Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)
1981-11-24 / 322. szám
1981. november 24., kedd Dunántúli napló 3 Mindszenl- godisa a szanálás «tán Fejlesztik a bedolgozó rendszert Deák Károlyné, a MŰTEX és a Chinoin részére készíti a műanyag zsákokat Üzemi a tsz-ekben Hazánkban az elmúlt öt évben megháromszorozódott a mezőgazdasági termelőszövetkezetek üzemi konyháinak a száma. Jelenleg 260 közös gazdaságban a központi konyha látja el a tagokat és az alkalmazottakat meleg étellel, nem egy helyen az ebéd mellett vacsorával is. A szövetkezetekben egyelőre még kis számban, de működnek már büfék is Szám szerint 30 helyen kiskereskedelmi vállalatok tartanak fenn kitelepített boltokat, ugyanúgy, mint az ipari nagyvállalatoknál. A termelőszövetkezeti vendéglátás egyik sajátossága, hogy több száz gépjárművel szállítják az ebédet a telephelyről távolabb eső munkahelyekre, például a betakarítás színhelyére. Ezek a szállítások jelentősen megdrágítják az üzemi étkeztetést, a termelőszövetkezeteknek esetenként többet kell költeniük a szállításra, mint amennyit az étel készítésére fordítanak. Műanyagfeldolgozó üzemet avatnak ezekben a napokban Mindszentgodisán. Nem lesz szalagátvágó ünnepség, hisz csak egy kis épületről van szó, amit saját rezsiben, átalakítással készít el a tsz brigádja. Itt fogják több színre festeni, stan- colni azokat a reklám vagy kereskedelmi célra gyártott nylon- tasakokat, csomagolófóliákat, amelyek a házaknál készülnek. A kis üzem újabb 4—5 tsz-tag- nak, főleg gyesen levő fiatal- asszonynak ad munkát, mert az év elején beindult műanyagfel. dolgozó a házaknál „üzemel”, a bakócai, godisai, kisbeszter- cei, gyümölcsényi, de legfőképp mégis mindszentgodisai családoknál. A műanyagüzem dolgozói — bedolgozók. Szeptember elejéig 18, saját műhelyben gyártott fóliaragasztó gépet helyezett ki a házakhoz az Ady Endre Termelőszövetkezet Újabb gépek készítésével és kihelyezésével az év végéig már harmincra gyarapodik a bedolgozók száma. Asszonyok, a termelőszövetkezet tagjai, akik eddig nem kaptak folyamatosan munkát, most otthon a házi munka és a gyermekek ellátása mellett reklámtasakokat, zsákokat, csomagolófóliákat gyártanak. Napi 4 órás munkával darabbérben megkeresik a 2000—2200 forintot havi átlagban. A műanyagüzem vezetője, Tolnai József üzemmérnök régebben a Tiszai Vegyi Kombinátban dolgozott. Onnan hozta Baranyába szakértelmét és a jó kapcsolatait a gyárral. A TVK-tól beszerzett polietilén granulátumból gyártják itt a különféle fóliacsomagolókat ipari célra, konténer béléseknek, csomagolásra a Győri Keksz- és Ostyagyárnak, reklámtasak céljára a budapesti ZÖLDÉRT-nek. A piac hosszabb távon is biztos, mivel a tsz belépett a Skála COONPENSA export társaságba, s így megkezdhetik a korszerűbb papír-polietilén fóliagyártást és forgalmazást, amivel olasz importot helyettesítenek. Az átlag 6,6 aranykoronás földeken gazdálkodó, 2800 hektáros Ady Endre Tsz-t 1976-ban 12 millió forint deficittel szanálták. A hitel visszafizetéséig — 1990-ig — végeredményben nem gazdálkodhat teljes önállósággal a szövetkezet, mert a hitelezőnek, a támogatónak joga és kötelessége odafigyelni, mire fordítja pénzeszközeit a gazdaság. Fő profiljuk (az ún. Dália-program) a húsmarhatartás eddig nem hozott sok nyereséget. Tavaly nullára futott ki. Az új ösztönzők már kedvezőbbek lesznek. Ugyanakkor a melléküzem azonnal pénzt hozott, szeptember végéig 3,5 milliót. A fóliarészleg éves terve 5,5 millió forint, de 1 millióval túlteljesítik és 12 százalék tiszta nyereséget érnek el rajta. Kovács Gyula tsz-elnök a szanálás után került a szövetkezet élére. Fiatal, energikus szakembergárdát gyűjtött maga köré, akik akarnak és tudnak is dolgozni, dolgoztatni. A szanálást követő évben még nem volt nyereségük, 1978-ban és 1979-ben is csak 60 000 forint, de 1980-ban már 1 millió 276 000 forint nyereséggel zár- tck, és 1981-re 2,3 milliót terveznek. A termelési értékük az 1978 évi 27,7 millióról 1980-ra 32,7 millióra emelkedett, az összes árbevétel pedig 32,8-ről 40,2 millióra. — A melléküzem több gondunkat oldja meg. Egyrészt munkát, jobb megélhetést nyújt a tagoknak, több pénzbevételhez juttatja a tsz-t. Tiszta nyeresége és a bedolgozó jellege folytán mintegy teherhordó szerepet tölt be az általános költségeknél. Az a célunk, hogy minél nagyobb mértékben bővítsük, fejlesszük ezt a tevékenységet. A szövetkezet elnöke e szavakkal fogalmazta meg a dolog lényegét. Kár —■ s most itt tesz- szük szóvá a mindszentgodisai- ak kérésére — hogy a TVK a jó kapcsolat ellenére nagyon szeszélyesen, akadozva szállítja részükre az alapanyagot, mivel 4—5 tonna granulátum egy akkora vegyi óriásnál bizony nem tétel. Ám egy gyenge adottságú kis baranyai hegyvidéki tsz- nél létkérdés ahhoz, hogy ha végre talpra álltak, talpon is maradjanak. — Rné — Kötelező ex Mezőgazdasági pilóták téléi Szakképzettségük: üzemmérnök és repülőgép- vezető Naponta hat órát tartózkodhatnak a levegőben Valahányszor utazásaink közben látunk munkáját végző mezőgazdasági repülőt vagy helikoptert, szinte gyerekként megbámuljuk. Az ügyes manőverezést, az alacsony repülést, amiről tudjuk, hogy nagy szakértelmet kíván, önkéntelenül is megfogalmazódik sokszor a kérdés: kik ezek a pilóták, milyen szakképzettséggel rendelkeznek, milyen a napi munkájuk? Kikből lehetnek a mezőgazdasági repülőgépek vezetői? A Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola repülőgépvezető ágazatára jelentkezhetnek mindazok, akik középiskolát végeztek és akikről a rendkívül szigorú orvosi vizsgálat megállapítja: megfelel! A hároméves főiskolai képzés után a hallgatók mezőgazdasági üzemmérnöki diplomát és mezőgazdasági repülőgépvezető szak- szolgálati engedélyt kapnak. Ezzel a diplomával aztán jelentkezhetnek a MÉM Repülőgépes Szolgálatánál és állást kapnak az országban levő valamelyik állomáson. Sok fiatal számára romantikus foglalkozásnak tűnik. Föld felett röpködve — gondolják — csupaszép és szórakoztató <iz éiet. A valóság pedig: kemény, az embert fizikailag, idegileg igénybevevő munka. A mező- gazdasági munkák trágyázási vagy növényvédelmi csúcsidő- szakában sokszor hajnali 3-tól este 9-ig dolgoznak. Igaz, ezt az időt pihenők szakítják meg, Másféle munkára még alkalmas Ki tudja, hány helyen van kiselejtezett, vagy javíthatatlan gép, amelyről azt hiszik, hogy a munkára végleg alkalmatlan, sőt a MÉH-nek sem adják át? Vannak kallódó gépek, berendezések, amelyekről kiderül, hogy másutt, más feladatkörben még kihasználhatóak. Ezt a lehetőséget aknázzák ki a Mecseki Szénbányák Vállalat külfejtési üzemében és vagy eladják, vagy bérbe adják a náluk már használatra alkalmatlan gépeket. Például a siklósi kőbánya a külfejtési üzemtől vásárolt egy régi tiÁrkot ás a kiöregedett bányagép pusú kotrót. A géphasznosításban a Pécsi Vízmű Vállalattal a leggyümölcsözőbb a kapcsolat több mint fél évtizede, ami elsősorban a bányásztelepülések vízellátásának a javításában mutatkozik meg. A korábbi alkalmi munkakapcsolatok tavaly óta rendszeressé váltak. Elsőként Bán József, a külfejtés kotrómestere ment el gépével együtt bérmunkát végezni a vízműnek Vasason, és tavaly ősztől részt vett a Duna II. vízvezeték „mellékágának" a fektetésében. Ez évtől Hotekker József külfejtési kotrómester váltotta fel őt, aki bérmunkában Bakonyán és Kővágótöttösön vízvezetéket fektet a tortyogói vízadótól kiindulva. A két községet a pécsi vízműrendszerre kötik. A bakonyaiak már egészséges ivóvizet kapnak, míg a töttösi fogyasztókat decembertől kapcsolják be a pécsi vízrendszerbe. Ö is a több mint félmilliós értékű árokásó szereléssel is ellátott kotrógépével állt munkába, mivel a vízműnél nincs ilyen képzettségű szakember, illetve a vízműves árokásó berendezések alacsony teljesítményűek. A nyolcéves kotró a külfejtésben örökké meghibásodott, többet állt, mint dolgozott és legfeljebb kisegítő részfeladatokat teljesítettek vele. A vízmű bérletében viszont a két község határában egy műszakban 300 méter árkot ásott ki, majd temetett be. A sziklás terepen naponta 20— 30 métert haladt előre. Hofekker József elmondta, hogy 1—2 hét alatt kitűnő munkaközösséget alkottak a 8-10 fős csőfektető brigáddal. Jövőre is igényt tart a bányász bérgépekre a vízmű, ugyanis a Ivov-kertvárosi tározótól Szalántáig kell lefektetni a vízvezetéket. CS. J. mert előírás, hogy egy nap alatt a pilóta hat óránál többet nem tartózkodhat a levegőben. Előírás az is, hogy ál- lig begombolt, lángálló ruhát kell hordani és ezt a szabályt kánikulában is be kell (kellene!) tartani. A vezetőfülke nyáron néha 40—50 fokra is felmelegszik. Az sem mindegy, hogy ezek a pilóták vegyszerekkel, sok esetben rendkívül veszélyes mérgekkel dolgoznak. Évente kétszer esnek ót szigorú orvosi vizsgálaton — a legkisebb rendellenesség esetén eltiltják őket a repüléstől — és minden évben vizsgázniuk kell repüléstechnikából. Baranyában összesen négy helikopter és négy repülőgép dolgozik különböző gazdaságokban. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinátnak Sátorhelyen van a repülőállomása. A géppark, amit a repülőgépes szolgálattól bérelnek, mindössze egy helikopterből és egy nem éppen korszerű Z—13-as repülőgépből áll. A pilóták számára a tél oz „uborkaszezon”, ilyenkor töltik évi szabadságukat és a kötelezően előírt regeneráló üdülésüket Hajdúszoboszlón. A helikopter október végén befejezte évi munkáját és téli pihenőre vonult a dunaújvárosi központba. A repülőgép decemberben még elvégzi a mezei pocok elleni védekezést, aztán végképp elbúcsúzik a bólyi kombináttól, januártól eqy nagyobb teljesítményű, PZL M—18-as típusú, új gép váltja fel. Végül néhány adat: a bó- lyiak repülőgépe ebben az évben 366 órát repült és 35 360 hektáron szórt ki műtrágyát vagy növényvédőszert, a helikopter az elmúlt évben 301 órát volt levegőben. A két gép munkavégzéséért a kombinát évente minteay tízmillió forintot fizet a MÉM Repülőgépes Szolgálatának. S. Zs. Szerszámpazarlók Egyik szerszámgyárunk műszaki igazgatóhelyettese a közelmúltban azt mondta, hogy hazánkban a szer- számfelhasznólás általában kétszer-háromszor nagyobb, mint az iparilag fejlett államokban. Ennek oka szerinte az, hogy a szerszámokat nem rendeltetésüknek megfelelően használják, s így ez óhatatlanul idő- és anyagpazarláshoz vezet. E megállapítás nem hagyott nyugodni és a közeli építkezéseken dolgozó szakmunkásokat is megkérdeztem, mi a véleményük a szerszámokról. Elmondták, hogy a betont gyakran normál fúróval kell „megtámadni”, ami nemcsak gyors elhasználódásához vezet, hanem a munka elvégzését is nehézzé teszi, s az időráfordítás is sokszorosa annak, mintha keménylap- kás fúróval végeznék el a műveletet. Az adott üzem anyagraktárosát arról faggattam, hogy miért nem ad keménylapkás fúrót a szakmunkásoknak. A válasz: mert nincs raktáron, a vállalat nem tudott ilyen fúrót olyan méretekben beszerezni, mint amilyet a dolgozók igényeltek. A gyártó céghez fordultam információért, hogy valóban nincs kellő kínálat e szerszámból? Hosszú magyarázatuk végeredménye, hogy a hiány valóban időről időre előállhat ilyen szerszámból. Milyen a szerszámok minősége? A munkások válasza elég tömören hangzott: gyenge. A gyártó cégnél azt magyarázták, hogy a hagyományos szerszámaink minősége „normális" és megfelel a hazai felhasználás feltételeinek. (Ez a válasz a minőségről alkotott munkásvéleményt támasztja alá és szintén a túlzott szerszámfogyasztás forrása.) A szerszámgyártó vállalat a modern, nagy pontosságú és jól exportálható szerszámok fejlesztésére összpontosítja energiáit, a hagyományos szerszámok minőségének javításában nem érdekelt, mert elsősorban az exportígéretek alapján tud hitelhez jutni, fejleszteni. A vállalati készletgazdálkodással foglalkozók elmondták, hogy korábban a szerszámigényt „vastagon" vették számításba, és így az ellátás zökkenőit részben ki tudták küszöbölni. Ezt a lehetőséget a megszigorodott készletgazdálkodási szabályok „megölik”. Ilyen körülmények között az olcsóbb szerszám beszerzését szorgalmazzák, mert így a készletérték kisebb, s hogy az végül is többletköltséget okoz a népgazdaságnak, az a vállalatot e pillanatban nem érdekli. A szerszámraktárban elmondták, hogy bizonyos szempontból nincs is szükség jó minőségű szerszámokra, mert a dolgozók úgy is „hazavágják" azokat. Nagyon érdekelt, hogy mit ért a raktáros a „hazavágják" kifejezésen. Elmondta, hogy a szakmunkások nem gondozzák a szerszámokat, és így az elhasználódás gyors ütemű. Gyakran elhagyják a szerszámokat, s előfordul az is, hogy azok az otthoni műhelyekbe vándorolnak. Az okok többnyire mindenki áilal ismertek, sokak számára talán közhelynek tűnnek. Ennek ellenére ezek a problémák évről évre magasabb szinten újratermelődnek, s megkérdőjelezik a vállalatok által kidolgozott takarékossági programok komolyságát. W. I.
