” — Foglalkozik-e most újítási ötlettel? — Egy energiatakarékos megoldáson gondolkodom most. De talán az ötletek pazarlásának megakadályozására is kellene néhány újítás. S nemcsak a mi gyárunkra gondolok, hiszen máshol sincs nagyon másként. Mi most a Sopianában abban reménykedünk, hogy a szervezési változások lezárultával a gyár gazdasági vezetésének több ideje és figyelme lesz az újításokkal is foglalkozni. Dunai Imre Ifjúsági parlamentek Hiányzik az aktivitás? Sok helyen már megtartották, sok helyen csak ezután kerül sor a fiatal korosztály demokratikus fórumára, az ifjúsági parlamentre. Több helyen voltunk már ezen az eseményen — termelőszövetkezetekben, gyárban, iskolában — így félidőben már mindenkinek, hallgatónak és résztvevőnek egyaránt van némi tapasztalata erről. Az első kérdés mindjárt: tényleg elmondják-e bajaikat, javaslataikat, fölte- szik-e kérdéseiket? Az általános tapasztalat ugyanis az, hogy nagyfokú a közömbösség, a résztvevők nem túl aktívak. Vajon miért? Azt mondják, úgyszólván mindenütt ugyanazokat a problémákat kell fölvetni, mint az előző ifjúsági parlamenten, s ez azt jelenti, hogy annak idején hiába mondtak el bizonyos dolgokat. Meghallgatták, választ kaptak, aztán — nem történt semmi. így a hozzáállás most az „úgyis mindegy” hangulatát tükrözi. Az ifjúsági parlament formálissá válásának más oka is von. A dolgozó fiatalok ugyanezeket elmondhatják termelési tanácskozáson is, tehát miért ismételjék önmagukat állandóan?! Pedig az eredmény elérésének talán egyik legfontosabb eszköze: addiq ismételni valamit újra és újra, míq végül meghallgatásra talál, pontosabban nemcsak meg- hallqatásra, hanem a beszédet tett is követi. A tanulók esetében kicsit másképp fest a dolog: ők úgy érzik, nem veszik őket komolyan, és nincs súlya a szavuknak, fgy hát feleslegesnek tartják elmondani, amit pedig szívesen mondenának. A másik: a tanuló úqy érzi, kiszolgáltatott. Attól tart, hogy a problémák őszinte elmondását megtorlás fogja követni. S mindenkinek fontosabb az egyetemi fölvételije, minthogy „rossz pontokat” szerezzen magának. Ezért aztán a vár- va-várt nyíltszívű, nyíltsza- vú hozzászólások elmaradnak a legtöbb helyen. így pedig egy demokratikusnak szánt fórum formalitásba fullad. Ennek nem volna szabad így történnie. Két oldalú dolog: a parlamenten részt vevőknek aktívan, nyíltan kellene hozzászólniuk, akik pedig ezt hallgatják, azoknak komolyan kellene venniük. Hogy ne kerülhessen sor arra, hogy a következő ifjúsági parlamenteken ismét ugyanazokat mondhassák el a fiatalok. S hogy az se következzék be, hogy ez a fórum végleg hallgatásba, közönybe fullad, amikor pedig olyan sok jó dologra lenne hivatott. D. Cs. Munkasiker a Mecseki Szénbányák külfejtési üzeménél A Mecseki Szénbányák külfejtési üzeme december 10-én, a délelőtti műszakban teljesítette ez évi, 370 000 tonnás szakmai tervét. A délutáni műszakváltás előtt megtartott röp- gyűlésen Vass István üzemvezető értékelte az elért eredményeket, kiemelve azokat a szocialista brigádokat, amelyek a legtöbbet tették a siker érdekében. Az üzem vállalta, hogy az év hátralévő időszakában még 20 000 tonna szenet ad a népgazdaságnak. A tervteljesítés alkalmából a vállalat vezérigazgatója, Mérei Emil táviratban köszöntötte az egész évben egyenletes teljesitmény- nyel dolgozó üzem kollektíváját.
