Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)

1981-11-23 / 321. szám

Szekszárdik tíz színháza van A legeredményesebb színházpolitika Évi 30 bemutató Szekszórdnak nincs színháza, mégis az ország egyik leggaz­dagabb színházkultúráját alakí­totta ki. Ezt a kultúrát évadon­ként átlagosan 30 bemutató fémjelzi, legalább kétszer- annyi, mint amennyi a saját társulaté városokban színpadra kerül. Válogatott előadások bemutatóit, hiszen fél ország színházainak legjobb produk­cióit láthatják a város és a kör­nyék lakói. Hogyan született Szekszárdon ez a kultúrpolitikai siker? Tizenkét éve, hogy felépült a nagy, szép Babits Mihály megyei Művelődési Központ, benne — sok egyéb közműve­lődési lehetőség mellett — szín­ház is. Öltözőkkel, korszerű színpaddal, zenekari árokkal, 660 főnyi nézőtérrel. Színház­társulatot mégsem szerveztek, e helyett öt színházat: Kaposvár, Kecskemét, Pécs, Szeged és Veszprém társulatát látogatták és a legjobb előadásokat vet­ték meg. Az öt színház-általá­ban arányosan szerepelt Szek­szárdon. Kivéve a pécsit, hi­szen ennek földrajzi közelsé­ge miatt olcsóbb előadásokat szerezhettek a Mecsek aljáról. Ez a színházszervezés be­vált. A város évadonként 70— 72 előadást lát, többnyire te­hát az egyes vendégszínházak legjobb produkcióit. Így októ­bertől májusig hetenként há­rom-négy színházi előadás van, ez azonban telt házas. Szek­szárdon nem nagyon ismerik a „fantomnéző'’ fogalmát, vagyis azt a helyzetet, amikor egy- egy vállalat megveszi a jegyet a kulturális alapból, de a né­zőtér üresen ásít, avagy felé­ben csak elképzelt „fantom”- nézők ülnek. A közönség ál­talában 95—100 százalékban megköti a színházat. Egybevet­ve önálló társulatok kiadásá­val, gazdaságilag is korszerű ez a színházszervezés, hiszen olcsón és rangos előadásokat eredményez. Egy-egy önálló társulattal rendelkező színház évi költségvetése 20—30 millió forint között van, s ezért a sa­ját városban 150—200 előadást produkálnak, országos átlag­ban. De ebben csak 8-15 a bemutatók száma. Szekszárdon az évadonként 70—72 telt há­zas előadás költsége — közte 30 premier —, nem éri el az évi hárommillió forintot. Ezért további öt színház be­vonásával válik Szekszárd az ország leggazdaságosabb, még­is legszínvonalasabb színház­kultúráját megvalósító várossá. Földessy Dénes Hírünkkel — a világban Földes Andor - Pécsett Vasárnap délelőtt 11 óra a Liszt-teremben. Beethoven- estre készül a Pécsi Filhar­monikus Zenekar, a zongorá­nál; illetve a pódiumon a Zürichben élő világhírű mű­vész, Földes Andor irányítá­sával, aki immár több mint 40 éve járja a világot, hogy elsősorban Bartók és Beetho­ven műveinek előadásával di­rigensként és zongoristaként egyaránt örömet okozzon az embereknek. Dohnányi nö­vendékeként végzett Buda­pesten, Fischer Annie-vaI egy évfolyamban. Akkor őket em­legették a húszévesek legna­gyobb ígéreteként. Mindket­ten világklasszisok lettek, Föl­des Andor karmesterként is. A próba szünetében sikerül néhány szót váltanunk. Földes Andor 1939-ben USA-beli szerződéssel indul el a világhírnév útján. New- Yorkban telepszik le. „Nem akartam Horthy katonája len­ni ...” — mondja enyhe ma- líciával, s rögvest azt is meg­tudom, mit jelentett s mit je­lent számára az, amit akkor elvesztett, ha meg is nyer­te cserében a világ aligha­nem valamennyi nagyvárosát. „Mindig csodálatos érzés visz- szatérni a hazámba” — han­goztatja őszinte hittel azt, ami 1948 óta 2—3 évenként jut osztályrészéül. S ami köz­ben történt s történik? Per­ceink vannak csupán, így jó­szerével címszavakban mű­vek, nyugati város- és konti­nensnevek röppennek fel, s mindegyikhez valami fontos fű­ződik. 1957-től Saarbrücken- ben Walter Gieseking utóda­ként zongora mesteriskolát irányít 1965-ig. Számos fran­cia, német, török, új-zélapdi, magyar, svájci és még ki tudná elsorolni hányféle nem­zetiségű tehetséges fiatalt indított el a világ pódiumai felé. Raiko Matsuzaki (Ja­pán) néhány éve Liszt-ver­seny győztese lett Budapes­ten. 1961 óta Svájcban él, jelenleg 67 éves (hatvannak se nézhetnénk), s fáradhatat­lan előadóként vagy a mű­vek előkészítésében, a próbák művészi és emberi atmoszfé­rájának megteremtésében — amiről tegnap délelőtt ma­gam is meggyőződhettem. Több nemzetközi kitüntetés birtokosa, de legbüszkébb a Munka Érdemrend arany fo­kozatára, amit 1979-ben ka­pott meg államunktól. Most majd Londonba utazik, ahol két Bartók-estet ad: beszél róla s előadását zongorával és lemezrészletekkel illuszt­rálja. Majd J. Menuhinnal és Végh Sándorral hármasban egy Bartók-szimpozionon ad­nak elő november 30-án. De­cemberben a BBC egy 45 perces műsort vesz fel tőle Kodály zongoraműveiből, a Kodály-év jegyében, amit már eddig 8—10 nagy nyu­gati rádióállomás megvásá­rolt. Innen majd ismét to­vább indul. Hírünkkel — a világba. W, E. Pécsi keramikus kiállítása Nagykanizsán furti Művészeti Vasáron szere­peltek. Májusban bemutatkozott a budapesti Zichy-kastélyban ren­dezett iparművészeti vásáron — itt ismerte meg agyagfiguráit Karmazsinné Nagy Zsuzsa, a nagykanizsai magángaléria tu­lajdonosa. Neki köszönhető, hogy a nagykanizsai Helyőrsé­gi Művelődési Otthon novem­ber T9—25-ig, naponta 10—19 óráia megrendezte Baksa Gyön-/ gyi keramikus kiállítását. Itt a nagyközönség a legújabb mun­káit — a lakást díszítő és ugyan­okkor funkcionáló fali- és asz­tali lámpáit, padlóvázáit, nagy­méretű virágtartóit, figurális ét­készleteit, hamutálait, figurás ceruza- és radírtartóit, valamint a családot ábrázoló mázas fi­guráit, — tekintheti meg. A kiálítás érdekessége, hogy a nézőknek tetsző tárgyak meg­vásárolhatók. Legközelebb jövő év tavaszán a franciaországbeli Plemet vá­rosban lesz kiállítása — a nagy- kanizsai közönségnek bemuta­tott, új alkotások .kerülnek kül­földre. A. E. ország, NSZK, Párizs, Stock­holm, Moszkva, Tokió közönsége is megnézhette munkáit. Utol­jára alkotásai az őszi Frank­A pécsi és baranyai közönség jól ismeri Baksa Gyöngyi ke­ramikust. Ismerik a hazai és a külföldi kiállításokon: Lengyel­Olasz napok Hajóson Lassan egy éve, hogy Hajó­son a híres borpincék szom­szédságában (az 54-es út men­tén) megnyílt a Cabernet fo­gadó. Az útmenti fogadó sok látogatót csalogat, és öröm, hogy a külföldről érkező ven­dégek tetszését is megnyerte. A mai naptól november 29-ig olasz gasztronómiai napokat rendeznek. A Bologna melletti „Omonimo” étterem szakácsai és vezetői szívesen jönnek Ma­gyarországra, hogy ízelítőt ad­janak az olasz konyha ínycsik­landozó ételeiből. Az ételkülön­legességeket az Olasz Gasztro­nómiai Akadémia által kitünte­tett főszakács, Giuseppe Doni készíti. Az étlapon gazdag vá­laszték, hogy csak néhányat említsünk: „Rossz házasság le­ves”, „Rossz kutya tészta" bo­lognai módra, a húsos ételek közül csábító a borjú szűzérmék sassi módra. A köretek közül a carcioffi szíveket, az édességek gazdag választékából pedig a feffelt ajánlja a főszakács. Remélhetőleg az olasz éte­lek hetével nem zárul le ez a nagyszerű kezdeményezés, és a jövőben a Hosszúhegyi Állami Gazdaság folytatja a nemzet­közileg elismert konyhák művé­szetének bemutatását a hajósi Cabernet fogadóban. Vukováry Bea Bordán Irén az US A-ban Nem kapott itthon szerepeket Bordán Irénnel szeretnék be­szélni.-— Irén Amerikában van, és csak a nyáron jön haza! (gy kezdődött a beszélgeté­sünk Irén húgával, Zsófival, a színésznő volt — alig 30 négy­zetméternyi — garzon lakásá­ban. Az az érzésem, Irénnel beszélek, olyan nagy a hason­lóság. Irénről és a kübekházi gyermekévekről beszélgetünk. Mindketten itt. nőttek fel, eb­ben a határmenti, Bács-Kiskun megyei faluban. — Anyám szerint Irén már pici gyermekkorától színésznő­nek készült. Lehet, hogy azért, mert a szüléink gyakran jártak színházba, s ilyenkor, mivel nem volt kire hagyni minket; ma­gukkal vittek bennünket a szín­házba ... — neveti el magát. Épp ezért nem volt meglepe­tés, amikor érettségi után a Színház- és Filmművészeti Fő­iskolára jelentkezett a nagyob­bik lányuk. Eleinte fenntartá­saik voltak e szakma iránt, ké­sőbb mégis örültek karrierjé­nek. A karrier azonban nem egészen úgy alakult, ahogyan azt a frissen végzett színésznő elképzelte. A főiskola után ugyan az ország első színháza, a nemzeti szerződtette, szerepe­ket azonban nemigen kapott. A következő esztendőben pedig a nagy változásoknál, nem hosz- szabbitották meg a szerződé­sét. .. A filmgyár foglalkoztatta. Ő lett a magyar filmek ügyeletes szépsége, üdvöskéje, grófkisasz- szonya, szépasszonya . .. — Nagyon fájt Irénnek, hogy nem kapott szerepeket a szín­házban. Ez óriási törést oko­zott benne! Pedig jól játszott. Olyan tehetséges volt. Amikor beugrott a „Csongor és Tündé­be", nagy sikere volt. Akkor nagyon boldog volt. . . — A filmezést nem szerette? — Szerette a filmgyárat, de ott is mindig várt valamire, eqy nagy, nagy feladatra... De hiába. Ezért is ment el. Gábor, s közte már öt éve dúlt a sze­relem, de a közelmúltban azt mondta: „Ezért a pályáért, eze­kért a szerepekért nem érde­mes feláldozni a magánélete­met ...” Férjhezment egy ma­gyar származású amerikai fiú­hoz?. Most New Yorkban él . . . — A lérje filmes? — Nem. Étteremtulajdonos. Egy francia étteremé. — Tavasszal visszajön? — Csak látogatóba. Mert most gyes-en lesz három évig, de lehet, hogy tovább, mert legalább két gyereket szeret­ne. Mi nagyon jó testvérek vol­tunk. Mindig segítettünk egy­másnak, tudtuk, ha másra nem, egymásra mindig számíthatunk! Évekig együtt albérleteztünk Bu­dapesten . . . — És később mi lesz? — Azt még ő sem tudja pon­tosan, de az biztos, hogy csak olyan szerepeket fog elvállalni, amelyek igazán tetszenek ne­ki. . . Pálfi Diana Pályázatot hirdetünk műszaki fejlesztő és műszaki ellenőr munkakör betöltésére: építész és erősáramú villamos egyetemi vagy főiskolai végzettséggel. A munkakör betöltéséhez 5 éves tervezői, illetve kivitelezői gyakorlat szükséges. Pályázatokat részletes önéletrajzzal a B. M. ALLATFORGALMI ÉS HÚSIPARI VALLALAT (Pécs, Bolgár Néphadsereg útja 37.), személyzeti és oktatási osztályára kérjük benyújtani. Profi énekes, A zenének az a kincses­tára, amelyhez manapság élő előadásban, rádió­közvetítés és lemezfelvétel for­májában hozzájutunk, meggyő­ző tanúja o zene megdöbben­tő népszerűségének. Mindez csak erősíti azt a megállapí­tást, hogy a zene nem ismer ha­tárokat. S, hogy mennyire nem: bizonyította az a könnyűzenei hangverseny is, ami november 14-én, este zojlott le a Pécs városi Sportcsarnokban, a Na- rodne Novine, szerb-horvát- szlovén nyelvű hetilap estjének második részében. Predrag Zsiv- kovity-Tozovác énekes megjele­nésekor a csarnok épségéért kellett aggódniuk a rendezők­nek. Ez bizony a rádiónak, és a déli országrészünkbe átke­rült lemezek sokaságának volt köszönhető. — Az év elején a budapesti profi életformában TfíZOlfnC Repertoárjában több mint ötszáz dallam Hiltonban megtartott délszláv- bál után élelemben most va­gyok előadóként először Ma­gyarországon. A bemutatkozá­som nem sikerült valami fénye­sen, ám ez a mai este kárpótolt mindenért. — nyilatkozta az énekművész Mohácson, ahol a késő éjszakába nyúló vacsorán o délszláv klub látta vendégül a belgrádi művészeket. Hatvan percig tartotta ámu­latban a pécsi sportcsarnokban Tótszerdahelytől Goráig, Szent­endrétől Mohácsig élő délszláv nemzetiségű közönséget. A ju­goszláviai előadókra jellemző népi melódiákból összeállított színes műsorával, a hazai elő­adóinktól csak ritkán látható mozgáskultúrájával, kifogyha­tatlannak tűnő ötleteivel, a pil­lanatnyi helyzetkomikumokat felhasználó humorával lebilin­cselte, magával ragadta, meg­énekeltette a két és fél ezer né­zőt. — Boszniában, a Sarajevo melletti llidzse-fürdőn nyertem 1965-ben egy dalfesztivált, az jelentette számomra a „leiga­zolást" a profik világába. Ad­dig is sokat kellett dolgoznom, utána még többet. Nálunk na­gyon szeretik a dalokat, de aki versenyben kíván maradni, an­nak folyamatosan „edzésben" kell lennie. Nem elég, ha — mint nekem is — több mint 500 dalból álló repertoárja van. Nem elég ha hosszú — négy-öt órás — hangpróbákon csiszo­lom hangszálaimat, de fiziká­lisán, kondícióban sem adhat­juk alább . . . — Nem vagyok Lennon, Ce- lentano, Sinatra és Little Richard sem, az én világom a balkáni dallamokban van. A zenészek már állnak, vár­ják. Látszik arcán, hogy leg- belül birkózik magával. Végüt mégis legyűr egy túrós rétest... Kapu László

Next

/
Thumbnails
Contents