Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)

1981-11-25 / 323. szám

1981. november 25., sierda

Dunántúlt napló

5

Beszámoló párttaggyíílés a sellyei Agrokémiánál

Megyénk ipari szövetkezeteinek élvonalában van a sellyei Agrokémia Szövetkezet. Minden egyes dolgozója évente másfél millió forintos termeléssel járul a közös eredményekhez, s most, miután az éves tervet már teljesítették, könnyű szívvel ülhettek a szövetkezet kommunistái az éves program megvitatásához. Mint azt Murányi Sándor párttitkár a beszámolójában említette: a január 1-től teljes üzemmel startoló új telep van a figyelem középpontjában, s azon belül is a termelés színvonalának további növelése, a párt- szervezet gazdaságszervező tevékenységének javítása.

A beszámoló taggyűlésen vita nem alakult ki — inkább hozzászólásokról beszélhetünk. Hiszen a jó termelési feladat- végzés melleit — mint azt Mayer György, az MSZMP Siklós városi és járási Bizottságának titkára is megerősítette —, a 26 fős alapszervezet is jó munkát végzett. Sikerült a szervezeti, tartalmi munkát javítani, a gazdaságpolitikai célokért mozgósítani, jó munkahelyi légkört teremteni. Ezt hangsúlyozta többek között Sághi Péter is, kiemelve: a középveze- zetők számára adott a lehetőség a kezdeményező, önálló alkotó munkára. Ennek egyik eredménye, hogy az 1981-es év folyamán 1,7 millió dollár értékben — ez közel 70 millió forint — takarítottak meg devizát, saját termékkel váltva ki drága import anyagokat.

Soós Attila dicsérte a fiatalok hozzáállását, s felhívta a figyelmet az új üzem fogalmazta új követelményekre. Szpisják Pál a takarékosság szem előtt tartását szorgalmazta, Gyarmati Lászlóné pedig a kapukon belüli információadás, informálódás jobbításáért emelt szót.

Mint az a beszámoló párttaggyűlésen egyöntetűen megfogalmazódott: a szövetkezetben a tagság széles körű bevonásával segíti a helyi termelési, politikai, társadalmi feladatok megoldását a pártszervezet; az egyes kommunisták pedig példamutatóan állnak helyt úgy a napi munkákban, mint a társadalmi feladatok végrehajtásában. így tudták elérni a tervezett 250 millió forintos árbevétel helyett a 280 milliós árbevételt, s realizálni 28 milliós nyereséget úgy, hogy a gyártó munka mellett szinkronban egy új üzem építését is sikerült a terveknek megfelelően befejezni.

K. F.

Expresskedvezmények

Az ifjúság hazai és külföldi turizmusát segítendő, az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda 1982-től új kedvezmények bevezetését tervezi.

Január 3. és április 14-e között, aki Kőszegen kíván pihenni, jelentős kedvezményeket élvezhet. A Hotel Panoráma Szállodában hétnapos turnusokban, félpenziós ellátással, 1300 forintért kínálnak üdülést, a hat éven aluli gyermekek szállodai elhelyezése azonban ingyenes. Akik csoportosan kívánnak Kőszeg üdülőközpontjában pihenni, azoknak négyágyas szobákban — vasárnaptól csütörtökig, két éjszaka igénybevétele esetén — 53 forintért kínálnak elhelyezést.

Részletes felvilágosítást a kedvezményekről az Express megyei kirendeltségein és a budapesti fiókirodákban adnak.

ttMargaréta-vlták" az országos lapokban

Az év bamba terméke a pécsi dobozos vaj

Eltűnt a Margaréta? Kérdezi Ügeti lánosné budapesti olvasó, a Magyar Hírlap november 10. számának Közönségszolgálat rovatában. A fogyasztó, aki tollat ragadott egy új, s általa megkedvelt termék miatt, ezt írja:

„Nagy örömmel fedeztem fel a nyáron a tejipar új termékét, a Margaréta vajat. Rövid idő alatt páratlan sikert aratott a fogyasztók körében. A BNV nagydíját ez a termék valóban megérdemelte. A vásár után a gyártók megígérték — olvastam, hallottam hogy lesz belőle elegendő. Egy ideig valóban kopható volt a közértekben. Az utóbbi hetekben azonban hiába keresem. A nagyobb élelmiszerboltokban, ha nyitásra odaér a vásárló, akkor időnként elcsípheti. Jó lenne, ha a tejipar e nagydíjas termékéhez ismét hozzájutnánk. Hiába kifogástalan a minőség, ha a termék csak emlékeinkben létezik.”

Hogy a vajat gyártják és a Margaréta nemcsak az emlékekben létezik, arra frappáns választ ad a Heti Világgazdaság november 14-i számában közzétett egész oldalas „Margaréta vaj” című cikk. Legfeljebb a 2 milliós fővárosban — ahol valóban sorok állnak érte a pultok előtt - kevés az a heti 70-80 mázsa, amit Pécsről felkülde- nek. Csepp a tengerben. De a pécsi tejüzem, ahol a Margaréta nagy sikere miatt tea vajat már alig gyártanak, képtelen a nagy keresletet kielégíteni. Gépi kapacitása még lenne, csomagoló doboz is, de nincs hozzá elegendő tejzsír a körzetben. Dr. Szupper Márton, a Baranya megyei Tejipari Vállalat igazgatója, akit tegnap épp Margaréta-ügyben kerestünk meg, jó hírt üzen a budapestieknek. Pécs átadta a gyártási jogot Győrnek, ahol most kezdik az előállítást. Karácsonyra már Győr is besegít a főváros és az északi megyék ellátásába.

A képlet tehát egyáltalán nem a megszokott, mint azt K. L. M. állítja kissé túl szellemesre színesített „A sárga vaj titka” című glosszájában, a Magyar Ifjúság november 4. számában. A Pécsi Tejkísérleti Állomás és a vállalat egyetlen márkavédett terméke a tubusos Boci sajt. Ennek valóban fenntartják a gyártási jogát, a többi 44 termékére nem, pedig ezeknek majdnem a fele saját gyártmányfejlesztésből származik. Nem védett másik sikertermékük, az egészen egyedi jellegű Anikó sajt sem, ami sikeres átmenet a túró és a sajt között, s jövőre már 1000 tonnát gyártanak belőle, olyan nagy a fogyasztói érdeklődés.

— Minél nagyobb a Margaréta vaj körül a porverés, annál többen fogják keresni ezt a valóban sikerült termékünket. A teavaj 8 napjával szemben 16 ncp az eltarthatósági ideje, minősége állandó, sárga színét nem vesztette el, a fogyasztók elég sárgának tartják és mi is, ho ezért azzal vádolnak is, hogy „vaj van a fejünkön”. Mondja mosolyogva ifjúsági lapunk glosszistájónak csipkelődésére utalva a vállalat igazgatója. És még hozzáteszi:

— Eredetileg 450 tonnát akartunk az idén gyártani, mivel új termék, de felkapták, növeltük a gyártást, már most 600 tonnánál tartunk, s év végére eiérjük a 720 tonnát. Ellátjuk Pécset, Baranyát, szállítunk Somogyba, Veszprémbe, Bácsba, Csongrád, Szolnok és Pest megyékbe, na és a fővárosba. Jó, hogy a győri vállalat is belép, így a „felajzott” fogyasztók szélesebb rétegei juthatnak hozzá a BNV nagydíjas termékéhez.

— Rné —

Homlokzatfelújítási program a Zsolnay gyárban

Ez év elején az egyik „Utcáról utcára" írásunkban megjegyeztük: ha a Zsolnay Porcelángyár hosszú homlokzatát rendbetennék, ennek olyan hatása lenne, mintha az egész Zsolnay utcát rendbetették volna. Nos, a megállapítás helyességét igazolva láthatjuk már. Szeptemberben ugyanis megkezdték a több mint 400 méter hosszú homlokzat felújítását, s a nyolc épületrészből három már el is készült. Mint Lukács Tibor beruházási osztályvezetőtől megtudtuk: kijavították, illetve szükség szerint kicserélték az ablakokat, felújították a csatornákat és természetesen a vakolatot is, mielőtt Fürtös György

Munkácsy-díjas keramikus szín- dinamikai terve izerint friss színeket is kaptak az épületrészek.

Az idei programban ennyi szerepelt. Tavasszal a Zsolnay domb felé folytatják a munkát, majd utána sor kerül a legrégebbi épületrészek, a Zsolnay alapította gyár első épületeinek a felújítására. Ezek az épületek most jellegtelenül szürkék. A felújítás során olyan színeket kapnak, amelyek hangsúlyozzák majd ipartörténeti értéküket is.

Úgy tervezik, hogy 1983-ban a gyár Felsővámház utcai épületrészeit újítják fel és sort kerítenek a Zsolnay utca—Basamalmi út sarki épületre is. A külső homlokzatok felújításával egyidejűleg történik a gyár

területén lévő értékes épületek megfiatalítása is.

H. I.

Jelenet az együttes Játék című műsorszámából

Fotó: Cseri László

A Népszínház Táncegyüttese Pécsett

„Néptáncegyüttes vagyunk: sem a klasszikus, sem a modern balett nyelvét nem használjuk. Műsorunk és művészi szándékaink mégis különböznek a közönségnek már ismerős néptáncműsoroktól. A paraszti néphagyomány — zene, tánc, költészet - olyan gazdag, formakincse és gondolatvilága olyan sokrétű, hogy többféleképpen lehet meríteni belőle."

Györgyfalvay Katalin SZOT- és Erkel-díjas koreográfus, a Népszínház Táncegyüttese művészeti vezetője fogalmazta meg egyszer ily módon — egy kicsit ars poeticának is érezhető — gondolatait az együttesről, amely tegnap este Pécsett, a József Attila Művelődési Házban vendégszerepeit. Műsorukban Utcák és kitérők címmel arra is törekedtek választ adni, mi is voltaképp a Népszínház Táncegyüttese és milyen művészi célokat követ.

Az együttes 1977 óta járja az országot, évente mintegy száz előadást tartanak, főképp vidéki művelődési házakban. Tagjai huszonéves fiatalok: táncosokkal, vezetőkkel, műszakiakkal együtt alig harminc- egynéhányan. Egyetlen gondolat jegyében lépnek színpadra: népzenei és néptánchagyomá- nyaiinkat olyan feldolgozásokban nyújtani át, ami a. színházhoz áll a legközelebb és rólunk, mai emberekről szól. Tehát emberi viszonylatokat, érzéseket, helyzeteket, magatartásformákat táncolnak el. Oly módon, hogy a koreográfiák többségükben határozott művészi _vállalással őrzik a magyar folklór archaikus hagyományait, szellemiségét, de lépéseikben, térformáikban, mozgásrendszerükben és jelké- piségükben legalább annyira emlékeztetnek a modern balettekre is. Zenei anyaguk, a néhány tagú kisegyüttes hangszerelése, hangszerösszeállítása (a trombita, dob jelenléte) különösképp aláhúzza ezt. Műsorszámaik összekötő-ismertető szövegét maga a koreográfus művészeti vezető mondja el, rávilágítva: mi annak a lényege — szerinte. Ezen túl persze sok minden eszünkbe juthat a világról, a történelemről, az emberi kapcsolatokról - magunkról. Több táncuk ugyanakkor stíluskísérletnek hatott számomra. Mégis kár, hogy mindezt alig fél ház láthatta: a műsor nagyobb figyelmet érdemelt volna, elsősorban Pécs neves, országos hírű néptánc- együtteseinek tagjai részéről.

(w. e.)

Rádió mellett-..

Okos gyerekek

K

ismagyarok” nyilatkoznak a riporternek — *elég gyakran —, hogyan vélekednek az új lakótelepi játszóterekről, játéklehetőségről, hogyan veszik birtokukba az aszfaltozott — rácsos kerítéssel övezett - „dühöngőket”, amelyek általában egyformák, bárhol az ország új városrészeiben. A kerítés óvja őket a közúti forgalomtól, nem kell hadakozniuk a szerintük

örökké morcos — „házmesterekkel", és hát a gyerekektől is védve van nagyjából az épületek közé bezsúfolt autók sokasága. Vagyis: mindenki jól járt. Mondjuk.

Mert - ugyan miért is zajlana le minden gond nélkül? — némelyik játszótér környékén most a felnőttek nem részesülnek védelemben. Pontosabban, az ablakok és a mögöttük élő lakók. Persze, amíg futball-labda lesz a világon, addig a gyerekek be is rúgják az ablakokat és ezt vehetjük rendszeresen ismétlődő gyermekcsínynek, amit majd felnőtt korban szívesen emleget ez ember, ellágyult nosztalgiával. Hiszen a karikaturisták is szívesen ábrázolják a pimasz kis ebadtát, amint éppen egy gyönyörű lövést ereszt meg egy méa gyönyörűbb függö- nyös ablakra, hogy aztán kaján vigyorral meneküljön a kopasz és nagyhasú lakó, vagy a partvissal hadonászó házmes- terné elől.

Viccnek jó.

D

e az ablakkárosult lakónak már kevésbé van kedve a viccelődéshez. Nem is csoda. Üjmecsekalján például — az Ajtósi Dürer, illetve a Magyar Lajos utca között létesült „dühöngő” nem a legsikerültebb játszótér, bár külalakra megfelel a szabványnak. Az a baj, hogy az épületek és a kerítés között alig íTéhány méter a távolság. A gyerekek sorra kirugdossók az ablakokat. Ezt mondja az egyik lakó: „Ebben az évben háromszor üvegeztettem, de minden alkalommal szinte hetekig tartott, míg egy üvegező mesterembert előkerítettem. Aztán kilincselnem kellett a biztosítónál. Van olyan szomszédom, aki éppen a napokban bedeszkázta az ablakot. Gyönyörű látvány, de mit tehet? A másik lakó rácsot szerelt fel, de ez is szabálytalan, mert a hivatalos szerv azt mondja, a ráccsal megbontja az épület homlokzati egységét. Hát akkor mit csináljunk?!”

Más panaszok is felmerülnek. Amíg jó idő van — mint például most, november másik felében is — a „dühöngő” focirendezvényei a késő esti órákig tartanak. A gyerekek — enyhén szólva — hangoskodnak, a kerítés zörög, a labda pufog, következésképpen a közeli lakók még a tv-műsoron sem tudnak elaludni. A gyerekeket nem érdekli a csendrendelet, addig fociznak, míg ösz- sze nem esnek a fáradtságtól, esetleg este tízkor sem. A felnőttek pedig — kellemetlen tapasztalatból — meg sem kockáztatják, honv az utcabajnokságoknak véget vessenek.

G

yerekkori emlékeimben úgy bukkan fel a parkőr, mint a hírhedett Drakula, aki elől kifutottunk a világból is. A hatalmi mámorban gyerekverő és üvöltöző vén piás csőszöket vissza nem kívánom játszótereinkre, inkább gyerekeket kedvelő, türelmes, de azért tekintélyt kivívó valakit annál inkább; biztosan akadna olyan nyugdíjas, vagy rokkantnyugdíjas ember egy-egy kerületben, aki megértetné az ebad- tákkal: a kerítésen kívül is élnek emberek, akik létrehozták a játszótereket, de cserében több figyelmet és nyugalmat várnak el. Biztos megértik. Hiszen mi magunk hangoztatjuk, milyen okosak a mai gyerekek.

Rab Ferenc