Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)

1981-11-18 / 316. szám

1981. november 18., szerda Dunántúli napló 5 Japán pedagógusok baranyai tanulmány­úton A Baranya megyei IBUSZ vendége az a huszonöt japán pedagógus, aki azzal a céllal jött Magyarországra, és első­sorban Baranyába, hogy a ma­gyar oktatásügy helyzetét ta­nulmányozza. Tegnap délelőtt a Kossuth Klubmoziban Bernics Ferenc, a Baranya megyei Ta­nács művelődésügyi osztályve­zetője tájékoztatta japán kol­légáit a megye sajátságairól, valamint az oktatásügy itteni helyzetéről. A japán pedagó­gusküldöttség ezekben a na­pokban felkereste a pécsi Ne­velési Központot, a műszaki képzésről kapott képet a Ziper- novszky Káiroly Szakközépiskolá­ban, Elekes Zsuzsa hangverse­nyében gyönyörködött a szé­kesegyházban. Ma Mohácson tesznek látogatást, ahol fogad­ja őket Fischer János, a Vá­rosi Tanács elnöke, s ahol fel­keresik a mezőgazdasági szak­munkásképzőt, a délszláv nép­rajzi kiállítást és meglátogat­ják Horváth László fazekas­mestert. Érdekes módon állt össze ez a program. Ogura Dzsoen, a japán pedagógus- csoport vezetője, általános is­kolai igazgató elmondta, hogy jelenleg nagy reformok idejét éli a japán iskolarendszer is. Az új bevezetését, akárcsak az iparban, a japán oktatásügy­ben is a külföldi tanulmány­utak előzik meg, melyeken a résztvevők szorgalmasan — vá­rosnéző szabadprogramokról is lemondva — gyűjtik a tapasz­talatokat. Ezeket a tanulmány­útokat egyébként a Ryowa Dia­mond utazási iroda szervezi, és a japán oktatási minisztérium mintegy 30 ilyen, tanárokból, szakfelügyelőkből, iskolaigazga­tókból álló küldöttséget indított el szerte a világba. A magyar oktatásügyről szer­zett benyomásait a csoport ve­zetője így összegezte: — Úgy éreztük, a magyar oktatási mű­helyekben nemcsak a tudás­szint növelésére fektetnek hang­súlyt, hanem igen fontosnak tartják a szellemiség, a nevelt- ségi szint kialakítását is. Mé­lyen megragadott bennünket Pécs kulturális atmoszférája, történelmi levegője — ugyan­akkor pedig az a vállalkozó, kísérletező kedv, amivel pél­dául a Nevelési Központban ta­lálkozhattunk. G O. Szemle a Rét utcától a Garay utcáig Elhagyott henger és aszfaltmaradék O któber derekán kezdődött, s holnap, az Ágoston tér és a Felsövámház utca környékén ér véget az a kam­pány, amelynek során a Pécs városi Tanács tagjai a te­rületi társadalmi szervek vezetőivel és a tanács illetékes szak­embereivel együtt járták be választókerületüket, azt vizsgálva, hogyan lehet csinosabbá, rendezettebbé tenni. Tegnap délelőtt a Köztársa­ság téri iskola előtt gyülekez­tek a soron levő bejárás részt­vevői, s köztük a tanácstagok: dr. Petöházi Szilveszter, dr. Ga- labár Tibor, Szabó Nándor és Kárpáti Ferenc. A választott út­vonal pedig: Rét utca—Kandó Kálmán utca—Kolozsvár utca— József Attila utca—Madách Im­re utca—Garay utca. Ez is úgy kezdődött, mint a megelőző harminc: a tanács­tagok elsorolták, milyen észre­vételeket tettek a legutóbbi be­számolókon a választópolgárok, s ezek közül miben várnak még intézkedést. Ezután jött a hely­színi szemle, ami néhány köz­érdekű gondra irányította a fi­gyelmet. Pl. a városrészre jel­lemző előkertekre. Felvetődött, hogy az állami házakban lakó­kat serkenteni kell a közvetlen környezetük otthonosabbá téte­lére. Ugyanez vonatkozik a két iskolára, a Zrínyire és a Rad­nótira is: miért ne irányíthatná az elvadult park újjávarázsolá­sát a KISZ-szprvezet? A Kolozsvár utcában a jár­dán egy lyukat állunk körül és pillanatok alatt kiderül: sok száz bokarándító párja van en­nek szerte a városban. És az is kiderül, hogy a „Köztiszta" nem elég rugalmas: ha még egy vödörnyi aszfaltot kellene lebo­rítani a megréndelttől öt mé­terre levő lyukba, már nem te­szi. Talán nem fizetné ki a vá­ros? Ki tudja... Az egyik tíz­emeletes előtt időtlen idők óta ott rozsdásodó kézi henger he­ver. Most jegyezték fel, hogy el kell vitetni innen. Egy alkal­matlan járdadarab zárja el a Madách Imre utcát a 6-os út­tól, a gépkocsik csak nagy ke­rülők árán juthatnak be a közlekedési vérkeringésbe. Ma­gyarázat van, mégis feljegyez­tetik: intézkedni a kinyitásról. Különben is jövőre felújítják a Madách Imre utcát. Ez meg a PIK-re ró még feladatot: pő­rére vetkőzött homlokzataikról felismerhetők a PIK-házak. Csendes utcák, apró családi házak a Szigeti városrész tö­vében, s ezekből „lavóros” módszerrel gyűjtik a szemetet. A javaslat: a „Köztiszta” meg­felelő díj ellenében adjon bér­be konténereket, s akkor meg­oldható a környékkel azonos rendszerű szemétszállítás. Ez még egy gondolatot szül: a gyakran hibásodó konténerek javítása nehézkes; miért ne le­hetne megoldani a helyszíni javítást? III. országos egészség- ügyi bélyegkiállítás A Magyar Vöröskereszt cen­tenáriuma alkalmából a filaté- lia segítségével mutatják be a Nemzetközi Vöröskereszt törté­netét és tevékenységét nap­jainkig, a betegség elleni küz­delmet, az éhség elleni küz­delmet és az egészségügyi munkát. Az Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezete, a Ma­gyar Vöröskereszt és a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szö­vetsége Dél-dunántúli Területi Bizottsága rendezésében teg­nap a Helyőrségi Művelődési Otthon galériájában (Pécs, Kossuth L. u. 13.) a III. orszá­gos egészségügyi bélyegkiállí­tást dr. Szendrényi János, az EDSZ KV titkára nyitotta meg. Azt követően a zsűri értékelte a kiállított anyagot és átad­ták a legjobbaknak járó dí­jakat. Aranyérmet nyert dr. Buda József pécsi — A Magyar Vö­röskereszt története és A Nem­zetközi Vöröskereszt története c. gyűjteményével. Ezüstérmet kapott dr. Kispál Mihály, dr. Kövesligethy Iván, Varga Ernő és Szabó Tibor. Bronzéremmel értékelték dr. Pajor Géza gyűj­teményét. Oklevéllel jutalmaz­ták a pécsi dr. Lázár Gyulai gyűjteményét. Átadták a ren­dező szervek különdíjait is: az EDSZ tiszteletdíját és a Ma­gyar Vöröskereszt tiszteletdíját dr. Buda József, a MABEOSZ tiszteletdíját dr. Kispál Mihály, az EDSZ tiszteletdíjait Tatár János, Fehér István és dr. Pa­jor Géza, a Magyar Vöröske­reszt tiszteletdíját Varga Ernő kcpta. A kiállítás november 30-ig naponta 10—18 óráig tekinthe­tő meg. A szemle o Garay utca és a Petőfi utca sarkán ér véget. Ott, ahol a hónapokkal ezelőtt volt útépítés emlékét a ház tö­vébe döntött aszfaltmaradék őrzi. Remélhetőleg ezután már eltakarítják innen! H. I Beszámoló párttaggyíílés a Bányászati Mmamélyítő Vállalatnál A Magyar Szocialista Mun­káspárt bányászati aknamélyí­tő vállalati alapszervezetei teg­nap délután tartották meg ösz- szevont beszámoló taggyűlésü­ket, melyen a héttagú pártve­zetőség vonta meg az éves pártmunka mérlegét. Az össze­vont taggyűlésen megjelent és felszólalt Lukács János, az MSZMP Baranya megyei Bi­zottságának első titkára is. A pártvezetőség beszámoló­ját Wagner György titkár is­mertette. Elsőként a pártveze­tőség irányító munkáját ele­Igy közlekedünk mi í L---: MÄ 3 • r I 1 nrer­1 1 ' il « % A' Hl *111 íi» Kedd délután 2 óra: monoton villog a sárga a Széchenyi téri jel­zőlámpán, Ez egyeseket felbátorít, másokat még fokozottabb óva­tosságra int a gyalogátkelőhelynél. Fotó: Läufer Jelzőlámpák Megoldás az Egyetem utcai zebránál Jövőre újabb zöldhullám Talán egyetlen útlezárás, for- galmirend-vóltozós sem ad-(ott) okot annyi eszmecserére a pé­csi járművezetők körében, mint az itteni jelzőlámpa-rendszer. Sokan külföldi, néhányon bu­dapesti példákat emlegetnek azzal, hogy lám, így is lehet­ne. — Szerintem nincs különö­sebb baj a pécsi jelzőlámpák­kal — így vélekedik Papp Pé- terné, a Városi Tanács főelő­adója. — Hét kereszteződésben lévő lámparendszer van a ta­nács kezelésében, ezekről el­mondhatom, hogy megbízha­tóak, az égőkiégéseken kívül nincs komolyabb gond velük. Általában negyedévenként au­tomatikusan cseréljük bennük az égőket, de váratlan meghibá­sodásra ott a Pécsi Köztisz­tasági és Útkarbantartó Válla­lat brigádja, amely a bejelen­tést követő 1—2 órán belül ki tudja javítani a készülékeket. Ugyan a brigád műszakja dél­után 2 órakor lejár, azonban tapasztalataink mutatják: nem éri meg az ügyeletet meghosz- szabbítani, nincs annyi mun­kájuk, ami ezt indokolná. Be­vált a Petőfi úti csomópontba telepített detektoros jelzőrend­szer is, bár sokan járművükkel nem állnak közvetlenül a STOP- vonalhoz, ezért csak jóval ké­sőbb kapnak zöldet. Ezért is bennünket szidnak, holott csak magukat hibáztathatják. Szalai László, a KPM Közúti Igazgatóság (ez a cég 10 pécsi kereszteződésben lévő lámpát kezel) osztályvezetője szerint a későbbiekben jobb lesz a hely­zet a pécsi jelzőlámpákat il­letően. A Rózsa Ferenc utcai felüljárótól végig a 6-oson, egészen ,a Tüzér utcáig tartó, nemrégiben bevezetett zöld­hullám után jövőre egy „ház­zal” feljebb a Rákóczi úton is egészen hosszan szabad utat kapnak zöldnél az autók-moto- rok, hiszen a Rózsa F.—Rákóczi úti, majd a 48-as téri csomó­pontot is bekapcsolják a szink­ronba, azaz a zöldhullámba. Jelzőlámpás lesz a gyalogos­elütésekről hírhedt Egyetem ut­cai zebra is, reméljük, ezzel ve­szélytelenebbé válik ott az át­kelés. Ugyancsak tervünk, hogy az új autóbusz-pályaudvar és a Rózsa F. utcai felüljáró lehaj- lóágának megépülésével több helyen ótprogramozzuk a lám­pákat, az eddigi négy helyett három fázis bevezetésével hosszabb ideig jut zöld a jár­műfolyamnak, ezáltal is növel­hető a csomópontok 'kapacitá­sa. Ez utóbbi azonban még csak a jövő zenéje. Addig viszont csak a jelenlegi rendszerhez igazodva autózhatunk fel s alá Pécsett. Remélhetően üzembiz­tos, a közlekedést segítő jel­zőlámpák segítségével. Mert azok, ha kifogástalanul működ­nek, segítői — ha nem, zavarói lehetnek az amúgy sem pofon- egyszerű pécsi közlekedés­nek ... H. L. mezte, s a pártélettel össze­függő kérdésekről szólt. Kritikus és önkritikus megállapításai a pártépítés fogyatékosságát és egyes tagok fegyelmezetlen magatartását célozták. Hét ér­vényben levő pártfegyelmije van azoknak, akik kommunista létükre vétettek a munkahelyi fegyelem ellen. Egyben java­solta, hogy mivel a pártfegyel­mik elérték a céljukat, az alap­szervezetek, illetve az érintet­tek kezdeményezzék azok eltör­lését. A szervezeti élet elemzése után a gazdasággal összefüg­gő kérdésekről szólt a beszá­moló. Kiemelten foglalkozott azokkal a munkasikerekkel, amiket ez évben elértek az ak­namélyítők, kiknek tevékenysé­ge a városszépítéstől a nép- gazdasógilag oly fontos bá­nyafeltárásig terjed, s a hatá­rainkon kívül is gyakran vál­lalnak munkát. Elismeréssel szólt arról is a beszámoló, hogy a terveket túl­teljesítették eddig a vállalat­nál, ám hiba, hogy ezt maga­sabb költségen tették, mint ahogy eltervezték. A feladat te­hát a gazdaságosság javítása. A vállalat a közeli jövőben nagy feladatokat kap a liász­program indulásakor — ez is különös hangsúlyt ad a káder- utánpótlási munkának. A be­számoló részletesen szólt a tár­sadalmi szervekkel való kap­csolatról, s az ideológiai mun­káról is, majd a titkár a párt­vezetőség határozati javaslatát ismertette. A beszámoló után Szabó Nándor, a Pécs városi Pártbi­zottság osztályvezetője ismer­tette a városi oárt-végrehajtó- bizottság véleményét az akna- mélyítős kommunisták tevé­kenységéről. Ez az értékelés összességében pozitív. Ezután Radics József körzeti szakszer­vezeti titkár beszélt a szakszer­vezetben dolgozó kommunisták tevékenységéről. Kiemelte, hogy enélkül nem lehetne 99,5 szá­zalékos a szervezett dolgozók aránya. Barna József a káder­munkával és a párlcsoportok feladataival foglalkozott hoz­zászólásában. A beszámoló taggyűlésen szót kért Lukács János is. A megyei első titkár is gratulált azokhoz a munkasikerekhez, amiket az aknamélyítősök több országos rekord felállításával is elértek. Ezután arról beszélt, hogy a párt minden szervének és szervezetének, így az akna- mélyítős alapszervezeteknek is csak annyit szabad foglalkoz­nia saját szervezeti életével, amennyTszükséges ahhoz, hogy alkalmassá tegyék magukat a feladat ellátásához. E feladat pedig a termelőüzemekben a termelés biztosítása, a dolgo­zók munka- és életkörülményei­nek javítása, az előbbi a gaz­daságosság szem előtt tartá­sával, az utóbbiak pedig a szo­cialista demokrácia érvényesí­tése által. Ezután Gamplett László kér­te a kommunisták segítségét társadalmi munka megszerve­zéséhez; a jövő hét végén a szülészeti klinika elkészülését segítik majd az aknamélyítő­sök. A Bányászati Aknamélyitő Vállalat összevont taggyűlése ezután elfogadta a pártveze­tőség beszámolóját és a jövő évi munkának alapot adó ha­tározati javaslatot. b. I. I m Rádii ellett » | ... i , Ha én végig­megyek rajtad... ......Későre jár már, kérjük, h clkítsák le a rádiójukat... Köszönjük . .." —, elhangzik a kedves intelem, és le is halkí- tonám, ha készülékem nem azonos hangerővel suttogna — keveset mondok — legalább tíz éve, így aztán én minden­ki másnál hamarabb észlelem az utcáról felszűrődő — s rendszeresen ismétlődő — vad ordítozást, hogy-aszongya: „Akácos út.. . ha végigme­gyek rajtad én!!” Hát végig is mennék e kései „dalnokon”, ha nem tartanék attól, hogy a bokrok között jól fejbe vág­nak, csak próbáljam figyel­meztetni őket. Oda állok az ablakhoz, a szemközti tízeme­letesben felgyúlnak a lámpák, többen kinéznek, gyerek sír valahol, amúgy is nehéz éj­szakákkal gyötrődő — talán éppen beteges — öregek cso­szognak ki az erkélyekre, a szobákban felriadva forgoló­dik a nép; ellopták tőlük qz éjszaka legszebb óráit. . . De a masszív bérházak kö­zött — amelyeknek falai amúgy is fölerősítik a legszelídebb éjjeli neszezést is — megy to­vább a kéretlen Röpülj páva műsor. Ahány részeg, annyi nóta, annyi műfaj, annyi — zeneileg meg-nem-értett — Sárdi János. Tombolnak, üvöl- tenek, röcögtetik a torkukat. Másnap mondják a „zöldsé­gesben” az asszonyok, rendőrt kellett volna hivatni, de már az ötlet maga eléggé naiv, hiszen egy-egy fizetéses na­pon egyidőben a város any- nyi pontján ordítanak, hogy ha a rendőr hatfelé szakad, sem képes valamennyi elvetélt tru­badúr száját befogni. A csendrendeletet — gondolom — könnyebb volt meghozni, mint esetenként betartatni. Azt is tudom, valahol ki kell tom­bolnia magát az embernek — tinédzsernek a fülrepesztő diszkóesten, felnőttnek a fut- bcllpálván, présházban, kis­kocsmában zene mellett, akár fönt a Mecsek tetején, s mindezektől én sem tartom távol magam — de már meg­bocsássanak: az éjszakai ut­cán azért mégse! Azt is mondták a „zöldsé­gesben": „Igen, hát ezek a kocsmázó férfiak . . . ugye . . ” Ez viszont már sértő. A kocs­mát érte sérelem. Nagy köl­tőink szültek szép gondolato­kat a „korcsmáról” és ez az „intézmény" nem érdemelte meg italbolttá való degradálását, negatív értelmezését még úgy sem. Én tudom, kik borozgat- nak a peremvárosi kocsmák­ban. Mondjuk azok, akik munkából hazafelé tartva, vagy éppen hazulról egy röp­ke órára beugorva, eldiskurál- gatnak a haverokkal, munka­társakkal. Fociról, világpoliti­káról, szeretőkről, dohány­árak, szidják a főnököket vagy dicsérik, megesküsznek sírig tartó barátságokra és a vörös borok csodálatos zama­téra. Megtehetnék eqy kávé­házban is, vagy menőbb étte­remben szintén, de ugye... az ember nem úgy van mindig „öltözve”, szó szerint és átvitt értelem szerint sem. Minthoqy az éjszakai riadalmat keltők sem mindig a kocsmákból ke­rülnek ki. hanem uramisten, talán éppen onnét, ahol fröcs- csöt soha, ám „Napóleont” azt aztán mérnek százötve­nért, vagv duplájáért. . . Lát­tam a tévében szerencsétlen alkoholistákat, akiket a men­tősök szedtek ki az italboltok mocskából. Igen, hát ezek nem tiltakoznak a kamera miatt. Pedia alkoholista hapsikat fényképezhettek volna másutt is. Kicsit előkelőbb helyeken. Mondjuk, „hiltoni” szinten. Rab Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents