Dunántúli Napló, 1981. december (38. évfolyam, 329-356. szám)
1981-12-23 / 351. szám
1981. december 23., szerda Dunánt úli napló 3 „Eladni" Baranyát Idegenforgalmi propagandánkról---------------------------*---------------------------a közelmúltban egy jelentés került a Me- csekvidéki Idegenforgalmi Bizottság elé Baranya megye idegenforgalmi propagandájáról. Ebből idézünk egy sommás meg- állapitást: „Nincs a megyének egységes image-a; a jelenlegi propaganda- tevékenység méltatlan azokhoz a vonzerőkhöz, amelyekkel rendelkezünk, s amelyek méltán állják az összehasonlítást az ország idegenforgalmilag fejlett tájegységeivel.” A hangsúlyt az „egységes”- re kell helyeznünk, mert propaganda van, de az eléggé esetleges, és ha egy kicsit is belemélyedünk a vizsgálatába, komoly kétségeink támadhatnak az iránt, hogy képes-e ez a propaganda idecsalogatni valakit; annak pedig, aki már itt van, nyújt-e fogódzót a város a megye megismeréséhez? Az említett jelentés készítője megállapítja, hogy az idei szezonban egyetlen utazási irodában (a Mecsek-Tourist kivételével) sem volt pécsi-baranyai tájékoztató anyag. Ez pedig már mond valamit! E sorok írója abban a szerencsés helyzetben van, hogy rendelkezik egy kis kollekcióval, amit idegenforgalmi szakemberektől kapott, 17 darabból áll, többséqét a Mecsek-Tourist adta ki. (Van ezenkívül egy színvonalas gyűjtemény baranyai műemlékeket ismertető szórólapokból.) Nem állítható, hogy ez a teljes választék, de — ismételjük! — ennyit tudtak összeszedni. S hogy milyenek ezek? Nem célunk a minősítés, de annyit meg kell mondani; ha csak ezekre hagyatkozik az idegen, vojmi keveset tud meg. Az egyik legfrissebb kiadvány (természetesen a Mecsek-Tourist- tól) egy korrekt füzet, amely igyekszik átfogó képet adni az egész megyéről, jól tájékoztat mindenről, csak éppen a látta- tás — a vonzó képtömeg — hiányzik belőle. E tekintetben bőven kárpótol egy 1979-es kiadvány: színes fotók serege csinál étvágyat Baranyához kevés magyar, orosz, német és angol nyelvű szöveggel. Ez annak idején 20 000 példányban készült, s ma már fiókok mélyér. van csak belőle kevés vastortalék. Az idegenforgalmi propaganda költséges valami. Az említett tájékoztató füzet 100 000 példányban jelent meg — 560 000 forintért, és ezt ingyen osztogatják. Ismerjük a moi’dást: az idegenforgalmi propaganda fele ablakon kidobott pénz, csak azt nem tudni, melyik fele. Ebbe helyettesítsünk egy konkrét esetet. Tiszai László, a Mecsek-Tourist „propagandafőnöke" mutatott egy nyugatnémet kiadványt: Urlaubstipp ’81 (tippek a nyaralásra). Ebben van a Mecsek- Touristnak egy nyolcoldalas hirdetése 20 000 forintért, vagy ha úgy tetszik, 1320 DM-ért. Ebben a hirdető „felkínálja magát" azzal, hogy érdeklődésre küld propagandaanyagot. Nos, kb. 700 levél érkezett, amire válaszként egy-egy prospektusgarnitúrát küldtek. Kézenfekvő a kérdés: mennyi realizálódott ebből? Nem tudják! Egyébként a 82-es kiadványban negyed oldalt hirdet a, baranyai hivatal 45 000 forintért. Tehát nem olcsó. De sehol- sem az! A fejlett — azaz nagy pénzeket hozó — idegenforgalommal rendelkező országok mégis csodálatos színvonalú propagandaanyagokat produkálnak, bár a hozzájuk jutás eléggé esetleges. Van, ahol „közpréda" a szállodákban, utazási irodákban, másutt csak kérésre kerül elő, ismét másutt a kérést sem „értik”. Van aztán, ahol pénzért árusítanak ilyesmit. Valaki Potsdamban újságárusnál vásárolt 2 márkáért magyar nyelvűi!) „Potsdam megye bemutatkozik” c. kiadványt. Ügy véljük, az egészen szokványos, szórólapjelle- gű propagandaanyagon kívül a magasabb szintű tájékoztatást nyújtó ismertetőket pénzért kellene árusítani nálunk is, és akkor tüstént van már fedezet is. A Mecsek-Tourist évente egymillió forint propagandakeret fölött rendelkezik kiadványokra, hirdetésekre. És lényegében ez az egyetlen forrás Baranya reklámozására. A többi utazási irodák — nem önálló, helyi szervek lévén - csak ál'ételesen szolgálják Baranya piopagálását. Dr. Takács József, az IBUSZ Baranya megyei igazgatóságának a vezetője mondta, miután elismerte, hogy az idevetődő utasnak semmit sem tudnak a kezébe adni! Fel kellene hagyni azzal az ósdi szemlélettel, hogy az utazási irodák ne foglalkozzanak az ún. aktív, tehát fogadó idegenforgalommal. Ezzel magyarázható a propagandaköltségek központosított felhasználása. Az IBUSZ megyére bontott kerete szinte kizárólag újság- hirdetésekre fordítható. Pedig ahhoz, hogy jól „eladjuk” a megyét, az IBUSZ-nak is alapvető érdeke fűződik. És az Expressnek, a Coop- touristnak, a Volán-Touristnak is, továbbá a szálloda- és vendéglátóiparnak, a múzeumi hálózatnak ... Soroljuk még? Az említett jelentés szerzője Tihanyi Ferenc, a Hungar Hó- teli pécsi igazgatóhelyettese. Mikor e dolgokról beszélgettünk, a rendszert hiányolta a propagandatevékenységből.- Minden cég maga csinál valamit (mi is!), csinálja a sajátját ... De hát országos vállalattól elvárható-e a helyi érdekű propaganda? Hiszen csak addig érdekelt az ügyben, amíg egy-egy csoportot odairányít. A gond országos. És ezt egy gondolattal meg is toldom: nemcsak fogadó, hanem küldő megye is vagyunk. Azt hiszi, hogy tudunk kínálni a máshová utazni szándékozóknak „külmegyei" oropagan- daanyagot? Ahogy itt nincs idegen anyag, másutt sincs baranyai. Pedig minden meg/ének megvan a maga sajátos idegenforgalmi propaganda eszköztára, de valahogy ngyik sem gondol arra, hogy az „invitálást" a szomszédban kell kezdeni. Visszatérve a „rendszerhez”. Tihanyi Ferenc egyfajta közös kiadvány szükségességét emlegette, aminek a megjelentetésében minden érdekeit benne volna. Csak csinálni kellene ... Errői faggattuk Tiszai Lászlót is, aki hallatlan ügyszeretete ellenére is ezzel reagált:- Nem feladatunk, hogy pénzkérő levelekkel ostromoljuk a társintézményeket, vállalatokat ... — Aztán kissé lehiggadva így folytatta: — így, ahogy van, ez tényleg nem elég. Mindenki ügye kell, hogy legyen a propaganda, akinek csak köze van a megye idegenforgalmához. Ami pedig Baranyáról bárhol, bárkinek a gondozásában megjelenik, ebban mi partner vagyunk. A közös kiadvány szükségessége a MIB előtt is kellő hangsúlyt kapott, de a megvalósítás felé még nem történt érdemi lépés. Milyen lehetne azonban egy ilyen kiadvány? Egy rokonszenves példa van előttünk egy „München und und und. . ." sokat sejtető címet viselő kiadvány formájában, s az „und und und” mögötti fejezetekből az égvilágon mindent megtudni a városról. Az 52 oldalas lűzet rengeteg képet tartalmaz és — 11 oldalnyi hirdetést, a kiadás költségei fedezetének egy részét. Hát valami hasorJót iehetne elképzelni nálunk is. Ennek érdekében kellene ösz- szehozni mindazokat, akik érdekeltek Baranya propagálása, ban. No és a múzeumok?... Nincs egy jó, összefoglaló múzeumi kiadványunk. Pécs különleges helyzetben van: jelenleg kilenc helyen van múzeumi gyűjtemény és további három a múzeumi hálózaton kívül. Kü- lön-külön egyiknek sincs (nem is volt!) saját ismertető anyaga. Igaz, lehetősége sincs ilyesminek a kiadására a múzeumi ioaraatóságnak, hiszen az évi kerete a tudományos publikációkra sem elegendő. Bár nem biztos, hogy a közcélú propagandát és a tudományos munka ismertetését ugyanabból a zsebből kell fizetni . .. Tény azonban, hogy nagy szükség lenne egy olyan múzeumi kiadványra, amit bármelyik múzeumban meg lehet venni, étvágyat keltve valamennyihez. Hársfai István Alulírott pécsi polgárként és nem a Dunántúli Napló újságírójaként tiltakozom az ellen a mind jobban elharapódzó tevékenység ellen, ami városunk elcsúfítására irányul. Évek óta nem csekély anyagi ráfordítással munkálkodnak a Pécsi városi Pártbizottság kezdeményezése nyomán azon, hogy szebbé, csinosabbá formálják városunkat. Megindult egy nagyszabású homlokzatfelújítási program, ami nem pótolni, csak megelőzni kívánja a nagy belvárosi rekonstrukciót, s ennek következtében újabb és újabb házsorok öltenek új külsőt. Az üde, friss színek jó érzést keltenek, szívesen tekintünk az épületekre, amelyeknek addig nem látott szépségeit fedezzük fel. Ablakon kidobott pénz azonban minden forint — márpedig a számukat milliókban mérhetjük —, amit az utcasorok megfiatalítására, rendbetételére fordítunk, s azok munkájának a semmibevétele, akik mindezt a szemünk előtt végezték, ha nem becsüljük meg eléggé ezt a tevékenységet, ha utat engedünk a gátlástalan rongálóknak. Néhány hónappal ezelőtt fotóval illusztrált glosszában méltatlankodtam amiatt, hogy a Barbakón-árok fölötti magas falon valamely beat-együttes dicsőítését pingálták fel festék spray-vel. Néhány héttel utóbb egy másik kép és a hozzá írt szöveg a Barbakán előterében levő várostérkép hasonló módon történt elcsúfítását adta tudtul. Közölhettünk volna újabb képeket, de minek ... o festékszórós pingálások sajnálatosan szaporodnak és — ami még sajnálatosabb — o céltábla az esetek többségében egy-egy újonnan festett épület, a felirat pedig ennek, vagy ónnak az együttesnek kíván örök emléket állítani — a mi rovásunkra, kárunkra. Ami azonban a mostani tiltakozásra késztet, ónnak az alapja egy levél, amely a Sallai utca 42. sz. ház tizenkét lakójának az aláírásával érkezett a szerkesztőségünkbe. A levélből idézek, de előbb emlékeztetni szeretném az olvasót: ez a ház is egyike azon Sallai utcai házaknak, amelyek a közelmúltban új köntöst ölt- hettek. íme a levélrészlet: ,,Ami ez év november 30-án történt, az felháborító. A Gázmű szakemberei beavatkoztak műemlékházunk állagának a „megóvásába". Munkaidő alatt szórakozva a nemrég Ízlésesen helyreállított utcai homlokzatot több helyen nyillal átlőtt szivligurákkal. különböző monogramokkal mázolták össze. Vajon mi indíthatta az elkövetőket, hogy városunk egyre csinosodó sétautcáját ilyen otromba módon elcsúfítsák?" Ez a kérdés fogalmazódott meg bennem is, amikor megnéztem ezt a házat; s láttam a mellette levőnek a hasonló elcsúfítását is. Mi az indíték? Egyszerűen érthetetlen ez az otrombaság, ez a felelőtlenség. Mint ahogy az is érthetetlen, hogy egyáltalán elkövethették ezt a tettüket. Mert nem valószínű, hogy az éj leple alatt pingálták (a többiek sem!). Ne lett_ volna szemtanúja a tettnek, aki megakadályozta volna?, aki kiütötte volna a merénylő kézből a spray-t? Tudom, nehéz kérdés ez. Hányszor, de hányszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor lokál- patriótaként kellene beavatkoznunk megakadályozandó egy városképromboló cselekményt és nem tesszük, mert tartunk a másik „erejétől", de még inkább attól, hogy magunkra maradunk a beavatkozással, s ténykedésünket inkább a polgártársaink közönve, semmint az egyetértése kísérné. Amikor ismételten tiltakozást jelentek be a leírt cselekmények ellen, kéréssel fordulok az illetékes hatóságokhoz is: lépjenek határozottan fel a városkép ilye- ténvaló. csúfítása ellen! H. I. Jogorvoslatok az államigazgatási eljárásban A z államigazgatási eljárással szemben támasztott követelmények között a törvényesség biztosítása központi helyet kap. Szinte minden jogintézmény — az eljárás megindításától annak befejezéséig — közvetlenül, vagy indirrekt módon a törvényesség betartását szolgálja. Nem elég ugyanis a törvényesség követel, ményét deklarálni, mert nélkülözhetetlen az is, hogy a jogi szabályozás ténylegesen funkcionáló garanciákat is kiépítsen. E tekintetben a jogorvoslati rendszer, és ezen belül az egyes jogorvoslatok megkülönbözte. tett figyelmet érdemelnek. Az államigazgatási eljárási törvény jogorvoslati rendszere azt a célt szolgálja, hogy az eljáró államigazgatási szervek által okozott jog- és jogos érdeksérelem kiküszöbölése megvalósuljon. Természetesnek kell ugyanis tartanunk, hogy az államigazgatási szervek dolgozói is tévedhetnek, a jogalkalmazás során hibát véthetnek és emiatt határozataik a törvényesség kritériumainak nem felelnek meg. (Elvétve szándékos jogsértés is előfordul). Ugyanakkor közösségi és egyéni érdek, hogy az említett esetekben a jogsérelem elhárítása bekövetkezzen. E célra szolgálnak az egyes jogorvoslati eszközök, amelyeket részben az ügyfelek (érdekeltek) vehetnek igénybe, részben pedig az eljáró államigazgatási szervek (és felettes szerveik) hivatalból alkalmaznak. Az ügyfelek jogorvoslathoz való joga azt foglalja magába, hogy az általuk sérelmesnek tartott határozat megsemmisítését, vagy megváltoztatását kér. hetik a jog — vagy jogos érdeksérelem elhárítása végett. A jogorvoslathoz való jog azonban csak korlátok között vehető igénybe. Ez közelebbről azt jelenti, hogy az államigazgatási eljárásról szóló törvény meghatározza az egyes jogorvoslati eszközöket, a kérelem előterjesztésére jogosultak körét, valamint a határidőket. Amennyiben a jogorvoslati kérelem előterjesztésének törvényben meghatározott feltételei fennállnak, akkor az államigazgatási szerv érdemben köteles a beadvány elbírálására, a megtámadott határozat feíulvizsgálatára. Ennek eredményeként elvileg háromféle határozat születhet: a kérelem teljesítése, illetőleg részbeni teljesítése, vagy a kérelem elutasítása következhet be. Az államigazqatási szervet tehát nem az ügyfelek kérelme, hanem a jogi szabályozás köti Mi a továbbiakban azokat a jogorvoslati lehetőségeket tekintjük át, amelyeket a törvény az ügyfelek részére biztosít'. A határozat módosítására és visszavonására a határozatot hozó államigazgatási szerv saját hatáskörében egy ízben jogosult. Erre hivatalból és az ügyfél kezdeményezésére egya. ránt sor kerülhet. Jogorvoslati kérelem előterjesztése nyomán a szerv akkor is élhet ezzel a lehetőséggel ha nincs ellenérdekű ügyfél és a kérelemben foglaltakkal egyetért. Ezáltal az államigazgatási eljárás leegyszerűsödik, az ügy előbb nyugvó pontra jut. Egyetlen módosítás vagy visszavonás sem sértheti azonban a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat. Az államigazgatási eljárás körében a legáltalánosabb és egyben leghatékonyabb jogorvoslati eszköz a fellebbezés, amely szintén egy esetben vehető igénybe. Néhány kivételtől eltekintve minden első fokú határozat megtámadható fellebbezéssel. (Kivételt képeznek azok az esetek, amikor a Minisztertanács vagy annak tagja jár el első fokon, illetőleg, ha azért zárja ki a jogszabály a fellebbezést, mert a határozat bíróság előtti megtámadása biztosított). A fellebbezési jogára az ügyfelet az első fokú határozatban figyelmeztetni kell. A fellebbezést a megtámadott határozatot hozó szervhez kell benyújtani. Elbírálására azonban a felettes szerv jogosult. A szabályozás ismeri a fellebbezési jogról való lemondás lehetőségét. Amennyiben az ügyfél a fellebbezésre nyitva álló határidőn belül — általában ez tizenöt nap — él ezzel a lehetőséggel, akkor a határozat végrehajtása időben hamarabb lehetővé válik. A fellebbezési jog hatékonysága abban mutatkozik meg, hogy néhány eset kivételével a fellebbezés elbírálásáig (illetőleg, ha nem élnek fellebbezéssel, akkor a határidő lejártáig) az első fokú határozat nem hajtható végre. Azonnali végrehajtást csak ma. gas szintű jogszabályok írhatnak elő, valamint az eljáró államigazgatási szerv rendelheti el életveszély miatt, vagy köz. érdekből, továbbá okkor, ha valakinek a tartásáról vagy gondozásáról rendelkezik. Felülvizsgálati kérelemmel jogerős határozat ellen élhet az ügyfél. Ay államigazgatási eljárásról szóló törvény szerint az első fokú határozat akkor jogerős, ha fellebbezéssel nem támadták meg, vagy lemondtak a fellebbezésről, illetőleg, ha nincs fellebbezésre lehetőség. A másodfokú határozat a közléssel válik jogerőssé. A felülvizsgálati kérelem előterjesztésének azonban további korlátái is vannak. Amennyiben a Minisztertanács vagy annak tagja járt el, illetőleg az államigazgatási szerv határozata bíróság előtt megtámadható, nincs helye felülvizsgálati kérelemnek, pontosabban a kérelmet az ól. lamigazgatási szerv nem bírálhatja el. Vannak továbbá olyan esetek, amikor az elbírálás lehetőségét, de nem a kötelezettségét biztosítja a jogi szabályozás. Nevezetesen a felülvizsgálati kérelem érdemi vizsgálat nélkül elutasítható (de el is bírálható), ha az ügyfél nem fellebbezett, bár erre figyelmeztették, a határozat egy év óta jogerős, illetőleg, ha ismételt felülvizsgálati kérelmet terjesz. tenek elő, és ez nem tartalmaz lényegesen új tényt, vagy körülményt. Az utóbbi rendelkezés — nézetünk szerint teljes mértékben indokoltan — a „notórius panaszkodók" zaklatásaival szemben nyújt bizonyos fokú vé_ delmet a közigazgatásnak. z államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára meghatározott körben biztosít lehetőséget a jogi szabályozás. Általános feltétel, hogy az ügyfelek jogszabálysértés miatt kérhetik a felülvizsgálatot, továbbá a fellebbezési lehetőség kimerítése után, vagy a fellebbezés kizárásai esetén. A Minisztertanács rendeletben állapítja meg azoknak a határozatoknak a körét, amelyek — a jelzett előfeltételek fennállása esetén — bíróság előtt megtámadhatók. A bíróság, ha a jogszabálysértést megállapítja, akkor általában hatályon kívül helyezi az óllam- igazgatási szerv határozatát, és szükség esetén új eljárásra kö. telezi az államigazgatási szervet. A határozat megváltoztatásának joga csak kivételesen illeti meg. Az állomigazgatási eljárásról szóló törvény korszerűsítése nem helyezte új alapokra a jogorvoslati rendszert. A gyakorlati tapasztalatokra támaszkodó módosítások minden bizonnyal még inkább hozzájárulnak az ügyfelek jogainak és jogos érdekeinek védelméhez, továbbá a törvényesség erősítéséhez. Dr. Ivancsics Imre, a Pécsi Tudományegyetem docense
