Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)
1981-11-07 / 306. szám
IO Dunántúli napló 1981. november 7., szombat Megtartani a falvak népességét Javuló alapellátás a szigetvári járásban Nagy lehetőségek rejlenek a társadalmi munkában Megérkezett a MECSEKTEJ túrojárata Dencsházára Januárban lesz három esztendeje, hogy a megszűnt pécsi járás községeinek egy részét a szigetvárihoz csatolták. Az átszervezés természetszerűleg nagy feladatot jelentett, hiszen a tanácsok belső korszerűsítésével egyidőben a lakossággal is el kellett fogadtatni az újat. — Ma a szigetvári járás tizennyolc székhelyközségében, hatvannégy társközségében és százharmincöt külterületi lakott helyén 36 500 ember él — kezdi a beszélgetést dr. Nagyváradi János, a járási hivatal elnöke. — Ez azt jelenti, hogy az 1979. évi átszervezésssel mintegy megkétszereződött a járás területe és ugyanennyivel nőtt egyik napról a másikra a lakosság száma is. Egy sor feladatot kellett megoldanunk, így kialakítottuk a székhely és a hozzájuk tartozó társközségek rendszerét. A társközségek lakóinak legfeljebb a székhelyközségbe kell beutazni a földügyek, az építési engedély elintézése céljából. Minden egyéb dolgot továbbra is helyben intézhetnek el a tanácsi kirendeltségeken, ami a hatáskörök bővülését is jelenti egyben. — Az utóbbi időben mindjobban előtérbe került a falvak népességmegtartó képessége. — A városokba való beáramlás csökkentése elhatározott cél. Ezzel együtt viszont a községekben növelni szükséges az alapellátás színvonalát, amelybe beletartozik a kommunális ellátás, az egészségügy, a kereskedelem, a művelődés és a közigazgatás is. E téren még nincs minden rendben, de a folyamat, amely elindult, igen egészséges és a közeljövőben itt is lényeges változás várható. ♦ Dencsháza alig több mint tíz kilométerre van a járási székhelytől. Ilyenkor, koradél- előtt szinte néptelennek tűnik a hatszáz lelket számláló település. Az áfész vegyesboltja elé éppen most kanyarodik be a MECSEKTEJ gépkocsija. Amíg Szatmári József boltvezető átveszi az árut, feleségétől megtudom: tavaly április óta vezetik az üzletet, azóta is Szigetvárról járnak ki naponta. A havi forgalom meghaladja a 350 000 forintot. Tavasztól késő őszig folyik a zöldáru, csiga, bab, gyümölcs átvétele. Most éppen a babnak van a szezonja. Szatmári József arra panaszkodik, hogy kicsi ez a bolt a dencshózaiaknak. Szűk a raktár, ha áru érkezik be kell zárniuk, mert az üzlethelyiségen át kell behordani az eladásra szánt cikkeket. Tejet, tejterméket másnaponként, kenyeret naponta kapnak, a hentesárut terítő gépkocsi pedig hetente kétszer áll meg a bolt előtt. Töltelékáruból legalább kilencven kilóra lenne szükség, ennyit rendelnek hétről hétre, de jó, ha huszonöt-harminc kiló kerül a hűtőpultba. — Milyen a közlekedés? — fordulok hozzá. — Az itt élők alig tíz százaléka jár el dolgozni máshová. A külterületen lakókat is — Szentegát, Galambos, Kárász, Péterfa, Elekpuszta és Hamuháza — figyelembe véve 1400-ra tehető a lélekszám. Amúgy nem panaszkodhatunk a közlekedése, mert naponta hét autóbusz indul Szigetvárra és nyolc érkezik a községbe. Ezelőtt hat-nyolc éve még érzékenyen érintett bennünket az elvándorlás, ami azóta megszűnt. Jó az összeköttetés a járási székhellyel, az építkezéshez ingyen adjuk tartós használatba a háromszáz négyszög- öles telkeket, így aztán mindtöbb fiatal érdeklődik a házépítés iránt. Huszonnégy lakásos lakótelepet tervezünk kialakítani az állami gazdaság lakásai mellett. Terveink között egy új óvoda megépítése is szerepel, mert a szentegáti már túl zsúfolt; természetesen számítunk a lakosság társadalmi munkájára, amely már eddig is igen sokat tett a falu szépítéséért Negyvenezer négyzetméter a községünkben a parkosított terület és hatvanezer tő rózsa bontja szirmait tavasztól őszig. — A lakosság közel negyvenhárom százaléka társközsé- gekbe'n él — mondotta dr. Nagyváradi János. Vajon hogyan is érzik magukat lakóhelyükön. Milyen tényezők játszanak például szerepet abban, hogy az utóbbi három évben tizennégy községben nőtt, tizenötben azonos maradt, tizenhétben pedig csökkent a lakosság lélekszáma? Ugyanakkor az előző tíz esztendőben mindössze négy helységben nem volt népességcsökkenés. Közrejátszik ebben az is, hogy jelenleg mindössze tizenhárom település van a járás területén, ahol még nem egészséges az ivóvíz. Itt érdemes megjegyezni: az V. ötéves terv első esztendejében ötvenegy községben voltak nitráto- sak a kutak. A székhelyközsé- gekben kialakított körzeti iskolában magasabb az oktatás színvonala. Ma a 'járásban élő gyermekek több mint het- venhárom százaléka jár óvodába, az általános iskolások hatvanhét százaléka veszi igénybe a napközis étkeztetést. ♦ Szentdénes főutcáján két elaggott épület homlokzatán tábla lóg a házszám alatt. Eladósorba kerültek, mint jóné- hány az utóbbi években. A tanácsi kirendeltség vezetőjét, Nagyhalas Ferencnét arról kérdezgetem, miképpen is alakult a népesség a faluban, amely negyedik éve társközsége Nagypeterdnek. — Az utolsó népszámláláskor négyszáztíz lakost írtunk össze. Azóta sincs különösebb változás. Ahányon jönnek, any- nyian el is költöznek. Leginkább azokat a házakat adják el — mint látta —, ahonnan elhalnak az öregek. Új ház alig épül, inkább a régieket teszik komfortosabbá. Gond persze Szentdénesen is akad. Az idevalósiak arra panaszkodnak, kevés pénz jut az utakra, a gödrök feltöltésére. Megértik ugyan, hogy a székhelyközségben működő iskolai napközi felújítása, a gyermekek jobb ellátása érdekében előbbre való, csakhogy a latyakos utcák burkolatának javítása legalább pnnyira fontos és közérzetet befolyásoló tényező. ♦ Azt mondja Unferdorben József, a szabadszentkirályi tanács vb-titkára: — A lakosság és a termelő- szövetkezet támogatása, segítsége nélkül saját pénzből nem sok jutna fejlesztésre. Ha olyan, feladatot tűzünk magunk elé, ami az itt élők körülményeit közvetlenül érinti, szívesen segítenek. Az új iskolához a termelőszövetkezet egymillió, a lakosság pedig legalább 280 000 forint támogatást adott — ki ezret, ki száz forintot, erejéhez mérten. A szülők társadalmi munkájának értéke is legalább egymillióra rúgott. Volt olyan család, amely négy-öt napot dolgozott a gyerekek érdekében. Az összefogásban nagy erő rejlik és a közösség is jobban magáénak érzi az eredményt. — Szabadszentkirály, Gerde, Pécsbogota és Velény a több mint ezerhétszáz lakójával Pécs vonzáskörébe tartozik. Mennyiben érintette az itt élőket a három évvel ezelőtti közigazgatási átszervezés? — Nem okozott különösebb zavart. A tanácsi hatáskör bővült, napi ügyeiket itt intézhetik. Egyébként a munkaképes lakosságnak közel a fele tsz- ben dolgozik, mások főként az építőiparba járnak el. A négy község lélekszámában évek óta nincs különösebb változás, hacsak a most tervezendő új lakótelep nem kelti föl mások érdeklődését is, hogy érdemes Szabadszentkirályon letelepedni. Salamon Gyula Menlielytől az üzemvezetői indáig A szoba három falát dohányszínű, nemes páfrány mintázatú tapéta borítja. A negyediket poszter: Mammutfenyők, pálmák, rózsaszínű tavirózsa. Kontra József a Mecseki Szénbányák építési üzemének vezetője néhány másodpercet évődik feleségével, amikor a mesterien díszített falakról beszélünk. — Ki tudja hány ezer lakásban festettem, dolgoztam, sehol sem panaszkodtak, már azt hittem, értek a szakmámhoz, itthon meg ...? Persze, hogy tetszik Ilikének is, persze, amikor még Pécsett alig hallottak poszterről, a festéshez, a hengerelt falhoz szokott szemnek bizony furcsa volt ez. Dehát olyan üzem vezetőjének, amely például a Pécsi Akadémiai Bizottság székházát, vagy a Dunántúli Tudományos Intézet székházát, a mecseki lépcsőzetes házakat építette, illetve újította fel, aligha kell másoktól tanácsot kérnie otthon, mit kell a szép lakásért tennie. A Hősök terén, Pécs egyik legrégibb és talán' legváltozatlanabb munkásnegyedében egy régi munkásszállót alakítottak át, abban lakik Kontra József. Talán azért is ragaszkodik a szép, a tágas lakáshoz, mert nem képes elfeledni azt a kis-daindoli viskót, ahol gyerekéveit töltötte. — Görösgalon születtem, apám is kőműves volt, korán meghalt, én hároméves koromben már menhelybe kerültem. Nem sokáig lehettem ott, mert csak nagyon halványan él már emlékezetemben az intézet, a mai Gyermekkórház volt az. Egy öreg néni vett magához, naphosszat szőlőt kapált, de mindig kivett három gyereket is a menhelyből, hat pengőt kopott fejenként. Én valahogy nála maradtam, ő adott inasnak is. Előkerül egy megsárgult fénykép: tízéves már biztos elmúlt a riadt szemű, szoknyás kisfiú, amint a fényképezőgépbe tekint. — Olcsóbb volt a szoknya, meg aztán azt a mama is meg tudta varrni — mondja az üzemvezető. Én akkof Józsika lettem, később, amikor megnősültem is, sokáig az maradtam, feleségemék öten voltak lányok, ők is, a sógorok is józsi- káztak ... Most már azonban ő A Sógor. Talán akkor kezdődött, amikor első mestere arra oktatta, hogy úgy tanulja meg a szakmát, hogy soha, senkinek ne legyen „rugós alátétje". Amikor felszabadult, mestere szerette volna magánál tartani, neked lesz mindig munkád, veszünk egy teljes öltözet ruhát, csábítgatta. Kontra József azonban állami vállalathoz vágyott már akkor is. — összesen két bejegyzés van a munkakönyvemben, a katonaság után jöttem át ide, a Szénbányákhoz: Meszesen, Borbálatelepen, lakásokat újítottunk fel éveken keresztül, a régi bányászkolóniákon. Sokszor dolgoztunk 12—13 órát, kellett nagyon a pénz. Akkor volt a tízkorsós korszak, amikor nem nagyon illett kevesebbet rendelni. Én inkább autóra vágytam, vettem is egy öreg Skodát, ami azelőtt már taxiként is szolgált. Azt festegettem, javítgattam hónapszám. Elkészült, aztán ellopták . . . — Tulajdonképpen alig-alig történt velem akkoribon más, mint a többi munkással: gyarapodott a család, melóztam. Egyszer azonban egyik lakásban dolgoztunk, csupa festék voltam, szólnak, hogy jöjjek ki, keresnek. A Kovács Pista volt, aki most a Mecseki Ércbányászati Vállalat pártbizottságának titkára, akkor azonban még a Szénbányáknál volt. Kérdi, hogy vagyok. Mondom, jól. Akkor jó — mondta. Maga lesz a párttitkár, az építési üzemben is megalakítjuk a pártszervezetet. Még 1959-ben beléptem a pártba, ez 1964- ben történt. Nagyot változott Kontra József élete: az új pártszervezetben a szervezeti élet megszervezése egyébként sem könnyű, ő azonban addig kizárólag két kezével kereste kenyerét, furcsa volt egyszeriben, minden előzmény nélkül szervező- és sok irodai munkát is végeznie, de főként a vezetésben segíteni. — Akkoriban vontak be a Pécsi Bányász kézilabda-szakosztályának munkájába, később az egyesület társadalmi elnöke lettem. Tizenhat évig voltam párttitkár, 1980-ben neveztek ki üzemvezetőnek. Talán nem árt, ha a párttitkárból néha gazdasági. vezető lesz — mondja. Több, mint négyszáz dolgozóért, évente 54 milliós új érték előállításáért felel Kontra József. Többek között az építési üzem a pécsi belváros rekonstrukciójában is részt vesz. — Ismerem az embereket, akkor is nagyon sokat voltam köztük, amikor pórttitkár lettem. Aki melósból nő ki, annak könnyebb, mert... Nem folytatja, kissé zavarba jön, talán túlságosan nagy szavakat kellene kimondania... L. J. Ahol a folyékony cukor készül Szabadegyházán az Izocu- kor és Szeszgyárban hamarosan befejezik az idén március óta - tartó próbaüzemelést. A berendezések jól működnek, s már folyékony cukrot is termelnek az új üzemben. Az évi negyvenkilencezer tonna folyékony cukor mellett kétszázezer hektoliter finomszeszt, kisebb meny- nyiségben cukorrépacsírát, s a takarmányozásra alkalmas fehérjedús glutént állítanak majd elő. Még ebben az évben négyezer vagon mezőföldi kukoricát dolgoznak fel az új gyárban. Képeink: Modern műszerek irányítják a cukorüzemet. — Az új gyár madártávlatból.
