Dunántúli Napló, 1981. december (38. évfolyam, 329-356. szám)
1981-12-21 / 349. szám
napiFordulä — Az elhunyt a Nap bárkájában. A Dzsószer piramis borításának maradványa. A Győzhetetlen Nap ünnepe Rá isten bärkäjätöl Karácsonyig „Munkálkodik szerte az ország, örül füvének a jószág, a növények és Iák zöldje csillog, lészkén madár repdes, lelked dicsőíti szárnya, apróbarom had szökdös lábain, és minden él, mi fel-, s leszáll, mert mindeneknek felragyogsz Te!" — így szól egy töredék a három és félezer éves egyiptomi naphimnuszból, amelynek szerzője valószínűleg maga Ehnaton fáraó, aki az egyistenhitet, a Nap egyedüli vallási kultuszát próbálta országaiban bevezetni. De miért is idéztünk december 21-én egy ókori naphimnuszt? Csak azért, mert a következő másfél hét ünnepei sorában talán illő megemlékezni ezeknek az ünnepeknek legősibb eredetére, amely szoros összefüggésben van a természet legalapvetőbb jelenségeivel: az évszakok váltakozásával. Ma, december 21-én van a téli napforduló: ezen a napon a leghosszabb az éjszaka, s ettől kezdve egyre növekszik a nappalok hossza egészen a nyári napfordulóig. Természetesen az ókoriak még nem tudták, hogy ennek az az oka, hoqy a Föld forgástengelye nem merőleges a Nap körüli keringésének pá- lyasikjára. (Ka az lenne, akkor nem lennének évszakok és itt, az északi félteke közepe táján örökös tavasz volna.) Azt azonban észlelték, hogy valamiképpen a Napnak is köze van mindehhez, így aztán csillagunkat istennek hitték, sőt, a Földközi-tenger keleti medencéje népeinek legtöbbje éppenséggel a legfőbb, vagy az egyik leghatalmasabb istenségnek. Az emberek akkori felfogása szerint az istenek születtek, sőt néha meg is haltak, majd feltámadtak, ahogy az évszakok következtek egymásra. A téli □iietföi napforduló azért nevezetes a közel-keleti mitológiában, mert ehhez a csillagászati jelenséghez kötötték a Napisten születését, a tiszteletére rendezett ünnepeket, ahogy a rómaiak nevezték: a Sol invictus-t, a Győzhetetlen Nap ünnepét. A téli ünnepek hosszú ideig csak másodlagosak voltak a tavaszi termékenység-ünnepekhez képest, például Babilonban Mar- duk napisten kultuszában. Talán sehol annyi emlék nem maradt az ókori napkultuszból, mint Egyiptom földjén: hiszen a piramisok is, a gúla forma a Napot^ jelképezik. A fáraó, hivatalos titulusában a Nap fia, halálával a Napba távozik, s ezért piramis a síremléke, temetkezőhelye. Az ókori hiedelmekben sokféleképpen ábrázolják a Nap járását. A görögöknél például kocsin robog végig az égbolton Héliosz. Az egyiptomiaknál Ré napisten hajón jár, s a napbárkában magával viszi az elhunytakat a túlvilágra. Alvilági útja során mindig megtámadja Ré bárkáját a sötétésé- get megtestesítő Apofisz, a kí- gyószörny, de mindig vereséget szenved. A görögöknél, és Róma vallásában nem volt kiemelkedő szerepe a napkultusznak. Csak a római birodalom felbomlása előtti két évszázadban terjedt ót a meghódított keleti területekről a Győzhetetlen Nap kultusza, a keresztény vallással szinte párhuzamosan. Constantin császár, aki államvallássá tette a kereszténységet, eredetileg a napkultusz követője volt. Ehhez igyekezett politikusán alkalmazkodni a keresztény vallás. Akkoriban még sok változat szerepelt Jézus születésnapját illetően. (Január 6., április 18., május 20., novembér 25.). A választás végül (325—335 táján), december 25-re esett, hogy ezFELVESZÜNK V ács V tetőfedő V bádogos V asztalos V építőipari gépszerelő szak- és betanított munkásokat és V segédmunkásokat pécsi és komlói munkahelyre, jó kereseti lehetőségekkel. Utazást és étkezési hozzájárulást biztosítunk. Jelentkezés: É L I S Z, Pécs, Felszabadulás u. 16., munkaügy. Telefon: 13-013. zel ellensúlyozzák a pogány „Sol invictus”, a Legyőzhetetlen Nap ünnepét. D. I. Karácsonyi szokások — külföldön Pudingtól a pirított manduláig Minden országban az alapvető azonosságok mellett más és más karácsonyi szokások, hagyományok élnek, amik persze az idők során módosultak, leegyszerűsödtek, néhol el is maradoztak. Mégis, mindenütt van valami jellegzetesség, ami nélkül nem képzelhető el ez az ünnep. Legtöbb helyen, akárcsak nálunk, bensőséges családi ünnepnek számít, de olyan hely is akad, ahol szinte karnevólszerű a karácsony. A karácsonyi hagyományok színes kaleidoszkópjából ezúttal három ország — Anglia, Svédország és Spanyolország — egy-egy érdekességét idézzük föl. Közismert a régi magyarországi szokás, a szilveszteri ólomöntés, amikor is a megszilárduló ólom kialakuló formájából az emberek az elkövetkező év valami lényeges eseményére próbálnak következtetni. Nos, ehhez hasonló szokás — mármint a jóslás — több országban is él, csakhogy nem szilveszteri, hanem karácsonyi hagyományként. Angliában például ez az esemény a legendás karácsonyi M ire jó a génbank? Hunyadi, a négylábú trezor Hunyadi, a csodaszép tartásé, tekintélyes nagyságú (700— 800 kilogrammos súlya elismerésre méltó), füstös nyakú magyar szürkemarha bika az egyik legféltettebb kincse a magyar- országi génbankoknak. Génbank persze sokféle van, mint Fülöp Istvántól, a Mecseki Kul- túrpark igazgatójától hallom: még mikroorganizmusokból is, ám bennünket jelen esetben a magyarországi őshonos és nem egy esetben kipusztulás szélén álló állatok érdekelnek. Ezek egyikének képviselője Hunyadi, párjával, Szöszivei együtt, „aki" női mivolta ellenére is alig-alig könnyebb „uránál és parancso- lójánál”, ezekben a napokban nem utolsósorban azért, mert borjazás előtt áll, s érik a nagy szenzáció: lehet, hogy ikrei lesznek a napokban! A génbankok esetében pénzben kifejezhetetlen értékekről van szó. Elég, ha végiggondoljuk: a különböző állatok do- mesztikációja során olyan új egyedeket, fajtákat állítottak elő, amelyek a keresztezések révén fokozatosan veszítettek évezredek alatt kialakult ellen- állóképességükből. így az ősi fajták tulajdonságainak megőrzéséhez szükség van vértiszta egyedek fenntartására, hogy a további keresztezésekhez !e^ gyen „eredeti szín”. Másrészt hibridekből újabb hibrideket nem is lehet előállítani. Vegyük példának Hunyadi „nemzetségét": jellemzői közé tartozik a magas zsírtartalmú tej, • az óriási ellenállóképesség, a takarmánnyal szembeni igénytelenség. Ezeket a tulajdonságokat menteni kell a jövő számára, ám ha nincsenek Hunyadi és társai, amelyek hordozzák az eredeti értékeket, nem lesz „minta". Erre tekintettel vállalkozott a pécsi állatkert is 1985-ig az Országos Állattenyésztési és Takarmányozási Felügyelőséggel közösen jó pár őshonos magyar állatfajta tenyésztésére. A magyar szürkemarha mellett a fekete és fehér hortobágyi rackajuhról, az ugyancsak juhféle cigájáról és ciktáról, a fecskehasú és a szőke mangalicáról, a szalontai sertésről és jó pár baromfiféléről van szó. Csakhogy a pécsi állatkert ezeknek az állatoknak a tartására, azaz továbbtenyésztésére nem alkalmas. Ezért szorgalmazzák Fülöp Istvánék egy, a város déli részére létesítendő, szafóri-rendszerű állatkert létrehozását. Előnyei kézenfekvő- ek: intenzivebben közreműködhetne Baranya az országos gén- bank-hálózat munkájában, szolgálná ez a nemzeti vagyon felbecsülhetetlen értékeinek védelmét, szórakozásra és ismeret- terjesztésre nyitna lehetőséget. (Ami pedig a szafári-rendszert illeti: itt az állatok természetes körülményeikhez hasonlóan élhetnének, szűk ketrecek, betonfalak nélkül.) És még valamit: a szürkemarha egy nairobi ál- latkertlátogatónak éppoly egzotikum, mint nekünk az okapi. Csereértékként is számít hát az itt őrzött állomány. Mindezt persze Hunyadi nem tudja. Kidöcög istállójából, s vajmi keveset törődik azzal, hogy „Ö” tulajdonképpen egy trezor, amelyben a magyarországi génbank egyik értékét látják a jövőre figyelő szakemberek. Mészáros pudinghoz kapcsolódik. Amikor az igen alapos előkészületekkel és hosszas munkával elkészült, forró, lángoló pudingot föltálalják, akkor jön az izgalom és a meglepetés. Az angol puding tésztájában ugyanis a háziasszony elrejt egy réz- pennyt, s a következő évben azt a családtagot éri valami nagy szerencse, akinek ez a pénzdarab a tányérjába kerül. Azért érdemes még egy-két szót ejteni erről a pudingról: miért mondom, hogy hosszas munkával készül? Nem azért, mert esetleg néhány órát vesz igénybe, ó nem, számunkra szinte elképzelhetetlen — legalább másfél hónappal karácsony előtt fognak hozzá a puding elkészítéséhez az angolok. Éppen ennyi idő kell ahhoz, hogy az ünnep estéjén pont jó és tökéletes legyen a konyhaművészetnek ez a körülményesen készülő csodája... Svédországban a nagy lakoma, az ünnep, a julafton már délután kettő órakor elkezdődik, s azután se vége, se hossza. A smörgasbordnak nevezett étkezés amolyan bőségasztala, ami megszámlálhatat- lan-féle fogástól roskadozik. S ezt még vacsora is követi, ami ugyan egyszerűbb, de elmaradhatatlan a hagyományos tejberizs, már csak azért is, mert Svédországban a tejberizs rejtegeti a meglepetést Itt azonban nem csupán egy rézpennyt dugnak az ételbe, hanem több dolgot, úgy, hogy mindenki találjon valamit magának. Például egy pirított és egy keserű mandulát — ez a kettő a lányoknak szól. Amelyik lány a pirított mandulát kapja meg, az a következő évben férjhez megy, akinek viszont a keserű jut, az bizony pártában marad. Itt is akad pénzdarab, ez természetesen a közelgő gazdagságot jelenti. Amikor arról volt szó, hogy van olyan ország, ahol a karácsony szinte karneválszerű, akkor a három közül Spanyol- országra gondoltam. Itt, mint sok latin országban, sokkal színesebb, vidámabb az ünnep: az emberek kivonulnak az utcákra, szól a zene,-olyan a forgatag, mint mondjuk nálunk sziveszterkor. Sőt, a gyerekek még maskarába -is öltöznek. És Spanyolországban is, mint oly sok más helyen, elmaradhatatlan a menüből a mandula. Ez sem véletlen: az újjászületés szimbólumának tekintik. D. Cs. Gálaest Hangulatos, néptáncos, zenés gálaműsort rendezett vasárnap este Szekszárdon a Vöröskereszt Tolna megyei szervezete és a Babits Mihály megyei művelődési központ. Az utóbbi 660 ülőhelyes színháztermében a megye híres együttesei, köztük az alsónyéki, a bogyiszlói. az izményi és a váraljai, továbbá a szekszárdi néptáncegyüttes utánpótlás csoportjai mutatták be legjobb műsorszámaikat. A jótékony célú előadásra, amelynek bevételét a megyében élő rokkant emberek megsegítésére ajánlották fe! a szereplők és a rendezők, már napokkal előbb elkeltek a 44, illetve 50 forintért árusított jegyek. 99 ÉRTESÍTJÜK kedves vendégeinket, hogy a Barbakán borozó-bár 99 VENDÉGLÁTÓEGYSÉGÜNK SZÜNNAP NÉLKÜL ÜZEMEL. Zenét a mohácsi Gertner hárfatrió szolgáltat. Zeneszünmap szerda. Nyitvatartás: 19.00—02.00 óráig. Szíveslátás. — vendéglátás. PANNÓNIA ÁFÉSZ A szexhullám a szomszédban Pironkodás nélkül Eszéken, a Hotel Osijek bejáratával szemben, a Royal szálló kerthelyiségében játékautomqtókat nyaggatnak a tinik. A hagyományos flipperek mellett ott sorakoznak a színes tv-képernyős játékok is. A legnépszerűbb ezek közül az űrcsatát imitáló, a 'la Csillagok háborúja. A játékterem mellett mozi, egységesen 19 dinár a belépő, leülés érkezési sorrendben, a szabad helyek valamelyikére. Általános tökmaghéjpotyogás közepette kezdjük az ismerkedést Emanuellével: Emanuelle éppen fürdik, keblei kivillannak a habokból. Csinos bennszülött leányzó hozza az új ruháját, E. felpróbálja, leveti, aztán az ágyon magára húzza a korántsem ellenkező barnácskát. Eközben megérkezik E. férje, szőke és férfias, és egyáltalán nem lepődik meg hitvese hűtlenségén, hanem a két hölgy örömére beszáll a játékba. Szép tájakon, az Indiai óceán szigetén, verő napfényben, mint egy nagy család, él a fehérek kolóniája. E. a legfehérebb, sorra magáévá teszi hát a sziget csinosabb nőit és a fehér férfiait, amikor fotó- riporter érkezik — sorsát nem kerülheti el ő sem ... Az Emanuelle-sorozat nemtudom hányadik részét láttam, folytatása is van bizonyára, hiszen Viszontlátásra Emanuelle volt ennek a címe. — Tetőzik a szexhullám? — kérdezem eszéki ismerőseimet. — Úgy is mondhatjuk — válaszolja, s hozzáteszi. — Abból gondolom, hogy már mi is megnézzük ezeket, a fiaink nem somolyognak rajtunk, mi sem pironkodunk előttük. Az E.-sorozat a „lágy" pornó ágazatát képviseli, ami annyit tesz, hogy a szereplők imitálhatják is az eseményeket, a nők csak zárt lábbal ábrázolhatok szemből, a férfiak még úgy sem, ha pucérak, csak a fenekükben gyönyörködhet a publikum. Szemben a „kemény” pornóval, ahol mindent szabad — szereplőknek is, operatőrnek is. „Szerencsére a kemény pornó még nem tört be, bár egy-kettőt már átvettek filmforgalmazó mun- kaszervezeteink" — mondja az ismerős. De nemcsak a moziban pucérkodnak a népek, szinte nincs olyan újság — beleértve a divatlapot és a politikai újságot is, — amiben ne lenne néhány ruhátlan csinoska. A könyvesboltokban is szép szómmal találhatók az erotikus regények mellett különböző, szépen — rajzzal és fotóval — illusztrált „szakkönyvek” a lexikontól kezdve a „Hogyan csináljuk?" jellegű művekig — potom ezer dinárért. (bodó)
