Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)
1981-11-17 / 315. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli rianio XXXVIII. évfolyam, 315. szám 1981. november 17., kedd Ára: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Tíz tonnán felüli hektáronkénti kukoricatermés Lippón Gyöngyfa Határában szórják a műtrágyát a felszántandó kukoricaföldre Befejezéshez közeledik az őszi betakarítás Baranyában A kukorica 92 százaléka tárolókban A mélyszántás fele elkészült aranyában a lippói termelőszövetkezet elsőként lépte át ia bűvös határt: 10,06 tonnás hektáronkénti átlagtermést takarított be kukoricaföldjeiröl. A lippóiak eddig is szinte minden esztendőben újabb és újabb rekordtermést értek el, egy-egy táblán többször is tíz tonnát meghaladó kukoricatermést értek el, most azonban az egész mezőgazdasági üzem túllépte ezt a termést. A tartalomból: Ülésezett az SZKP Központi Bizottsága Osztrák—magyar kapcsolatok Beszámoló párttaggyülés Mázaszászváron Befejeződött a fogyasztási szövetkezetek IX. kongresszusa Megválasztották a tisztségviselőket fogyasztási szövetkezetek IX, kongresszusa vasárnap az Építők Rózsa Ferenc székházában folytatta munkáját. A tanácskozáson megjelent Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese és Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter. A kongresszus résztvevői a második napon három szekcióban vitatták meg az áfészek, a lakásépítő szövetkezetek, valamint a takarékszövetkezetek működésének tapasztalatait, és a fejlesztés lehetőségeit. Gazdálkodni a tudással Bár nem bennünk a hiba, igen sok fiatalt csalódás ér, amikor bizonyitványával a kezében elhagyja a középiskolát. A foglalkoztatottsági szerkezetben bekövetkezett változások sorsokat törhetnek derékba, de legalábbis ideiglenes kényszer- pályára irányíthatnak embereket. Sokáig általában azzal a gonddal küszködtek a munkaadók, hogy nem találtak megfelelő képzettségű embert, s ezért nagyon sok állást ma olyanok töltenek be, akiknek hiányzik a megfelelő végzettségük. Más kérdés, hogy az évek során szerzett tapasztalat és az önképzés pótolhatja az iskolai tanulmányok hiányát; de az fölmérhetetlen, hogy hányán szerezték meg a munkájuk elvégzéséhez minden szempontból szükséges tudást, s hányán ennek csak a legnélkülözhetetlenebb részét. A vállalatok a jól ellenőrizhető oklevelekben bíznak - érthetően. Csakhogy az oktatásügy évtizedeken át nem tudott kellő mennyiségű, jól képzett szakembert kibocsátani, ezért jobb-rosszabb kényszer- megoldásokra kényszerültek a munkaadók Van, ahol egyszerűen eltekintettek a szükséges bizonyítványtól, másutt a már dolgozó középvezetőket ültették be az iskolapadba. Az ilyen, s a hasonló erőfeszítések csak ideiglenesen oldhatták meg a vállalatok gondjait. A kiút természetesen a foglalkoztatottsági igényekhez har- monikusabban illeszkedő iskolarendszerben keresendő, amelynek kialakítása — az oktatásügy erőfeszítései nyomán - már folyamatban van. Konkrétan vizsgálva a helyzetet, azt találjuk, hogy valamennyi, szakmunkásképző intézetben végzett fiatal ma már talál képzettségének megfelelő állást. A gimnáziumban kevésbé megnyugtató a kép. Általában elmondhatjuk, hogy minden második gimnazista tanulhat tovább, de közülük csak nagyon kevesen ott és akkor, amikor és ahol szerettek volna. Nagyobbik részük nem egyetemet, hanem főiskolát végez, és nem nappali, hanem esti tagozaton. Már ez is törés; de mennyivel nagyobb törést kell azoknak a nem továbbtanuló fiataloknak elszenvedniük, amikor kiderül, hogy érettségi bizonyítványuk a gyakorlatban a segédmunkási képesítéssel egyenlő. Nekik általában olyan munkát kell végezniük - például: adminisztrátorit - amely nem feltétlenül igényel gimnáziumban megszerezhető ismereteket. A legnehezebb helyzetben a szakközépiskolások vannak. Sem szaktudásuk, sem általános műveltségük nem elég még ahhoz, hogy a gimnazistáknak vagy a szakmunkásképzőben végzetteknek esélyes versenytársai lehessenek. Képesítésük pedig hiába szól középvezetői munkára is: ez csak elvi lehetőség, amelynek gyakorlati beváltása sokszor kivihetetlen. Az egész társadalom elöbb- rejutása függ - Széchenyi István szavait idézve — a kiművelt emberfők sokaságától. Időszerű feladatunk, hogy a termelés további racionalizálásával összhangban megteremtsük a tudással, a szakképzett emberekkel való, a mainál is hatékonyabb gazdálkodást. Szunyogh Szabolcs A megyében egyébként a 80 000 hektárnyi kukoricából mór csak mintegy 6500 hektár vár betakarításra, egész sor üzem (Boly, Bikái, Mágocs, Bi- csérd, Csányoszró, Gödre, Magyarszék. Kétújfalu . . .) betárolta már a kukoricát, a szakemberek szerint megyei rekord- termésre lehet számítani. Ugyancsak előrehaladott Baranyában a cukorrépa kiszedése, az 5700 hektárból mindösz- sze 50 hektárnyi van vissza. Viszont 1000 vagonnyi prizmáz- va áll a rakodókon, a cukorgyár ütemezése szerint szállítják, ahol naponta 340 vagon cukrot készítenek várhatóan január végéig üzemelve. Baranyában egyébként az 50 hektárnyi terület betakarításával még a héten végeznek, megyei átlagban 15—16 százaléknyi cukrot tartalmaz a répa. A megye gazdaságai 95 százalékban befejezték a zöldség betárolását, burgonyából pedig már csak Vejtiben van néhány hektárnyi vissza ott, miként a cukorrépával is, az elszállítással van gond. A mélyszántás is jól hatad Baranyában, a szakembere? szerint november közepén még sosem sikerült elérni, hogy 70 000 hektárral végezzenek, most pedig a 135 000 hektáros beszántandó területből ennyi kész. Néhány gazdaságban azért még hangosak a gépek: a szigetvári termelőszövetkezet a kukorica betakarítását befejezte. A néqy Rába-Steiqer közül kettő a 6-os út mentén, a be- cefai elágazásnál, kettő, pedig Somogyapáti felé küszködött a földdel, várhatóan másfél hét múlva végeznek a mélyszántással. Az MTZ traktorai háztáji földeket szántanak. Az egyesülés után egyébként ebben a gazdaságban is a legnagyobb kukoricatermést takarították be, 6,68 tonnát. A Szigetvári Állami Gazdaságban 6,03 tonnás hektáronkénti termésátlaggal 1574 hektárról már október végén betakarították a kukoricát, 754 hektárról pedig a cukorrépát, 47-48 tonnás átlagtermést értek el. Itt már a mélyszántással is végeztek: november 2-án a 2057 hektár utolsó darabjáról is levonultak a gépek. Kétújfalun, a teklafalusi területen viszont még javában dolgoznak az erő- és munkagépek, a termelőszövetkezet 1700 hektárnyi területének harmadán végeztek a mélyszántással eddig. A kettő K—701- es, öt darab T—150-es (szerencsére most üzemképesek, de miként a megyében mindenütt, náluk is sok gond van velük, különösen az alkatrészellátás akadozik), a fél tucatnyi MTZ gyorsan halad a munkával. A sellyei termelőszövetkezet ma (kedden) délben 1240 hektáros területén befejezi a kukoricái betakarítását, tegnap délután az okorági határban 1 Claas-Dominátor, kettő SZK—5. ös, és egy E—516-os kombájn már az utolsó hektárokon aratta a kukoricát. Az őszi mélyszántásnak ugyan még csak felét végezték el, de várhatóan ezzel is időben végeznek. A küldöttek kérték, hogy a felvásárlás és a forgalmazás segítse még jobban a szakcsoportok érvényesülését. Több segítséget várnak a kisgépgyártóktól és forgalmazóktól, javasolva, bővítsék ki a kisgépkölcsönzői szolgálatot. Javítani kellene a kisgépek esetenként akadozó alkatrészellátásán A vitában felvetették, hogy túlságosan nagyok a mezőgazdasági termények szállítási költségei. Erről gyakran nem a termelők vagy a forgalmazók, hanem a szállító vállalatok tehetnek, amelyek késedelmesen hozzák vissza a göngyölegeket, és a járműveik érkezésének időpontja sincs mindig összhangban a megrendelőével. A küldöttek rámutattak: élénkülőben van a szövetkezetek vállalkozó kedve, bátrabban vállalkoznak a termelési szerkezet módosítására, igaz, még mindig fenntartanak gazdaságtalan ágazatokat, pedig kapun belül is lenne lehetőség a termelés átcsoportosítására; esetenként kisebb egységekbe, szakcsoportokba. Szóba kerültek a jogszabályok indokolatlan kötöttségei is, köztük azok, amelyek például a lakásszövetkezetek munkáját gátolják. Gyakorlatias javaslatként indítványozták: hozzanak létre műhelyeket és üzleteket építő, valamint fenntartó szövetkezeteket, ugyanis az ilyen irányú tevékenység ma még gyermekcipőben jár. Javasolták a társulás formájában működő szövetkezeti lakáskarbantartó egységek létesítését a ma még gyakran felesleges költségek, kiadások mérséklésére. A takarékszövetkezetek ma már több mint 5 millió állampolgár lakóhelyein tevékenykednek, munkájukat mind nagyobb bizalom kíséri — hangoztatták. A küldöttek sürgették, hogy számolják fel a falusi és a városi hitelezés feltételeiben ma még meglévő, és általában indokolatlan megkülönböztetéseket. Javasolták azt is, hogy - összhangban a lakosság helyi igényeivel — a hitelezés körét tágítsák, például a kistermelés ösztönzésére. A kongresszusi vitát- Szlame- nicky István, a SZOVOSZ elnöke foglalta ősszé. Hangsúlyozta: a tanácskozáson kifejezésre jutott az a törekvés, hogy a fogyasztási szövetkezeteknek fenn kell tartaniok sokrétű tevékenységüket — sőt a jövőben tovább kell keresniök az újabb lehetőségeket formákat a hatékonyság javítására, a gazdaságosság növelésére. Munkájukban továbbra is meghatározó szerepe lesz az alapellátásban vállalt kötelezettségek teljesítésének és annak, hogy a falvakban és a városokban egyaránt a tényleges igényekhez igazítsák a fejlesztéseket. Az áfészek a terület- fejlesztéshez igazodva — a községek és a kis települések ellátása mellett — növekvő szerepet kapnak a városi szövetkezeti tagok és a lakosság kiszolgálásában, ellátásában is. A SZOVOSZ elnöke kifejezte, hogy több lehetőséget kell biztosítani a háztájiban és a szakcsoportokban végzett munka szakmai színvonalának növeléséhez. Ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy nagyobb összhangra van szükség a termeltetés, a termelés és az értékesítés láncolatában. A kongresszuson elhangzottakhoz hozzáfűzte, megfelelő előkészítés után várhatóan lehetőség lesz a működési szabályzatok egyszerűsítésére, egyes jogszabályok indokolatlan kötöttségeinek feloldására és arra is, hogy a fogyasztási szövetkezetekben a bérezés jobban kövesse a tényleges egyéni, illetve csoportteljesítményeket. A kongresszus ezután határozatot fogadott el, amely leszögezi: a fogyasztási szövetkezetek az alapvető területeken teljesítették terveiket. Társadalmi-gazdasági szerepüket betöltve, eredményesen járultak hozzá a népgazdasági, ezen belül az életszínvonal-politikai célok megvalósításához. A dokumentum kifejezésre juttatja, hogy a mozgalom a jövőben is következetesen munkálkodik majd az MSZMP XII. kong(Folytatás a 2. oldalon) L. J. Teimel Rezső magyaregregyi fazekas munkáiból nyílt kiállítás tegnap este Sásdon a művelődési központban. Képünkön Reith Jánosné népművelő az anyagot rendezi. (Tudósitás az 5. oldalon).
