Dunántúli Napló, 1981. december (38. évfolyam, 329-356. szám)

1981-12-06 / 334. szám

A kisvállalkozások szerepe gazáaságookbao Beszélgetés dr. Villányi Miklós pénzügyminiszter-helyettessel Külföldi helyett hazai Dr Kalocsai Emö ellenőrzi a készülő bányahidraulika ve- zérlő tengelyét. Fotó: Kopjgr Géza Bányászati hidraulikus eszközök Pécsről Január elsejétől életbe lépnek az új vállalkozási formákat lehetővé tevő és szabályozó rendeletek. Vál­lalatok leányvállalatot ala­píthatnak, kisszövetkezetek és szövetkezeti szakcsopor­tok jöhetnek létre, magán- személyek (de vállalatok is) gazdasági munkaközössé­get alakíthatnak — megnő a kisvállalkozások szerepe hazánk gazdaságában. Dr. Villányi Miklós pénzügy- miniszter-helyeltest a kisvállal­kozásoknak a gazdasági egé­szében várható szerepéről kér­deztük meg. — Az új vállalkozási tormák életbe lépésével mennyiben változik a gaz­daság egésze? — Hangsúlyozni szeretném, hogy nemcsak a kisvállalkozá­sokról van szó: a cél egész gazdálkodási rendszerünk meg­újítása. Javítani kell a haté­konyságot, a központi és váí- lalati irányítást, a .szabályo­zást, az eddiginél teljesebben ki kell használni a társadalmi munkaidőalapot. És ez a meg­újulás elsősorban a szocialista szektor üzemeihez kapcsoló­dik. — Miért van, s miért most van erre szükség? — Tervezési rendszerünk, gaz­daságirányításunk elemei 1968 óta folyamatosan fejlődtek. A szervezeti rendszerben viszont azóta sem történt lényeges változás, az elmaradt a köve­telményektől ... Az államosí­tástól napjainkig a bekövetke­zett szervezeti változások na­gyon határozottan a centrali­zációt erősítették. Ez objektív tendencia: világjelenség. Bi­zonyos időszakokban azonban rólunk ez a folyamat egyolda­lúvá, a gazdaság objektív mozgásához képest túlzottá, erőltetné vált. Ez az, amit úgymond, vissza kell „gom­bolnunk". Magyorországon egy üzemben átlagosan kilenc­szer annyi ember dolgozik, mint például Ausztriában, húszszor annyi, mint Svájcban, Dániában vagy Belgiumban. . . Szükség van tehát a szervezeti változásokra és ezen belül a rugalmas, gyorsan alkalmazko­dó kisvállalkozásokra. Ahogy nő az életszínvonal, az embe­rek szükségletei egyre diffe- ■enciáltabbak, egyedibbek lesznek: ezeket kizárólag nagy sorozatokban gyártott termé­kekkel nem lehet kielégíteni. Változnak is az igények, még­pedig gyorsan, és ezekre azonnal rugalmasan kell rea­gálni. Az ismert okok miatt gazdaságunk növekedési üte­me visszafogott; lehetőségein­ket ezért is minél ésszerűbb szervezeti rend keretein belül kell kihasználnunk. Miért ép­pen most kerül sor a változá­sokra? A válaszhoz az is hoz­zátartozik, hogy most értek be azok a tudományos kutatá­sok. amelyek az új formák ki­alakításának kérdéseire keres­ték a választ. I — Mit várhatunk a vál­tozásoktól?- Arra számítunk, hogy fo­kozatosan csökken a hiány­cikkek száma. Észrevehető ja­vulást várunk a szolgáltatások területén is. Jobb feltételei lesznek a lakossági pénzesz­közök termelési célú felhasz­nálásának és — azok számá­ra, akik részt vesznek a vállal- kozósokban - a felhalmozásá­nak is. Létrejönnek a töredék­munkaerő hasznosításának ész- szeiűbb keretei: ennek töb­bek között az ötnapos mun­kahét bevezetéséből adódó több szobád idő ad jelentő­séget. Arra számítunk, hogy a jelenleg is meglevő „fusi” munka fokozatosan legálissá, szabályozottá válik. A fo­gyasztás, de a jövedelem szempontjából is szélesebb le­hetőséget teremtünk tehát az egyéni célok gyorsabb elérésé­hez ... Ami pedig a nagyüze­meket illeti: jó szellemű ver­seny alakulhat ki, a különféle szervezeti formában működő gazdálkodó egységek között az eddiginél gyümölcsözőbb kapcsolatok jöhetnek létre. Összefoglalva: azt várjuk, hogy nőjön a hatékonyság a nép­gazdaság szocialista szektorá­ban is!- Említette, hogy a szo­cialista vállalatok szerve­zetében is lesznek változá­sok. — Eddig tíz tröszt szűnt meg, 126 önálló vállalat jött létre. Hangsúlyozni kell azon­ban, hogy ahol a centralizáció a valós érdek, ott továbbra is azt támogatjuk! A mérce egyre inkább az lesz, hogy az adott gazdasági cél milyen szerve­zeti keretek között érhető el a legjobban, a leggazdaságo­sabban. Nagyon lényeges a vállalatok belső tevékenységi körének megújítása. A külke­reskedelmi, de a kutató-fej­lesztő munkának is az eddigi­nél sokkal inkább részévé kell válnia a vállalatok életének. Nagy jelentősége van a válla­laton belüli döntések decent­ralizációjának, és kevesebb lesz a külső beavatkozás is. Kiterjed a szerződéses rend­szer, bérbe lehet adni eszkö­zöket, gazdagodik tehát az együttműködés a vállalatok között.- Egyesek léinek az új vállalkozási formáktól, pontosabban a társadalmi közérzetet féltik a válto­zástól .. . — Alapvető tulajdonviszonya­inkban természetesen nem lesz változás. Egyetlen olyan intéz­kedés sem jelent meg és nem is fog megjelenni, ami megle­vő szocialista tulajdonú terme­lőeszközöket magánkézbe ad­na! Akik a társadalmi közér­zetre hivatkozva félnek a kis­vállalkozásoktól, azoknak azt felelhetem: a társadalom köz­érzete akkor a legrosszabb, ha az ellátásban hiányok vannak. És ahol jó az ellátás, megvan az egészséges konkurrencia, ott a kisiparosok sem tesznek szert indokolatlanul magas jö­vedelemre. A kisvállalatok és ezen belül o nagyobb számú kisiparosok közti verseny ala­kíthatja ki ebben a körben is a megrendelők, a piac ellen­őrző szerepét, és szüntetheti meg — a ma nem ritkán elő­forduló — a teljesítményekkel, a szolgáltatás minőségével nem arányos, magas árakat. Persze, akadhatnak kiugróan magas jövedelmek. De ez nem lesz tipikus. És ha vala­ki napi 10-12 órás megfeszí­tett munkával magasabb jöve­delemhez jut, az nem is baj! Sőt. az állami vállalatoknál is jobban kell differenciálni a dolgozók jövedelmét, a telje­sítmények alapján.- Jövedelemszabályozás. Többen tudni vélik, hogy a kisvállalkozásokat ked­vezőbben bírálják majd el, mint az állami vállalato­kat ... — Erre nagyon határozottan és egyértelműen válaszolhatok. Az a célunk, hogy ne az elvo­nás mértéke, hanem objektív lehetőségeik, teljesítményük hozza kedvezőbb vagy kedve­zőtlenebb helyzetbe a vállal­kozási formákat és az egyes vállalkozásokat. Eltérő megol­dások, eltérő szabályok lehet­nek, de a követelmény minden szervezeti formával szemben azonos lesz! A kisválalkozások alacsonyabb általános költsé­ge, rugalmassága valóban nem kis lehetőség, de ez helyzetükből, szervezeti formá­jukból következik. Ez objektív előny, amit nem „felülről jut­tatunk" nekik, viszont éppen azért engedünk szabad teret megalakulásuknak, hogy ezt az egész népgazdaság szá­mára kamatoztassák. És az esetleges aggályoskodóknak arról sem szabad megfeled­kezniük, hogy a kisvállalkozá­sok semmiféle indulótőkét nem kapnak, csak minimális hi­telt ... Ha pedig nem jól vég­zik munkájukat, akár csődbe is juthatnak.- A kisvállalkozásoknak úgynevezett egyszerűsített könyvvitelt kell vezetniük. Nem lehetne-e esetleg hasonlóan egyszerűsíteni a nagyválalatok adminiszt­rációs kötelezettségeit is? — Szeretném leszögezni, hogy a megbízható, sokoldalú adat­szolgáltatásra a jövőben is szükség lesz. A nagyvállalatok­nál nem csökken az admi­nisztrációs kötelezettség. Ha azonban a kisvállalkozások egyszerűsített könyvvitele bevá­lik, ennek tanulságait figye­lembe véve talán a nagyoknál is léphetünk majd . . .- A kisvállalkozásoknak aligha lesz szükségük olyan korszerű termelőesz­közök üzemeltetésére, ami­lyenek a nagyvállalatok túlnyomó részében már jellemzők. Nem visszalé­pés-e a korszerű gépek mellől elvonni a szakem­bereket? — Ahhoz nincs elég erőforrá­sunk, hogy a gazdaság vala­mennyi területét korszerű esz­Egész Európában népszerű a művészi kivitelű, régies hangu­latú cserépkályha és kandalló; egyért idehaza megadnak 30— 50 000 forintot is. Magyarországon Zalaegersze. gén, Esztergomban, Nyíregyhá­zán készítenek művészi formájú cserépkályhákat, de mind több ipari szövetkezet és kisiparos foglalkozik ezzel. Ugyanez a helyzet Nyugat-Európóban is, s bár sok a cserépkályhagyártó, mégis 1—2 évet állnak sorban az igénylők, hogy a középkori kastélyokat díszítő kályhák mo­dernkori változataihoz hozzá­jussanak. A FIM Pécsi Porcelángyára is be akar törni a piacra, mert bízik a hatvan évvel ezelőtti és most felújított Zsolnay-remekek verhetetlenségében. Ugyanazt a csodálatos, eozinnal és por­celánfajansszal díszített „kály­ha-szépségeket” akarják gyár­tani, amelyeknek az elődjei kö­zül jó pár a századfordulón a budai királyi palota termeibe került. Ha azt a minőséget tud­ják hozni, akkor biztosra vehető a piaci győzelem, de ettől füg­getlenül mindig alkalmazkod­nak a vásárló igényeihez. Az ötlet a FIM-ben született meg tavasszal és nyárra elké­szült Pécsett, az építési kerámia gyáregységben az első kályha és kandalló, majd sikert arattak a budapesti bemutatón, ahol külkereskedelmi szakemberek, nyugati üzletkötők is megjelen­tek. A prototípusokat még idén a párizsi világkiállításra szállít­ják. Alig fél év alatt bebizonyí­totta az építési kerámia gyár­egység kísérletező csoportja, hogy tudja „hozni” a régi Zsol- nay-termékeket, mert magas szinten felkészültek az irányítók és a szakmunkások is, így Pa- velka Károly, Németh Mihály, Fürtös György, vclamint Deák József, Kovács István, akiknek a legtöbb köszönhető, hogy a si­ker megszületett. Az átállási terv is kész és csak előny a megvalósításában, közökkel lássuk el. Az is igaz, hogy közepes vagy kisvállalko­zás is lehet korszerű. Vigyázni kell azonban a korszerűség fogalmával is: nálunk ez na­gyon sok esetben a drágábbat jelentette. Másrészt az sem biztos, hogy az ezeken a kor­szerű berendezéseken dolgozó munkások termelése minden esetben a társadalom számára legfontosabb szükségleteket elégítette ki. Meggyőződésem egyébként, hogy nem lesz ál­talános szakember-elvándor­lás: három—négy év alatt talán száz—kétszázezer ember ót- áramlósóra számíthatunk . . ., és ha ők rugalmasabban, a társadalmi igényekre érzéke­nyebben végzik majd munká­jukat. akkor érdemes volt vál­toztatnunk. Mindamellett azt is ki kell jelentenem, hogy a hatást folyamatosan figyelem­mel fogjuk kísérni, és ha a gyakorlatban nem ezek a cé­lok valósulnak meg, eltökéltek vagyunk a változtatásra. hogy nincs szükség új munka­erőre, átképzésre, hisz 1950— 70. között kályhacsempét állított elő ez a gyáregység. Ezen kívül az elmúlt egy évtizedben alig cserélődött a munkásállomóny, amely megszokta az igényes ké­zimunkát. Ettől függetlenül szükség van komolyabb beru­házásra, hiszen mindenképpen felépítendő 30—60 millióért egy formázó műhely, egy égetőke­mence, de nem mondhatnak le a masszakészítő, valamint a szárítóberendezésről sem. Ennek érdekében a FIM tá­mogatja a pécsiek hitelkérel­mét, bár a végleges döntés 1982 áprilisában várható, ami­korra befejeződik a hamarosan kezdődő próbatermelés. Janu­árban az első öt darab kandal­ló csempéit elküldik mintaként exportra, várhatóan az NSZK- ba, Ausztriába, Franciaország­ba, ahonnan amúgy is számot­tevő az érdeklődés. Még nem döntöttek abban, hogy bizo­nyos részegységeiben, vagy tel­jes egészében összeszerelnek-e egy-egy kályhát, pedig az utób­bi megoldások még nagyobb jövedelmet hoznának. Az már biztos, hogy elsősorban export­ra gyártanak majd évente pár százat, majd felfutás utón ma­ximum ezer darabot: 1982-ben már 150 000 dollár értékben ad­nak el az újdonságból. A pécsi gyárban o szigetelők, az edények nagyszériás tömeg- termelése mellett egyre na­gyobb hangsúlyt fektetnek az egyedi, művészien kivitelezett, jobbára kézimunkaigényes új­donságok sikeres felfuttatására főként az exportban. Ennek szellemében fejlesztik tovább a porcelánfajanszot a közeljövő­ben egy 30 milliós beruházás keretében, a későbbiekben pe­dig sor kerül az eozinfejlesztés- re is, de ebbe a keretbe illesz­kedik a Zsolnoy-cserépkályha és kandalló reneszánsza is. Csuti János A hazai szénbányákkal ala­kit ki termelőkapcsolatot a hidraulikagyórtósáról híres Pécsi Vasasipari Szövetkezet, amely két évi kísérletező erő­feszítés után elnyerte az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bi. zottság több mint hat milliós támogatósát és részt vehet az országos bányászoti hid­raulikafejlesztési program­ban. Ennek a programnak egyik legfontosabb feladata, hogy a drága külföldi beren­dezéseket hazaiakkal váltsák fel. A Veszprémi Szénbányák a nyugatnémet Klückner-cégtől vásárolja a fejtések acéltám. jaihoz, páncélpajzsaihoz szük­séges hidraulikus vezérlőegy­ségeket, amelyeknek a segít­ségével a tárnokát, a pajzso­kat egyebek között felállítják, helyreteszik, megerősítik. Egy­nek az ára 60 000 forint. A Vasas Szövetkezet két éve azt ígérte, hogy hazaival ki­váltja ezt, amely olcsóbb lesz és mindössze 50—54 000 fo­rintba kerül. A szövetkezeti kollektíva állta a szavát és dr. Kalocsai Ernő fejlesztési főmérnök irányításával nyolc hónap alatt a prototípust elő­állította és még most decem­berben elküldik a 20. hazánk, ban először gyártott hidrau­likus vezérlőberendezést a Veszprémi Szénbányák vár­palotai bányájába. Kalocsai Ernő, aki most doktorált a hidraulikus beren­dezések gyártásából a Mű­szaki Egyetemen, a legnehe­zebbnek a következőket talál­ta : — Emberfelettinek tűnt, hogy a berendezés 40 alkat­részét miként is pótoljuk ha­zai ellátásból. Legalább húsz kereskedelmi és gyártó céget kerestem fel, miután a Pécsi Hőerőmű anyagvizsgáló labo­ratóriumában megállapítottuk színképelemzéssel az acélfé­leségek összetételét, de ugyanígy a Műanyagipari Ku­tató Intézetben a műanyagok szerkezetére voltunk kíván­csiak. S eközben egy termék­honosítás keserves iskoláját jártuk ki, amibe belebuktam volna, ha a személyes isme­retségeimet nem használom fel. De sokkal izgalmasabb volt. hogy az üzemi próbák után lenn, a bányában mi­ként is vizsgázik az újdonság, a biztonsági előírásoknak megfelel-e. Ez hosszabb ideig tartott, mint maga a gyárt­mánykifejlesztés, ami érthető is. A szövetkezet úgy „hozta" az importkiváltó újdonságot, hogy eközben a termelési és kereskedelmi együttműködé­sek bonyolult hálózatát alaki, tóttá ki. így például a poli­etilén műanyag tömítő elemek előteremtésében bábáskodott a Pest megyei Műanyagfel­dolgozó Vállalat solymári és zsámbéki üzeme, az EIVRT pécsi elektronika gyárának György-aknai üzeme. Az utób­bi helyen Gergely Árpád fő­mérnök és Mlinkó Imre mér­nök segítségét kell kiemelni. A tízféle méretű gumi tömítő- elemeket a Danuvia Szerszám és Készülékelemgyár, vala­mint a Taurus Gumigyár se­gítségével szerezték be. A Ti­szai Vegyi Művek szintén fél. kész műanyagterméket szál­lít, amiből a Vasas Szövetke­zet műanyag támasztó gyű­rűket forgácsol. De termelő- kapcsolot született egy szol­noki vállalattal is a vezérlő bütykös tengelyek hőkezelésé­re, egy budapesti kisiparos­sal a rugók formázására. Jelenleg egy bányahidrau­likai egység 150 óra alatt készül el, ami nagy eredmény az egy évvel ezelőtti 300 órá­hoz viszonyítva, de cél a so­rozatgyártás beindulása után a 100 óra. Bár nincs vetély- társa a szövetkezetnek e vo­natkozásban a hazai piacon, mégis a kitűnő minőségre tö­rekednek, ugyanis csak így éri meg import berendezést kiváltani és ilymódon teljesít­hetik a szigorú bányabizton­sági előírásokat. Ezen kívül a még magasabb követelmé­nyeknek is meg szeretnének felelni, tudniillik importkivál­tásra kérte fel a Mecseki Szénbánya Vállalat is a Va­sast, hogy a nyugatnémet Thyssen-cég bányatómjaihoz hazai vezérlőegységet szállít, son, amit a 8000 forint helyett 2500 forinttal olcsóbban kí­nálna a szövetkezet. De ér­deklődött az angol Dowti-cég is és ha sikerül az üzlet, ak­kor a bányászati hidraulikai vezérlőegységeihez alkatré. székét gyártanának Pécsett. A Dowti-cég egyébként a Mecseki Szénbányák partnere szeretne lenni és azt állít­ják a szakemberei, hogy a berendezéseivel a veszélyes szénmezőkben is biztonságo­san gépesíthető a fejtés. A Vasas Szövetkezet jövő­re 150—200 bányászati hid­raulikus egységet szállít a veszprémieknek, de 1983-tól az évenkénti 600-as tétel is elképzelhető. Ezen kívül biz­tosítja a pótalkatrészeket és a javítást is. A gépgyártó üzem teljesen az új termékek gyártására rendezkedik be. Az ország ipari szövetkezetei közül csak a Pécsi Vasasban gyártanak hidraulikai alkat­részeket, berendezéseket. Csuti János HÉTVÉGE 3. Muck Tibor A Zsolnay-cserépkályhák reneszánsza Európában Zsolnay-kályhák a századforduló idejéből

Next

/
Thumbnails
Contents