Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)

1981-11-09 / 307. szám

No a pécsi lakberendezési lehetőségek színvonala ízléses bútorok o pécsi Domus Áruházban Felfelé a lejtőn ■ 3 új üzlet nyílt meg az ősszel ■ Az egyszerűbb mindig szebb S okáig — a vásárlók oldaláról nézve már-már tűrhetetle­nül hosszú ideig — a kereskedelem mostohagyermekei voltak Pécsett az Ízléses, korszerű lakberendezési tár­gyak. Hány és hány lakást kellett berendezni a szűkös válasz­tékból, vagy igen nagy pénzekért hozatni a bútorgyárakból, tá­voli Domus áruházakból a megálmodott tárgyakat! Klub a mozgás­sérülteknek A társadalmi összefogás szép példája az a kettő helyiségből és kondicionáló teremből álló klub, amelyet a napokban avattak fel Nagykanizsán. Az új létesítményt a város és a já­rás mozgássérültjei vették bir­tokba, amivel régi vágyuk vált valóra. Hogy kihasználtsága maximális lett, azt a létszám bizonyltja, jelenleg 110 tagja van a Zala megyei mozgássé­rültek nagykanizsai csoportjá­nak. Az öregek napközijének szomszédságában kialakított klub közös érdem. Mintegy 360 000 forint a város és a já­rás üzemei, szövetkezetei, szo­cialista brigádjainak a fel­ajánlásaiból jött össze, az er­re a célra folyósított folyó­számlán. Tüzeiöellátási körkép Dél-Ottnántólről Kevés a fűrészelt tűzifa és a mecseki tavaszén Kokszból, brikettből és egyéb szenekből jó az ellátás A tél beállta előtt időről időre visszatérő téma, a la­kossági tüzelőellátás kérdése. A meteorológia hűvös napo­kat jósolt, és érthető módon azok a vásárlók, akik még nem tudták beszerezni a fűrészelt tűzifát, meglehetősen boron­gás hangulatban várják a A helyzet most — úgy tűnik — gyökeresen megváltozott. Rövid időn belül három új üzlet is nyílt a városban, valamennyi a lakáskultúra szolgálatában. A legnagyobb esemény természe­tesen a Domus kapunyitása volt. A választék felméréséhez idő kell, így én is csak a felü­letes szemlélő első benyomásait írhatom le. Nos, a Domus ön­magában nem tehet csodát. Csak azt kínálhatja, amit a bú­toripar gyárt, illetve a külkeres­kedelem behoz. Tehát ha meg­növekszik az eladótér, az még nem jár együtt feltétlenül a vá­laszték növekedésével. A pécsi Domusban kaphatók nagyon szép bútorok, lakberendezési tárgyak is, de sajnos gyakran találkozunk fantáziátlan, pusz­tán a gyártói megszokás szülte megoldásokkal, termékekkel is. Említsük meg például a csillá­rokat, az olvasó- és állólámpá­kat, amelyek között olyan kevés a nemesen egyszerű forma, in­kább a túldíszítettség, a feles­leges „csicsa" uralkodik. Jó volna, ha a művészeti tárgyak­hoz hasonlóan a lakáskultúra színvonalának emelésére hiva­tott termékeket is megbírálná néha egy-egy zsűri vagy műkri- tikus. Tanulságos lenne tervező­nek, gyártónak és vevőrtek egy­aránt. A napokban számoltunk be a Képcsarnok Vállalat új pécsi bemutatótermének és üzletének felavatásáról a Kossuth Lajos utcában. Régen vártunk erre is, hiszen az igényesebb vevők eddig egy szűkös bemutatási lehetőséggel rendelkező bolt­ban vásárolhattak egyedi alko­tásokat. A Képcsarnoktól az ed­digi eladói színvonal megtartá­sát várja a közönség, hiszen már a régi üzletbe betérők sem távoztak rossz tapasztalatokkal. Az új helyiségben pedig mód nyílik a még kulturáltabb ki­szolgálásra. Furcsa rhódon éppen ennek a vállalatnak akadt „konkur­ense” Pécsett másfél hónappal ezelőtt. Kívülről szerény, de bent annál több szépséget kí­náló magán lakáskultúrabolt nyílt a Rákóczi úton. Tulajdo­nosa iparművészekkel, kisiparo­sokkal és szövetkezetekkel ké­szíttet többnyire igen esztétikus lakásfelszerelési tárgyakat. A vállalkozás méreteiben nem ha­sonlítható a Képcsarnokéhoz, felesleges tehát ellenfelet sej­teni ebben a szimpatikus tu­lajdonosnőben, aki a bolt rö­vid fennállása alatt is biztos íz­lésről, jó üzleti érzékről és szak­mai hozzáértésről tett tanúbi­zonyságot. Az csak a vásárló­nak jó, ha az egyik üzletben nem kap meg valamit, elmehet a másikba. És a vásárló érdeke egyben a versenytársak érdeke is. H. J. Az urbanisztikai világnap alkalmából Hild-érem Nagykanizsának A Magyar Urbanisztikai Társaság elnöksége 1968 óta az urbanisztikai világ­nap - november 8-a - al­kalmából a XVIII—XIX. szá­zad fordulóján élt neves magyar építészről, Hild Jánosról, Pest-Buda első általános rendezési tervé­nek készítőjéről elnevezett emlékéremmel ismeri el az urbanisztika területén elért kimagasló műszaki, tudo­mányos vagy gyakorlati városfejlesztés eredmé­nyeit. Idén Mátészalkára és Nagykanizsára esett a választás. A dél-zalai város november 11-én a He­vesi Sándor Művelődési Központban tartandó ün­nepi tanácsülésen dr. Áb­rahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési minisz­tertől veszi át a rangos ki­tüntetést a harmonikus vá­rosfejlesztésben, különösen a települési karakter meg­őrzésében elért eredmé­nyek elismeréseként. Ez al­kalommal adják át a „Nagykanizsa városért” ki­tüntetéseket, majd avatják fel a Szabadság téren a DTV tervei szerint a közel­múltban felújított műem­lékházban - a híres Vas­ember házban — a Hild- kaput. Atyukak jelzik aminőségei Minden kedden sajt­kóstolás Igazi szertartás Központi sajtérlelő. A hatal­mas hófehér falú termekben ládákban, polcokon sajt és sajt mindenütt. Sajtország. És ebben a sajtországban hófehér köpe­nyes emberek állnak körül egy asztalt. Az asztalon sajttömbök váltják egymást. Az egyik fe­hérköpenyes hosszú, hajlított pengéjű, kétélű késsel belefúr a tömbökbe és hosszú rendsze­rű furatot emel ki. A többiek nézik, tapogatják, kóstolgatják. Halk szavak röpködnek: jó, nem jó, sok a lyuk, kevés, tedd félre, mehet. És számokat diktálnak. Egy óra múlva a próbafuratok nagy halomban hevernek, a sajtkóstolgatók időnként forró teát kortyolnak. Szertartás ez. És ez a csöndes szertartás minden kedden megismétlődik, ugyanis minden kedden, mi­előtt a központi sajtérlelőből a kereskedelembe kerülnének a sajtok, bizottság vizsgálja, hogy megfelelő minőségűek, piac- érettek-e? A Baranya megyei Tejipari Vállalat sajtüzemeiben össze­sen 8 féle sajt készül (trappis­ta, Tenkes, Misi, óvári, már­vány, Anikó, Ormánság, emen­táli). Az üzemekben elké­szült nyers sajt ide kerül az ér­lelőbe, és fajtánként különböző SSLr EPÜLDIEK A pécsi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága legutóbb a lakásgaz­dálkodás kapcsán egyebek közt arról is határozott, hogy a kö­vetkező években 3—3 lakást kell mozgássérülteknek juttat­ni. Az elhatározás mögött az van, hogy ezeket a lakásokat alkalmassá kell tenni arra, hogy a rokkantkocsihoz kötött ember biztonságosan és kényelmesen közlekedhessen nemcsak a la­kásban, hanem a házban is — az utcától kezdve. Az első 3 pa­nellakás megfelelő áttervezésé­re Soltész László, a Dél-du­nántúli Tervező Vállalat terve­zője kapott megbízást. — Sokféle kötöttséggel kel­lett megküzdeni. Emelet pl. ele­ve szóba sem jöhetett, hiszen a lift méreteiben alkalmatlan a rokkantkocsi befogadására, öt­szintes épületről sem lehetett szó, mert azoknak az alsó lakó. szintje túl magas, szűk a lép­csőháza és a kapualj nem át­Speciális lakások mozgássérülteknek járó rendszerű. Maradtak a tíz­szintesek, ahol a hátsó bejáró elég alacsony, s a kapualj is tá­gas. A lakások kiválasztásánál pedig csak azok jöhettek szá­mításba, ahol a vizesblokkok gyűjtő vezetékrendszere kö­zépső elrendezésű. — A bejutás megkönnyítésé­re enyhe lejtésű, egy kanyar se­gítségével viszonylag röviddé tett felhajtó rámpát kell építe­ni, s ennek a végét az épület­iben egy szintbe kell hozni a földszinttel. Át kell alakítani az ajtókat is. Nem lehet pl. kü­szöb s az ajtóknak a megszo­kottnál szélesebbnek kell lenni, ők. Az előszobái beépített szek­rényeket a nagyobb mozgástér biztosítása végett a szobába visszük. — A legnagyobb átalakítást a konyha-fürdőszoba-W. C. együttes igényli. Az utóbbi ket­tő egy helyiséget fog alkotni, s itt megfelelő kapaszkodókat kell felszerelni a mozgás bizto­sítására. A konyha más formá­jú és valamivel kisebb lesz az eredetinél, s a két helyiség kö­zött — mivel ilyen panel nincs — téglából lesz a válaszfal. Az első három kétszobás la­kást magába foglaló házak épí­tését most kezdték Lvov-Kertvá- rosban a Hajdú Gyula út és a Siklósi út közötti területen. La­kóik — akiket a lakásügyi tár­sadalmi bizottság orvostagjai jelölnek majd ki — jövőre köl­tözhetnek be. 1983-ban 2 da­rab kétszobás, 1984-ben 4 da­rab másfél szobás, 1985-ben pedig további 3 darab kétszo­bás lakást juttat a város a moz­gássérülteknek, valamennyit Lvov-Kertváros ban. Hadd koc­káztassuk meg azonban: a bel­város szervezett felújítása során nem lehetne ott egyszerűbben kialakítani egy-két lakást? A mozgássérült a rokkantkocsijá­val könyebben elérhetne bár­mit. H. I. hosszú ideig, 2—3 hétig érle­lik. A keddi vizsgálat mindig éppen a szükséges érési időt elért sajtokat értékeli. A minő­sítést ötféle szempont szerint végzik, nézik az alakját, külső kérgét, a belső állományát, a szagot és ízt. Minden fajtának megvannak a maga, vegyi ösz- szetételéből eredő jellegzetes bélyegei. Míg egyiknél a sok ap. ró lyuk azt jelzi, hogy minden rendben, addig a másik fajtá­nál ugyanez azt jelenti, hogy nem megfelelően ment végbe az erjedés. Döntő az egy fu­raton megszámolható lyukak száma, nagysága, és az is, hogy a lyukak belső felülete fényes legyen. A különböző szempontok sze­rint maximálisan 20 pontot le­het adni. A 14 pont feletti mi­nősítésű sajt a kereskedelem­ben forgalmazható, az ez alat­tiakat összegyűjtik és ömlesz­tett sajt készül belőle. (Figye­lem I Ezek a sajtok sem rosszak, csak nem a típusnak megfele­lő bélyeggel rendelkeznek.) A sajtbírálaton a Tejipari Vál­lalat és a sajtokat gyártó üze­mek képviselői, valamint a Tej­termék Ellenőrző Állomás em­bere vesz részt. Az övé tulaj­donképpen a döntő szó, mert ő elfogulatlan. Ezen a napon Spányik Zol­tán a fő döntőbíró. Mint mond­ja, kedden soha nem tud ebé­delni, a sok sajtkóstolástól egész napra eltelik. Straub Já­nos a Tejipari Vállalat terme­lési osztályának vezetője meg azt panaszolja, hogy mikor részt vesz ő is a sajtbírálaton egy hétig rá sem tud nézni sajtra, nemhogy enni. Nem csoda, hiszen ezen a keddi na­pon is 15 tonna óvári, 3 tonna Misi, 9 tonna Tenkes, 25 ton­na Anikó és 3 tonna Ormán­sági sajtot vizsgáltak meg, ami azt jelenti, hogy közel 300 fu­ratot kellett megkóstolni. Köz­ben a teakortyolás — mint valóban egy különleges szer­tartás — azért szükséges, mert egyrészt semlegesíti az egyes aromákat a szájban, másrészt valamelyest oldja a telítettség érzetét. A múlt keddi sajtminősítés eredménye jónak mondható, elenyésző volt az a mennyiség, amelyet kereskedelmi forgal­mazásra alkalmatlannak ta­láltak. s. zs. TÜZÉP-nél megrendelt tüzelő érkezését. összeállításunkban három megyeszékhefy, Pécs, Kaposvár és Szekszárd ellátá­sáról adunk tájékoztatót olva­sóinknak. Kiss Béla, a Dél-dunántúli TÜZÉP áruforgalmi osztályve­zetője azzal kezdte a beszél­getést, hogy a mecseki durva­szenekből ugyanannyit kaptak, mint tavaly, ami egyben azt is jelenti, hogy az igényeket nem képesek kielégíteni. Ugyanez mondható el a fűrészelt tűzi­fáról is, mert annak ellenére, hogy telepeiken elegendő ha­sábfa áll rendelkezésre, a mű­ködő fűrészgépek nem győzik az „aprítást”. Furcsa ellent­mondás: a TÜZÉP anyagi esz­közei lehetővé tennék a kellő számú fűrészgép beszerzését, ám azokhoz egyszerűen nem lehet hozzájutni. A mecseki durvaszenek pótlására és az import feketeszén helyettesíté­sére viszont elegendő brikett, iszap- és barnaszén, valamint koksz áll rendelkezésre a TÜZÉP-telepeken. Pécsett brikettből megközelí­tőleg kétezerkétszáz tonna a készlet, ami több mint egy hó­napra elegendő. Kokszból négy féle szemszerkezetűt ajánlanak a vásárlóknak Pécsett. Tűzifa- fűrészelésnél viszont egyelőre nem fogadnak el rendelést an­nak ellenére, hogy a hétvége­ken is dolgoznak a fűrészgé­pek. Szekszárdon, a TÜZÉP tele­pén a legfrissebb információk szerint 267 tonna iszapszén, 612 tonna brikett vár eladás­ra, kokszból pedig mintegy 140 tonna a készlet. Mint megtud­tuk, a tolnai megyeszékhelyen nincs gond a fűrészelt tűzifa­ellátással. Kaposváron is, mint ahogy a pécsi telepen a mecseki dur­vaszeneket keresik leginkább a vevők, mert a somogyi me­gyeszékhelyen is mindjobban elterjedt a magán- és sorhá­zakban a központi fűtés. A komlói dió- és pécsi mogyoró­szenek helyett dudari barna diószenet ajánlanak a vásár­lóknak. Mecseki brikettből, pé­csi iszapszénből, dunaújvárosi kokszból, hasáb- és fűrészelt tűzifából, valamint alágyújtós­ból és gyújtósfából bőségesen kielégítik az igényeket. Mind­ezt pedig Horváth József, a TÜZÉP kaposvári telepének ve­zetője mondta el a HDN szá­mára. S. Gy. Baranyaiak a dunaújvárosi Arany Csillagban Nagy sikerű délszláv vacsora­estet rendeztek november 7-én este Dunaújvárosban az Arany Csillag Szálló éttermében. A vacsoraest házigazdája a helyi üzletvezetőn — Grábics Gá­boron — kívül a már ország­szerte ismert vendéglős Radi- vojevics Sándor és Milán ne­vű fia voltak. A kapros juhtúróból és szláv ételkülönlegességekből álló menüt, valamint az éjféli bab­gulyást a pécsi Gondos László és a dunaújvárosi Pécz Gábor szakácsok készítették. A jó éte­lekhez a jó hangulatot a mo­hácsi Ivanac Sztipó délszláv zenekara biztosította. A dunaújvárosi délszláv va­csoraest újdonsággal is dicse­kedhet: első ízben rendeztek délszláv discót. A kezdeménye­zésnek óriási sikere volt, a mintegy 350 vendég között több szovjet és lengyel turista élvezte az ételeket és a mű­sort.

Next

/
Thumbnails
Contents