Dunántúli Napló, 1981. december (38. évfolyam, 329-356. szám)
1981-12-06 / 334. szám
A kisvállalkozások szerepe gazáaságookbao Beszélgetés dr. Villányi Miklós pénzügyminiszter-helyettessel Külföldi helyett hazai Dr Kalocsai Emö ellenőrzi a készülő bányahidraulika ve- zérlő tengelyét. Fotó: Kopjgr Géza Bányászati hidraulikus eszközök Pécsről Január elsejétől életbe lépnek az új vállalkozási formákat lehetővé tevő és szabályozó rendeletek. Vállalatok leányvállalatot alapíthatnak, kisszövetkezetek és szövetkezeti szakcsoportok jöhetnek létre, magán- személyek (de vállalatok is) gazdasági munkaközösséget alakíthatnak — megnő a kisvállalkozások szerepe hazánk gazdaságában. Dr. Villányi Miklós pénzügy- miniszter-helyeltest a kisvállalkozásoknak a gazdasági egészében várható szerepéről kérdeztük meg. — Az új vállalkozási tormák életbe lépésével mennyiben változik a gazdaság egésze? — Hangsúlyozni szeretném, hogy nemcsak a kisvállalkozásokról van szó: a cél egész gazdálkodási rendszerünk megújítása. Javítani kell a hatékonyságot, a központi és váí- lalati irányítást, a .szabályozást, az eddiginél teljesebben ki kell használni a társadalmi munkaidőalapot. És ez a megújulás elsősorban a szocialista szektor üzemeihez kapcsolódik. — Miért van, s miért most van erre szükség? — Tervezési rendszerünk, gazdaságirányításunk elemei 1968 óta folyamatosan fejlődtek. A szervezeti rendszerben viszont azóta sem történt lényeges változás, az elmaradt a követelményektől ... Az államosítástól napjainkig a bekövetkezett szervezeti változások nagyon határozottan a centralizációt erősítették. Ez objektív tendencia: világjelenség. Bizonyos időszakokban azonban rólunk ez a folyamat egyoldalúvá, a gazdaság objektív mozgásához képest túlzottá, erőltetné vált. Ez az, amit úgymond, vissza kell „gombolnunk". Magyorországon egy üzemben átlagosan kilencszer annyi ember dolgozik, mint például Ausztriában, húszszor annyi, mint Svájcban, Dániában vagy Belgiumban. . . Szükség van tehát a szervezeti változásokra és ezen belül a rugalmas, gyorsan alkalmazkodó kisvállalkozásokra. Ahogy nő az életszínvonal, az emberek szükségletei egyre diffe- ■enciáltabbak, egyedibbek lesznek: ezeket kizárólag nagy sorozatokban gyártott termékekkel nem lehet kielégíteni. Változnak is az igények, mégpedig gyorsan, és ezekre azonnal rugalmasan kell reagálni. Az ismert okok miatt gazdaságunk növekedési üteme visszafogott; lehetőségeinket ezért is minél ésszerűbb szervezeti rend keretein belül kell kihasználnunk. Miért éppen most kerül sor a változásokra? A válaszhoz az is hozzátartozik, hogy most értek be azok a tudományos kutatások. amelyek az új formák kialakításának kérdéseire keresték a választ. I — Mit várhatunk a változásoktól?- Arra számítunk, hogy fokozatosan csökken a hiánycikkek száma. Észrevehető javulást várunk a szolgáltatások területén is. Jobb feltételei lesznek a lakossági pénzeszközök termelési célú felhasználásának és — azok számára, akik részt vesznek a vállal- kozósokban - a felhalmozásának is. Létrejönnek a töredékmunkaerő hasznosításának ész- szeiűbb keretei: ennek többek között az ötnapos munkahét bevezetéséből adódó több szobád idő ad jelentőséget. Arra számítunk, hogy a jelenleg is meglevő „fusi” munka fokozatosan legálissá, szabályozottá válik. A fogyasztás, de a jövedelem szempontjából is szélesebb lehetőséget teremtünk tehát az egyéni célok gyorsabb eléréséhez ... Ami pedig a nagyüzemeket illeti: jó szellemű verseny alakulhat ki, a különféle szervezeti formában működő gazdálkodó egységek között az eddiginél gyümölcsözőbb kapcsolatok jöhetnek létre. Összefoglalva: azt várjuk, hogy nőjön a hatékonyság a népgazdaság szocialista szektorában is!- Említette, hogy a szocialista vállalatok szervezetében is lesznek változások. — Eddig tíz tröszt szűnt meg, 126 önálló vállalat jött létre. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ahol a centralizáció a valós érdek, ott továbbra is azt támogatjuk! A mérce egyre inkább az lesz, hogy az adott gazdasági cél milyen szervezeti keretek között érhető el a legjobban, a leggazdaságosabban. Nagyon lényeges a vállalatok belső tevékenységi körének megújítása. A külkereskedelmi, de a kutató-fejlesztő munkának is az eddiginél sokkal inkább részévé kell válnia a vállalatok életének. Nagy jelentősége van a vállalaton belüli döntések decentralizációjának, és kevesebb lesz a külső beavatkozás is. Kiterjed a szerződéses rendszer, bérbe lehet adni eszközöket, gazdagodik tehát az együttműködés a vállalatok között.- Egyesek léinek az új vállalkozási formáktól, pontosabban a társadalmi közérzetet féltik a változástól .. . — Alapvető tulajdonviszonyainkban természetesen nem lesz változás. Egyetlen olyan intézkedés sem jelent meg és nem is fog megjelenni, ami meglevő szocialista tulajdonú termelőeszközöket magánkézbe adna! Akik a társadalmi közérzetre hivatkozva félnek a kisvállalkozásoktól, azoknak azt felelhetem: a társadalom közérzete akkor a legrosszabb, ha az ellátásban hiányok vannak. És ahol jó az ellátás, megvan az egészséges konkurrencia, ott a kisiparosok sem tesznek szert indokolatlanul magas jövedelemre. A kisvállalatok és ezen belül o nagyobb számú kisiparosok közti verseny alakíthatja ki ebben a körben is a megrendelők, a piac ellenőrző szerepét, és szüntetheti meg — a ma nem ritkán előforduló — a teljesítményekkel, a szolgáltatás minőségével nem arányos, magas árakat. Persze, akadhatnak kiugróan magas jövedelmek. De ez nem lesz tipikus. És ha valaki napi 10-12 órás megfeszített munkával magasabb jövedelemhez jut, az nem is baj! Sőt. az állami vállalatoknál is jobban kell differenciálni a dolgozók jövedelmét, a teljesítmények alapján.- Jövedelemszabályozás. Többen tudni vélik, hogy a kisvállalkozásokat kedvezőbben bírálják majd el, mint az állami vállalatokat ... — Erre nagyon határozottan és egyértelműen válaszolhatok. Az a célunk, hogy ne az elvonás mértéke, hanem objektív lehetőségeik, teljesítményük hozza kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb helyzetbe a vállalkozási formákat és az egyes vállalkozásokat. Eltérő megoldások, eltérő szabályok lehetnek, de a követelmény minden szervezeti formával szemben azonos lesz! A kisválalkozások alacsonyabb általános költsége, rugalmassága valóban nem kis lehetőség, de ez helyzetükből, szervezeti formájukból következik. Ez objektív előny, amit nem „felülről juttatunk" nekik, viszont éppen azért engedünk szabad teret megalakulásuknak, hogy ezt az egész népgazdaság számára kamatoztassák. És az esetleges aggályoskodóknak arról sem szabad megfeledkezniük, hogy a kisvállalkozások semmiféle indulótőkét nem kapnak, csak minimális hitelt ... Ha pedig nem jól végzik munkájukat, akár csődbe is juthatnak.- A kisvállalkozásoknak úgynevezett egyszerűsített könyvvitelt kell vezetniük. Nem lehetne-e esetleg hasonlóan egyszerűsíteni a nagyválalatok adminisztrációs kötelezettségeit is? — Szeretném leszögezni, hogy a megbízható, sokoldalú adatszolgáltatásra a jövőben is szükség lesz. A nagyvállalatoknál nem csökken az adminisztrációs kötelezettség. Ha azonban a kisvállalkozások egyszerűsített könyvvitele beválik, ennek tanulságait figyelembe véve talán a nagyoknál is léphetünk majd . . .- A kisvállalkozásoknak aligha lesz szükségük olyan korszerű termelőeszközök üzemeltetésére, amilyenek a nagyvállalatok túlnyomó részében már jellemzők. Nem visszalépés-e a korszerű gépek mellől elvonni a szakembereket? — Ahhoz nincs elég erőforrásunk, hogy a gazdaság valamennyi területét korszerű eszEgész Európában népszerű a művészi kivitelű, régies hangulatú cserépkályha és kandalló; egyért idehaza megadnak 30— 50 000 forintot is. Magyarországon Zalaegersze. gén, Esztergomban, Nyíregyházán készítenek művészi formájú cserépkályhákat, de mind több ipari szövetkezet és kisiparos foglalkozik ezzel. Ugyanez a helyzet Nyugat-Európóban is, s bár sok a cserépkályhagyártó, mégis 1—2 évet állnak sorban az igénylők, hogy a középkori kastélyokat díszítő kályhák modernkori változataihoz hozzájussanak. A FIM Pécsi Porcelángyára is be akar törni a piacra, mert bízik a hatvan évvel ezelőtti és most felújított Zsolnay-remekek verhetetlenségében. Ugyanazt a csodálatos, eozinnal és porcelánfajansszal díszített „kályha-szépségeket” akarják gyártani, amelyeknek az elődjei közül jó pár a századfordulón a budai királyi palota termeibe került. Ha azt a minőséget tudják hozni, akkor biztosra vehető a piaci győzelem, de ettől függetlenül mindig alkalmazkodnak a vásárló igényeihez. Az ötlet a FIM-ben született meg tavasszal és nyárra elkészült Pécsett, az építési kerámia gyáregységben az első kályha és kandalló, majd sikert arattak a budapesti bemutatón, ahol külkereskedelmi szakemberek, nyugati üzletkötők is megjelentek. A prototípusokat még idén a párizsi világkiállításra szállítják. Alig fél év alatt bebizonyította az építési kerámia gyáregység kísérletező csoportja, hogy tudja „hozni” a régi Zsol- nay-termékeket, mert magas szinten felkészültek az irányítók és a szakmunkások is, így Pa- velka Károly, Németh Mihály, Fürtös György, vclamint Deák József, Kovács István, akiknek a legtöbb köszönhető, hogy a siker megszületett. Az átállási terv is kész és csak előny a megvalósításában, közökkel lássuk el. Az is igaz, hogy közepes vagy kisvállalkozás is lehet korszerű. Vigyázni kell azonban a korszerűség fogalmával is: nálunk ez nagyon sok esetben a drágábbat jelentette. Másrészt az sem biztos, hogy az ezeken a korszerű berendezéseken dolgozó munkások termelése minden esetben a társadalom számára legfontosabb szükségleteket elégítette ki. Meggyőződésem egyébként, hogy nem lesz általános szakember-elvándorlás: három—négy év alatt talán száz—kétszázezer ember ót- áramlósóra számíthatunk . . ., és ha ők rugalmasabban, a társadalmi igényekre érzékenyebben végzik majd munkájukat. akkor érdemes volt változtatnunk. Mindamellett azt is ki kell jelentenem, hogy a hatást folyamatosan figyelemmel fogjuk kísérni, és ha a gyakorlatban nem ezek a célok valósulnak meg, eltökéltek vagyunk a változtatásra. hogy nincs szükség új munkaerőre, átképzésre, hisz 1950— 70. között kályhacsempét állított elő ez a gyáregység. Ezen kívül az elmúlt egy évtizedben alig cserélődött a munkásállomóny, amely megszokta az igényes kézimunkát. Ettől függetlenül szükség van komolyabb beruházásra, hiszen mindenképpen felépítendő 30—60 millióért egy formázó műhely, egy égetőkemence, de nem mondhatnak le a masszakészítő, valamint a szárítóberendezésről sem. Ennek érdekében a FIM támogatja a pécsiek hitelkérelmét, bár a végleges döntés 1982 áprilisában várható, amikorra befejeződik a hamarosan kezdődő próbatermelés. Januárban az első öt darab kandalló csempéit elküldik mintaként exportra, várhatóan az NSZK- ba, Ausztriába, Franciaországba, ahonnan amúgy is számottevő az érdeklődés. Még nem döntöttek abban, hogy bizonyos részegységeiben, vagy teljes egészében összeszerelnek-e egy-egy kályhát, pedig az utóbbi megoldások még nagyobb jövedelmet hoznának. Az már biztos, hogy elsősorban exportra gyártanak majd évente pár százat, majd felfutás utón maximum ezer darabot: 1982-ben már 150 000 dollár értékben adnak el az újdonságból. A pécsi gyárban o szigetelők, az edények nagyszériás tömeg- termelése mellett egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az egyedi, művészien kivitelezett, jobbára kézimunkaigényes újdonságok sikeres felfuttatására főként az exportban. Ennek szellemében fejlesztik tovább a porcelánfajanszot a közeljövőben egy 30 milliós beruházás keretében, a későbbiekben pedig sor kerül az eozinfejlesztés- re is, de ebbe a keretbe illeszkedik a Zsolnoy-cserépkályha és kandalló reneszánsza is. Csuti János A hazai szénbányákkal alakit ki termelőkapcsolatot a hidraulikagyórtósáról híres Pécsi Vasasipari Szövetkezet, amely két évi kísérletező erőfeszítés után elnyerte az Országos Műszaki Fejlesztési Bi. zottság több mint hat milliós támogatósát és részt vehet az országos bányászoti hidraulikafejlesztési programban. Ennek a programnak egyik legfontosabb feladata, hogy a drága külföldi berendezéseket hazaiakkal váltsák fel. A Veszprémi Szénbányák a nyugatnémet Klückner-cégtől vásárolja a fejtések acéltám. jaihoz, páncélpajzsaihoz szükséges hidraulikus vezérlőegységeket, amelyeknek a segítségével a tárnokát, a pajzsokat egyebek között felállítják, helyreteszik, megerősítik. Egynek az ára 60 000 forint. A Vasas Szövetkezet két éve azt ígérte, hogy hazaival kiváltja ezt, amely olcsóbb lesz és mindössze 50—54 000 forintba kerül. A szövetkezeti kollektíva állta a szavát és dr. Kalocsai Ernő fejlesztési főmérnök irányításával nyolc hónap alatt a prototípust előállította és még most decemberben elküldik a 20. hazánk, ban először gyártott hidraulikus vezérlőberendezést a Veszprémi Szénbányák várpalotai bányájába. Kalocsai Ernő, aki most doktorált a hidraulikus berendezések gyártásából a Műszaki Egyetemen, a legnehezebbnek a következőket találta : — Emberfelettinek tűnt, hogy a berendezés 40 alkatrészét miként is pótoljuk hazai ellátásból. Legalább húsz kereskedelmi és gyártó céget kerestem fel, miután a Pécsi Hőerőmű anyagvizsgáló laboratóriumában megállapítottuk színképelemzéssel az acélféleségek összetételét, de ugyanígy a Műanyagipari Kutató Intézetben a műanyagok szerkezetére voltunk kíváncsiak. S eközben egy termékhonosítás keserves iskoláját jártuk ki, amibe belebuktam volna, ha a személyes ismeretségeimet nem használom fel. De sokkal izgalmasabb volt. hogy az üzemi próbák után lenn, a bányában miként is vizsgázik az újdonság, a biztonsági előírásoknak megfelel-e. Ez hosszabb ideig tartott, mint maga a gyártmánykifejlesztés, ami érthető is. A szövetkezet úgy „hozta" az importkiváltó újdonságot, hogy eközben a termelési és kereskedelmi együttműködések bonyolult hálózatát alaki, tóttá ki. így például a polietilén műanyag tömítő elemek előteremtésében bábáskodott a Pest megyei Műanyagfeldolgozó Vállalat solymári és zsámbéki üzeme, az EIVRT pécsi elektronika gyárának György-aknai üzeme. Az utóbbi helyen Gergely Árpád főmérnök és Mlinkó Imre mérnök segítségét kell kiemelni. A tízféle méretű gumi tömítő- elemeket a Danuvia Szerszám és Készülékelemgyár, valamint a Taurus Gumigyár segítségével szerezték be. A Tiszai Vegyi Művek szintén fél. kész műanyagterméket szállít, amiből a Vasas Szövetkezet műanyag támasztó gyűrűket forgácsol. De termelő- kapcsolot született egy szolnoki vállalattal is a vezérlő bütykös tengelyek hőkezelésére, egy budapesti kisiparossal a rugók formázására. Jelenleg egy bányahidraulikai egység 150 óra alatt készül el, ami nagy eredmény az egy évvel ezelőtti 300 órához viszonyítva, de cél a sorozatgyártás beindulása után a 100 óra. Bár nincs vetély- társa a szövetkezetnek e vonatkozásban a hazai piacon, mégis a kitűnő minőségre törekednek, ugyanis csak így éri meg import berendezést kiváltani és ilymódon teljesíthetik a szigorú bányabiztonsági előírásokat. Ezen kívül a még magasabb követelményeknek is meg szeretnének felelni, tudniillik importkiváltásra kérte fel a Mecseki Szénbánya Vállalat is a Vasast, hogy a nyugatnémet Thyssen-cég bányatómjaihoz hazai vezérlőegységet szállít, son, amit a 8000 forint helyett 2500 forinttal olcsóbban kínálna a szövetkezet. De érdeklődött az angol Dowti-cég is és ha sikerül az üzlet, akkor a bányászati hidraulikai vezérlőegységeihez alkatré. székét gyártanának Pécsett. A Dowti-cég egyébként a Mecseki Szénbányák partnere szeretne lenni és azt állítják a szakemberei, hogy a berendezéseivel a veszélyes szénmezőkben is biztonságosan gépesíthető a fejtés. A Vasas Szövetkezet jövőre 150—200 bányászati hidraulikus egységet szállít a veszprémieknek, de 1983-tól az évenkénti 600-as tétel is elképzelhető. Ezen kívül biztosítja a pótalkatrészeket és a javítást is. A gépgyártó üzem teljesen az új termékek gyártására rendezkedik be. Az ország ipari szövetkezetei közül csak a Pécsi Vasasban gyártanak hidraulikai alkatrészeket, berendezéseket. Csuti János HÉTVÉGE 3. Muck Tibor A Zsolnay-cserépkályhák reneszánsza Európában Zsolnay-kályhák a századforduló idejéből
