Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)

1981-11-19 / 317. szám

1981. november 19., csütörtök Dunántúlt napló 3 Egyensúly eltolódás Több Intézmény összefogásával Hová kerül a szellemi tehetség? Vannak divatos és érdeklődést vesztett főiskolai és egyetemi karok Idén, tanévkezdés előtt pót­felvételit hirdettek néhány ha­zai mérnöki karon. Ott, ahol az évfolyam indításához nem volt meg a szükséges létszám. A közvéleményt általában azok a felsőoktatási intézmények fog­lalkoztatják, melyekre nehéz bejutni, ez esetben azonban elgondolkodtató a pótfelvéte­lik jelensége. Hogy ilyen esetben hol marad a sokat emlegetett „merítési" lehető­ség, a válogatás előfeltétele, arról jobb nem beszélni. En­nek kapcsán vetődött fel is­mét a kérdés: hová kerül, meg­felelő pályára kerül-e az intel­lektuálisan tehetséges, kreatív fiatal ember? Hová jelentkez­nek a legjobban érettségi­zők? Annyi bizonyos, hogy közü­lük kevesen jelentkeznek műsza­ki vagy például agrár profi­lú főiskolára, egyetemre, ami rendkívül sajnálatos napjaink­ban, amikor égető társadalmi, gazdasági kérdéseket kell meg­oldani, amikor igen keménv nemzetközi versenyben kell helytállnia a népgazdaságnak. Igen bonyolult okai vannak an­nak, hogy állatorvosi, külkeres­kedelmi főiskolára, a bölcsész­karokon a nyelvszakokra miért olyan elsöprő az érdeklődés, és miért csekélyebb például a hazánkban és nemzetközi téren is oly nagy múltra visszatekintő termézettűdományi karok iránt. A keresletben, a pályaválasz­tásban természetesen közreját­szanak az adott szellemi mun­ka társadalmi presztízse, az ott lehetséges alkotómunka keretei és nem utolsósorban a várha­tó anyagi megbecsülés, az egyetem befejezése utáni eg­zisztenciális körülmények. Ha ezen tényezők közül va­lamelyik, vagy netán több tar­tósan hiányzik, akkor tartani kell attól, hogy a tehetséges fiatalok távol maradnak az adott területtől. Különösen elgondol­kodtató, hogy éppen a fiúk megfelelő számú jelentkezését hiányolják az intézmények. Az ő pólyaválasztásukat elemezve nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy fiúk esetében még mindig igen korán, 14 éves kor­ban eldől a pályaválasztás. A család és a tanuló is úgy gon­dolkodik, hogy jó, célszerű, ha a fiúgyerek mielőbb egy jó szakmát szerez, tehát szakkö­zépiskolába vagy szakmunkás- képzőbe iratkozik. A közvetlen érdekre való irányultság, no meg a pályakezdő fiatal értel­miség közismerten nehéz anya­gi és lakáshelyzete arra az ál­lásfoglalásra készteti a csalá­dokat, hogy fiaikat — leendő családfőket — ne inspirálják gimnáziumi, majd egyetemi to­vábbtanulásra. Sajnálatos, hogy ez éppen munkáscsalá- dcknál gyakori, akik nem is­merik belülről az értelmiségi életformát, és akiknek tehet­séges gyerekei közül még min­dig a megfelelőnél kevesebben jutnak tovább. Mondhatjuk azt is, mert tény, hogy vezet ma út értelmiségi pályák felé a munkapad mellől is. Abban vi­szont senki sem kételkedik, hogy a nappali tagozaton el­töltött egyetemi évek szakmai és kulturális feltöltődését sem­mi sem pótolhatja. Ezek az ér­telmiségivé válás igazi iskolái. E korántsem megalapozatlan fenntartások miatt a tehetsé­ges fiúk egy része eleve nem kerül gimnáziumba, pedig a to­vábbtanulásra ma elsősorban ez az intézménytípus készít fel hazánkban. A gimnáziumok ta­nulóinak kétharmad része lány, akik ráadásul ebben az élet­korban iskolai vizsgateljesítmé­nyek dolgában erősebbek a fi­úknál, akik később zárkóznak fel hozzájuk, nagyobb az esé­lyük tehát a továbbtanulásra. Ez az esély az egyetemek, fő­iskolák és az értelmiségi pá­lyák számarányaiban is meg­mutatkozik. Mi sem áll távolabb e sorok írójától, mint hogy a lányokat akarná távol tartani értelmisé­gi foglalkozásoktól. Mindössze néhány aránytalanságra kell odafigyelnie nemcsak oktatási intézményeknek, hanem még a népgazdaság különböző szfé­ráinak is. Sokat hallani értel­miségi pályák elnőiesedéséről, Gmi azért kedvezőtlen, amiért minden egyoldalúság. Az ország, a népgazdaság számára az a fontos, hogy a szellemi tehetség is eljuthas­son az egyetemig, és aztán alkotó tagja legyen a társada­lomnak. Egyes területeken, adott esetben a műszaki pályá­kon az élet kell hogy meg­hozza majd azokat a változ­tatásokat, melyekkel ismét oda lehet vonzani a jó képességű fiatalokat. Jó lenne, ha az ok­tatásügy, és ezen belül a felső- oktatás közelgő reformja is fi­gyelne majd az ilyenfajta egyensúly eltolódásokra. Gállos Orsolya „Nyitott iskola" Kertvárosban Szakköröket, kirándulásokat terveznek Közművelődési „alközpont” lesz a Berek utcai iskola A megyei pedagógia múltját kutatják A Pedagógus Szakszer­vezet kezdeményezése alapján a pedagógiai moz­galom ápolására két évti­zeddel ezelőtt az egész or­szág területén emlékszo­bákat hoztak létre. Bara­nya megyében elsősorban az 1919-es Sásdi Direktó­rium működéséről sikerült gazdag gyűjteményt össze­állítani. Ez a kutatómunka adta az ötletet a megyei pedagógus szakszervezet­nek, hogy a megyei műve­lődésügyi osztály támoga­tásával hozzálássanak egy szélesebb, pedagógiai vo­natkozású tárgyi, írásos és egyéb más emlékek gyűj­téséhez, kutatásához. A munkát a Janus Pannonius Múzeum helytörténeti osz­tálya végzi. Az akció irá­nyítója Keszthelyi Károly — a múzeum munkatársa — elmondta, hogy az első legfontosabb tennivaló: felkutatni azt az irodalmat, amely megfejelő útbaigazí­tást ad a gyűjtéshez, és segít a múlt megismerésé­ben. A konkrét gyűjtő­munkát már szeptember­ben elkezdték. Ebben leg­inkább az iskolákra, az egyházi hivatalokra és az idősebb pedagógusokra számítanak. A gyűjtést ne­hezíti, hogy az iskolák kör­zetesítésekor nagyon sok értékes anyag eltűnt, vagy megsemmisült. A gyűjtemén/ kiállítását a múzeum 1983-ra tervezi. Az érdekesebb darabok egy részét azonban Pé­csett, a Nevelők Házában már a következő évtől fo­lyamatosan bemutatják. Ismerős a gond: a pécsi Kertvárosban lakó több tízezer ember ma még alig talál szó­rakozási lehetőséget a lakóte­lepen. Sokat várunk a nevelési központtól, de addig is, amíg ez megkezdi szolgáltatásait, tö­rődni kell a kertvárosiak szelle­mi táplálékával. Ebből indult ki a pécsi Városi Tanács mű­velődési osztálya is, amikor elhatározta, hogy a Berek utcai Általános Iskolában kísérletet kezd a környék kulturális ellá­tásának javítására. A „nyitott iskola" elméleti koncepcióját a Pécsi Tanárképző Főiskola nép­művelés tanszéke dolgozta ki, a konkrét gyakorlati-módszerta­ni segítséget pedig a Doktor Sándor-Zsolnay Művelődési Központ fogja nyújtani.- Az iskola tanári kara ön­ként, szívesen vállalta a közre­működést, ami nem kevés többletmunkát jelent — mondja dr. Komanovics Józsetné, a Be­rek utcai iskola igazgatója. — A célunk tulajdonképpen az, hogy egy teljesen hagyomá­nyos iskola — tehát nem neve­lési központ — kapuit megnyis­suk a gyerekeknek, a közép- korosztálynak és az időseknek. Kísérlet ez annyiban, hogy ki kell próbálnunk a lehetősége­inket, megfelelő tapasztalato­kat kell szereznünk, hiszen ilyenre még' kevés iskola vál­lalkozott. Pedagógusaink rövi- debb-hosszabb ideje készülnek a várható feladatokra, ebben is a főiskola népművelés tan­széke van segítségünkre. A „nyitott iskola" már debü­tált: az öregek számára szer­veztek foglalkozást, amely mó­dot adott az ismerkedésre, a további programok kihirdeté­sére. Azt tervezik, hogy a taní­tás után különböző szakkörök­nek ad majd otthont az iskola. Lesz néprajzi kör, barkácsszak- kör, a visszajáró diákoknak ifi­klub, a jelenlegi tanulóknak tánciskola és táncház, művé­szeti szakkör, ahol nemcsak egy-egv színdarabot tanulnak majd be, hanem légző- és rit­musgyakorlatokat végeznek, be­szédtechnikát tanulnak stb. Lesz szülők akadémiája, amelyre azért is érdemes lesz odafigyelni, mert az első elő­adást november 25-én Ransch- burg Jenő tartja. Ezekre az alkalmakra a szomszédos Ani­kó utcai iskola szülői munka- közösségét is szívesen látják. Minden korosztálynak szervez­ni kívánnak sportdélutánokat, kirándulásokat, színház- és tár­latlátogatásokat. Gondolnak természetesen a szabad szom­batokra és az ünnepnapokra is, amelyekre változatos programot állítanak össze. A kertvárosiaknak érdemes lesz tehát a Berek utcai iskola plakátjait figyelni, hiszen ez az intézmény a Nevelési Központ teljes elkészültéig — s minden bizonnyal azután is — komoly tényező lehet a városrész kul­turális ellátásában. Nevelésről Ötödik osztályos gondok Az első pillanatban úgy tű­nik, hogy nincsen különös probléma, ha gyermekünk ötö­dik osztályos lesz, hiszen ugyanabban az iskolában foly­tatja tovább a munkáját. Még­is a tapasztalat azt mutatja, hogy sok nehézség adódik az ötödikbe kerüléssel, az ötödik osztály a nehezebbek közé tartozik. Két fő oka van ennek: a gyermekek lelki fejlődésében az egyik, a megváltozott okta­tási módban a másik. A 10—11 éves gyermek pszi­chikus fejlődésében egy új sza­kaszba ér, sok minden megvál­tozik benne, ami nehezíti a tanulását. E korra kialakul sokirányú érdeklődése, szinte minden vonzza, ami új, érde­kes, és ez lehetővé teszi a sok­féle szaktárgy tanítását. Viszont nehézséget is jelent, mert ez a sokirányú érdeklődés nem tar­tós, könnyen másik tárgyra, cselekvésre siklik át. Érdeklő­dése összefügg figyelmével, amely szintén nagyon ingado­zó,. és nem mindig a leckére irányul. Sokszor a maga vá­lasztotta könyv, barkácsolás vagy gyűjtőmunka jobban lekö­ti, mint a napi tennivaló. A gondolkodása is sokkal fejlet­tebb mint az előző években. Megérti a nehezebben felfog­ható ismereteket, hajtja a tu­dásvágy, a kíváncsiság, de nem mindig abba az irányba, amerre az iskola szeretné vin­ni. Megnő érzelmeinek hatása cselekvéseire, az örömmel vég­zett munkában jó eredménye­ket ér el. Viszont a nehézsé­gek könnyen letörik, elveszti a fejét, és nincs elég erős aka­rata ezek leküzdéséhez. Jel­lemző vonása az ötödikes ta­nulóknak az önállóságra tö­rekvés, a szülői-nevelői irányi- tással szemben a saját vágyak, elképzelések megvalósítása. Bizonyos dacosság érezhető bennük a felnőttekkel szemben, amely másképp oldható fel, mint eddig, nem utasítással, hanem inkább meggyőzéssel. Új jelenség náluk a másik nem iránt lassan kialakuló ér­deklődés, amely viselkedésük­ben és tanulmányi munkájuk­ban jó vagy rossz hatással egyaránt jelentkezik. A megváltozott oktatási rend sok új nehézséget jelent a gyermeknek. Míg az alsó tago­zatban többnyire egy nevelő vezette őket éveken át, és min­den órán, addig az ötödikben több tanárral kénytelenek megismerkedni. A több tanár nehezen tudja jól megismerni a gyerekeket, nem alkalmazza úgy az egyéni bánásmódot, mint előzőekben, s már ez is jelentős probléma lehet. De az új tantárgyak bevezetése is je­lentős nehézség — a történe­lem, fizika, idegen nyelv —, melyeket másképp tanítanak nekik, és melyeket másképp kell tanulniuk, mint eddig az alsó tagozatban. Miért másként? Mert sokkal több anyagot kell megérteniük és önálló tanulással a tan­könyvből megtanulniuk. Az ön­álló tanulással sok bajuk le­het, különösen, ha nem szok­tak hozzá a könyvből való ta­nuláshoz, ha magolnak. Van­nak nehézségeik a lecke fel­mondásánál, a felelésnél is. Bizonyos félelemmel kezdenek az eddiginél sokkal hosszabb cnyagok felmondásához az is­kolában, s ez a gátlás oda vezet, hogy gyakran nem tud­ják elmondani, pedig otthon valóban tudták. Az értelmes tanulás módjá­nak a kialakítása, a szaktár­gyak elsajátítása, az önálló is­meretszerzés képességének ki- fejlesztése, a gyermeki érdek­lődés sokoldalúbbá fejlesztése terén sokféle módszerrel talál­kozhatunk a gyakorlatban. Az eredményes tanulás alapfelté­tele a megértés, ennek érdeké­ben az új szavak, fogalmak kellő magyarázata, szemlélte­téssel együtt éppúgy alkalma­zott, mint a tanulók, bevonása az új fogalmak kialakításába. Sokféle forrásból — könyv, új­ság, rádió, tv, film — jelentős ismeretekkel rendelkeznek már az alsós gyermekek is, csak néha kevéssé mernek erre épí­teni a nevelők. Az olvasottak­ból, hallottakból a lényeges kiemelése szintén fontos, ezt segítik a közös, majd az ön­álló vázlatalkotósok, az egyes olvasmányok tárgyalása, a fo­galmazások elkészítése során. Az összefoglalásnál és a fele­lésnél már az első osztálytól kezdve a tartalom elmondatá- sa éppúgy általánossá válhat, mint az egyeni megfigyelés az osztályban, sétán, vagy a csa­lódban. A szaktárgyi tanulás előkészítésére szolgálnak azok az eljárások, amelyek az új szavak, fogalmak önálló meg­értésére és használatára szók. tátják rá a tanulókat, a külön­böző lexikonok, szótárak segít­ségével is. A hosszabb leckék — irodalom, történelem, föld­rajz — megtanulását segítik a könyv nélkül megtanult versek, prózai szövegek és a különbö­ző szabályok, összefoglalások — az emlékezet tréningjei. Még nem általános, nem mindenütt eredményes a peda­gógusok fáradozásc. Emiatt egyrészt fokozottabb együttmű­ködésre van szükség az iskola és a család között az ötödikes tanulók nevelésében, másrészt jobban kell segíteniük a szü­lőknek gyermekeik tanulását, mint az előző osztályokban. Dr. Szeléndi Gábor Fúvós­hangverseny Újra a legmagasabbat... Igazuk van azoknak, akik szerint méltatlanul kevés szó esik mostanában a színvorwa- las fúvószenéről. Sokkal jelen­téktelenebb koncertek nagyobb nyilvánosságot kapnak, mint például a kiváló pécsi fúvós zenekarok hangversenyei. Az igazság kedvéért azonban meg kell jegyeznünk, hogy nem is lehet túl gyakran hallani őket, amelyről viszont aligha a mu­zsikusok tehetnek. Sokkal in­kább a szervezők, akik hosz- szú hónapokra megfosztják köztereinket, koncerttermeinket olyan muzsikától, amely sem­mivel sem alacsonyabb rendű más zenei műfajoknál. Termé­szetesen, ha jól csinálják. A Mecseki Szénbányászati Vállalat Koncert Fúvószeneka­ra nagyon szépen muzsikál. Er­ről kedden este győződhettünk meg legutóbb, amikor a pécsi Puskin Művelődési Házban ön­álló hangversenyt adtak a Bar- tók-centenárium tiszteletére. Ezt az alkalmat használták ki ar­ra is, hogy országos minősítést kérjenek, mivel 1978-ban sze­rezték meg a Koncertfúvószene­kar címet, s ennek „garanciális ideje" az idén lejárt. Főként szakembereket és hozzátartozókat lehetett a né­zőtéren látni, de a hangverseny rendezői azokra is gondoltak, akik nem jártasak a koncert­termekben. Nagyon 'hangula­tos volt a kezdés, a Szarvassá változott fiúk mondájának fel­idézése, amelynek végén a szállóigévé vált szavak figyel­meztetnek: Csak tiszta forrás­ból! Az alapításának 60. év­fordulójához közeledő bányász zenekar megfogadta ezt a fi­gyelmeztetést. Erkeltől Liszt Fe­rencen, Kodályon és Bartókon át, Hidas Frigyesig ívelt a re­pertoár, megcsillantva a zene­kar kvalitását a romantikus zenében éppen úgy, mint a kortárs szerzők népzenei ih- letettségű műveiben. Háry Balázs fiatal kora el­lenére érett karnagyokat meg­szégyenítő biztonsággal fogja össze az együttest — mint a zsűri véleményében is elhang­zott - már a próbák kezdeté­től, egészen a bemutatóig. Tiszta, biztos indítások, szép szólók, kiegyenlített szólam­hangzás, a mű szellemét hűen kifejező előadás jellemezte a szénbányász fúvósok szereplé­sét. Nagy öröm ez, mert hosz- szú ideig „másodhegedűsnek" érezhették magukat a város­ban a kiváló MÉV zenekar mö­gött. Egy hajszálnyi különbség mindig volt kettejük között. Ma kétségkívül két egyenrangú, igen magas színvonalon muzsi­káló fúvószenekara van Pécs­nek. A kételkedőket meggyőz­hette a keddi hangverseny, amelynek végén — ezt talán mondani sem kell — a zsűri megerősítette az 1978-ban meg­szerzett, e művészeti ágban a legmagasabbnak számító mi­nősítési fokozatot. Újabb há­rom évre „Koncertfúvószenekar” tehát a szénbányász együttes. Minél gyakrabban szeretnénk találkozni velük a perifériáknál kissé beljebb eső hangverseny­dobogókon is. (havasi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents