Dunántúli Napló, 1981. december (38. évfolyam, 329-356. szám)

1981-12-08 / 336. szám

1981. december 8., kedd Dunántúlt napló 3 Célra orientált támogatás Hz új szabályozók hatása az Ormánságban • • Ösztönző árkiegészítés és prémium búzára, kukoricára, vágómarhára A Magyar Közlöny október 27-i szá­mában jelent meg a PM—MÉM együttes rendelete a mezőgaz­dasági üzemek új tá­mogatásáról, illetve a korábbi támogatások módosításáról. Az új rendelet, amely az ed­digi 14 helyett 17 aranykoronára terjesz­teti ki a támogatott gazdaságok körét, kedvezően érintette Baranya mezőgazda­ságát. A régi rendelet szerint 13 gyenge termőhelyi adottságú tsz részesült állami támoga­tásban. Most újabb 14 tsz — Geresdlak, Kátoly. Véménd, Belvárdgyula, Pécsvárad, Kő­vágószőlős, Baranyahídvég, Kémes, Vejti, Bogádmindszent, Drávaszabolcs, Drávasztára, Drávátok és Csányoszró — ke­rült be az ártámogatottak kö­zé. Az utóbbi három tsz — te­kintve, hogy 14 aranykoronán aluli földeken gazdálkodnak — korábban már benn volt a tá­mogatottak között, de a jó gazdasági eredményeik és pénzügyi mutatóik miatt „ki- sorolták” őket. Most újra be­kerültek, de nem az l-es kate­góriába, ahol széles skálán mozog a támogatott termékek köre, hanem az átmenetileg támogatottak közé, ahol a bogyós gyümölcsökön kívül csak a vágómarha, a vágójuh, a kalászosok, valamint a kuko­rica élvez árkiegészítést. Átmeneti támogatás Nem véletlenül kopogtattunk be éppen ezekbe a kis ormán­sági szövetkezetekbe, amelyek­kel olyan mostohán bánt el a szeszélyes Dráva folyó, s ame­lyek jó gazdálkodással mégis ki tudtak kerülni a gyengék közül. Földjeik rossz minőségét a Drávának „köszönhetik", amely a folyók ősi szokása sze­rirt felső folyásánál rakja le a kavicsot, középen a homo­kot, s a deltában a humuszt. Az Ormánság a folyó középső szakcszán fekszik. A drávafoki Új Esztendő Tsz-ben a felső vékony kis termőréteg alatt 30—40 centiméter vastag a fu­tóhomok, amely szitaként ereszti át magán a vizet, s aszályos években kisül a nö­vényzet. Mélyebb fekvésű föld­jeiken — az egykori Dráva me­derben — épp ellenkezően vi­selkedik az agyagos talaj, nem vezeti el a vizet. Ebben az év­ben 4,8 millió forint belvízkár­térítést kaptak az Állami Biz­tosítótól, tényleges káruk 50 százalékát. — A megyei átlagnál maga­sabb növénytermelési hozama­ink és a jó tsz-eket megköze­lítő pénzügyi eredményeink mi- ctl bennünket már három ev­vel ezelőtt kisoroltak a támo­gatott tsz-ek közül. Ez csak azért különös, mert a nálunk jobb földeken, de kevésbé jó eredményekkel gazdálkodók bent maradtak. Örömmel vet­tük, hogy most bekerültünk az átmenetileg támogatottak kö­zé. Ez nekünk 5,4 millió forint pluszbevételt jelent 1982-ben, mivel a búza 2,1 millió, a ku­korica 2,3 millió, a húsmarha 0.8 millió tnV-',ntbevételt hoz. Az 5,4 millióból az új terhek - olaj- és alkatrész-áremelés, a felemelt MÁV-szállítási tari­fa és a gépjárműadó — 3,7 millió forintot visz el. Ezzel együtt még mindig marad 1,7 millió forint olyan pénztöbble­tünk, amit az új szabályzóknak köszönhetünk. András István, a drávafoki tsz elnöke 18 éve vezeti a szö­vetkezetét, amelyet a mostoha adottsággal a 10,7 átlag aronvkerona ellenére sosem kellett szanálni. Gazdasági eredményeik vetekednek az át­lagnál jobb adottságú üzeme­kével, eszközellátottságban a jók közé tartoznak, tiszta nye­reségük tavaly megközelítette a 13,5 millió forintot, az egy főre jutó bruttó jövedelmük 102 700 forint volt, a tagok át­lagkeresete több mint évi 41 000 forint. Jó gazdálkodást jeleznek e számok rossz adott­ságok között. Az új szabályozók szerint a húsmarhaógazat nyereségrátá­ját a kilónkénti 6 forintos pré­mium, illetve a besorolásból eredő plusz 1 forint — 10 szá­zalékosra emeli. A gabona­prémium és a 20 százalékos árkiegészítés megragadására az ősszel 14 százalékkal na­gyobb területen összesen 800 hektáron vetettek búzát. Kuko­ricaterületüket, amíg c terület belvízkáros, nem növelik. A szabályozók adta többlet ár­bevételt csaknem teljes mérték­ben a termelés fejlesztésére fordítják. Saját rezsiben építe­nek egy 1000 tonnás szemes- termény-tárolót, A felsőszent- mártoni és tótújfalusi — So­mogy megye - tsz-ekkel közösen egy 10 000 hektár kapacitású folyékony műtrágyaüzemet, amelyhez a TSZKER 2 millió forint értékű keverőbérendezést biztosít számukra. Belvizes táblák és homok­dombok váltogatják egymást a 2800 hektár szántón gazdálko­dó csányoszrói összetartás Tsz határában is. Az ormokon gyakran kisül a termés, hisz ezek alatt 16 méter vastag a humusz nélküli futóhomok. A 10,4 átlag aranykoronós tsz-t két éve vették ki a gyengék közül, mivel az egy főre eső nyereségtermelésben 10 000 forintnál magasabb eredményt értek el. Ez a kisorsolás az idén 2 millió bevételkiesést jelent nekik. Az 1000 hektár homokon és belvizes savanyú, erősen mészhiányos földeken működő tsz ettől függetlenül valóban nyereségesen gazdál­kodik. Igaz, az idén 3 millió forint vesztesénük volt búzából, mivel a termés nagy részét el­vitte az aszály. De a napra­forgó-árbevételük meghaladta a 6 milliót, amiből egymillió a tiszta nyereség. Termelési értékük tavaly 37 millió forint volt, árbevételük 45 millió, a tiszta nyereség 4 millió, amiből 2 millió volt az ártámogatás. Az idén, mivel teljesen kisorolódtak, nem kapnak semmit, ezért hozzá kell nyúlniuk a 10 éves erdei tartalékaikhoz. Fő gondjuk az alacsony munkabérszint — az egy főre eső évi 36 000 forint — amivel a 61 tsz közül 59.-ek a megyében. Fejlesztik a termelést millió forint többletbevételhez juttatja a szövetkezetét. Ebből a megnövekedett terhek kb. egymilliót elvisznek. A mara­dékot jórészt termelésfejlesz­tésre fordítják.- Rné — Gyöngybrikett Tatabányáról A győri, a szegedi, a kecskeméti, a mosonma­gyaróvári és a székesfehér­vári Tüzép-telepeken mór árusítják a tatabányai szénbányák új termékét, a gyöngybrikettet. Rövidesen más telepeken is kapható lesz a jó minőségű tüzelő­anyag, mert a tatabányai vállalat folyamatosan szál­lítja azokba az országré­szekbe, ahol etózs-kazó- nokkal fűtik a lakásokat, családi házakat. A gyöngy­brikett ugyanis elsősorban az ilyen kazánokban ég el jó hatásfokkal. Az év végéig 20 000 ton­na, jövőre már1 110 000 ton­na gyöngybrikettet készíte­nek a tatabányai gyárban. Mióta Vida István vezeti a szövetkezetét — s ennek már 15 éve — a rossz adottságok el­lenére nem voltak soha vesz­teségesek. Az új szabályozókat igyekeznek kihasználni. A bú­zára, kukoricára, vágójuhra és vágómarhára kapott árkiegé­szítés és prémium 1982-ben 3,1 A MOM komlói gyáregységének új csarnoka Fotó: Kopjár Géza Tízéves a MOM komlói gyára Magasabb színvonalú gyártmányok Tíz esztendővel ezelőtt léte­sült a Magyar Optikai Művek komlói gyára. A kezdeti idő­szakban tolómérŐK gyártásával, összeszerelésével foglalkozott a mintegy 200 dolgozó. A terme­lés tényezői azonban folyama­tosan javultak, s néhány év múl­va már körvonalazódtak a je­lenlegi két fő gyártási folya­mat, a forgácsolási technológia és a technikai szerelés alapjai­nak feltételei. A komlói gyár történetében döntő jelentőségű volt az 1977— 78-as év, amikor a termelés személyi, technikai fejlődése le­hetővé tette, hogy a viszonylag alacsony szakértelmet igénylő gyártási folyamatokat a MOM más egységeihez helyezzék át, s elkezdhessék a magasabb színvonalú gyártmányok előállí­tását. A MOM komlói gyárának idei termelési terve várhatóan eléri a 130 millió forintot, ami azt je­lenti, hogy a termelés összérté­ke hatszor annyi, mint volt tíz évvel ezelőtt. Fő tevékenységük, mint Füsz Tibor gyárvezető el­mondta, az automatikus és me­chanikus fékkarok (emelők) elő­állítása. Ez adja termelési ér­tékük mintegy hetven százalé­kát. De nagy sorozatban készül­nek Komlón főfékhengerek, mun­kahengerek, szervóhengerek, olajtartályok is. Ezeknek a ter­mékeknek a fő technológiája a forgácsolás, ami nagyon pon­tos munkát igényel. Ezért a gyárban több egyedi megmun­kálógép, félautomata és auto­mata forgácsológép dolgozik. Termelésük mintegy egyötödét küldik közvetlenül vagy közvetve külföldre. Érdemes megemlíteni, hogy több termékük az Ikarus buszokba kerül, s most már évek óta nem fordult elő, hogy alkatrészeik ellen minőségi ki­fogást emeltek volna. Tavaly nyáron kísérleti jel­leggel a színesfémöntést is el­kezdték. Az anyagyárnak az a terve, hogy az öntést letelepíti Kcmlóra, s innen látják el a Magyar Optikai Művek vala­mennyi gyárát alapöntvények­kel. Kokilla- és homoköntést már most csinálnak az erre ki­képzett dolgozók, de a későb­biekben héjmagöntésre és prés­öntésre is sor kerül. Minden bi­zonnyal még ebben az ötéves tervidőszakban egy öntöde épí­tését is elkezdik. Füsz Tibor véleménye szerint a gyár termelési szerkezete 1985-ig megfelel a piac igé­nyeinek, termékeik korszerűek, jól eladhatók. Terveik között szerepel, hogy a termelékeny­séget négy százalékkal növelik. Sokat fejlődött tíz év alatt a MOM komlói gyára: a kezdet­hez képest gépparkjuk értéke ötször nagyobb lett, az egy főre jutó éves átlagbérszínvonal 26 000 forintról 46 000 forintra nőtt, többek között ifjúsági klub, korszerű tanműhely, új gyártó- csarnok létesült. A mintegy 500 dolgozó jövője biztosított. R. N. A gyors javulással nem •• kecsegtető külgazdasági környezetben társadalmi fej­lődésünk következetes meg­valósításához olyan nemzeti egységre és olyan új típusú tulajdonosi szemléletre van szükség, amely megköveteli, hogy mindinkább a képvise­leti rendszeren keresztül ér­vényesülő önigazgatás vegye át az állami irányítás egyre nagyobb részét. Ebben a hely­zetben a szocialista demok­rácia fejlesztése csak szólam marad, ha a választott tes­tületek tagjainak felkészültsé­ge nem bővül, tudása nem gyarapodik. A társadalmi és tömeg szervezetek választott vezetőivel szemben — éppen az általános műveltség szint­jének emelkedése miatt — mind magasabb igényeket tá­masztanak a választóik. Napjaink realitása, hogy megbecsülést, tekintélyt és el­ismerést csak felkészültséggel, jól végzett munkával vívhat ki magának a vezető, a vá­lasztott képviselő. Egyszers1- mind a választók bizalmát is csak átlagon felüli teljesít­ménnyel lehet megszerezni és megtartani. A választók szó­rná rá a legtöbb helyen meg­bízható garanciát jelent a népfront ajánlása. Tartalmas munkával kivívott bizalom ez és olyan eredmény, amely­re méltán büszkék lehetünk. Megnyugvásra vagy a szin­ten tartásra azért nem gon­dolhatunk mégsem, mert a bizalom légkörét megteremt­ve még nem tettünk meg min­dent azért, hogy ezzel a bi­zalommal okosan éljünk. Első­sorban minőségében maga­sabb szintű tevékenységre van szükség ahhoz, hogy tovább erősödhessék hazánkban a szocialista demokrácia. A minőségi fejlődés tartal­ma nem az ügyrendi kérdések további fejlesztését követeli, hanem elsősorban a választott képviselők, a tanácstagok, a társadalmi, tömegszervezeti és mozgalmi vezetők hozzá­értésének bővítését. Ha gyakorlati példát kere­sünk erre az önépítő tevé­kenységre, akkor érdemes fel­idéznünk az országgyűlési képviselőcsoportok munka- és tájékozódási formáit, mód­szereit, amelyekkel a napra­kész tájékozottság mellett egyes speciális, gyakorta a képviselők személyes ismere­teit meghaladó kérdéscsopor­tok elemzését végzik, s a megismert valóságos helyzet­ben kidolgozzák a cselekvés lehetőségeit. Azokat a lehe­tőségeket, amelyek közül vá­logathat a törvényhozó testü­let. A továbblépés érdekében a fenti példához hason­ló módszereket kellene alkal­mazni a helyi tanácsok vá­lasztott testületéiben is. Az együtt-tervezés, együtt-gon- dolkodás szintjéről — ame­lyet többnyire már elértünk — el kell jutnunk az együtt- fejlődés szintjére, mégpedig nemcsak abban az értelem­ben, hogy közösségben kell képeznünk magunkat, hanem abban is. hogy alapvető kö­telességünk együtt fejlődni növekvő feladatainkkal. A lé. péstartás és a további fejlő­dés alapvető feltételeként kell felfogni a választott testüle­tek tagjainak továbbképzését. Ennek egyik formája lehet az önképzés is, de a holnapi követelményekkel is számolva ez nem elégséges. Lehetet­len. hogy valamennyi képvi­selőnk olyan polihisztorrá ké­pezze magát, aki valamennyi kérdésben — a városfejlesztés­ben, a gazdaságszervezésben, az egészségügyben, a jogban és így tovább — naprakész tudóssal rendelkezik. Az viszont lehetséges, sőt szükséges, hogy szervezett formában az éppen időszerű kérdések legjobb értői — akár testületen kívüli, erre fel­kért szakemberek — informál­ják. s készítsék fel a válasz­tottakat. Ezzel egyúttal szé­lesedik a döntéselőkészítésben részt vevők köre, s tartalmá­ban is gazdagodik a szoci­alista demokrácia. Lovas Gábor AURAS—AFIT kooperáció Járműre szerelt szerviz- állomások Irakba A pécsi AFIT gyártja a kocsikat Gyors lépésváltás, az új fel­adatokhoz való rugalmas alkal­mazkodás. Ezt állapíthatjuk meg az AFIT 14. Vállalatáról, mikor az utánfutógyártás felfutásáról esik szó. Történt ugyanis, hogy az NDK-beli AURAS, melynek az AFIT évek óta partnere, tucat­nyi cég előtt nyert versenytár­gyalást Irakban speciális szer­vizkocsik szállítására, és mivel a pécsieknek mór elegendő ta­pasztalatuk van e téren, ők kapták a megbízást az ötszáz jármű gyártására. Az elsősor­ban szolgáltató jellegű pécsi székhelyű vállalat tehát — ha közvetve is — kilép a világpiac­ra exportja révén. Az üzlet nagyságrendje a vállalati félmilliárdos árbevé­telhez képest alig néhány szá­zalék — nem éri el a húszmillió forintot —•, ennek ellenére ér­demes szót ejteni róla, már csak azért is, mert a pécsiek gyorsan váltottak, a felajánlott üzletben további perspektívát is látnak. Szeptember végén dőlt el, hogy az AURAS nyerte el a megbízást a robbanómotor meghajtású, pneumatikus mű­ködtetésű szervizállomások szál­lítására, amely olajürítésre és feltöltésre, zsírzósra. levegő- feltöltésre és egyéb szerviztevé­kenységre alkalmas. A koope­rációs szerződésben foglaltak szerint tehát a pécsiek által készített járművekre az AURAS —AFIT budapesti üzeme szereli föl a részegységeket. A munka a tervdokumentációk adaptálá­sával kezdődött Pécsett, amit a vállalatnál dolgozó műszakiak végeztek el. Az időközben le­gyártott tizenkét darabos 0 szé­rián a megrendelő néhány mó­dosítást javasolt, és ma már az új műszaki követelmények sze­rint folyik a sorozatgyártás a pécsi központi üzemben. Lantos Árpád, a vállalat igaz­gatója elmondta, hogy a felké­szülés első lépcsőiéként fél­automata hegesztőberendezése­ket vásároltak, kialakították a folyamatos gyártás feltételeit, a szerelősort, amelyen megközelí­tőleg hetven ember dolgozik. A kocsik átvételét a MERT a hely­színen végzi, amelyeket aztán Budapestre, majd Irakba szál­lítanak, március közepéig a tel­jes mennyiséget. A piaci felmérések szerint az említett szervizkocsiknak nagy keletje lehet külföldön. Ezért az AURAS azt tervezi, hogy az em­lített szervizállomásokkal a jö­vő évtől kezdve megerősíti po­zícióit a világpiacon. Elvben máris megegyezés született abban, hogy az AFIT 14. Válla­lata a későbbiek során is foly­tatná a járművek sorozatgyórtá. sát az igényektől függően. S. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents