Dunántúli Napló, 1981. december (38. évfolyam, 329-356. szám)
1981-12-05 / 333. szám
1981. december 5., szombat Dunántúlt napló 5 Ifjúsági parlament Újpetrén Az újpetrei Petőfi Mgtsz-nél tegnap délután tartották az ifjúsági parlamentet. Az itt dolgozók között is figyelemre méltó a fiatalok aránya: ezer főből 283 a harminc év alatti. A beszámolóban tájékoztatták a résztvevőket az előző ifjúsági parlament döntéseinek a végrehajtásáról, s beszámoltak azokról az intézkedésekről, amelyeket a fiatalokért tettek. Természetesen ezek egy része, mint például az élet- és munkakörülmények javítása, az új szociális létesítmények nem csupán a fiatalokat szolgálják, hanem valamennyi dolgozót. Gépjavító műhelyt létesítettek, anyagi támogatást kapnak munkaruhára, s a tsz vásárolt egy autóbuszt, amellyel a dolgozókat tudják szállítani. Ami viszont kifejezetten a fiatalokat érinti: a gyesen és a sorkatonai szolgálatban levőkkel átmenetileg sem szakadt meg a munkahely kapcsolata, azt is el lehet mondani, hogy távollétükben ók is részesültek béremelésben. Ami a továbbtanulást illeti, az elmújt télen a sellyei szakmunkásképzővel együttműködve 25 traktorost képeztek ki. A szakember-utánpótlásról pedig főiskolás és egyetemista ösztöndíjasokkal gondoskodnak. Szó esett — nemcsak a beszámolóban, hanem a hozzászólásokban is — a háztájiról és az ötnapos munkahétről is, e kettő kapcsolatáról. Ugyanis az újpetrei tsz-nél már négy ágazatban bevezették az ötnapos munkahetet, így a fölszabaduló időben többen tudnak háztájival foglalkozni. Erre a tevékenységre azonban még biztatni kéll a fiatalokat. Ugyancsak szó volt a lakásfejlesztési alap helyes fölhasználásáról is, s arról, hogy a fiatalok munkahelyi beilleszkedését jobban segíthetnék az idősebb kollégák. Algán üzletemberek November 28. és december 4. között 13 tagú afgán gaz dasági küldöttség tárgyalt Magyarországon. A küldöttség tagjai a legnagyobb kereskedőcégeket képviselték, programjukat a Magyar Kereskedelmi Kamara szervezte. Piackutató tárgyalásokat folytattak a Kül- és Belkereskedelmi Minisztérium vezető munkatársaival, több külkereskedelmi és ipari vállalat képviselőivel. A delegáció egyebek között szőnyeget, karakül báránybundát, olajosmagvakat, ma zsolát kínált eladásra a magyar partnereknek, akiktől ajánlatokat kért többek között gépek és berendezések, elektromos háztartási készülékek, kerti kisgépek, fényforrások, televíziókészülékek, gyógyszerek, kozmetikumok és egyéb fogyasztási cikkek szállítására. 0 Pécsi Grafikai Műhely kiállítása Mohácson ,,Leültem, és akkor egyszerre megírtam egy versszakot, aztán gondolkoztam, és folytattam. Amikor elkészült, megmutattam az Ica néninek meg a többieknek. Egy picit változtattak is rajta. A rímeknél” — mondta Vadász Krisztina, a sellyei általános Iskola III. b. osztályos tanulója, akinek két verse is megtalálható az iskola könyvbaráti szakkörének újságjában. A gyermekkönyvhétre megjelent vékonyka kiadványban, melynek előállításáért a Dráva. menti Vízgazdálkodási Talajvédelmi Társulat munkatársait dicsérhetjük, hangulatos mesét, verseket, tréfákat, rejtvényeket és gyermekkönyvheti ajánlatot olvashatunk. A szerzők valamennyien harmadikosok és a Móra Ferenc könyvbarát szakkör tagjai. Pállné Pintér Ilona, a sellyei körzeti könyvtár és a szakkör vezetője boldog, és a gyerekeket dicséri: — Vidámak, okosak, remekül tudok velük dolgozni. Verseket beszélünk meg közösen, múzeumba járunk együtt. Megpróbálom olyan élményekkel gazdagítani őket, melyek a továbbiakban is önállóságukat, jobb kifejezéskészségüket és a könyvek szeretetét segítik elő. Az újságkészítést sem hagyják abba, nemsokára megjelenik a második szám, remélik, hogy ezt még többen olvashatják majd. Tegnap kis ünnepség keretében adták át az ajándékkönyveket az újságban megjelent rejtvények helyes megfejtőinek. Aztán ötödikén estefelé jön a Télapó, a sellyei kisiskolások különösen megérdemlik ajándékaikat. Bozsik László A Pécsi Grafikai Műhely alkotóinak műveiből nyílt kiállítás tegnap délután Mohácson a Kossuth filmszínház emeleti galériájában Altorjai István, Bérces Gábor, Bizse János, H. Ba- rakonyi Klára, Martyn Ferenc, Nádor Judit, Soltra Elemér, Schubert Péter, Valkó László, az NDK-beli Brigida Bötcfiner, a jugoszláv Stefan Galics, a finn Helga Riskula, Jan Pamu- la, a lengyel Boleslaw Polnar, Barbara Smuc Pamuja, Danuta Leszczynska Kluza, Hieronim Kozlowski és Mieceslawa Ka- minska félszáz művéből rendezett tárlatot Újvári Jenő, a Pécsi Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára nyitotta meg. A kiállítást december 20-ig tekinthetik meg naponta 10—12 és 16—19 óra között az érdeklődők. Képünkön H. Barakonyi Klára Betyárok völgye című műve látható. Fotó: Arató Tamás Parlamenti tisztségviselők tanácskozása Pénteken a Parlamentben tanácskozást tartottak az országgyűlés tisztségviselői, az állandó bizottságok elnökei, a megyei képviselőcsoportok vezetői. Az eszmecserén — amelyen megjelent Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Apró Antal, az országgyűlés elnöke adott tájékoztatást a soron következő, téli ülésszak előkészületeihez kapcsolódó teendőkről. Ezt követően Hetényi István pénzügyminiszter ismertette az 1982. évi költségvetésről szóló törvénytervezetet. Hoós János tervhivatali államtitkár a jövő esztendei népgazdasági terv főbb vonásairól, céljairól adott tájékoztatót. Púja Frigyes külügyminiszter a kormány külpolitikai tevékenységéről, s az időszerű nemzetközi kérdésekről számolt be. Nyitott nap a szigetvári új kórházban Elektrosokk helyett értelmet adni az életnek A „nyitott kapuk" több száz látogatót vonzottak a szigetvári Városi Kórház mentálhigiéniai részlegébe, ismertebb nevén az új, 330 ágyas pszichiátriai kórházba. Egészségügyi dolgozók, pedagógusok, vöröskeresztes aktívák, KISZ-tagok, népművelők, gazdasági és tömegszervezeti vezetők ismerkedhettek három napon át a kórházban folyó szocioterápiás és rehabilitációs munkával. Az először megrendezett, de hagyományteremtőnek szánt „szocioterápiás napok" a jelek szerint elérte célját. Ha csak arra gondolunk, hogy az első napi látogatás után a cipőgyár nagy mennyiségű hulladékbőrt ajándékozott a munkaterápiás betegeknek, hogy a Szigetvári Állami Gazdaság felajánlotta segítségét a kórház kertészetének jobb működtetéséhez, a művelődési ház műsorok rendezésével járul hozzá a betegek foglalkoztatásához, a TIT helyi szervezete egészségügyi felvilágosító előadássorozatok rendezésével hozza közelebb a „civil” külvilágot a kórházhoz, akkor már elérte célját a* szocioterápiás napok. Akik csak látogatók voltak e misztikusnak hitt falakon belül, megértették, hogy a város lakóinak nem kell tartani egy ilyen jellegű kórház jelenlététől, a nyitott kapuktól. Kertész ignácné vezető főnővér elmondta, hogy korábban az előítélet sok félelmet, ellenkezést szült. A látogatók egy csoportja a munkaterápia során készült alkotásokban gyönyörködik — A kórház több mint egyéves múltja igazolta a félelem alaptalanságát. A nyitott kapu is azt jelenti, hogy mindenkinek az állapota határozza meg mikor, mennyi ideig hagyhatja el a kórházat. Betegeinkkel kapcsolatban soha, semmilyen kifogás nem merült fel a város lakossága részéről, veszélyt senkire nem jelentettek — mondta. Mihály Márk súlyos betegségével több gyógyintézetnek, az elmebetegek szociális otthonának is lakója volt, itt kiegyensúlyozott, elégedett. Feladatokat kapott a háromnapos rendezvény lebonyolításában, s ez elégedetté, boldoggá tette. Szívesen fest, képei határozott esztétikai élményt nyújtanak, kitanulta itt a könyvkötészetet, a munka örömet okoz számára. Azt mondta: — Nagyon jól érzem rpagam, az összes hely között, ahol voltam, itt a legjobb. Nincs elektrosokk, ha akarom, kiengednek a városba. Sétálok, vagy beülök az Oroszlánba és egy jót ebédelek az étteremben. Dr. Bender Zsuzsa, a szocioterápiás és rehabilitációs osztály vezető orvosa: — Itt nem pizsamában, hanem utcai ruhában járnak napközben a betegek. Sikerült elérnünk, hogy feladják önmagukban a jellegzetes „betegszerepet". Elfogadják azt, hogy kórházban vannak, de nem félnek, környezetüket otthonuknak tekintik. A vendégkönyv bejegyzéseinek összegezése: nagyon szép itt minden, nem hittük, hogy ilyen is lehet eqy ideg-elme kórház ... Kurucz Gyula A moszkvai csata Mint ismeretes, a német hadvezetés arra számított, hogy a „Tájfun" fedőnevű hadműveletével vjazma—moszkvai és brjanszk—moszkvai irányban szétzúzza a szovjet csapatokat, és Moszkvát és^ak és dél felöl megkerülve, lehetőleg rövid -idő alatt elfoglalja. Az ellenség ezt a hadászati célt egymást követő, kettős átkarolással akarta elérni. A szovjet csapatok első bekerítését és szétzúzását Brjanszk és Vjazma körzetében tervezte. A második bekerítést és Moszkva elfoglalását pedig úgy szándékozott végrehajtani, hogy páncélos csapatokkal északnyugatról Klinen és Kali- nyinon keresztül, délről pedig Tulán és Kasírán keresztül mélyen átkarolja Moszkvát, hogy azután Noginszk környékén befejezhesse a hadászati bekerítést. A hitlerista főparancsnokság azonban súlyos hibát követett el az élőerők és az eszközök számbavételekor. Erősen lebecsülte a Vörös Hadsereg lehetőségeit és nyilvánvalóan túlbecsülte saját csapataiét. A „Tájfun"-hadművelet második szakaszában szintén durva számítási hibákat követett el az ellenség. Szárnycsoportosításai — különösen Tula körzetében — gyengék voltak, és nem rendelkeztek elég összfegyvernemi egységgel. Az adott feltételek között helytelen volt mindent egy lapra, a páncélos egységekre feltenni. Ezek nagy veszteségeket szenvedtek és elvesztették átütőerejüket. A német hadvezetés tehát nem tudott egyidejűleg csapást mérni az arcvonal közepén, jóllehet ott elég erő állt rendelkezésére. Ez lehetővé tette számunkra, hogy az arcvonal közepéről minden tartalékot, a hadosztály-tartalékokat is beleértve, a -szárnyakra dobjuk át. November elején sikerült időben megállapítanunk az ellenség csapósmérő csoportosításának az összDOntosítását. Ennek eredményeként helyesen határoztuk meg az ellenség főcsapásainak irányát. Az ellenség csapásmérő öklével mi mélyen lépcsőzött, kellő mennyiségű páncéltörő és műszaki eszközökkel ellátott védelmet állítottunk szembe. Ugyanitt, a legveszélyesebb irányokban összpontosultak fő harckocsicsapataink. A hitlerista csapatok nagy veszteségei, a hadjárat elhúzódása és a szovjet csapatok elkeseredett ellenállása nagy hatással volt a német fasiszta csapatok harcképességére, csüggedést keltett soraikban és megingatta a sikerbe vetett hitüket. Csapataink a Leningrad alatti Tyihvinnél és Rosztovnál folytatott harcokban elért sikereken fellelkesülve, Moszkva alatt 1941. december 5—6-án szünet nélküli ellentámadásba mentek át. A végrehajtási módját véglegesen akkor állapítottuk meg, amikor a hitlerista csapatok a jelekből ítélve már nem állhatták ellencsapásainkat. A Vörös Hadsereg a moszk- vci csatában a háború hat hónapja alatt első ízben nagy vereséget mért a hitlerista csapatok fő csoportosítására. Korábban a szovjet fegyveres erők már egy sor olyan hadműveletet folytattak, amelyek a csapások három fő irányában lassították a Wehrmacht előrenyomulását. Ám ezek méreteiket és eredményeiket tekintve elmaradnak a szovjet főváros falainál vívott nagy csata mögött. A moszkvai csatában a hitleristák összesen több mint félmillió embert, 1300 harckocsit, 2500 löveget, több mint 15 000 gépkocsit és sok egyéb felszerelési tárgyat vesztettek. A német csapatokat 150-300 km-re vetettük vissza Moszkvától nyugati iránybam A védelmi ütközetek hozzáértő vezetése, az ellencsapások szerencsés végrehajtása és a ciyors átmenet az ellentámadásba gazdagította a szovjet hadművészetet, megmutatta a szovjet katonai vezetők megnövekedett hadászati és hadműveleti-harcászati érettségét, valamennyi fegyvernem katonái harci tudásának gyarapodását. A néptömegek a Hitler-el- lenes koalíció valamennyi országában nagy lelkesedéssel fogadták a szovjet fegyverek Moszkva alatti győzelméről szóló hírt. A haladó emberiség ettől fogva remélhette, hogy megszabadul a fasiszta igától. (Részlet Georgij Zsukov, a Szovjetunió marsallja könyvéből.) Hangverseny Klasszikusok a Liszt Teremben Az Egyetemi bérlet vasárnap délelőtti, a pécsi Liszt Teremben megtartott koncertjének programja nem ígért „nagy” műveket, azaz — ellentétben a pécsi zenekari estekkel októbertől mostanáig — nem biztatott azzal, hogy éppen a műsorra tűzött művekre bízták legmagvasabb üzeneteiket régi korok -zepeköltői. A Pécsi Filharmonikusok kamarazenekarának hangversenye, egy- egy Haydn, és Telemann-mű révén azonban arról győzött meg, hogy nincsenek „kis” és „nagy" művek. A zeneirodalom páratlanul gazdag, és minél jobb érzékkel, minél bátrabban választanak muzsikusok, műsorszerkesztők a ritkán vagy viszonylag ritkán játszott művekből is (az utóbbira a harmadikként játszott Mozart-szimfónia a példa), annál átütőbb lehet a siker, a felfedezés öröme. Az elsőnek felhangzó mű, Haydn kétkürtös, Esz-dúr versenyműve mintegy kétszáz évig pihent kottatárak, hagyatékok mélyén, mire (1968-ban) kiadták. Egykorú források Haydn öccsét, Michaelt tekintik szerzőjének, s állítólag a mű hiteles kézirata máig sem került elő. Újabban azonban — közreadói szerint — a zenetudósok hitelt érdemlően megállapították, hogy a kürtver- seny Joseph Haydn műve —, mégpedig nem is akármilyen. Remekmű, érett, kiemelkedő jelentőségű kompozíció, a kismartoni mester kései művei közül való. Ezt látszott igazolni, hogy vasárnap, Josef Illés és Vladimír Milkovic csehszlovák kürtművészek előadásában kiválóan megkomponált, ötletgazdag, nagyívű formálásban és részletszépségekben egyaránt bővelkedő versenyművet hallottunk, rengeteg zeneszerzői invencióval. A vendégművészek csillogó instrumentumaikon csillogóan játszottak, egyetlen hamis hang, technikai hiba nélkül, pedig a kürtszólókból nem hiányoztak a technikai bravúrok, nehézségek sem (leheletfinom piánók, triolás menetek stb.). Különösen szépen hangzott el a második tétel Haydnnál szokatlanul tragikus, komor középrésze és a jellegzetes kürtmotívumaival Az évszakok Ösz-tételére emlékeztető, vidám, táncos, vadászati mulatságot idéző zárórész.' Megkésve fedezi fel zenei életünk Telemannt is, Bach kortársát és egyik legjobb barátját — de mindenképpen nyereség, hogy végre felfedezi. Telemann D-dúr szvitje leginkább az olasz concerto grosso hagyományait elevenítette fel; előadása a vendég kürtösök tolmácsolásában a Haydn-mű színvonalán mozgott. A koncert zárószámaként elhangzó Mozart-szimfónia (Esz- dúrf K. 543.) előadása is jól sikerült. Különösen a két középső tételt játszotta stílusosan, szépen «az együttes; megkapó volt a II. tétel mozarti szenvedélyessége, a III. rusztikus, darabosan táncos lejtése. Az első tétel viszont — s különösen a lassú bevezetése — feszesebb ritmusban, pon- tcsabb, plasztikusabb játékkal még hatásosabb lett volna. Ez részben a zárótételre is vonatkozik, ám mindez nem változtat azon, hogy a kisebb hibákat összességében feledtette a zenekar játékának eleven, sallangmentes muzikalitása. a megszólaltatás friss, érzéki közvetlensége. Nagy Ferenc karmester, az Operaház karigazgatója biztos kézzel, megbízhatóan és invenciózusan irányította a nagy kedvvel játszó együttest. Varga János
