Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)

1981-11-26 / 324. szám

1981. november 26., csütörtök Dunántúlt napló 3 Együtt az évfordulós műsor nyitó stábja — vagyis a produkciót megelőző szokásos értekezlet, ala- pitótagok, „patronálok" és fiatalok a stúdió udvarán Oteues a Pécsi Körzeti Stúdió A tévénéző — ha nem is a ré­gió lakója — ismeri már a pé­csi emblémát a képernyőről, is­meri a riportereket, tudja — ha nem is érdekelt —, hogy Pécsett készítik a szerb-horvát és a né­met nyelvű nemzetiségi műso­rokat, a Sorstársak című soro­zatot, tudja — ha máshonnan nem, hát az Ablak c. műsorból bizonyosan —, hogy Pécsett mű­ködik egy tévéstúdió, amely Baranyát, Tolnát, Somogyot és Zolát hozza közelebb az or­szághoz. Ez a stúdió most ünnepli fennállásának ötödik évfordu­lóját. Egészen pontosan: 197ő. november 4-én volt a stúdió- avatás és egyszersmind a leg­első műsoruk adásban. Ez egy ölven perces magazinműsor volt, amelyben Balogh Mária, Pécsről elszármazott riporter mutatta be a debütáló riporte­reket. Közülük hárman, Füzes János, Hárságyi Margit és Pa­nics György pár héttel azelőtt még a Dunántúli Napló újság­írói voltak, és a DN-től került ki a stúdióvezető, Békés Sán­dor is. A kezdőcsapat negyedik riportere, Gombár János annvi előnyt élvezett társaival szem­ben, hogy neki volt már mikro­fon a kezében azelőtt is — ő rádiós volt. A kis kezdőcsapat hatodik tagja Sóvári Gizella volt, korábban a Figyelő köz- gazdósz-újsáaírója, akkor — és ma is — stúdióvezető-helyettes. Vajon hogyan emlékszik a kez­detekre?- Már októberben együtt voltunk, készítettük a bemutat­kozó műsort, kölcsöntechnikó- val és Pécsről elszármazott „fel­nőtt" tévések, Eck T. Imre, Ba­logh Mária, Varga János, Már­ton József seqítséqével. Akkor neveztük el stúdiónkat az or­szág legjobban megvilágított pinqpongtermének, ugyanis csak lámpák voltak benne és a műanyaqoadló. A műszakiak­kal, a művészeti kivitelező qár- dóval. a gyártási dolaozókkaT epvütt 27 volt az induló lét­szám. az átlaaéletkor pedig 30,1 év! Az első heteket úgv tudnám jellemezni: olyanok' voltak, mint eqv izqalmas ta­nulmányi kirándulás. Ismerked­tünk a televízióval. Menetköz­ben, munka közben tanultunk.- S hogy lehetne összefog­lalni a mai helyzetet?- A létszám ma 85 fő, az átlagéletkor egy kicsit emelke­dett, de nem sokat, mert az új munkatársak zömmel fiatalok. A tapasztalt tévés szakemberek kitűnő utánpótlást neveltek ki ezalatt a rövid idő alatt. Tech­nikai fejlődésünk pedig nagy vonalakban a következőképpen fest: már 77 elején megkaptuk n filmes technikát, kezdetben montírozni, filmet vágni Pestre jártunk, de aztán lett vágóasz­talunk, s most már csak az előhívást végzik Pesten. Ami az elektronikus technikát illeti, egy Fenseh típusú közvetítőkocsink van, amelyről eleinte úgy dol­goztunk, hogy vagy lejött min­dig egy rögzítő kocsi, vagy fel­lőttük a képet a tévétoronyba, s Budapesten, rögzítették. Ma már be van telepítve egy rög- zitőberendezés a stúdióba, így ez a technika is teljes. Sőt. ta­valy kaptunk egy ún. stúdióve­zérlőt három Marconi-kamerá- val együtt, ami azt jelenti, hogy a kocsi és a stúdió egyszerre működhet, két helyszínen, tu­dunk egy időben dolgozni. A stúdió fekete-fehér technikája ezzel teljes, most már a to­vábbiakban a színesre való át­térés a cél. — öt év alatt kialakult a pé­csi stúdió sajátos arculata. Mi /ellemzi ezt? — Egyrészt az, hogy igye­keztünk megtalálni és kitölteni azokat a fehér foltokat, ame­lyek a televízió nagy műsorfo­lyamában mutatkoztak. Ide so­rolhatjuk mindenekelőtt a két nemzetiségi adást, amelynek sikere bennünket is meglepett, azután azt a szolgáltatási te­vékenységet, amit a Sorstársak c. műsor végez havonta 11 percben (ennek a műsornak, ami januárban indult, csak a levélforgalma meghaladta az 1500-at, nem beszélve a telefo­nokról!), azután fehér foltot tüntet el az a nemzetiségi ma­gazinműsor is, amit tervezünk, s amiben a nemzetiségi kultú­ra, művészek, alkotók jutnak majd fórumhoz. A riport- és dokumentumfilmekkel a stúdió kezdettől társadalompolitikai feladatot kíván ellátni, hang­súlyozottan és tudatosan törek­szünk mindenekelőtt az élet­mód kérdéseinek feltérképezé­sére, sok olyan műsort készítet­tünk, omi az életmód és kul­túra, életmód és lakóhely el­lentmondásait, gondjait fesze­gette. Másik idevonatkozó fel­adatunknak érezzük a történel­mi, helytörténeti, településszo­ciológiái témák folyamatos megvalósítását. Ugyancsak vál­lalt feladata stúdiónknak, hogy a régióban élő művészeknek szereplési lehetőséget adjunk, az értékeket felmutassuk. Leg­utóbb például szerződést kötőt* tünk a pécsi színházzal néhány olyan előadás megvalósítására, amelyek elsősorban a tévének készülnek, eleve figyelembe vé­ve a „tévészerűség” szempont­jait. — A stúdió nemcsak belső szervezettségét, tartalmi munká­ját illetően fejlődött nagyot az elmúlt öt évben, hanem abban is, ami az átlagnéző számára a képernyőn látható. Hogy ala­kult jelenléte az országos tele­vízióban? — Megalakulásunkkor havi egyszeri alkalommal jelentkez­tünk, 77 tavaszától már kéthe­tente. 78-tól a két nemzetiségi magazinnal és a Pannon Króni­kával már rendszeresen jelen voltunk a műsorban, ehhez já­rult ez évtől a Sorstársak. Az ismétlésekkel együtt most havi 9—10 alkalommal vagyunk kép­ernyőn. Magánstatisztikám sze­rint most érjük el a 300. adást. A műsoridőt tekintve ez megha­ladja a 10 ezer percet. A jövő évi elfogadott terv alapján ki­számoltuk, hoqy — ismétlések nélkül — 2125 perccel iórul hozzá az orszáaos tévéműsor­hoz a pécsi stúdió. Nem esett szó sok mindenről, a külföldi kapcsolatokról, a stú­dió baráti köreinek munkájá­ról és egyebekről. Ami azt is mutatja, hogy a kiterjedt mun­ka már aligha foglalható ösz- sze néhány oldalon. Az „or­szág legjobban megvilágított pingpongterméböl" korszerű, eqyéni arcú számon tartott stú­dió lett - ötéves felnőtt. H. E. Próba közben. Balról: Füzes János, Bárány György és Eck T. Imre. Fotó: Bárány Györgyné Dzsesszmuzsika középiskolásoknak Ma már általánosan elfoga­dott és minden korábbi vitán felül áll az a vélemény, amely szerint a dzsessz századunk ze­néjének igen fontos, ha úgy tetszik, nélkülözhetetlen alkotó­eleme. Frissítő hatása nem­csak az amerikai, hanem a vi­lág szinte valamennyi jelentős zeneszerzőjét megérintette. Mű­vek sokasága jelzi meghatáro­zó jelenlétét, visszavonhatatla­nul. Nyilvánvalóan mindezek felismerése vezette az Országos Filharmónia helyi kirendeltsé­gét, amikor Pécsett a legifjabb zenehallgató közönség számá­ra, a középiskolás hangver­senybérlet keretében dzsessz­hangversenyeket szervezett és történetében először vállalko­zott átfogó ismeretterjesztő előadásokon a műfaj bemuta­tására. A kezdeményezés sikere már a puszta számokon lemérhető. (A Liszt-termi előadásokat, mintegy kettőezer-ötszáz kö­zépiskolás diák hallgatta ér­deklődéssel.) Mégis számotte­vőbb (ha nem is mérhető köz­vetlenül) az a hatás, amely a fiatalokat a tudat alatt felszí­vódó mai zenék befogadása és érdeklődésük nemes befolyáso­lása ügyében aktivizálta. Hi­szen ez az iskolai tananyagokban éppen csak érintett muzsika most közvetlenül, hozzájuk szó­lóan csendült fel. A személyes megismerést pedig soha semmi sem pótolhatja. A Filharmónia dicséretére szolgált és egyáltalán nem kö­zömbösen, hogy ez a muzsika a magyar dzsesszélet legjele­sebb képviselőinek tolmácsolá­sában, magas művészi fokon került bemutatásra. Deseö Csaba könnyed, lényegre utaló szöveges ismertetőjét közérthe­tő (és vidám!) zenei illusztráci­ók követték. Berki Tamás szug- gesztív énekszámai; Gárdonyi László zongoraimprovizációi: Román Péter basszusgitárjáté­ka ; Kőszegi Imre dobszólói, Deseö Csaba hegedűjének a műfajhoz alkalmazkodó vibrátó nélküli tónusa maradandó él­ményként raktározódhat el a ma nyiladozó ifjú — talán a hallottak alapján is zeneked­velővé váló — fülekben. Bornemissza Géza „Az ember eljut a csillagokba” Gadó János, pécsi sci-fi festő Hír: „Science fiction a képzőművészetben" címmel, október 18. és no­vember 18. között rendezték meg Budapesten, a Gyermek, és Ifjúsági Könyv- szolgálat kiállítótermében az első magyar sci-fi pályázatot és képkiálli- tóst... A közönség diját (és a Skála különdiját) Gadó János fotógrafikus, a Pécsi Szikra Nyomda dolgozója nyerte. A hír bejárta a magyar saj­tót. A 23 éves pécsi fiatalem­ber neve a határokon túlra is eljutott, mivel a kiállítás meg­nyitásakor zajlott Budapesten a szocialista országok sci-fi íróinak tanácskozása. Ki ez az ismeretlen fiatalem­ber, akinek képeiért tömegek tódultak a Városligetbe. S ott, a kiállítóteremben elhelyezett „Ki tetszett a legjobban?" fel­iratú urnába egy hónapon át miért épp az ő nevét dobta be a „nagyérdemű"? Kuczka Péter szavain eltöp­rengve, mely szerint „Itt az ideje tudomásul venni, hogy nálunk is vannak festők, rajzo­lók, szobrászok, akik a science fictiont tartják kifejezési for­májuknak" most már azzal a kíváncsisággal csengettem be a Gadó csalód Pécs, Kalinyin ut­ca harmadik emeleti lakásába, hogy ki ez a fiú? Azon túl ter­mészetesen, hogy nyomdai fo­tós és éppen katona, tényleges idejét tölti a pécsi Petőfi lak­tanyában. A legfőbb kérdés az volt persze, hogy az a huszon­éves amatőr sci-fi festő, aki olyan szuggesztív erővel nyerte meg a Kozmosz könyvek és a Galaktika című tap olvasóinak — ezer és eze,- fiatalnak — a szívét, megnyeri-e vajon egy sci-fi-től idegenkedőét is? Meg­nyerte. Gadó János — akit az édes­anyja még mindig csak „Gigi- r.ek" nevez, 190 centi magas fiatalember, aki alaposan ki­nőtte már nemcsak becene­vét, de a lakás egyébként leg­nagyobb méretű helyiségét, a „gyerekszobát" is. Csak néha szólal meg, amolyan jól nevelt kisfiú, aki gyermekszobája könyvespolcain őrzi az egész Gadó János: Mars sci-fi világirodalmat: H. G. Wells-től, Huxley-n át a papír­fedelű Kozmosz könyvekig és persze a Galaktika összes év­folyamát. Mégis az ilyenkor szokásos „ki a kedvenc festője?" rutin- kérdésre az apa vágja rá nyomban, hogy Szász Endre, Viktor Vasarely és Korga György. „Gigi" igen illedelme­sen rábólint. A „ki volt az első rajztanárod?" — kérdésre pedig az édesanyja mesél egy bájos történetet. Ez pedig úgy szól, hogy a Makár utcai gyakorló iskola alsó tagozatán Gyimesi József rajztanár madárfészke­ket rajzoltatott az osztállyal, s mjkor a lapokat beszedte, döb­benten látta, hogy egy gyermek csupa érdekes, különös kis au­tókkal pötyögtötte tele a pa­pírt. Ez voltam én - mondja ismét csak elnéző mosollyal Gigi, aki már óvodáskorától szuverén lény. Eredeti és csak önmagához hasonlítható, s ezt az erős ujjlenyomatot senki máséval esszé nem téveszthető képein is érzi minden tárlatlá­togató, műértőtől az átlag be­fogadóig. Szuggesztív, s majd az idő eldönti, mi a titka. Az íróasztalon, ahol há­rom műszakos nyomdai munká­jából hazajövet rajzolni szo­kott, a maga örömére, csak úgy hobbiból, vastag, Prágá­ban kiadott album fekszik. Szí­nes képei az őssejttől az ősgyí- kokon át ábrázolják a darwini evolúciót, egészen a homo sapiensig. Rendben van, innen jöttünk, Gigi, de hová tartunk? A csillagokba — vágja ró tö­mören, az ember, ha akarja, ha nem, eljut a csillagokba. Egyébként 1958-ban szüle­tett Baján, agrármérnök és ta­nítónő gyermekeként. Mohá­cson mezőgazdasági szakkö­zépiskolát végzett. A Képző- művészeti Főiskolára nem vet­ték fel. A Pécsi Műhelybe már hívták, nem ment „Autodidak­ta vagyok, nem akarom, hogy befolyásoljanak." Érettségi utón Pesten elvégezte a munka mel­lett - a Nyomdaipari Szak­munkásképző Iskolát. Első raj­zai a MUBIUS-ban, a TIT pécsi Sci-fi Klubjának kiadványában jelentek meg. Az idén 9 képét küldte be a pályázatra s va­lamennyit bezsürizték. A „Ki a világ legnagyobb sci-fi festője?" kérdésre — a „csak magamtól tanulok" ma­kacsságával vágja rá: „Én”. S mind a harminckét fogával jót nevet hozzá. Kuczka Péter Galaktikája egy kúlönszámot ad ki a képeivel. A Móra Könyvkiadó szerző­dést ajánlott fel a Kozmosz könyvek borítóinak illusztrálásá­ra. Gadó János máris sztár, mégis a csillagokba vágyik, az igaziakba, ahova egyszer az ember, ha akarja, ha nem akarja, feljut majd.- Rné -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents