Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)

1981-11-29 / 327. szám

/ v*.’ A Tanárképző Főiskola új kollégiuma körüli kertészeti munkákat végzi a vállalat Berépi-brigádja. kor az a kiültetett virágok ezer­nyi színében pompázik. A Pécsi Kertészeti és Park­építő Vállalat mintegy 600 fős kollektívájából 220-an dolgoz­nak parképítéseken, 170-en pe­dig parkfenntartásokon. Néz­zünk magunkba: mennyire be­csüljük meg értünk végzett mun­kájukat? Nézzük csak a frissen vetett, éppen sarjadó füvet, a zsenge szálakat megölő láb­nyomokkal együtt. Nézzük a most kiültetett bokortöveket, amik majd jövőre, vagy utána fejlődnének dús bokorrá, ha hagynánk. De nem hagyjuk, mert kihúzkodjuk, kitapossuk. Nézzük a gyenge kis fácskákat, amelyek soha nem nevelnek lömbkoronát, mert gondatlan ke­zek derékba törték. A vállalat minket akar jobb belátásra bírni, a mi érdekeltségünket okarja fdkozni azzal, hogy szün­telenül keresi a módját: hogyan tehetné a parkok gondozásá­ban, fenntartásában, de leg­inkább a megóvásában partne­reivé Pécs polgárait. Legyünk együttműködő tár­sai! H. I. Közoktatási díj Sallai Tibor Villany neve országszerte is­mert jó boráról, ám szőlész berkekben legalább ennyire is­mertté vált az itt működő ker­tészeket, szőlészeket, borászo­kat nevelő iskolájáról. Az or­szágos hírnevet azzal vívták ki, hogy legalább 15 év óta a szakma kiváló tanulója verse­nyeken az első díjakat mindig a villányiak hozták el az or­szág többi hasonló típusú isko­lái elől. Nem kis része van e sikerso­rozat elérésében — természete­sen az oktató kollektívával együtt — Sallai Tibornak, az is­kola igazgatójának, aki 25 éve látja el e tisztséget és e 25 éves munkássága elismerése­ként kapta most a Közoktatási dijat. Végtelenül szerény — mond­ták a Meqyei Tanács művelő­dési osztályán olyan típu­sú ember, aki dolgozik, alkot, szervez, tankönyveket szerkeszt és lektorál, országosan elismert eredményeket ér el és ezt soha nem veri nagydobra, csöndesen c háttérben marad. Sallai Tibor T950-ben végzett az Agrártudományi Egyetem ak­kori kert- és szőlőgazdasógtu- domónyi karán. A friss diplo­mával a kezében a Tokajhegy- aljai Borgazdaságba került, majd 1956-ban hívták meg a villányi iskola — akkor techni­kum — vezetésére és azóta több átszervezést. átalakulást ért mea itt. Két év múlva ugyanis megszűnt a technikum, átala­kultak kétéves szőlészeti, ker­tészeti szakiskolává és ugyan­akkor meqindult a téli gazda­sági szakiskola. Mindkét okta­tási forma felnőttek képzését, illetve továbbképzését biztosí­totta. 1959-ben az országban elsőként‘indult mea. aztán Vil- lánvban az ifjúsági kertészta­nuló képzés, tulaidonképoen a mai szakmunkásképző iskola őse. Először csak szőlészek és zöldséatermesztők kéozése folyt itt. 107.?-ban vezették be a disznövénvkertész és most leq- utóbb pedia 1978-ban a bo- rószkéozést is. — Tényleq nem volt könnyű a sok változást átélni, és ehhez mindig a legmegfelelőbben és leggyorsabban átállni — mond­ja az igazgató. — Például ami­kor először elkezdődött a ta­nulóképzés, a gyerekek csak 3 hónapig voltak itt az iskolá- bdh, az év többi részében gya­korlati munkára különböző gaz­daságokba szórták szét őket. Gazdasága válogatta aztán, hogy mennyire törődtek velük, milyen színvonalú gyakorlati képzést kaptak. És ezzel a he­terogén, erősen különböző fel­készültségű gárdával kellett há­rom hónap alatt nekünk cso­dát tenni, úgy, hogy jóformán meg sem ismertük a gyereke­ket. Ennél jobb volt a későbbi öt plusz hathónapos rendszer, ám a mostani három nap elmé­leti és három nap gyakorlati oktatásra tagolódó hét a leg­eredményesebb. A tangazda­ságokkal is rendkívül jó viszonyt alakítottunk ki, és így mint pél­dául a VMBK villányi gazda­sága, vagy a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalatnál magas színvonalú tudást sajátíthatnak el. — Kis iskola vagyunk, 24 pe­dagógussal és 160—170-es ta­nulói létszámmal. így szinte családias a légkör. A kis lét­számú, 20—25 fős osztályokban o pedagógusok egyénileg töb­bet tudnak foglalkozni a gyere­kekkel. Mód van ró, hogy ala­posan megismerjük az egyéni­ségüket, és a családi hátteret is, aminek birtokában jobban érthetőek az egyes gyerekek megnyilvánulásai és tudjuk hol kell segíteni. — Mi valamennyi végzős gye­rekünknek állást szerzünk — enélkül nem bocsátjuk őket út­nak —, mégpedig úgy, hogy maximálisan az egyéni érdeke­ket, a szülők kéréseit is figye­lembe vesszük. Hiszen nem en­gedhetjük meg, hogy az itt szerzett tudás a meg nem fele- ■lő munkahely miatt elvesszen. Mikor megkérdeztem Sallai Tibprt, hogy - a mondás sze­rint, mint minden jó villányi­nak — van-e szőlője, nevetve mondta: nincs. Nem lenne rá ideje, hiszen reggeltől estig az iskolában van és sokszor a va­sárnapjait is a gyerekekkel töl­ti, természetjáró szakosztályt is szervezett, amelynek ő a túra­vezetője. — Én már az iskola, a gyere­kek nélkül nem is tudnék lenni - ők az én éltető közegem. S. Zs. • * -. » !-Wí \ * • ; • • ‘ ■ Dr. Doktor Sándor egészségügyi díj Dr. Kovács Irén Gyermekkorom kedves dok­tornénije jutott eszembe róla. Emlékszem, nem féltem a fehér köpenytől, még az első számú rémeim közé tartozó injekció­tól sem, ha tőle kaptam. Valahogy így lehetnek azok a gyárvárosi* gyerekek is, akik. dr Kopcsányi Ignácné dr. Ko­vács Irén körzeti gyermekorvos­sal találkoznak. Ezt igazolta a zsúfolt váróterem a délelőtti rendelési idő alatt. Egyetlen gyereksírás sem hallatszott. Ta­lán a jóságos, szinte mindig mosolygó arc, a régi ismeret­ség? Bizonyára az is. A gyer­mekek megérzik, hogy ki iránt lehetnek bizalommal, s a „dok­tor néniben" még nem csalód­tak. Véget ér a délelőtti rende­lés, a doktornő fáradtan törli meg a homlokát. — Egy percnyi megállós nem volt fél nyolctól fél tízig — mondja — hiszen láthatta, há­nyán voltak a váróban. — Hát igen, ilyenkor az őszi megfázások, influenzák idején jön o csúcs... — Csúcs? Erről szó sincs. Ez egy átlagos napi forgalom. Egy rendelési idő alatt negyven-öt- ven beteg, influenzajárvány idején ennek a duplája. Elég­gé nehéz körzet ez, az igazi Gyárváros. A Zsolnay-dombtól a vasútig, a Piroska utcától egészen üszögig. Itt meglehe­tősen rosszak a lakáskörülmé­nyek, a lakások nagy része vi­zes, egészségtelen. Nem cso­da, hogy a betegek zöme lég­úti panaszokkal jön. — Mit tehet értük az orvos? — Nagy-nagy türelemmel, szeretettel nevelni a higiéniá­ra, az egészséges életvitelre, a gyermekekről való gondosko­dás alapvető szabályaira. Ter­mészetesen a gyógyítás mel­lett. Dr. Kovács Irén 21 éve a gyárvárosi gyermekek orvosa. Egy generáció már felnőtt a gondoskodása alatt. Sok mai fiatal szülőt gyógyított annak idején. Ezzel is magyarázható, hegy szinte minden ügyes-ba­jos dolgukkal, családi problé­máikkal hozzá fordulnak, s hallgatnak a szavára. így hát nincs csodálnivaló ebban, hogy 1962-ben tanács­taggá választották. Tíz éven át képviselte a testületben a gyár­városiak érdekeit. Ugyanakkor a városi tanács végrehajtó bi­zottságának is togja volt. Mindezt három gyermeke neve­lése, ellátása mellett. 1956-ban kapta meg orvosi diplomáját, 1960 óta gyermekszakorvos. Azóta gyógyítja a gyárvárosi gyerekeket. — Nem fordult meg a fejé­ben, hogy másik, kevésbé ne­héz környéket válasszon? — Nem mennék el innen. Va­lamennyi gyermekemet isme­rem, tudok az otthoni körülmé­nyeikről, egészségi állapotuk­ról. Ez a gyógyításban, gon­doskodásban is előnyös szá­mukra, könnyebb így az én munkám is. A szívemhez nőt­tek, s remélem, hogy én is az övékhez. K. Gy. Testnevelési és sportdíj Pazaurek Dezső Kevesen vannak a mohácsi járásban olyanok, akik ne is­mernék Pazaurek Dezsőt. Igaz, több mint öt évtizede szervezi Mohács és a járásban lévő községek sportját, úgy, hogy so­hasem volt főfoglalkozású sport­vezető. Pécsett járt középiskolába, ahol a Felsőkereskedelmibe a labdarúgás mellett szívesen vett részt asztalitenisz-, atlétika- és úszóversenyeken is. Az érett­ségi után, 1928-ban került visz- sza Mohácsra és azonnal be­kapcsolódott az MTE labdarúgó szakosztályának munkájába. Játszott a csapatban, majd ve­zető lett és 1932-ben korenge­déllyel letette a labdarúgó já­tékvezetői vizsgát. Akkor ugyan­is 24 év volt az alsó korhatár a játékvezetőknél. Az elméleti vizsgát Baján tette le, a gyakor­latit pedig Pécsett. Az első mér­kőzését hazai környezetben ve­zette és úgy mutatkozott be, hogy a Mohács—Dombóvár ta­lálkozóra nem érkezett meg a kijelölt játékvezető, így aztán az ott lévő igazolvánnyal rendeb kezők közül kellett választani. A választás Pazaurek Dezsőre esett és ettől kezdve a játék- vezetés lett a legnagyobb sze­relme. 1938-tól tagja lett az or­szágos keretnek, 1960-ig veze­tett mérkőzéseket az NB ll-ben és partjelzősködött az NB I- ben. Ö volt a felszabadulást követő első hivatalos labdarú­gómérkőzés játékvezetője is. Ugyan 1944 decemberében az országban még dúlt a harc, de Pécs már felszabadult és karácsonykor a partizánok csa­pata megmérkőzött a város válogatottjával. Közmegelége­déssel bíráskodott, melynek előzményeihez tartozik, hogy. a játékvezetői felszerelését a há­ború legveszélyesebb napjai­ban egy kútban rejtette el Mo­hácson. Erre az időre sértetle­nül előkerült minden a rejtek­helyről. 1947-ben Baranyában első­ként a mohácsi járásban ala­kították meg a játékvezetői bi­zottságot, melynek Pazaurek Dezső egyik szervezője volt: Több mint négy évtizede az ok­tatásban is részt vesz és közel 700 fiatal játékvezetőt indított el. Még ma is — 71 évesen — szívesen vállal mérkőzésveze­tést a városi kispályás-bajnok­ságban. Két fia is játékvezető, mi több, lánya is testnevelésre specializált a tanítóképzőben. Jelenleg is naponta megta­lálható Mohácson, a városi sportfelügyelőségen, ahol a gazdasági ügyeket intézi dél­előttönként. Délutánonként pe­dig irány a járás, szervez, ok­tat, ellenőriz, ha kell, meccset vezet és tudósít. 1928-tól meg­szakítás nélkül tudósítja a Nép­sportot, majd megalapításától a Dunántúli Naplót is. A gond csak akkor jelentkezik, ha egy időbe esik a mohácsi mérkőzés és ugyanakkor kellene ellen­őrizni is valahol egy másik vá­■MnmmtM rosban a játékvezetőt. Az utób­bi időben inkább már a tudó­sítást vállalja, íriszen teljesült a régi álom, amit egykor MTE egyesületi vezetőként is na­gyon szeretett volna: a mohá­csi' labdarúgók az NB ll-ben játszanak. És, hogy mirdenütt megfeleljen a kívánalmaknak,- időközben letette a versenybí­rói vizsgát asztaliteniszből és atlétikából is. Akárcsak a sportban, szak­májában is hű maradt Mo; hócshoz. A bankszakmában 46 évet töltött el és a Magyar Nemzeti Bank mohácsi fiókjá­nak igazgatóhelyetteseként ment nyugdíjba. Eredményes munkáját több kitüntetéssel is­merték el. Ha valaki, akkor Pazaurek Dezső igazán megerősítheti, hegy a sport fiatalon tartja az embert. 71 évéből tízegynéhá­nyat könnyen letagadhatna. Munkaszeretete, a sport iránti rajongása feledteti vele az éve­ket. L. L. nmmmtmm m

Next

/
Thumbnails
Contents