Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)

1981-11-25 / 323. szám

1981. november 25., szerda Dunántúlt HctdIö 3 Túlzottan időigényes K ülcsint és belbecsei illetően egyaránt megnyerő látvány az épphogy megnyílt Oomus. Kívánatos dolgok akadnak szépen, még olyanok is, me­lyek alig viselik meg a pénztárcánkat. Nehéz el­lenállni a csábításnak Nosza rajta: eszmecsere az eladóval, aki természe­tesen nem tudja, hogy van-e a kért áruból — el­végre nem komputer az agya. Keresgélés a karto­nok között. A vevő szeren­cséjére akad még a kívánt színben is. Az eladó, kezé­ben a kartonnal, lekíséri a vevőt a pénztárhoz. A vá­sárló optimista: leteszi azt a néhányszáz forintot és viheti haza az árut. A dolog azonban nem ilyen egyszerű: gépelik a számlát, a vásárló nevétől a cikkszámig csaknem meg­tölt egy oldalt. Aztán ellen­őrzés, pénztár, fizetés. A vevő óráját nézi: az ered­mény közel 30 perc. Aztán újra vissza az el­adóhoz föl az emeletre, majd vissza a földszintre a raktárhoz. Itt várja — no nem az áru, hanem az uta­sítás. hogy fáradjon a rak­tár külső ajtajához, ahol az árut végre átveheti. A vevő téblábol a sötét udvaron és arra gondol, mi lenne, ha esne, ha hideg lenne, ha sietni kellene, így telik el újabb 20 perc. Unalmában és türelmet­lenségében számolni kezd: eddig hat ember foglalko­zott ezzel az árára nézve jelentéktelen áruval. Fize­tésük — ez nem lehet más­ként — a vevők számláját terheli. Ráadásul az ügy­let lebonyolítása — enyhe megfogalmazásban is — túlzottan időigényes. Az idő pedig pénz. még közgazda- sági mértékkel mérve is. Ilyen megközelítésből a ve­vő tehát a számla összegé­nél is többet fizet, lévén az ő ideje is pénzben kifejez­hető ... És potom egy óra lefor­gása meq némi vita után az áru színére vonatkozóan, amelyet a bonyolult szám­lázás ellenére is elfelejtet­tek a számlára rávezetni, a vevő az eléqedettség leg­halványabb érzete nélkül távozik. Búsbarna László Pécsi kerámia- kiállítás Berlinben A Janus Pannonius Múzeum kortárs kerámiagyűjteményéből rendezett kiállítást Mendöl Zsu­zsanna művészettörténész Ber­linben, a Magyar Kultúra Házá­ban. November 19-én a ház igazgatója, dr. Kerekes Lajos bevezetője után Dietrich Löwe keramikus nyitotta meg a kiállí­tást, amelyen 43 művész .120 al­kotása látható. Ez a válogatás az utóbbi húsz év magyar ke- ráimiaművészetének a pécsi ke­rámia biennálékon képviselt tö­rekvéseiből ad Ízelítőt, utal a kerámia biennálék kezdeti mű­faji változatosságára, Gádor István, Gorka Géza, Kovács Margit munkáival jelzi kerámia- művészetünket megalapozó út­törő generáció jelenlétét a bien- nálé indulásakor. Anélkül, hogy rendszeres biennálétörténeti át­tekintésre törekedne, nagyobb együttessel hangsúlyozza Cse- kovszky Árpád és Schrammel Imre munkásságának jelentő­ségét a magyar kerámiaművé­szetben, a 70-es években bekö­vetkező szemléletváltásban. Jóllehet a berlini közönség az Iparművészeti Főiskola ki­állításán, s egyedi kiállítások al­kalmával már korábban is ta­lálkozhatott Schrammel Imre és Kecskeméti Sándor munkáival, ilyen együttesben, a műveikkel történő ismételt találkozás fel­tehetően mégsem érdektelen, s a másfél hónapig nyitva tartó kiállításnak sikere lesz Berlin­ben. II házasságok hét ui Szülelés, házasság, kólói _ t ársadalmi rítussal igen köttetnek Névadó ünnepség Fotó: Proksza László Pedagógiai konferencia Budapesten Kedden Budapesten megkez­dődött a szocialista országok pedagógiai kutatóinak IV nem­zetközi konferenciája. Az Or­szágos Pedagógiai Intézetben rendezett tanácskozáson a hat— tizennyolc éves tanulók marxista —leninista világnézeti nevelé­sével kapcsolatos kérdéseket vi­tatják meg. A konferencia megnyitó ülé­sén Szabolcsi Miklós akadémi­kus, az Országos Pedagógiai Intézet főigazgatója üdvözölte a résztvevőket: a Bulgáriából, Csehszlovákiából, Kubából, az NDK-ból, Romániából és a Szovjetunióból érkezett küldött­ségeket, valamint a magyar de­legációt és a meghívott szak­embereket. Ezután Pozsgay Imre művelődési miniszter mondott megnyitó beszédet. Hogyan vált be a bérüzlet a harkányi Fasor-Gasthofban? Tönkrement? Virágzik! B harkányi Fasor vendéglő, amit máskülönben már két- három országban mint „Gasthof von Harkány” ismer­nek, októberben bezárt. A vendéglátóipar irigyebbik rétege azonnal el is kezdte terjeszteni: no lám, mennyire be­harangozták és mégis tönkrement! Az országrész egyetlen német idegenforgalmi jellegű vendéglátó üzlete azonban megér annyit, hogy megkérdezzük oz üzletvezetőt, Olmann Jánost, miért zártak be. fme a válasz, s egyben a nyilatkozat arról, hogy a harkányi Fasor-Gasthof hogyan váltotta való­ra a kormány nyújtotta lehetőséget a bérbevétel révén: Életünk három nagy forduló­pontját — születés—házasság- halál — emberemlékezet óta igyekszik ünnepélyessé tenni az ember. Évtizedes kérdés, hogy a mi mai társadalmunk mit tud nyújtani e három fordulópon­ton? A válasz nem egyértelmű, s emöaött ne keressünk elma­rasztalást. Hiszen a sok évszá­zados egyházi liturgikus for­mákkal szemben csupán egyet­len évtized kísérleteit mutathat­juk fel. Ugyanis 1970 áprilisá­ban jelent meg az a kormány- határozat, ami a névadás, há­zasságkötés és temetés társa­dalmi szertartásainak a szer­vezését, megrendezését az ál­lami — tanácsi — szervek fel­adatává teszi. Statisztika Ennek az egyetlen évtizednek a második feléről készített mér­leget a közelmúltban a Bara­nya megyei Tanács igazgatási osztálya. Ebből mindenekelőtt a statisztikát nézzük. Kitűnik, hogy a házasságkötések körül nincs különösebb gond; ünnepélyes polgári házasságkötésre kerül sor az esetek több mint 90 szá­zalékában. Érthető, hiszen en­nek a feltételei mindenütt megvannak. A névadók az ösz- szes élveszületésekhez viszo­nyítva lassú emelkedésről ta­núskodnak, s tavaly már elérte a 32 százalékot (Pécs nélkül csupán a 24-et). A polgári te­metéseknél a legrosszabb az arány (összességében 12 szá­zalék). Más azonban a helyzet a városokban, különösen Pé­csett és Komlón, valamint a komlói járás bányászlakta tele­pülésein. A jelenlegi helyzet mérlege­léseként az olvasható ki a je­lentésből, hogy at városokban a szervező irodák jelenléte a meghatározó, a községekben viszont, ahol az egyházi tradí­ciók erőteljesebben érvényesül­nek, különösen a temetkezé­seknél érezhető a polgári hát­tér hiánya. Számos baranyai faluban azonban az ősi hagyo­mányok léte-éltetése teszi meg- rendítően széppé e szertartáso­kat, felvetve a gondolatot: nem éppen a népi temetkezési szo­kások erősítésével kellene-e a hiányzó polgári hátteret pótol­ni. A névadókat illetően egyetlen figyelemre méltó megállapítást idézünk: ahhoz, hogy szélesebb körben meggyökerezzen a gon­dolat, múlhatatlanul szükséges a munkahelyi politikai szervek közreműködése, aminek pedig az a haszna is meglenne, hogy a munkahely ily módon maga is hozzájárulna az esemény ün- neoélvessé tételéhez: alkalom­hoz illő helyiség, többes név­adók szervezése, szerény aján­dékozás ... A községekben a tsz-eké. állami gazdaságoké lehet az a szeren, ami városok­ban a vállalatokra, intézmé­nyekre hárul. A házasságkötésekhez vala­mennyi városunk rendelkezik reprezentatív házasságkötő te­remmel, s a nagyközségi, községi tanácsok 84 szá­zalékánál is van ízlésesen berendezett terem. Mind­ehhez többnyire tartalmas szolgáltatások is járulnak. A legfőbb gondot az ütemezés okozza. A városokban — főleg Pécsett — a házasulandók a hétvégekhez ragaszkodnak. Az emiatt jelentkező zsúfoltságot tetézi, hogy a megyeszékhelyen egyre több vidéki házasulandó­val is kell számolni. Ez a von­zás azzal jár, hogy egy-egy eseményre mind rövidebb idő jut, a fiatalok számára emlé­kezetesnek Ígérkező aktus sokat veszít az ünnepélyességéből. A temetkezéseket illetően nem árt tudni, hogy a megye 158 községében van ravatalozó (144 állami és 14 felekezeti), továbbá hogy a 495 temető kö­zül mindössze 7 van a Baranya megyei Temetkezési Vállalat kezelésében, 212-t a tanácsok kezelnek, 276-ot pedig a fele­kezetek gondoznak. Ezek a szá­mok sokat megmagyaráznak abból, hogy miért csak 3 szá­zalék ... A községek jelentős részében - főként amelyekben nincs tanács — magát az el- hantolást is a hozzátartozók végzik, s ez sem népszerűsíti a polgári temetés intézményét. De van az ünnepélyességnek olyan anyagi vonzata is, hogy a városokban működő szervező irodák ugyan felkérésre szer­veznek a községekben is teme­tést, de a közreműködők (ze­nekar, kórus) kiszállításáról a megrendelőnek kell gondos­kodnia. A polgári temetések­hez egyébként 120 díjazott szónokot alkalmaznak az iro­dák. Sokat jelent az események ünnepélyessége szempontjából az anyakönyvvezető alkalmas­sága. Nekik a szertartásokon való közreműködés mellett hi­vatali-hatósági ügyeket is kell intézniük, ezért nem sok idejük jut a társadalmi szertartásra való felkészülésre, a személy­hez szóló beszéd elkészítésére. Ez akkor különösen kirívó és ünneprontó, ha a beszédkész­ség hiánya és a külső megje­lenés esetleges fogyatékossága is hozzájárul. Megállapították: ezek a jegyek a szertartások ünnepélyességének a hatását mérséklik. Ezen pedig úgy le­hetne segíteni, ha az anya­könyvvezető alkalmazásánál ezt a fontos társadalmi szereplésre való alkalmasságot is figyelem­be vennék. lavítani a feltételeket Mit lehet tenni az előbbre- lépés érdekében? Mindenek­előtt a szervező irodák műkö­dési körét kellene kiterjeszteni Mohácson, Komlón és Szigetvá- rott is az egész járásra, amint az Siklóson is és Pécsett a városkörnyék esetében van. Ja­vítani kell a községekben az el­temettetés feltételeit, ezt pedig úgy lehet, ha a megye e célra fordítható pénzalapját - 1979- ig ez évente 720 000 forint volt, azóta 360 000 — nagyrészt e feltételrendszer — nem javítá­sára, hanem — megteremtésére fordítják. Nem utolsósorban in-’ dokolt a szervező irodák, vala­mint a városi művelődési köz­pontok és községi házak kap­csolati rendszerének fejleszté­se a társadalmi szertartásokon való közreműködés érdekében. A helyi népszokások, a nemze­tiségi folklór megjelenítése ugyanis jelentősen gazdagíthat­ná a szertartásokat. H. I. — Bezártunk — mondta Ol­mann János —, mert mindenki kivette a szabadságát és így is csak a meghívások felének te­hettünk eleget. A német nyelv- területről ittjárt vendégek ugyanis annyifelé hívtak ben­nünket, hogy az már nem fért volna bele a szabadságba. Vé­gül is helyetteseimmel, csalá­dostul elmentünk Ausztriába és az NSZK-ba kirándulni, pihen­ni és tapasztalatokat gyűjteni. Láttuk az Oktober Fest nevű nagy sörünnepséget, megnéz­tük Bécs, München, Mannheim, Heidelberg, Speyer vendéglá­tóiparát. Jólesett, amikor el­mentünk egy szórakozóhelyre, s egymástól függetlenül öt asz­taltól köszöntek vagy németül, vagy magyarul, hogy „Jó es­tét, Olmann úr!". Mind idei harkányi vendégeink voltak. Emellett sok újabb ismeret­séget is kötöttem a szakmá­ban. összehasonlítottunk: pél­dául az árakat. Ott átlagos helyen, átlagáron 10—20 márka - 160—340 forint — között van az az étel, ami itt, a mi üzle­tünkben 40—50 forint. Ez a bérkülönbözet ellenére is olcsó, és idegenforgalmi vonzerőn­ket igazolja.- Vásároltunk is az üzlet ré­szére. Ha ugyanis a technikai feltételeket növelem, akkor jö­vő nyárra a harmadosztályról másodosztályra emelem az üz­letet, ha másért nem, akkor a vendégek szűrése végett. Nyáron ugyanis délután 3-6 között bezártunk, mert nem bír­tuk a munkát: takarítani, utánpótlást főzni kellett. Hiszen nyáron tömegűje vannak itt. A délutáni zárvatartás közeledté­vel néha 80 ember állt sort, hogy asztalt kapjon, amikor kinyitunk. De télen ismét harmadosztá­lyú áron adunk majd mindent. Tehát az alapelv változatlanul a rugalmasság. Az épület öreg. Tataroztuk az utcai részt és kisebb át­építés is volt. Aztán a padlót márványozzuk. Kintről modern evőeszközöket, kisebb értékű, de igen hasznos konyhatech­nikai felszerelést és egy 4 má­zsás teherutánfutól hoztunk. Utóbbi igen fontos, hiszen a szállítási rendszer szeszélyeitől így eléggé mentesek leszünk — Az árubeszerzés? — Most is, mint a nyáron, mindent megszereztünk, amire szükség volt. Olcsó árral fogadjuk a vendéget, s azt hiszem: jó mi­nőségű étel I e I - i ta Hal. Harmad- osztályú árainkkal, ami télen a jövőben is megmarad, fogad­juk a fejenként 40 forintos ki­rándulócsoportot is, amit más üzlet már nehezen tehet meg. November 13-án lefoglalták az utolsó szabad asztalt is szil­veszterre, s ez, azt hiszem, re­kordidő. Az üzletek bérbeadá­sának egyik újdonsága volt, hogy a bérbe vevő saját kertjé­nek termékét is árusíthatja. December végén saját házi körtepálinkát árusítunk minő­ségvizsgálat után. Egy bormin­tánk is van Pesten, termelői oportó, s várjuk a Borminőseg- vizsgáló Intézet engedélyét — Bér- és létszámgazdálko­dásunk sem okozott gondol, mindent arányosan, rendben kifizettünk, a közterheket is, az üzlet bérét is beleértve. Az üz­let alkalmazottai a béren fe­lül munkájukhoz igazodó nagy különbségekkel, de olyan ösz- szegű részesedést kaptak, hogy az erős nyári munka ellenére mindenki elégedett, és maradt a jövő évre is. A nyári és a téli jövedelmük igy azonossá vált, pedig télen nem olyan nagy a munkatempó. Bár erte télen is telt házunk van. — A német, pontosabbon a sváb jelleget fenntartjuk, télen csökkentett létszámmal, de vál­tozatlanul van sramlizene. A berendezés sajátosságára is ügyelünk, például az NSZK-ból hoztam az asztalokra gyertya­tartókat, hangulatos gyertya­fény végett. Télen szünnapunk sem lesz, arra csak nyáron volt szükség, a hatnapos igen fe­szített munka miatt. Munkatár­saimat télen is alkalmazom. Most télen 60, nyáron 250 he­lyünk van. S ezt ötvennel bő­vítjük. Hiszen nyáron naponta száz vendégem ment el, inert nem fért be. Nos, így „ment tönkre" a harkányi Fasor-Gasthof.-y-s

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents