Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)
1981-11-01 / 300. szám
Pécsett javította a lakosság ellátását Nagyobb áruválaszték, rugalmasabb üzletpolitika A szerződéses vendéglátás, kereskedelem tapasztalatai A 108. számú, Vak Bottyán utcai bolt bérlője: Englert Márton Felhördült a közvélemény, amikor híre kelt, hogy egyes boltok, vendéglátóhelyek szerződéses üzemeltetésre több millió forintért keltek el. A tévedés csak ott volt, hogy nem milliomosok licitáltak, kötöttek szerződést, a pénzt nem ilyen összegben kellett letenni az asztalra, hanem 3—5 éven belül, bizonyos havi részletben törleszteni. Tavaly ősszel látott napvilágot, s idén január elsejével lépett életbe az a minisztertanácsi rendelet, amely lehetőséget adott a vállalatoknak arra, hogy bizonyos egységeiket bérbe adják, illetve „szerződéses” formában üzemeltessék. A cél az volt, hogy a lakosság ellátásának javítása érdekében nagyobb teret adjanak az egyéni kezdeményezéseknek, a rugalmasabb üzletpolitikának a kereskedelemben és a vendéglátásban egyaránt. Mi valósult meg az elképzelésekből? A kép még csak körvonalazódik, hiszen alig háromnegyed éves tapasztalat áll a felügyeleti szervek rendelkezésére. Pécsett, a városi tanács kereskedelmi osztálya elkészített egy felmérést, amely meglehetősen vegyes képet ad de már jól informál a határozat megvalósulásáról. Szóljanak a számok! Pécsett a „leadható" boltok száma 209 volt (az összes bolt 57,4 százaléka). Az összes alapterületnek azonban ezek csak a 19,6 százalékát tették ki. A forgalomban való részvételük aránya tehát nem meghatározó jellegű. (Az ellátandó területek lakosságának igényeit tekintve azonban nagyon is figyelemre méltóak.) E boltok közül 56-ot hirdettek meg, de még a fele sem talált gazdára. A vendéglátásban 135 egység tartozott a rendeletben meghatározottakhoz, s az érdeklődés mértékét tükrözi, hogy a meghirdetett 49 egység közül 33 elkelt. A pécsi arányok csaknem megegyeznek az országoséval, az eddigi tapasztalatok is hasonló képet mutatnak. Egyrészt az bizonyosodott be, hogy a jelentős adminisztrációt, ellátási kötöttséget jelentő, kevés hasznot hozó kisboltok iránt nem jelentkezett a várt nagy kereslet. Ennek egyik oka —a felügyeleti szerv , megállapítása szerint — hogy egyes vállalatok az eredményjavulást a vállalati kezelésben maradt boltok eredményesebb működtetése helyett a korábban hálózati selejtnek minősített kisboltok befizetéseivel próbálták elérni. Magyarán: nem vették figyelembe, hogy a szerződéses üzemeltető a több munkájáért több pénzt is akar. Az elkelt boltok zöménél nem licitáltak az érdeklődők, a boltok többnyire a meghirdetett összegért keltek el. A vendéglátásban elsősorban a borozók, eszpresszók iránt mutatkozott érdeklődés, a munkahelyi büfékkel szemben csaknem teljes volt a közöny. Ami a vásárlókat, vendégeket illeti, a szerződéses üzemeltetés az ellátás színvonalának javítását szolgálta. Mindennél ékesebben bizonyítja ezt az, hogy a szerződéses boltok áruválasztéka, forgalma növekedett az elmúlt évihez képest, a vendéglátásban is érezhető a vendégek igényeihez egyre inkább igazodó, rugalmasabb üzletpolitika. Eddig nem érkezett jelzés — illetve a változatlan vállalati ellenőrzés sem tapasztalt ilyent —, hogy a nagyobb mérvű visszaélés, vagy a vásárlók megkárosítása történt volna az újfajta üzemeltetés során. K. Gy. Zomi Jánosné az Anna utcai 210. sz. üzlet bérlője 3,5 km Három és fél kilométeres utat épített a mozsgói tsz Szulimán és Somogyapáti között. Ezzel a termelőszövetkezet két legtávolabbi pontja — Mozsgó és Vá- sárosbéc — közötti távolság 40-ről 18 kilométerre csökkent. Eddig a nyugati területekről — Vásárosbéc, Magyarlukafa, Somogyhárságy stb., amelyek az 1975-ös egyesüléssel kerültek Mozsgóhoz — a búzát és kukoricát Szigetváron keresztül kellett Mozsgóra szállítani a szárítókhoz, majd jelentős részét ugyanazon az útvonalon vissza Somogyapátiba, hogy ott tárolják. A kerülő évente 2—3 milliójába került a tsz-nek. Az idén ősszel már az új, a rövidebb úton bonyolódik le a forgalom. Tizenegymillió forintos beruházás volt. Belváros a szerveseit felújítás utján (3.) A pincéktől veszélyeztetett belváros keleti szektora. — A fő veszély már elhárult. Fotó: Panyik István A legfontosabb előzmény 745 millió forint a pincéit ellen Összehangolt közműfelújítás Amikor a pécsi belváros felújításáról — rekonstrukciójáról — van szó, könnyűszerrel fogjuk fel úgy a dolgot, hogy másfél évtizede csak beszélünk róla, de ténylegesen kevés történt az érdekében. Pedig nem így vanl Van ugyanis egy évek óta tartó tevékenység, amit a mellékszálaival együtt ma már. egyértelműen a belváros szervezett felújítása legfontosabb előzményeként tarthatunk számon. Ez pedig: a pinceproblémák gyökeres felszámolása az életveszélyes pincék megszüntetése, illetve megerősítése révén; és a mellékszálak: út- és közműkorszerűsítések. Tönkrement alépítmény — A korábbi rekonstrukciós elképzelések csakis a felépítményekre szorítkoztak — mondja mostani beszélgető-partnerünk, a téma szakértője, Sebestyén Gyula, a Városi Tanács építési és közlekedési osztálya a városrekonstrukciós csoportjának a vezetője, aki korábban a tanács részéről a pincemunkák operatív irányítója volt. — Ma már világos számunkra, hogy egy városrész-méretű felújítási munka is csak úgy képzelhető el, mint egy új építés. Előbb az alépítmények legyenek rendben, s utána jöhet a felépítmény. Nos, a 60-as és a 70-es évek fordulóján egy fantasztikusan rossz alépítmény tette kritikussá a belváros helyzetét. A pincék évtizedek óta gondot jelentettek Pécsett, jóllehet, a normális életet soha nem veszélyeztették olyan méretekben, mint az említett években. Felgyorsult egy állagromlási folyamat, naponta jelentettek pincebeomlá- sokat a belváros különböző pontjairól és a belvárost övező városrészekből, napirenden voltak a közműkárok és az útbeszakadások. Jogos tehát ma«a kérdés: — Mit ért volna ilyen körülmények között egy megkezdett rekonstrukció? — Amikor a 70-es évek elején a maga teljes súlyával ránk szakadt a pinceprobléma — aminek a megoldásában előbb csak a saját erőnkre hagyatkozhattunk, s amihez 1975 óta jelentős állami támogatásban részesülünk — lélegzetvételhez jutottunk a rekonstrukció előkészítésében, ez pedig lehetővé tette, hogy a program új elemekkel gazdagodjék. így tehát ma, 1981 őszén, amikor a végrehajtó bizottság határozatai nyomán végre a megvalósulás útjára lépett a belváros szervezett felújításának programja, elmondhatjuk: korábban, a pincék okozta katasztrófahelyzet elhárítása előtt mindenfajta rekonstrukciós kezdeményezés illúzió lett volna, elvégzett munkák váltak volna semmivé. Elhárított katasztrófa- helyzet — A katasztrófahelyzet szervezett elhárítása tehát megkezdődött. Mire jutottunk 1981 őszéig? — A kezdetektől az idei év végéig 745 millió forint összegű állami támogatást használunk fel. Ez azt jelenti, hogy mintegy 850 pince szűnik meg, 70-et pedig megerősítve adunk ót új funkcióra. Ezek a pincék ezernél jóval több épületet érintettek, zömükben természetesen a belváros területén, ösz- szesen 122 lakást kellett megszüntetni életveszélyessé vált állapotuk miatt és 21 közintézményt kellett szanálni. — Az állami támogatási program utak, közmüvek építését, felújítását is lehetővé tette. — Ismeretes, hogy a pinceprobléma robbanásszerű jelentkezését egyebek közt a belváros aránytalan forgalmi terhelése, az elavult, vizes közművek állapota, s nem utolsó sorban a csapadékcsatorna szinte teljes hiánya okozta (miáltal a csapadékvizek utat találtak a felszín alá, a pincék felé és ott romboltak). Az állami támogatósból kezdtük építeni a belvárost övező érintőutak rendszerét, megépítettünk 3080 m új csapadékcsatornát és befejezés előtt áll egy nagy átmérőjű. mélyvezetésű gyűjtőcsatorna építése a belvárosban. A többi közművek felújítása az üzemeltető vállalatok dolga, a tanácsnak sikerült elérnie, hogy a pénzek összehangolt felhasználásával újítsák fel a belvárosi közműhálózatot. Szemléletes példája ennek a Sallai utca, ahol a pincék teljes rendbetétele után sorra újították fel az összes közművet, a munka az új útburkolat elkészítésével ért véget, s ma Pécs első sétautcája van előttünk (ahol megkezdődött az épületek felújítása is). Hasonló tevékenység folyik most a Déryné utcában, jövőre pedig a Kossuth Lajos utcában akarjuk befejezni a munkát. Az ismeretlenek kutatása — összegezve: hogyan állunk 1981 őszén? — Az ismert pincékkel kapcsolatos munkák nagyrészt már elkészültek, ezek tehát már nem zavarhatják a belvárosi felújítást. Ugyanez nem mondható el a közművekről, bár ezek kevésbé befolyásolják — még ha időben el is húzódnak — a rekonstrukciós munkákat, mivel nem az épületek alatt vannak a felújításra váró közművek. A belvárosi felújítás akcióterületeire közműelőtervek készültek, amelyek felhasználásával tervezhetők az épületfelújítások. Bekértük a most folyó tervidőszakra a közművállalatok felújítási programjait, hogy az egész tevékenységet összehangolhassuk. — Visszatérve a pincékre: számolnunk kell az előttünk még mindig ismeretlen pincékkel. Fontos feladatunk, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel folytassuk a kutatást ezeknek a feltárására. Meg kell azonban mondanom, hogy a sok éves fáradozás ellenére sincs még a kezünkben egy igazán megbízható módszer. A lényeg azonban az — mint az elmondottakból is kitűnik —, hogy jóllehet korántsem értünk még a pinceproblémák megoldásának a végére, hiszen nagyrészt megvalósulásra várnak még ama bizonyos mellékszálakkal kapcsolatos feladatok, a pincék már nem hátráltathatják a belváros szervezett felújítását. Hársfai István HÉTVÉGE 5.
