Dunántúli Napló, 1981. december (38. évfolyam, 329-356. szám)

1981-12-02 / 330. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXVIII. évfolyam, 330. szám 1981. december 2., szerda Ára: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból Irodalmi rendezvények a megyében Műtét utáni lábadozás Barkácsbolt nyílt Lvov- Kertvárosban Munkából - munkába Korszerű raktározás, anyagmozgatás A magyar—bolgár közös érde­keltségű INTRANSZMAS révén létezik mór fővállalkozás, mely­re nyugodtan rábízhatjuk gond­jainkat, kulcsra készen tervez és szállít raktárakat, a személy­zet betanítását is vállalva, ter­vez és technikailag kivitelez komplex anyagmozgató rend­szereket, szállítószalagokat, görgős síállítópályákat, függő- konvejorokat, darukat és min­denféle egyéni kívánságnak, megbízásnak is eleget tesz. Mindezt pedig újszerű felfo­gásban, rendszerszemléletben gondolkodva. Mindezt tegnap a pécsi tech­nika házabeli ankéton hallot­tuk, melyet a Szervezési és Ve­zetési Tudományos Társaság és az MTESZ anyagmozgatási és M unkahelyi felmérések ta­núsítják, hogy nem hasz­náljuk ki eléggé mun­kaidőnket. Még mindig nem, bár az utóbbi években jelen­tősen nőtt a termelékenység, javult a szervezés, nem bocsát­juk nrieg oly könnyedén a ló­gást. Bosszankodunk az imitt- amott ácsorgók láttán, hábor- gunk, ha azt tapasztaljuk, hogy a munkaidőből jut bevá­sárlásra, ügyintézésre és egyébre, bár tudjuk: ez csak a felszín. Attól még nincs ki­használva a munkaidő, hogy mindenki a munkahelyén tölti el. A kérdés összetettebb, és nem csupán az egyén szorgal­mán múlik. Különben is: más statisztikákból kiolvashatjuk, hogy kontinensünkön a legse­rényebbek közé tartozunk. Ke­vés országban dolgoznak any- nyit munkaidőn túl, mint ép­pen nálunk. Hol is? Példának okáért a háztáji­ban — az egész család. Azok is, akiket nagyüzemi munkás­ként tartanak nyilván. Műve­lünk kertet, s akinek a szak­mája engedi, vállal maszek­munkát engedéllyel vagy anél­kül. Megtanulunk tapétázni, szőnyeget ragasztani, zárat cserélni, polcot eszkábálni. Már akinek van hozzá kéz­ügyessége. Ismerősöm egyma­ga ásta ki leendő háza alap­ját, kollégái segítettek beto­nozni. Nem tudná megfizetni a mestert és segédeit. így ol­csóbb. A többletmunkának kettős haszna van. Az egyik — ezt azonnal érzékeljük — kiadá­saink csökkenése. A kertben termő gyümölcs-zöldség, a ka­lákában épülő ház, a „házila­gos” lakásfelújítás és a többi, pénztárcánkat kíméli. Ugyan­akkor enyhíti mondjuk a szol­gáltatás gondjait vagy az épí­tőiparét. És nem mellékesen, ami a plusz órák eredménye, terméke, az gyarapítja a nép­gazdaságot is, például ebből a többletből jut piacra a hús jelentős hányada. Ha máról holnapra csak a nyolc órát dolgoznánk végig, mindany- nyian megsínylenénk. Nincs róla számszerű kimu­tatásom, hogy a munkaidő után dolgozók kor szerint ho­gyan oszlanak meg. Azt azon­ban tapasztalatból tudom, hogy a többletjövedelem, a plusz gyarapodás jórészt a fia­talok előbbrejutását szolgálja. A családalapításnak, az önálló otthon megteremtésének költ­ségei emésztik föl a fáradozás nagy hányadát. Többnyire se­gítenek a szülők az építkezés­ben pénzzel is, s ha bírják erő­vel, munkával is. Hajszoljuk magunkat. A fen­tiekben e hajszának a pozití­vumait soroltam. Hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy az ötna­pos munkahét általánossá vá­lásával felszabaduló időből is munkával töltünk majd jó né­hány órát. Holott pihenésün­ket, művelődésünket, szórako­zásunkat növelhetnénk általa. Elvileg. De ameddig primér- szükségleteink megszerzése sarkall, addig aligha választ­juk a kellemest, a csak kelle­mest. A baj csak az, hogy eköz­ben pontosan tudjuk — vagy legalábbis tudnunk illene —, hogy azokra a szabad órákra is szükségünk lenne. Egyebek között azért, mert pihenés, re­generálódás nélkül gyorsab­ban kopik szervezetünk. Sze­rencsés esetben persze a mun­ka, a másfajta munka „kikap­csol”. Szellemi tevékenység után felüdít a kertészkedés, a gépek közül kiszabaduló szak­munkás is jól érzi magát a hétvégi telken, szinte észre sem veszi, hogy megint csak dolgozik. Dehát nem mindig ez történik. Másrészt szükségünk van — lenne — a folytonos önműve­lésre. Nincs foglalkozás, ami abszolút változatlan. Követ­nünk kell a szakma fejlődését. És a nem szakmai ismeretek­ről sem állíthatja senki, hogy feleslegesek. Nem könnyű megszabni a józan határt, az anyagi javak­nak azt a mennyiségét és mi­nőségét, ami bizonyosan ele­gendő, s aminek megszerzésé­vel beérjük, mondván: mos­tantól a művelődés, a szórako­zás következhet. S még vala­mi nyugtalaníthat: egyáltalán mire is van meg a belső igé­nyünk? Mitől függ? Iskolai vég­zettségtől, alapműveltségtől, a családi szokásoktól és így to­vább. Kinek mi van meg ezek­ből és a fel nem sorolt ténye­zőkből? A munka utáni munka hasznosságát fölösle­ges tovább bizonygat­nom. Könnyen belátható. De: míg tesszük dolgunkat a csa­lád érdekében, otthonunk ér­dekében, olykor arra az ugyan­csak egyéni és közérdekre is gondolunk, hogy nem mind­egy, mennyivel gyarapítjuk szellemi készletünket. Más — divatos kifejezéssel élve —nem mindegy, hogy milyen minő­ségben éljük életünket. Maros Dénes A belvárosi öregek napközi otthonai lakóinak m unkáibó! nyílt kiállítás tegnap a Bem utcai nép­fronthelyiségben. (Tudósítás az 5. oldolon.) így pofon egyszerű az anyagmozgatás: egypályás függőkonvejor a dohánygyári végtermékek belső szállításához. Az INTRANSZMAS hasonló függő konvejort szállított többek között a Pécsi Dohány­gyárnak is. Segít az INTRANSZMAS Genfi tárgyalások Kimaradtak tehát az európai fegyverzet-koncentráció csök­kentését célzó tárgyalásokból azon közép-hatótávolságú nuk­leáris fegyverek és fegyverrend­szerek amelyekkel a kontinens bármely pontja elérhető. A kedden beindult genfi tár­gyalások első, meglehetősen nehéz feladata lesz annak pon. tos és egyértelmű meghatáro­zása, hogy mely fegyverzetti- pusok és -rendszerek korlátozá­sáról tárgyaljanak. Kvicinszkij szovjet nagykövet megérkezése­kor kijelentette: „Ha tárgyaló- partnereink hajlandóak lemon­dani és tárgyalni az európai kö­zép-hatótávolságú nukleáris fegyverek valamennyi fajtájáról. — okkor a Szovjetunió is kész­nek mutatkozik ugyanerre ...” Amerikai tárgyalópartnerével történt hétfői, első 90 perces találkozóját követően pedig a moszkvai televíziónak adott nyi­latkozatában aláhúzta: „A Szovjetunió álláspontja egyér­telmű: megállapodásra törek­szünk az Egyesült Államokkal az előttünk tornyosuló sürgős és kiélezett kérdésekben, és úgy véljük, hogy lehetőség és sürge­tő szükség van ennek elérésére. Lehetséges a megállapodás ak­kor ha mindkét fél konstruktív és kiegyensúlyozott szellemben közelíti meg a bonyolult kér­déseket.” Az amerikai küldöttség ve­zetője ugyancsak megegyezési szándékáról biztosította a sajtó képviselőit. Arra a kérdésre, hogy függetlenül a genfi tár­gyalásoktól megkezdi-e az Egyesült államok a közép-ható­távolságú Pershing-rakéták le­gyártását — a 74 éves omerikai diplomata kitérő választ adott. * Az európai népek feltétlenül azt akarják, hogy a genfi tár­gyalások a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverekről sikerrel járjanak — összegezte a szov­jet televízió kommentátora ked­den este a tárgyalás megnyi­tásának visszhangját. A kom­mentár rámutatott: a Szovjet­unió tárgyalási javaslatát, ame­lyet Leonyid Brezsnyev Bonnban ismertetett, általában pozitívan fogadták Európában, az Eg re­sult Államok álláspontjával szemben viszont egyre érezhe­tőbb fenntartások mutatkoznak. Az amerikai fegyverzetellen­őrzési és leszerelési hivatal genfi képviseletének épületé­ben kedden délelőtt pontban 11 órakor megkezdődött az euró­pai közép-hatótávolságú nuk­leáris fegyverzet korlátozásáról szóló szovjet—amerikai tárgya­lássorozat. A Béke sugárúton lévő irodaépület 8. emeleti tár­gyalótermében elhelyezett ha­talmas, téglalap alakú asztal két oldalán foglalt helyet a Julij A. Kvicinszkij nagykövet vezette szovjet-, és a Paul Nitze nagykövet vezette amerikai kül­döttség tíz—tíz tagja. A keddi nappal elkezdett tár­gyalások plenáris üléseit heten­te két alkalommal, kedden és pénteken zárt ajtók mögött, a nyilvánosság teljes kizárásával a szovjet misszió épületében és a jelenlegi keddi — tárgyaló- döttség tíz—tíz tagja. A keddi plenáris ülés két és fél órán keresztül tartott. A tanácskozás megkezdésé­nek időpontjában genfi politikai megfigyelők egyöntetűen rámu­tatnak, hogy a legfőbb pozití­vum a két nagyhatalom közvet­len kapcsolatfelvételének tényé­ben jelölhető meg. Mint emlé­kezetes, az európai közép-ható- távolságú nukleáris fegyverzet korlátozásáról szóló tárgyalá­sokban Andrej Gromiko szov­jet és Alexander Haig amerikai külügyminiszter ez év szeptem­ber 23-án állapodott meg New Yorkban. Figyelemre méltó kö­rülményként értékelhető az, hogy az utóbbi években rend­szeresnek ugyancsak nem mond­ható szovjet—omerikai érintke­zés és közvetlen tárgyalások az európai kontinens békéje és a nemzetközi helyzet egésze szem­pontjából oly fontos nukleáris leszerelésről szóló párbeszéd­del nyer újabb lendületet. üdvözölhető a genfi szov­jet—amerikai tárgyalások — egyelőre még pontosan meg nem határozott — tárgyköre is. Az 1969-ben beindult SALT- tárgyalásokon a két nagyihata­lom hadászati (tehát zömmel interkontinentális) nukleáris fegyverzetének lehetőség sze­rinti korlátozásáról volt szó, Bécsben pedig a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentése a téma, ami föld­rajzilag behatároltabb terüle­ten, kisebb pusztító erejű fegy­verzet leépítését irányozza elő. Magyar-bolgár közös érdekeltségű fővállalkozás A korszerű raktározás, az anyagmozgatás terén az elmúlt években mégiscsak előbbre lépett a magyar gazdaság, köszönhetően az ügy országos felkarolásának és szorgalmazásá­nak is. Immár eljutottunk odáig, hogy technikailag majd minden adva van, beszerezhetők a raktározás és az anyagmozgatás esz­közei, rendelkezünk megfelelő szellemi kapacitásokkal is. csomagolástechnikai bizottsá­ga rendezett, meghívó az INTRANSZMAS vezető szakem­bereit, dr. Szádvári József fő­mérnököt és dr. Szabó István fejlesztő mérnököt, akik vetíté­sekkel kísért előadásukban át­tekintést adtak a korszerű rak­tározás, az üzemen belüli anyagmozgatás hazai technikai és technológiai lehetőségeiről. A magyar—bolgár társaság mellesleg már számos megbí­zást teljesített sikeresen ideha­za és külföldön is, főként az NDK-ban; referencia-listája tiszteletet parancsoló. A tegnapi pécsi ankéton számos újdonságukra hívták fel az érdeklődők figyelmét. Az INTRANSZMAS szakemberei többek között kifejlesztették a iegkülönbözőbb jellegű és mé­retű tárolóhelyeket tartalmazó magasraktári állványok létesí­tésére az „intrans-RACK” áll­ványrendszert, amit a KAPOS- GÉP Vállalat gyárt, továbbá kifejlesztették az „intrans- STOCK” félrakógépcsaládot. Az automatikus működésű felrakó­gép működhet lyukkártyás ve­zérléssel, sőt számítógépes irá­nyítással, amikor is a számító­gép folyamatosan nyilvántartja és jelzi az üres és a foglalt tá­rolóhelyeket. Mindezeken felül még számos más megoldást bemutattak, színes prospektu­sokkal, filmvetítéssel szolgálva. Miután köztudottan a beru­házási pénzeknek szűkében va­gyunk, megkérdeztük dr. Sza­bó Istvánt, van-e hajlandósá­guk (és főként pénzük) a vál­lalatoknak a raktározás, az anyagmozgatás további korsze­rűsítésére? A válasz megnyug­tató, van érdeklődés, az INTRANSZMAS-nak nem kell attól tartania, hogy megrende­lések nélkül marad. M. Z. A Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottságénak ülése Bukarestben kedden megnyílt a Varsói Szerző­dés tagállamai külügymi­niszteri bizottságának so­ron következő ülésszaka. Az ülésszak munkájában részt vesz Petr Mladenov bolgár, Bohuslav Chnou- pek csehszlovák, Józef Czyrek lengyel, Púja Fri­gyes magyar, Oskar Fi­scher NDK-beli. Stefan Andrei román, valamint Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter. Az ülésszak megvitatja a fegyverzetek korlátozá­sával és a leszereléssel kapcsolatos időszerű prob­lémákat.

Next

/
Thumbnails
Contents