Dunántúli Napló, 1981. december (38. évfolyam, 329-356. szám)
1981-12-12 / 340. szám
1981. december 12., szombat Dunántúli napló 5 Kossuth-bá nya Uj létesítmények 75 millió forint értékben Szárítók, tárolók a tsz-ekben Szeptember 30-a óta nincs . olyan hét, hogy a megye valamelyik pontján ne adnának át új létesítményt. Az év végéhez közeledve felgyorsultak a műszaki átadások. A Baranya megyei AGROBER lebonyolításában összesen 75 millió forint érKarácsonyra költözhetnek be a lakók Szentlörin cen az első 30 lakásos OTP-panelházba Fotó: Kopjár Géza éves tervét Hazánk második legnagyobb bányaüzeme, Kossuth-bánya tegnap (pénteken) délelőtt 11 árakor teljesítette az 1981-es esztendőre tervezett legfontosabb feladatait. Erre az esztendőre eredetileg 690 000 tonna volt a szakmai széntermelési terv, amelyet az igények nagyarányú növekedése miatt még az év első felében 700 000 tonnára emelt fel a vállalat. Ebből az utolsó tonnát tartalmazó vagonett is felszínre került tegnap. A hőmennyiségi terv teljesítése 103,3 százalék, várhatóan az év végéig még 32 000 tonna szenet termelnek terven felül. A Kossuth-bányaiak az év során 12 szabadszombatjukon dolgoztak, amelyeken 24 000 tonna szenet termeltek. Különösen a két kommunista szombaton értek el magas termelést, 8000 tonna szén került ki ezeken a napokon a bányából. Kossuth-bányán ugrásszerűen emelkedtek a teljesítmények is, a fejtésekben a tervezett 6,04 tonna/műszak helyett 7,322-t értek el, míg az összüzemi, tehát az üzem valamennyi dolgozójára vetített teljesítmény a tervezett 1,577 tonna/műszakkal szemben 1,687 ezred volt. Figyelemre méltó, hogy a kiemelkedő termelési és teljesítménymutatók mellett az önköltség is a tervezettnél kisebb volt. Kossuth-bányán egyébként tegnapig két fejtési, hét vágathajtó és 3 bővítő brigád is teljesítette termelési tervét, Imre Árpád és Császár Sándor (az uóbbí tegnap reggel 9-kor) fejtési brigádjai az üzem termelési tervének zömét adják. tékű új létesítményt adnak át az év végéig a megye termelő- szövetkezeteiben, állami gazdaságaiban és a községekben. Az összeget tekintve nem nagy beruházások ezek, a legkisebb 0,8 millió forinttal a magyarteleki 5000 tonnás, kémesi □grosátorral borított szemes- termény-tároló, ezt már szeptember végén átadták. A legnagyobb a szentlőrinci új lakótelepen felépült két, egyenként 30 pcnellakásos OTP társasház, aminek a költsége 14 millió forint. Még szeptemberben átadtak Magyarteleken egy Bábolna típusú, B 1—15-ös meleglevegős szemestermény-szárítót is, amelynek a költsége 9 millió forint volt. Mind a szárító, mind a magtár üzemelt az őszi terménybetakarítás idején. Október közepén a majsi tsz-ben adtak át egy hasonló teljesítményű Bábolna szárítót, a tsz saját kivitelezésben építette, költsége 7,8 millió forint. Ä harmadik új Bábolna szárítót november 12-én adták át műszakilag a drávafoki Új Esztendő Tsz-ben. A költség itt 6,5 millió forint volt, kivitelező a cserkúti Mezőgép. A drávafoki meleglevegős szárító átlagteljesítménye is 15 tonna óránként. November végén egész sereg műszaki átadás volt. November 18-án adták ót a villányi Mezőgép új, 1,5 milliós költséggel épült szociális létesítményét, fürdőt, öltözőt, központi fűtést, amit régi épületből alakítottak ki. A 7 milliós költséggel épült szalóntai színesfémöntöde új, ugyancsak 1,5 milliós értékű szociális létesítményét november 27-én adták át műszakilag Voskapun, az öntöde szomszédságában. November 25-én, Siklóson egy háromszintes házat adtak át. A felső két szintén 10 OTP öröklakással, az alsón pedig az új takarékszövetkezettel. Ez a beruházás 7 millióba került. A kisebb hiánypótlások utón a lakók legkésőbb karácsonyra beköltözhetnek. November 30-án adták át műszakilag az első 30 lakásos OTP-panelházat Szentlőrincen, s ugyanezen a napon adták át a lakótelepet kiszolgáló 570 négyzetméter alapterületű új ABC-áruházat — 5,1 millióért épült —, beruházó a Szentlőrinci Áfész. Az új áruházat december közepén nyitják meg. A 30 OTP-lakásba, amelyet a PTV tervei alapján a BÉV és a Szentlőrinci Költségvetési üzem épített fel, karácsonyra költözhetnek a lakók, az uránbánya, a MÁV és a Szentlőrinci Állami Gazdaság dolgozói. A további 30 lakást december végén adják át, ezekbe a jövő év január—februárjában költözhetnek be a lakók. December 1-én adták át műszakilag a szajki Béke Tsz új, kétemeletes irodaházát a bátyi útelágazásnál. A 6,5 millióért épült székházba rövidesen beköltözik a szövetkezet. Decemberben további létesítményeket adnak át, a hónap közepén a siklósi Magyar-Bolgár Testvériség Tsz 2000 tonnás, magtárát — költség 2—2,5 millió forint. Ekkor helyezik üzembe a Szigetvári Állami Gazdaság 4 darab, összesen 4000 tonnás vasbeton nedveskukorica-tárolóját és az 1000 tonnás NEURO — NSZK — silótornyot, amely Péterfapusz- lán épült fel 7,5 milliós költséggel. Ugyancsak ebben a gazdaságban adnak át — december közepén — égy 1400 vagon kapacitású Agrokomplex típusú műtrágya tárházat, valamint egy kocaszállást. Az év utolsó hónapjában adják át műszakilag a mohácsi Új Barázda Tsz 3100 tonnás nedveskukorica-tárolóját, amely saját rezsiben épült 2 milliós költséggel. A felsőszentmártoni Zrínyi Tsz-ben mintegy 3 millió forintos vízrendezési munka fejeződött be, a szentlőrinci Úttörő Tsz-ben pedig 1 milliós alag- csövezés. A meliorációt a Sely- lyei Víztársulat végezte. Műszaki átadás december közepén.- Rné November 30-án adták át műszakilag a szentlőrinci új ABC- áruházat, melyet december közepén nyitnak meg Paprikaszedés december 11-én a szigetvári palántanevelőben Palántanevelés helyett primőr- és virágtermesztés Szigetváron A kivitelezés hibái most okozzák a bajokat Elláthatnák a falvakat» a magántermelőket Ha valaki külső szemlélőként járja végig a szigetvári palántanevelő és növényhajtató telepet, úgy tűnik, minden, a legnagyobb rendben. A hatalmas, tízezer négyzetméteres alapterületű üvegházban egyik oldalon 120 000 tő augusztusban ültetett fehérhúsú paprika, amelyről folyamatosan új évig szedik a friss árut, a másik oldalon asszonyok apró uborkamagvakat tesznek tápkockákba, óvatosan, egyenként gyufaszállal szedve fel a papírra öntött halomból, nehogy egy is elvesz- szen. Az üvegház mögötti húsz, egyenként 200 méter hosszú, fóliasátor közül pedig van, amelyikben a drótra függesztett paradicsom érik, másutt gyönge, zöld salátafejek növekednek, és megint egy másikban szegfűszedés folyik. A 67 000 szegfűtőről a bimbóból éppen kifeslett virágokat vágják, ládákba csomagolják és a délutáni vonottal máris küldik fel Budapestre. Az óbudai téesszel kötöttek szerződést szegfűn kívül gerbera- és asz- parógusztermelésre is. Valóban, első látásra úgy tűnik, minden rendben. Aztán, ha az ember egy kicsit alaposabban körülnéz, egyszer csak észreveszi, a szép üvegház több helyen, mondhatnám majdnem mindenütt beázik. A tetőről az olvadó, nulla fokos hóié az alig pár centiméteres, féltve gondozott, érzékeny kis palántákra folyik. Mondják, ez még semmi, látnám mikor kiadós eső van, hogyan ömlik itt a víz. A beázás oka, hogy az egyes tetőrészek találkozásánál a csapadékot elvezető csatornát úgy sikerült megcsinálni, hogy nem középről kifelé lejt, hanem fordítva. így nem elvezeti, hanem bevezeti a vizet, mégpedig bőségesen, rá a palántákra. Nem ez .az egyetlen hibája az üvegháznak. A fő feladat természetesen a palántanevelés lenne, azonban emellett primőröket is termelnek, hiszen a palánta szezonjellegű, termőhely pedig nem maradhat üresen, kihasználatlanul, pénzt kell belőle kihozni. Az üvegház fémváza azonban nem bírja el a kifeszített drótok súlyát, amelyen felfuttatva érlelik a paradicsomot, uborkát. Az üvegház 35 millió forintért épült, és most újabb közel két-, két és fél millióért belső tartó támot kell kiépíteni, hogy a fentebb említett feladatra is használni lehessen. A fóliasátrak felé Harmat Árpád, a telep főkertésze kalauzol. Ahol a terepet átszelő két út találkozik, bokáig érő latyakban cuppogunk. Ugyanis az utakat oly módon építették, hogy itt van a legmélyebb pontja, az utak vége felől és a fél méterrel magasabban fekvő fóliasátraktól ide folyik a sár, a víz. Van ugyan vízelvezető árok, amely azonban nem vezeti le a vizet amiatt, mert a pereme majdnem 10 centiméterrel magasabb az út szintjénél. De nemcsak emiatt fáj a telep vezetőinek a feje, hanem főleg azért, mert a palántanevelő nem tudja ellátni azt a feladatot, amiért tulajdonképpen épült. Felépítését annak idején azzal a céllal határozták el, hogy Baranya megye valamennyi zöldséget termelő gazdaságát ellássák megfelelő mennyiségű és egységes, jó minőségű palántával. Sajnos már az építés közben előre nem látott nehézségek, egyes alvállalkozók részéről munkaszervezési hiányosságok adódlak, amelyek jelentősen késleltették a beruházást. A telepet 1980 márciusában adták át. A megyében közben úgy alakultak a mezőgazdasági termelés értékesítési és gazdaságossági mutatói, hogy nincs szükség ilyen nagy mennyiségű zöld ség palántára. A jelenlegi termelés mennyiségéhez pedig elegendő az egyes termelőszövetkezetekben a már eddig is meglévő palántanevelő háttér. A helyzet pillanatnyilag az, hogy bár a nagyüzemek ellátására épült, egyetlen nagyüzem egyetlen szál palántát sem igényel innen. (Egyedül a Bólyi ÁG a konyhakertje részére kért jelentéktelen mennyiséget.) így aztán természetes, hogy a terület egy részén virágokat, primőröket termesztenek. A vezetők a jelenlegi helyzet ellenére szeretnék, ha az eredetileg tervezett munkát, vagyis zömmel palántanevelést végezhetnének. Úgy tűnik, a megyében igény lenne kistermelők részéről elég jelentős mennyiségű tápkockás palántára. Nagyobb területen termelőknek feltétlenül megéri a szigetváriakkal palántanevelési szerződést kötni, ami után a kívánt mennyiségben és a kellő időben elszállíthatja a növényeket. Még arra is vállalkoznak, hogy a termelő által hozott magvakból nevelnek palántát. Igaz, így a nagyüzemi termelés rendkívül elaprózódik, hiszen két— háromszáz darabos igényeket kell kielégíteniük, a nagyüzemi termelés céljára beszerzett gép pedig egy óra alatt 10 000 tápkockát készít. Ugyanez a helyzet a szálas palántával. Nagy tömegben tudnának értékesíteni, tízszer olcsóbban, mint a piaci árusok, ám nem akad vállalkozó, aki megszervezné a falvakban a rendelésre történő palántaszállítást. Talán az is részmegoldás lenne, ha valaki vállalná a kockázatot és nagyobb mennyiséggel piacra menne. ÍV szigetváriak a palánták érdekében tehát mindent vállal- nak, még akkor is, ha az előbb említett gondokon kívül még az is sújtja őket, hogy a fűtésre szolgáló termálvíz nem olyan mennyiségben és hőfokon tör fel az új kútakból, mint amilyenre számítottak. így a négy hektárnyi fedett termőterületből (fólia és üvegház) csak egy hektárnyit tudnak a tervezett hőfokra fűteni, két hektárt csökkentett hőfokkal üzemelnek, é& egy hektárt egyáltalán nem tudnak fűteni. Sarok Zsuzsa
