Dunántúli Napló, 1981. december (38. évfolyam, 329-356. szám)

1981-12-03 / 331. szám

2 Dunántúli napló 1981. december 3., csütörtök Közlemény a Varsói Szerződés (Folytatás az 1-es oldalról.) nukleáris háború" lehetőségé­ről és elfogadhatóságáról Eu­rópában megszakadtak, vagy szünetelnek a tárgyalások a fegyverzetkorlátozás és a le­szerelés számos fontos terüle­tén. O Az ülés résztvevői ugyan­akkor megállapították, hogy az enyhülés ellen fellépő imperialista, reakciós erők po­litikája a békeszeretó államok­nak, az imperialistaeflenes, ha­ladó erőknek és a társadalom legszélesebb köreinek növekvő ellenállásába ütközik Európá­ban és a világ más térségei­nek országaiban. A békéért, a leszerelésért, az enyhülés meg­őrzéséért és elmélyítéséért, az együttműködésért folytatott harcban kiemelkedő szerep jut a szocialista országoknak. Eb­ben a harcban ugyancsak fon­tos tényező az el nem kötelezett országok fellépése a háború megelőzéséért, a béke megszi­lárdításáért. az enyhülési folya­mat világméretű kiszélesítéséért. Valamennyi államban, az ösz- szes földrészen a politikai sze­mélyiségek, a parlamenti és társadalmi körök, a lakosság széles rétegei határozottan fel­lépnek az összes vitás nemzet­közi kérdés békés, politikai ren. dezéséért, mindinkább felisme­rik. hogy haladéktalanul haté­kony lépéseket kell tenni a nuk­leáris katasztrófa elhárítására. A békéért és a leszerelésért, a háború és a rakéták elleni tö­megtüntetések és tiltakozások Európa és más földrészek or­szágaiban — napjaink jellem­zőivé váltak. Az ülésen képviselt államok úgy vélik, a jelenlegi körülmé­nyek között minden egyes állam és felelős államférfi legfonto­sabb kötelessége az, hogy mér­sékletet tanúsítson. Cselekedeteit az emberiség létszükségleteihez igazítsa a béke megőrzésében és megszi­lárdításában és abban, hogy az anyagi erőforrásokat és a tudományos vívmányokat ne az emberek kiirtásának és a civi­lizáció lerombolásának céljaira, hanem a népek előtt álló tár­sadalmi-gazdasági problémák megoldására, jólétük gyarapí­tására, kultúrájuk felvirágozta­tására használja fel. Kijelentik, hogy az államok és az állam­férfiak, ha elsőként alkalmaz­zák a nukleáris fegyvereket, a legsúlyosabb bűntettet követik el az emberiséggel szemben. Az ülésen képviselt államok­nak nincs, nem volt és nem is lesz- más hadászati doktrínájuk, mint a védelmi doktrina, nincs, nem volt és nem is lesz szándé­kukban létrehozni nukleáris el­ső csapásmérő képességet. Nem törekszenek és soha nem fog­nak törekedni katonai fölényre. Felléptek és fellépnek azért, hogy leszerelési intézkedések fo­ganatosításával alacsoyabb szinten valósuljon meg a kato­nai erőegyensúly, csökkenjen és szűnjön meg a katonai szem­benállás Európában. Az ülésen képviselt államok meggyőződése, hogy a fegyver­kezési versenyt senki sem nyer­heti meg és az, aki a győze­lem reményében elhatározná a nukleáris háború kirobbantó- sót, nukleáris katasztrófát zúdí­tana az emberiségre, amelyben elkerülhetetlenül maga is el­pusztulna. A nukleáris háborút nem lehet korlátok között tar­tani. O Az ülés résztvevői kifejez­ték meggyőződésüket, hogy a katonai és a politikai kon­frontáció, valamint a háborús veszély felszámolásához, az enyhülési folyamat megőrzésé­hez és folytatásához, az orszá­gok együttműködésének fejlesz­téséhez napjainkban inkább, mint korábban bármikor, ége­tően szükség van a fegyverke­zési verseny haladéktalan be­szüntetésére, érdemi leszerelés­re, elsősorban nukleáris lesze­relési intézkedésekre. Megerősítették, hogy orszá­gaik változatlanul készek igaz­ságos és kölcsönös alapon megállapodni bármely fegyver­fajta korlátozásáról, csökkenté­séről vagy betiltásáról. Ez egyaránt vonatkozik a nukle­áris és a tömegpusztító fegy­verek valamennyi egyéb fajtá­jára és a hagyományos fegy­verekre. Ugyanez vonatkozik az államok fegyveres erői létszá­mának csökkentésére is. O Az ülés résztvevői ezzel kapcsolatban kifejezték, hogy áilamaik kedvezően érté­kelik a szovjet—amerikai tár­gyalások felújítását az európai közép-hatótávolságú nukleáris eszközök problémájáról. E tár­gyalások kérdéseivel összefüg­gésben olyan jelentős ese­ményként méltatták a közel­múltban megtartott szovjet— nyugatnémet csúcstalálkozót, mint amely hozzájárul az emlí­tett tárgyalások feltételeinek javításához. Az ülésen képviselt államok abban látják a Szovjetunió és az Egyesült Államok között 1981. november 30-án Genfben újrakezdett tárgyalások célját, hogy szilárd erőegyensúly fenn­tartásával Európában a nuk­leáris fegyverzet mind alacso­nyabb szintjén erősödjön vala­mennyi európai állam és nép biztonsága, elháruljon a konti­nens népeit fenyegető veszély. E cél elérése érdekében számí­tásba kell venni valamennyi kö­zép-hatótávolságú nukleáris esz­közt Európában — szárazföldi és tengeri állomásoztatású rakétá­kat, nukleáris fegyvert hordozó repülőgépeket — az összes té­nyezőket, amelyek meghatároz­zák a stratégiai helyzetet a kontinensen. A közép-hatótávolságú nuk­leáris eszközökre vonatkozó tár­gyalások kedvezőbb légköré­nek létrehozásához hozzájárul­nak a tárgyalások idejére szóló moratórium mindkét fél új kö­zép-hatótávolságú nukleáris eszközeinek telepítésére és a meglevők korszerűsítésére Euró­pában. Az ülés résztvevői konst­ruktív lépésként értékelték a Szovjetuniónak azt a készségét, hogy — a másik félnek a mo­ratóriummal való egyetértése esetén — jóakarata jeléül egy­oldalúan csökkenti a Szovjet­unió európai részén levő közép­hatótávolságú nukleáris fegy­verek bizonyos részét, közeledve ahhoz az alacsonyabb szinthez, amelyben a Szovjetunió és az Egyesült Államok a tárgyalások eredményeként megállapodhat. Nagy jelentőségűnek értékelték a Szovjetuniónak azt a szándé­kát, hogy a tárgyalásokon az európai közép-hatótávolságú nukleáris eszközök kölcsönös radikális csökkentéséért száll síkra. Az ülésen képviselt államok olyan döntés mellett is kiállnak, amely előirányozná mindkét fél — Nyugat és Kelet — teljes le­mondását az európai objektu­mokra irányított közép-hatótá­volságú nukleáris fegyverek minden fajtájáról. Síkraszállnak azért, hogy Európa végső soron váljon teljesen atomfegyver­mentessé, mind a közép-ható­távolságú, mind a harcászati fegyverek vonatkozásában. Ez az igazi út a háborús ve­szély elhárítására és a béke megszilárdítására az európai kontinensen. A közép-hatótó- volságú nukleáris eszközök je­lenléte Európában olyan prob­léma, amely minden európai népet érint, emiatt ezek a né­pek életbevágóan érdekeltek konkrét eredmények elérésében a szovjet—amerikai tárgyaláso­kon: „Ezt figyelembe véve az ülés résztvevői kifejezték remé­nyüket, hogy minden európai állam kormánya elősegíti a tárgyalások sikerét.” © Az ülésen képviselt álla­mok egyhangúlag fellép­nek a hadászati fegyverzet kor­látozásával foglalkozó szovjet— amerikai tárgyalások mielőbbi felújításáért. Szükségesnek tart­ják, hogy ezek a tárgyalások, támaszkodva mindarra, amit már elértek, a felek egyenlősé­gének és azonos biztonságá­nak elvét szigorúan betartva, vezessenek el a hadászati fegyverzet korlátozásához és csökkentéséhez. Ez nagy jelen­tőségű lenne a nemzetközi biz­tonság megszilárdítása szem­pontjából. O Az ülés résztvevői úgy fog­laltak állást, hogy a fegy­veres erők és fegyverzet kölcsö­nös csökkentéséről Közép-Euró­pában és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről folytotott bécsi tárgyalásokat ki kell mozdítani a holtpontról. Meggyőződésük, hogy a tárgyalásokon részt vevő szocialista országoknak 1978— 1981-ben az álláspontok köze­lítése céljából előterjesztett ja­vaslatai olyan alapot teremte­nek, amely lehetővé teszi, hogy megkezdjék a gyakorlati tevé­kenységet az első szakaszra vonatkozó megállapodás szöve­gezésére. A bécsi tárgyaláso­kon való előrelépéshez az kell, hogy a tárgyalásokon részt vevő nyugati államok is tanúsítsa­nak készséget a vita tárgyát képező problémák megoldásá­ra. adjanak konstruktív választ a szocialista országok javasla­taira. O Az ülésen képviselt álla­mok kiállnak az atomfegy­vermentes és békeövezetek lét­rehozása mellett az európai kontinens különböző részeiben, beleértve Európa északi részét és a Balkánt, valamint a béke és az együttműködés övezeté­nek létrehozását a Földközi­tenger térségében. Az ülés résztvevői ezzel ösz- szefüggésben rámutattak, hogy az atomfegyvermentes övezetek létrehozásához a nukleáris ha­talmak kötelezettségvállalására van szükség ezen övezetek stá­tusának tiszteletben tartására, valamint arra, hogy nem telepí­tik oda saját nukleáris fegyve­reiket, semmilyen körülmények között nem alkalmaznak ilyen fegyvert az övezetekhez tartozó államok ellen, és nem fenyegetik őket ilyen fegyver alkalmazásá­val. Minthogy a Szovjetunió ki­fejezte készségét ilyen kötele­zettség vállalására, Európa né­pei ugyanezt várják el más nukleáris hatalmaktól is. Az atomfegyvermentes öve­zetekhez tartozó, nukleáris fegyverekkel nem rendelkező országok jogosultak biztosítékot kapni arra, hogy ellenük — az erőszak alkalmazásáról, vagy az erőszakkal történő fenyege­tésről való lemondás elvének megfelelően — nem kerül sor semmilyen más fegyver afkal- mczásóra sem. © Az ülés résztvevői határo­zottan állást foglaltak min­den olyan nemzetközi fórum — különösen a genfi leszerelési bi­zottság — munkájának hatéko­nyabbá tétele mellett, amelye­ken a fegyverzetkoriátozás és a leszerelés kérdéseiről tárgyalá­sok folynak vagy folyniuk kel­lene. Kinyilvánították, hogy álla- moik érdekeltek mindazon tár­gyalások felújításában, ame­lyek az utóbbi időben megsza­kadtak, s hogy készek elősegí­teni azok sikeres befejezését. Ez vonatkozik a nukleáris fegyver- kísérletek általános és teljes betiltásáról, a vegyi fegyverek betiltásáról és megsemmisítésé­ről, a hagyományos fegyverke­reskedelem és -szállítás korlá­tozásáról, az Indiai-óceán tér­ségében folytatott katonai te­vékenység korlátozásáról, majd csökkentéséről és egy sor más kérdésről szóló tárgyalásokra. Mielőbb tárgyalásokat kell kez­deni olyan kérdésekről, mint a nukleáris fegyverek előállításá­nak megszüntetése és készletei­nek megsemmisítése, a neutron­fegyver betiltása, valamint ar­ról, hogy nem telepítenek nuk­leáris fegyvert olyan államok területén, ahol jelenleg nincs. Az ülés résztvevői határozot­ton fellépnek gyakorlati meg­egyezések eléréséért a sugár­fegyverek betiltásában, az új tömegpusztító fegyverfajták és ■ rendszerek létrehozásának megtiltásában, a nukleáris fegyverekkel nem rendelkező államok biztonsági garanciái­nak erősítésében is. Megerősí­tették államaik álláspontját az atomfegyverek elterjesztésének megakadályozásáról és arról, hogy az államok hozzájussanak az atomenergia békés célú fel­használásához, annak megfe­lelően, ahogy azt közös doku­mentumaikban kinyilvánították. Az ülés résztvevői hangsú­lyozták, hogy országaik készek megállapodást kötni a katonai költségvetések csökkentéséről, mindenekelőtt a nagy katonai potenciállal rendelkező államok esetében, százalékos arányban, vagy pedig abszolút mérték­ben. Az első lépés az államok katonai kiadásainak befagyasz­tása lehetne. A szocialista álla­moknak e jelentős probléma va­lamennyi vonatkozását érintő konkrét javaslatai közismertek és továbbra is érvényesek. Az ülésen hangsúlyozták, hogy egyre időszerűbb haté­kony intézkedéseket elfogadni a fegyverkezési hajsza világ­űrre való kiterjesztésének meg­előzéséről. Ezzel összefüggés­ben egyöntetű támogatásukról biztosították az ENSZ-közgyű- lés 36. ülésszakán elhangzott szovjet javaslatot, hogy kösse­nek nemzetközi szerződést va­lamennyi fegyverfajta világűr­ben való elhelyezésének betil­tásáról. Az ülésen képviselt államok továbbra is törekedni fognak nemzetközi méretű erőfeszíté­seket tenni, hogy örökre betilt­sák a nukleáris fegyverek al­kalmazását, az államok kap­csolataikban lemondjanak az erőszak alkalmazásáról, felszá­molják a külföldi katonai tá­maszpontokat és vonják ki csa­pataikat az idegen területek­ről. O Az ülés résztvevői megerő­sítették államaik elhatáro­zását, hogy továbbra is részt vállalnak az ENSZ-közgyűlés 1982-re előirányzott 2. rendkí­vüli leszerelési ülésszakának előkészítésében. Kifejezték ér­dekeltségüket az ülésszak sike­res lebonyolításában, abban, hogy az ülésszakot olyan ha­tározatok elfogadására ösztö­nözzék, amelyek tényleges for­dulathoz vezetnének a fegy­verkezési hajsza felszámolásá­ban és a leszerelésben, új len­dületet adnának az e kérdé­sekről folytatott tárgyalások­nak. Ezzel összefüggésben rá­mutattak többek között az át­fogó leszerelési program gon­dos kidolgozásának jelentősé­gére, amelyet az ülésszakon kell megvizsgálni, elfogadás céljából. Az ülésen hangsúlyozták: va­lamennyi állam feladata, hogy méreteitől, katonai potenciál­jától és földrajzi helyzetétől függetlenül hozzájáruljon a fegyverzetkorlátozási és lesze­relési kérdések megoldásához, az Egyesült Nemzetek Szerve­zete keretein belül is. Az ENSZ- közgyűlés. 2. rendkívüli lesze­relési ülésszaka jó lehetőséget biztosít erre is. Az ülés részt­vevői állást foglaltak amellett, hogy ez az ülésszak is segítse elő a leszerelési világkonferen­cia összehívását. C ^Az európai biztonsági és együttműködési értekez­let részt vevő államai képvise­lőinek madridi találkozója me­netéről folytatott véleménycse­re során a miniszterek kiemel­ték, hogy e találkozó sikeres befejezése további előrehala­dást tenne lehetővé a helsinki záróokmány végrehajtásában, hozzájárulna az enyhülési fo­lyamat fenntartásához, előse­gítené az államközi kapcsola­tok megjavítását. Ez különösen nagy jelentőségű lenne a mos­tani nemzetközi helyzetben. Az ülés résztvevői ennek fé­nyében áttekintették a madridi találkozó tényleges helyzetét, mérlegelték mind az elért ered­ményeket, beleértve a záródo­kumentum egyeztetésében el­ért eredményeket, mindazokat a kérdéseket, amelyekben ed­dig még nem egyeztek meg. Ezzel összefüggésben hangsú­lyozták annak jelentőségét, hogy a találkozón nagy figyel­met fordítanak az európai biz­tonság katonai vonatkozásai­ra, különösen az európai ka­tonai enyhülési és leszerelési konferencia összehívására, az összeurópai folyamat kereté­ben. Megállapították, hogy a konferencia célja, szakaszon­kénti megtartása és az első szakasz konkrét feladatai vo­natkozásában ismert mérték­ben közeledtek az álláspontok. A konferencia első szakaszá­nak az európai katonai szem­benállásból fakadó veszély csökkentésére irányuló biza­lom- és biztonságerősitő in­tézkedések megvizsgálásával és elfogadásával kell foglalkoz­nia. Az álláspontok közeledé­sét nagymértékben elősegítette, hogy a Szovjetunió kész kiter­jeszteni a bizalomerősítő in­tézkedések alkalmazását egész európai területére, ha a biza­lomerősítő intézkedések öveze­tét a nyugati országok is meg­felelő mértékben kiszélesítik. Kifejezték meggyőződésüket, hogy ha a madridi találkozó valamennyi részt vevő állama kellő politikai akaratot és rea­lizmust tanúsít, sikerül egyet­értést elérni a konferencia ösz- szehivásában. Az ülésen kép­viselt államok támogatják a Lengyel Népköztársaság javas­latát a konferencia Varsóban történő összehívására. O Az ülés résztvevői nagy jelentőséget tulajdoníta­nak annak, hogy a madridi találkozón inézkedéseket fo­gadjanak el az államok közötti kapcsolatoknak a záróokmány­ban megfogalmazott elvei to­vábbi erősítése céljából, vala­mint annak is, hogy az össz­európai értekezleten részt vevő összes állam maradéktalanul tartsa be ezeket egymás kö­zötti és más államokkal való kapcsolataiban. Kifejezték meggyőződésüket, hogy a gazdasági és műszaki­tudományos együttműködés elmélyítésével kapcsolatos to­vábbi intézkedések egyezteté­se a madridi találkozón, bele­értve a diszkriminatív akadá­lyok és korlátozások elhárítását is, elősegítené az összeurópai értekezlet valamennyi állama előtt álló gazdasági feladatok sikeres megoldását. Az ülésen hangsúlyozták, hogy a madridi találkozón le­hetőség nyílik arra, hogy a kul­túra, az oktatás, o tájékozta­tás és az emberi kapcsolatok — beleértve az ifjúsági kapcsola­tokat — területén további in­tézkedésekben egyezzenek meg a helsinki megállapodások megvalósításáról, a záróok­mány által meghatározott elvi alapon. Az ülés résztvevői kívánatos­nak tartják, hogy a madridi ta­lálkozón előrehaladás történjen a Földközi-tenger térségének biztonságára és együttműködé­sére vonatkozó kérdések egyez­tetésében is. Az ülésen képviselt államok úgy vélik, hogy az európai kon­tinens biztonságának erősítése és az együttműködés fejlesztése töretlen előrehaladásának szempontjából fontosak és szük­ségesek az összeurópai tanács­kozáson részt vevő államok kö­zös erőfeszítései a záróokmány előírásainak megfelelően és a Helsinkiben megkezdett folya­mat keretein belül. Támogatják a Román Szocialista Köztársa­ság javaslatát, hogy az össz­európai tanácskozáson részt ve­vő államok képviselőinek követ­kező találkozójára Bukarestben kerüljön sor. A miniszterek egyöntetűen arra a következtetésre jutottak, hogy a madridi találkozó vala­mennyi résztvevőjének jelenleg további erőfeszítéseket kell tenni, hogy a találkozó sikere­sen záruljon. Kiemelték annak elvi je­lentőségét, hogy a nem­zetközi helyzet további súlyos­bodásának megelőzése érdeké­ben ne kerüljön sor új katonai­politikai szövetségek létrehozá­sára és a meglévők kiszélesíté­sére, azok tevékenységének új térségekre való kiterjesztésére. Az ülés résztvevői megerősítet­ték állomaik korábban már többször előterjesztett javasla­tait is, hogy egyidejűleg osz­lassák fel a Varsói Szerződést és a NATO-t és első lépésként számolják fel katonai szerveze­teiket, amit katonai tevékenysé­gük kölcsönös csökkentésével kezdjenek. Az ülésen képviselt álla­mok meggyőződése, hogy Európa — társadalmi be­rendezkedésüktől függetlenül — valamennyi európai nép ottho­na, amely soha többé nem vál­hat hadszíntérré, és amelyben mindannyiuknak részesülniük kell a béke, a függetlenség, a haladás és a boldogulás gyü­mölcseiben. A mostani nemzetközi helyzet minden bonyolultsága ellenére el lehet érni a feszültség csök­kentését, a bizalom erősítését, a kölcsönös megértés és együtt­működés fejlődését az államok kapcsolataiban, az egymás tisz­teletén és az egyenjogúságon alapuló párbeszéd, az érdemi és konstruktív tárgyalások se­gítségével. Bármilyen bonyolul­tak is napjaink nemzetközi kér­dései, valamennyi rendezhető békés úton, az összen állam ér­dekeinek figyelembe vételével. Ezt megerősíti az államok kö­zött a legutóbbi időben külö­nösen felső szinten folytatott politikai párbeszéd valamennyi kedvező tapasztalata és mind­ez azt tanúsítja, hogy a pár­beszédet tovább kell folytatni. Az ülésen képviselt álla­mok úgy vélik, hogy a mostani nemzetközi helyzetben még fontosabb közös tevékeny­ségük egymással és együttmű­ködésük más államokkal a bé­kéért és a biztonságért folyta­tott harcban. A külügyminiszteri bizottság ülése az ilyen együtt­működés és közös cselekvés szellemében folyt le. A rendfenntartó erők akciója Varsóban Varsóban szerdán délelőtt a belügyminiszter parancsára akcióba léptek a tűzoltótiszti főiskola épületét körülvevő rendfenntartó erők. Felszólítot­ták az épületben tartózkodó­kat, köztük a „Szolidaritás" mazowszei regionális szerveze­tének tagjait, hogy hagyják el a főiskola területét. Ugyancsak távozásra szólították fel-a kör­nyéken összesereglett tömeget. A rendfenntartó erők egy­idejűleg hozzáláttak a főiskola közelében villamosokból létre­hozott közlekedési blokád meg­szüntetéséhez. A rendfenntartó erők kiszabadították a főiskola parancsnokát, akit a főiskola elfoglalói eddig fogva tartot­tak. A PAP lengyel hírügynökség jelentése szerint a rendőri egy­ségek nem sokkal déli 12 óra előtt befejezték akciójukat a tűzolótiszti főiskolán és környé­kén. Megszüntették a közleke­dési blokádot, az épületből va­ló távozásra bírták a sztrájkoló hallqotókat és az őket támo­gató kívülálló személyeket. A PAP jelentéséből kitűnik: a rendőri akció során senki sem sérült meg. LAPIARIA Erich Honecker szerdán több magas rangú személyiséget fo­gadott. Találkozott Pjotr Ab- raszimovval, a Szovjetunió ber­lini nagykövetével, aki tájékoz­tatta őt Leonyid Brezsnyev szovjet párt- és államfő bonni tárgyalásainak eredményeiről. Megbeszélést tartott Honecker Otto Wolff von Amerongennel, a Nyugatnémet Ipcr- és Ke­reskedelmi Kamarák Szövetsé­gének elnökével is. A megbe­szélésen mindkét fél aláhúzta az NDK-nyugatnémet gazda­sági kapcsolatok erősítésének fontosságát. Honecker elége­detten nyilatkozott a két or­szág kereskedelmének fejlődé­séről, és felhívta a figyelmet a még kihasználatlan lehető­ségekre. * A Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia meghívá­sára szerdán Újvidékre érke­zett a Magyar Tudományos Akadémia Szentágothai János elnök vezette küldöttsége. A delegáció háromnapos láto­gatása idején aláírják a két akadémia 1931—1985. évi együttműködési jegyzőkönyvét és programját.

Next

/
Thumbnails
Contents