Dunántúli Napló, 1981. december (38. évfolyam, 329-356. szám)

1981-12-16 / 344. szám

1981. december 16., szerda Dunántúlt napló 3 A megújuló Súgvári Művelődési Ház Régi óhaja válik valóra a Me. cseki Ércbányászati Vállalat dől. gozóinak, az Újmecsekalján élőknek. Megújul a Ságvóri Endre Művelődési Ház. Az in­tézmény bővülésének első lép. esőjeként már több mint egy éve működik az új szárny, óm ezzel nem fejeződött be a mű­velődési ház felújítása. Tavaly nyár óta a vállalat szakiparo­sai vették birtokba a húsz esz­tendővel ezelőtt épült „régi Ságvárit" abból a célból, hogy funkciójának bővítésével na­gyobb lehetőségeket biztosítsa, nak a továbbiakban a MÉV- eseknek, illetve a területen élők­nek. A munkálatok természetesen összehangolt koordinációt kí­vánnak meg az építőktől, a ház­ban dolgozó népművelőktől és az sem hagyható figyelmen kí­vül, hogy a mostani színházi évadtól kezdve a Ságvári ad otthont a Pécsi Nemzeti Szín­ház kamaraszínházának. Ottjártunkkor ismét meg­győződhettünk arról, hogy a MÉV-esek tartották szavukat, a régi szárnyban időre kialakítot­ták a színészöltözőt, a kellék­tárat, a műszakiak birodalmát. A vállalat koncert-fúvószeneka. ra viszont egyelőre ideiglene­sen a leendő nagyterem déli szárnyában próbál, míg elké­szül a minden igényt kielégítő próbaterem Ebben a helyiség­ben még hátravan a külön­böző gépészeti berendezések kiváltása, eztán kezdhetik el a szakemberek, a hangelnyelő fa­lak az akusztikai berendezé­sek szerelését. A régi szárny­ban a villanyszerelők befejez­ték a hálózat felújítását, az új armatúrák elhelyezését. Elké­szült a mellékhelyiségek kor­szerűsítése és a takarítósze­mélyzet részére kialakították az öltöző, és fürdőhelyiséget Az új nagyterem, amely mozgat­ható fallal kettéválasztható lesz, ugyan még nincs készen, de a közeljövőben várják a mozgat­ható fal megérkezését, azt kö­vetően pedig megkezdődhet annak beépítése. A több milliós felújítás várhatóan a nyári hó­napokra fejeződik be. S. Gy. Illetékmódosítás A Magyar Közlöny december 5-i számában megjelent a pénzügyminiszter rendelete, amely módosította az illetékről szóló jogszabályokat. A rendelet alapján névvál­toztatási kérelemért 400, ható­sági erkölcsi bizonyítványért 50. külföldi felhasználása esetén 100, honosítási és visszahono­sítási, valamint állampolgársági bizonyítványért 150, állampol­gárságból történő elbocsátás esetén az okiratért 2000 forint illetéket kell fizetni. Bírósági végrehajtás során az eljáráskor lefoglalt értékek 1,5 százaléka az illeték, ha azon­ban a pontos értéket nem lehet meghatározni, 400 forint illeté­ket kell fizetni. A rendelet 1982. január 1-én lép hatályba. Lakáscserék intezmenyesitue Napok óta olvashatjuk a DN-ben a Pécsi Ingatlankezelő Vállalat hirdetését, miszerint Pécsett a lakáscserék ügyinté­zésének a központja az INKÖZ- iroda, azaz a vállalat ingatlan- közvetítő részlege. Ebben így első hallásra semmi új nincs. Az INKÖZ ugyanis már évek óta foglalkozik ezzel megbízásra, ám nem intézményesen, hiszen a lakáscserék általában a cse­rélni szándékozók között közvet­lenül bonyolódtak, a tanácstól az utóbbi években kapott né­hány lakásból álló cserealap pedig kevés volt ahhoz, hogy intézményességről beszélhettünk volna. Igaz, erre a jogszabályok sem adtak -lehetőséget. Az 1971-től 1981-ig érvényben volt rendelkezések a hivatalos la­káscsere iránti igényt új lakás-/ igényként kezelték, s ez roppant módon korlátozta a lakásgaz­dálkodást: hivatalosan egy la­kással szemben mindig egy — és általában újonnan épült — lakás állott. Holott az lett volna a célszerű, ha az egy új lakás segítségével lépcsős lakáscse­rék olyan sorát hajtották volna végre, ami tényleges lakásgaz­dálkodást jelentett volna. Nem mindegy ugyanis, hogy egy újonnan épített lakás révén el­érhető mobilitással hány igény­lő nevét lehel kihúzni a név­jegyzékről. Az új jogszabályok végre kü­lönbséget tesznek lakásigénylő és lakáscsere-igénylő között, s ezzel megteremtik az intézmé­nyes cserék lehetőségét is azál­tal, hogy a tanács is nagyobb mennyiségű lakást bocsáthat e cél rendelkezésére. A pécsi Vá­rosi Tanács és végrehajtó bi­zottsága az elmúlt hónapokban megalkotta a maga új lakás­ügyi rendeletét, szabályozta a lakásgazdálkodást és intézke­dett a cserék felől is a PIK-et bízva meg azok technikai le­bonyolításával, fenntartva a la­kásügyi hatóság döntési jogkö­rét. Az INKÖZ a lebonyolító Milyenek a díjtételek? Ez volt az említett hirdetés előzménye. S hogy a PIK IN- KÖZ-részlege, valamint a lakás­ügyi hatóság hogyan készült fel a január 1-én életbe lépő változásokra, arról dr. Ásvány Lajossal, a Városi Tanács igaz­gatási osztályvezetőjével és dr. Kutas Évával, a PIK gazda­sági igazgatóhelyettesével foly­tatott beszélgetésünk alapján tájékoztatjuk olvasóinkat. Először is: miért az INKÖZ? Egyrészt azért, mert _a PIK 24 000 pécsi lakás bérbeadója­ként mint „házigazda" is érde­kelt a cserékben. Másrészt pe­dig azért, mert a most szerveze­tileg is megerősített részleg ed­dig is foglalkozott a cserékkel, s azok lebonyolításában ta­pasztalatokkal is rendelkezik. Kézenfekvő kérdés az is, hogy mivel gazdálkodhat ez a szervezet Elsősorban a vb ál­tal a rendelkezésére bocsátott lakásokkal. Eddig ennek a mennyisége — évente változóan — 6 és 5 között volt. Most majd jóval több lesz, de hogy szám­szerűen mennyi, azt ezután ál­lapítja meg a vb. A másik je­lentős forrós a lakásokról tör­ténő lemondásból adódik. A la­kásgazdálkodásról szóló tanács- rendelet módot ad arra, hogy annak, aki építés, elköltözés stb. miatt állami bérlakásáról lemond a lakásügyi hatóság ja­vára, az érvényes lakáshaszná­latbavételi díj háromszorosát fizessék ki. Amióta ez érvény­ben van — tehát július 1-e óta — összesen 53 ilyen lemondás történt, amihez még 8 olyan na­gyobb lakás jött, amit kisebbért ajánlottak fel. A tanács ezért a 61 lakásért összesen 7 millió forintot — tehát kb. 14 új lakás értékét — fizetett ki. Ez az a „hivatalos" lakásalap, amely elsődlegesen a névjegyzékre felvett csereigénylők elhelyezé­sére használandó fel. A cserék lebonyolításával megbízott INKÖZ-iroda dolgozóinak a jó munkájától függ, hogyan lehet majd az így létrejött lakásala­pot többszörös cserék révén megsokszorozni. Az INKÖZ-iroda jogosítványt kapott a szolgáltatói tevékeny­ségre is. Az állampolgárok ál­tal kezdeményezett lakáscseré­ket lebonyolíthatja, cserepart­nereket hozhat össze, címlistáit különböző módokon propagál­hatja stb. Ettől azt várják, hogy a spekulációs lakáscserék visz- szaszorulnak, csökkennek majd. Az INKÖZ közbejöttével inté­zett cserék természetesen gyor­sabban történnek, mint amelye­ket a lakásügyi hatóságnál kezdeményeznek a meglévőnél nagyobb, jobb lakásra jogosul­tak. Persze, az ilyen cserék is a lakásügyi hatóság tudtával és hozzájárulásával hajthatók végre, hiszen a lakásgazdálko­dás elveinek ezeknél is érvé­nyesülni kell. A közvetítési szolgáltatásért természetesen fizetni kell; a megállapított díjtételek a kö­vetkezők: nyilvántartásbavétel és cimkiadás 100 forint, csere lebonyolítása két partner kö­zött (lakásonként) 300 forint, csere közvetítése és lebonyolí­tása (lakásonként) 600 forint, lépcsős csere lebonyolítása 1000 forint. Az iroda ügyfélfogadási rend­je a vb-hivatal lakás- és helyi­séggazdálkodási osztályával egyezően alakul: hétfőn és szerdán 8-15 óráig áll a felek rendelkezésére. Egyébként pe­dig a cserékkel kapcsolatos ál­talános felvilágosítással szolgál a PIK valamennyi házkezelősége is. H. I. A jeleli kapu” rendjéért V alamikor Pécs keleti ka­puja volt. Valószínűleg itt vámolták a városi ha­tóságok a kereskedőket, s az­óta is rajta maradt ez a név: Budoi vám. Tulajdonképpen most is a város kapuja. Aki Pestről jön, itt találkozik elő­ször közelről a baranyai me­gyeszékhellyel. Nem is olyan régen még egy csúf, nagy meddőhányó hirdette a Budai vámnál, hogy Pécs bányászváros is. A med­dőhányó előtt pedig egy rozo­ga téglagyár mélyítgette, szé- lesítgette napról napra a ha­talmas völgyszerű gödröt. Az­óta eltűnt a meddőhányó is, a téglagyár is, feltöltötték a mélyedést, s most autóbusz­végállomás van rajta. A tulaj­donképpeni feltöltött részt fü­vesítették, teleültették facse­metékkel. A terület azonban Janus-arcú: az autóbusz-végál­lomás osztja ketté. A város fe­lé eső legfeljebb egyhektárnyi terület „gazdátlan", tavasztól őszig felveri a gaz, amelyben megragad minden papírhulla­dék, amit csak a szél arra hord. Ez a rész nem tartozik a Ker­tészeti és Parképítő Vállalat­hoz. Több „gazdája" is van, így például a Volán 12. sz. Vállalat, az Útkarbantartó Vál­lalat, sőt még a PIK is „a bá­bák kqzé tartozik”, akik között ez a gyerek egyelőre elveszik. Amikor a Budai vám kör­nyékét elcsúfító gazos terület sorsáról érdeklődtünk a Pécs városi Tanács illetékes osztá­lyán (október végén!), az elő­adó kifakadt: „A mostani gaz­dasági helyzetben nincs pénz arra, hogy ott is parkosítsunk, akkor meg mi értelme az ilyen firkálásnak. Csak irritálja a la­kosságot.” Feltűnő, hogy a mostani gazdasági helyzetünkre való utalás kezd minden érvet lesö­pörni az asztalról, mindent üt, akárcsak a kártyajátékokban a Joker. Néha úgy is használják: magyarázat helyett mindenre jó magyarázatként. Mert való igaz, hogy ez a néhány száz négyzetméternyi gaz a Budai vámnál csupán egyik kicsi (de szembetűnő) szépséghibája a városnak. Egy aprócska pacni Pécs névjegyén. De ha nincs pénz a parkosításra, egyelőre elég lenne egy kis tereprende­zés is, fásítás, virágültetés, gye­pesítés nélkül, csak a gaz le­kaszálása, a szemét összesze- dése. Ez aligha lenne horribi­lis összeg, s mégis sokat nyer­ne vele a városrész arculata. Azon is lehetne persze vi­tatkozni, hogy mi irritálja job­ban a lakosságot, a gaz-e vagy az, hogy az újság ír is róla. Lehet, hogy mégis az utóbbi, hiszen sem azok, akik nap mint nap erre a gaz- Szigetre látnak a környékbeli emeletes házakból, sem a Vo­lán dolgozói, akiknek ez a te­rület majdhogynem a munka­helyük, nem érezték még ma­gukat .annyira „irritálva", hogy kaszára, kapára kapva eltün­tették volna legalább a nagy- jót. Pedig ezt a feladatot is meg lehetne oldani társadalmi munkával és egy kis szakértői segítséggel. Igaz, idén már nem, hiszen a hó három hónap haladékot adott erre a mun­kára. Lesz tehát elég idő ta­vaszig töprengeni és szervezni. De már most kell ezen töp­rengeni. D. I. Államigazgatási alapeljárás Az első fokon eljáró taná­csi szakigazgatási szervek évente mintegy 400 ezer ha­tározatot és határozat jelle­gű egyéb okiratot (hatósági bizonyítványt, anyakönyvi ki­vonatot. adóívet stb.) adnak ki az ügyfeleknek. Az állam- igazgatási ügyek döntő több­sége az elsőfokú eljárásban lezárul. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló töirvénymódosítás az elsőfokú eljárás rendszerét — a ko­rábbihoz képest — alapve­tően nem változtatta meg. Az új szabályok elsősorban az ügyintézés egyszerűsítését és gyorsítását, az ügyfelek jo­gainak és kötelességeinek hatékonyabb érvényesítését szolgálják, illetőleg korábban nem szabályozott jogintézmé­nyeket tartalmaznak. Az államigazgatási eljárás általában az ügyfél kérelmé­re, bejelentésére, nyilatkoza­tára (pl. valamilyen enge­délyt, igazolást kér házas­ságkötési szándékot jelent be stb.) vagy hivatalból (pl. adókivetés, út- és közműfej­lesztési hozzájárulásra való kötelezés stb.) indul meg. Ki­emelendő a törvény azon ren­delkezése, mely szerint a nagyszámú érdekeltet érintő eljárás megindítását közhírré kell tenni (pl. megbatározott városrész szanálása, több in. gatlant érintő kisajátítás, ál­lattartási övezetek megállapi- tása stb. esetében). Itt ugyanis nemcsak egy­szerű — és alapvetően indo­kolt — információadásról van szó, hanem az intézkedéssel érintett állampolgárok vagyo­ni-gazdálkodási érdekeinek biztosításáról is. Az eljárás egyszerűsítését és gyorsítását jelenti a szak- hatósági közreműködés tör­vényi szabályozása. Egyes ügyfajtákban (különösen az építési ügyekben) az érdemi döntés meghozatalában több államigazgatási szerv is részt vesz, mivel az eljárásnál több érdeket, előírást kell össze­egyeztetni (pl. ház építésének engedélyezésénél a tűzoltó­ság, a KÖJÁL, bizonyos ese­tekben a műemléki felügyelő­ség stb. szakvéleménye is szükséges). Az érintett szak­hatóságokat egy eljárás ke­retében kell megkeresni, s előírásaikat egyetlen határo­zatban kiadni. Az ügyfél te­hát mentesül a különböző elő­zetes szakvélemények, igazo­lások beszerzésének terhétől. A szakhatóságokat ugyanis — döntően — az eljárásra ille­tékes államigazgatási szervek keresik meg. A szakhatóság a megkeresést köteles 15 na. pon belül teljesíteni, ha az előírt határidőn belül nem nyilatkozik, hozzájárulását megadottnak kell tekinteni. Az államigazgatási szerv a határozathozatalhoz szüksé. ges tényállást tisztázni köte­les. Ehhez különböző bizonyí­tási eszközöket (az ügyfél nyi­latkozata, irat, tanú. szakér­tő, szemle) is igénybe vehet. A tényállás tisztázása nem feltétlenül igényel külön bizo. nyitási eljárást, mert a ha­tóság által hivatalosan ismert és a köztudomású tényeket nem kell bizonyítani. A bizo­nyítási eszközök közül az ügy­fél nyilatkozata és az irat ér­demel külön emlitést. Az ér­demi döntést megelőző eljá­rási szakaszban az ügyfélnek is kötelessége a tevékeny közreműködés. Joga van ah­hoz, hogy az eljárás során írásban, vagy szóban nyilat­kozatot tegyen, vagy a nyilat­kozattételt megtagadja. Ha az ügyfél nem nyilatkozik, vagy a kért adatot nem köz­li, az államigazgatási szerv a rendelkezésére álló adatok alapján dönt. Az ügyfél nyilatkozata meg kell hogy feleljen a való­ságnak. Ezt nemcsak az egyén, hanem a társadalom érdeke is megköveteli. Ezért az az ügyfél, vagy képviselő­je, aki rosszhiszeműen az ügy szempontjából valótlan tényt állít, 5000 Ft-ig terjedő bírsággal sújtható. A törvény bővíti azt a lehetőséget, hogy az ügyfél az iratot pótló nyi­latkozatot tehet. így azokban az esetekben, amikor az irat beszerzése aránytalanul nagy nehézségekbe ütközik, a bizo­nyítandó tényt az ügyfél nyi­latkozata alapján is meg le­het állapítani. Az ügyfél nyi­latkozatában foglaltak való­ságáért büntetőjogilag is fe. lelős lehet. Figyelemre méltó azonban az az új törvényi megfogal­mazás, hogy az ügyféltől — kérelme mellékleteként — nem lehet olyan adat igazo­lását kérni, amelyet az ál­lamigazgatási szerv jogsza­bállyal rendszeresített nyil­vántartásának tartalmaznia kell. Tanácsi szerv az ügyfél­től nem kérhet olyan adatot, amelynek nyilvántartására ugyanazon tanács másik szak. igazgatási szerve köteles. Ezek a rendelkezések tehát egyrészt az ügyfelek terhein könnyítenek. másrészt lehető, séget adnak az eljárás gyor­sabb befejezésére. A törvény önállóan szabá­lyozza a tárgyalás intézmé­nyét. Az államigazgatási eljá­rásban tárgyalás tartósa nem kötelező, valóságos igé­nye csak az ügyek kisebb há. nyadában merül fel (pl. az el­lenérdekű felek részvételével folyó eljárásban). Ilyen ese­tekben viszont — elsősorban a törvényesség érdekében — szükséges, hogy az eljáró ál­lamigazgatási szervek egysé­ges módon folytassák le a tárgyalást. Az államigazgatási szerv mind az ügy érdemében, mind az eljárásban eldön­tendő kérdésekben határo­zatot hoz. Határozatnak te­kintendő az az okirat is. amely nyomtatványon (űrla­pon) tartalmazza a döntést, vagy tény, állapot igazolásá­ra szolgál (hatósági bizonyít­vány). továbbá a hatósági nyilvántartásba felvett be­jegyzés. Ugyancsak határo­zatnak minősül a jegyzőkönyv­ben foglalt vagy az ügyirat­ra feljegyzett döntés (pl. az egyezséget jóváhagyó zára­dék). A határozathozatallal kap­csolatosan a törvénymódosí­tás három új — az eljárást egyszerűsítő és gyorsító — elemére hívnánk fel a figyel, met. Az első: az államigaz­gatási szerv „hallgatása" határozatnak minősül; azaz, ha az államigazgatási szerv az ügy elintézésére előírt ha­táridőn belül nem nyilatko­zik — a külön jogszabályok­ban megbatározott esetek­ben —. ezt a kérelem tel­jesítésének kell tekinteni. A második: ellenérdekű ügyiéi hiányában a kérelemnek tel­jes egészében helyt adó ha­tározatot, továbbá az egyez­séget tartalmazó vagy jóvá­hagyó határozatot nem kell indokolni, és ilyen ebetekben a jogorvoslatról való tájékoz, tatás is mellőzhető. A harma­dik: nemcsak a kérelemre, de a hivatalból indított eljá­rásokban is 30 napon belül meg kell hozni a határozatot összegezve: a törvénymó­dosítás az államigazgatási szerveket az elsőfokú eljárás egyszerűbb és gyorsabb le­folytatására készteti. Az ügy­fél eljárásban való részvé­telének jogát szélesíti, a reá háruló bizonyítási eszközök és formák körét csökkenti. Ugyanakkor figyelmet érde­mel az is, hogy az ügyfél jó­hiszeműen köteles az eljárás­ban részt venni, ellenkező esetben a törvény szankcióit kell alkalmazni. A törvénymó­dosítás lényeges momentuma végüT, hogy az államigazga­tási szervek (és itt most. nem. csak a tanácsi szervekre keli gondolni, hanem pl. a lakos­sági szolgáltatást végző vál­lalatokra, közművekre is) az állampolgároktól nem kérhe­tik az olyan adatok, tények igazolását melyeket saját ma­guk is nyilvántartanak, vagy azt az állampolgár hatósági igazolványa (pl. személyi igazolvány) egyébként is tar­talmazza. Dr. Molnár Imre, a Megyei Tanács igazgatási osztályának vezetője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents