Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)
1981-11-29 / 327. szám
Milyen más volt hat évvel ezelőtt a vidék! A Sás- dot körülvevő dombok közé bújt három kis falu: Vázs- nok, Varga és Felsőeger- szeg akkor még a lassú haldoklás állapotában volt. Földutak kötötték össze őket a külvilággal, ha ugyann összeköttetésnek lehet nevezni azt a reménytelen sárdagasztást, amire esőzések idején kényszerültek lakóik. Sokan elköltöztek innen, és nemcsak a fiatalok, hiszen akadozott az élelmiszerellátás, néha a sürgős orvosi segítség is nehézségekbe ütközött. Hat évvel ezelőtt megépültek az aszfaltozott bekötőutak. Az emberek virággal hintették be az útfelületet, ilyen ünnepre a legöregebb falubeliek sem emlékeztek. És szép lassan minden megváltozott. Az emberek hangulata, a falvak képe, egész életvitelük. Most hat év óta senki sem költözött el. Már öt családnak van kocsija, többen felújítják a házukat, mert már érdemes költeni rá. — Milyen az ellátás, a közlekedés? — Nagyon jó. Naponta hat buszjárat érinti Vargát, a boltban minden kapható, az áruellátás megbízható. Ha valami nagyobb bevásárlásra van szükség, a busszal könnyen elérhető Sásd, vagy akár Dombóvár is. — Szívesen élnek itt? — Most már igen. Semmi pénzért nem költöznék máshova. De mások is így vannak vele. A szőlőhegyet szinte elborítják ez újonnan épült présházak, még komlóiak is vettek telket. Nagyon jó itt... * Felsőegerszeg — Sásd felé, Varga tőszomszédságában — szinte teljesen megfiatalodott. Mindjárt a helységnévtábla után egy szép új családi ház ötlik szemembe, aztán feljebb még egy, a falu végén is friss vakolás mutatja, hogy feltámadt Felsőegerszegen az építési kedv. Az egyik ház előtt nagy sóderhalom, az udvarban a félig kész járda. A harmadik szomszéd előtt blokktégla-bástyák várnak beépítésre. A boltban szép forgalom, itt úgy mondják, hogy „kenyeres" nap van. Deák Józsefné boltvezető az asszonyokkal együtt gyorsan kiszámolja: az út elkészülte óta hat új ház épült, s nyolc személykocsi van a faluban. Hogy miből telik? — Főleg szerződéses sertés- hizlalással, anyakoca-tartással foglalkoznak a háztájiban — sorolják többen is. — Minden házban van baromfi, a kertben megterem a konyhára való. A tápot biztosítják, megéri a fáradságot. Itt is hat autóbuszjárat nyújt megfelelő közlekedési lehetőséget. Havonta jón a gyermek- orvos, itt helyben kapják meg a gyerekek a védőoltásokat, Sabin-cseppeket. Idén bekötötték a vezetékes hálózatra a közkutat, előtte Sásdról hordták a kisgyermekeknek a vizet, mert az itteni kutak nitrátosak. A falubeli asszonyok már azért sóhajtoznak, hogy elkelne itt egy fodrász is ... Hat év nem nagy idő, de arra máris elegendő volt, hogy három kis falu lakóinak elzártságát, reménytelenségét eltörölje, új igényeket támasszon, megerősítse a ragaszkodást a szülőfaluhoz. Mindössze három út kellett hozzá. Kurucz Gyula Az új út „feltámasztotta” Felsöegerszeget Csend, jó levegő, szép természeti környezet — ez Varga Vázsnoki falurészlet Sásdot elhagyva, egy tábla mutatja az utat Vázsnokra. A falu közepén a buszforduló, ott c. tápraktár, szomszédságában a bolt. Előtte éppen sepreget Somogyvári Ferencné, még van ideje, nem kezdődött meg a háziasszonyok szombati rohama. Készségesen, s örömmel mondja: — Nagyon jó az ellátás. Hetenként háromszor kapunk friss kenyeret, tejet. A boltban minden van, ami a napi szükséglethez kell. Még friss hentesáru is állandóan kapható, igazán nincs okunk panaszra. Árki Jánosnét ajánlják a helybeliek, mondván, hogy ő ismeri a falut igazán. Felkeresem, éppen hazatért katonafiának örül, de egy kis beszélgetésre jut azért ideje. Különösen, ha az út elkészülte után bekövetkezett változásokról keil beszélnie. — Megszűnt az elvándorlás, sőt, az egyik házba most költözik az új tulajdonos. A fiatalok sem igyekeznek be Sásdra, hiszen itt van a szomszédban, s lehet bármilyen az időjárás, könnyen beruccanhatnak. A csend, a nyugalom, a jó levegő pedig megfizethetetlen. A szőlőhegy igazi víkendtelep. Hat év óta huszonkilencen építettek ott, többnyire emeletes présházakat. — Miből élnek a vázsnokiak? — Egy részük a sásdi termelőszövetkezetben dolgozik, sokan járnak el különböző üzemekbe, még a bányába is. Akinek ideje, kedve van rá, az állatot tart, főként sertést, szarvasmarhát, az idősebbek a terményeikkel a piacra járnak. Vázsnoknak iá a kapcsolata a külvilággal. A saját járművel könnyedén eljuthatnak bárhova, s nem probléma ma már a buszközlekedés sem. Napi három autóbuszjáratuk van. A szőlőhegy felé felújították az utat, kaptak egy segélykérő telefont is. * Varga a legtávolabbi, legeldugottabb falu a három közül. Legutóbbi ittjártamkor, még az út elkészülte előtt — cipőm, nadrágom bánta az akkori sárdagasztást — szomorú kép fogadott. Rombadőlt házak, mindenütt az elhanyagoltság nyoma. Most jóval derűsebb a kép, s derűsebb a község tanácstagja, Varga Jenőné is: — Valamivel több mint kétszázan lakják a falut — mondja. — Ha nem hat, hanem tizenhat évvel ezelőtt építették volna meg az utat, akkor nem mentek Volna el olyan sokan. Hazánk, Kelet-Európa (13.) Múlt, jelen és jövő A kelet—közép-európai térség 1949—72 közötti történelme alakulását ismertető cikksorozat befejezéseként érdemes nagyobb történelmi távlatból értékelni kontinensünk e számos sajátossággal rendelkező történelmi tájának múltját, jelenét és jövőjét, s — a teljesség igénye nélkül — megpróbálni néhány egyetemes értékű tanulság levonását. A Balti-tengertől a görög szigetekig terjedő földeken élő, számos nép a középkor hosszú századaiban szűnni nem akaró küzdelmet vívott államiságának megőrzéséért, vagy megteremtéséért, szenvedett külföldi hó- djjók elnyomásától, s nem egyszer maga volt a hódító A polgáriasodást, a felvilágosodást, a nagy francia forradalom új Európát teremtő éveit e népek nagy birodalmak csekély vagy semmilyen függetlenséggel nem rendelkező — bár erre egyre inkább áhítozó — részeként élték át. A XIX. század — Európa „nagy évszázada” a történelemben — végére korszakos változások mentek végbe: a balkáni népek többsége kiszakadt a török birodalom bénító öleléséből, a kapitalista fejlődés Kelet—Közép-Eurápában is egyre érzékelhetőbb társadalmi, gazdasági, kulturális változásokat hozott, mégha a Nyugat- Európához képesti elmaradás változatlanul szembeszökő volt is. A térség népeinek egymás közti viszonyában a történelmi tudatra hosszú ideig ható — pozitív és negatív — események követték egymást. Felemelő példa lehetett volna a magyar 1848—49; nem kevés lengyel, cseh és más külföldi forradalmár küzdött a magyar és a „világszabadságért’’. Ugyanakkor a nemzetté válás történelmi folyamatában meglévő fáziskülönbségek eredményeként a magyar forradalom — s nemcsak az akkor élő generációk tudatában hagyva, nehezen gyógyulni akaró sebeket — saját országának nem magyar népeivel is szembekerült. Az első világháború — a napóleoni háborúk óta az első összeurópai trauma — négy gyötrelmes éve után Kelet— Közép-Európa gyökeresen megváltozott. A térség népeinek életét végetérhetetlennek tűnő évszázadokon át meghatározó három, önmagát túlélt birodalom — a Habsburg, a cári és a örök — egycsapásra puszta történelmi emlékké vált. Azonban, a história kanyargós útjait bizonyítandó, a győztes antant- hatalmaknak és a kelet—középeurópai társadalmi progresszió erői gyengeségének következtében a három soknemzetiségű birodalom helyett sok önálló, de etnikai összetételében változatlanul heterogén nemzeti állam jött létre, s nem pedig a múlt század forradalmi demokratái által annyira óhajtott föderáció vagy a világfprradalom történelmi perspektíváitól fellelkesített kommunista harcosak által megálmodott tanácsállamok uniója. A két világháború között eltelt röpke két évtized valameny- nyi ország számára nehéz periódusnak bizonyult. A többszörösére növekedett vagy összezsugorodott ország az újonnan megszerzett, vagy visszaszerzett önálló állami lét egyaránt súlyos problémákat teremtett. A térség országai közötti viszony a határproblémák, a nemzetiségek kölcsönös elnyomása, a leginkább a szomszédokat sújtó „gazdasági nacionalizmus" miatt úgyszólván állandóan feszült volt. Ez a gyenge struktúra, amelyet az 1929—33-as nagy . HÉTVÉGE gazdasági világválság alapjaiban rengetett meg, képtelennek bizonyult — s az adott társadalmi rendszer korlátái miatt ez talán nem is lehetett másként — arra, hogy gátat vessen a szennyes hitleri áradatnak. A kelet—közép-európai népek — ki protektorátusként, ki „csatlósként" — menthetetlenül a német „nagy élettér” határain belül találták magukat. Ismét külső erő, a Szovjetunió Vörös Hadserege teremtett új történelmi helyzetet, hatalmas áldozatok árán szabadítva fel a térség népeit a fasiszta elnyomás alól. Rövid átmeneti időszak — a „koalíciós kormányzás” periódusa után — a kelet—középeurópai országok hozzákezdtek a szocialista társadalom, azaz egy olyan társadalom felépítéséhez, amely távlatilag azt ígérte nekik, hogy behozhatják az önmaguk szükségleteihez és a világ fejlettebb országaihoz képesti társadalmi-gazdasági-kul- turális lemaradásukat E hatalmas történelmi feladathoz igen bonyolult nemzetközi feltételek — a hidegháború — között kellett hozzákezdeni, s a folytatás sem volt körinyű. Mindezek ellenére három évtized alatt olyan eredményeket sikerült elérni, amelyek alapvető változást eredményeztek a szóban forgó országok gazdasági és társadalmi szerkezetében. Lényegében mindenütt — talán Albánia kivételével — a fejlett szocializmus építésén munkálkodnak. Egyes országokban voltak — s lehetnek — kisebb-nagyobb politikai-gazdasági válságok. Ezek azonban semmiképpen sem a szocialista rendszer lényegéből fakadnak, hanem minden egyes esetben nagyon is konkrétan körülhatárolható, téves gazdaságpolitika, hibás társadalom- politikai döntések, felelőtlen vezetői magatartás következményei. A kommunista pártok helyes, elvszerű politikájának döntő szerepe van az objektív talajon kialakuló társadalmi érdekellentétek, konfliktusok időben történő megoldásában. A szocializmus útjára lépett országok közötti kapcsolatok új elvi alapja a proletár internacionalizmus. Ez természetesen csak lehetőség, kihasználása szubjektív tényezőkön, azaz em. bereken múlik. Kelet—^Közép- Eurápában változatlanul nagy jelentősége van a lenini nemzetiségi politika következetes alkalmazásának, s e téren még korántsem beszélhetünk lezárult fejlődésről. Szó mbövéve a kelet—középeurópai szocialista országok politikai, gazdasági, kulturális együttműködésének számos eredményét, azt a megkerülhetetlen körülményt, hogy ez az együttműködés a kommunizmust építő Szovjetunióval, a világszocializmus legtekintélyesebb és legerősebb tényezőjével szoros szövetségben folyik, a jövő útját egyértelműen a további integrációban lehet megjelölni. Mindez természetesen nem jelenti a különbségek, a nemzeti sajátosságok bármiféle mesterséges megszüntetését. A történelem útja egyértelműen bebizonyította; csakis és kizárólag a más népek tisztelete, megértése, elvhű támogatása jelentheti saját magunk megbecsülését és megbecsültetését, nemzetünk valódi helyének megtalálását. A szocializmus — történelmi perspektívában szemlélve — megteremtette annak a lehetőségét, hogy Kelet—Közép- Európa népei — nem tévesztve szem elől Nyugat-Európa és a világ haladó és demokratikus erőinek küzdelmét sem —, bízzanak a teljes egyenjogúságon alapuló, közös jövőjükben Vége. Molnár Tamás Újjászülető kis falvak
