Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)
1981-11-15 / 313. szám
A MÁV az ötnapos munkahét bevezetése előtt A vasút felkészült tA\ lesz a hétvégi rakodással? Január első munkanapjától a MÁV is áttér az ötnapos munkahétre. S úgy kell megvalósítaniuk, hogy ne szenvedjen csorbát sem a személy-, sem pedig az áruszállítás. Sőt valószínű, hogy a személyszállítást a hétvégeken többen kívánják majd igénybevenni hosszabb utazásaiknál. A MÁV Pécsi Igazgatósága területén megközelítőleg tizennégyezer ember dolgozik. Közülük több mint 5700-an fordulószolgálatot látnak el, közel 2100-ra tehető az utazószemélyzet létszáma, nappalos műszakbeosztásban pedig mintegy 6050-en dolgoznak. A személy- és áruszállítási feladatok adottak. A rendelkezésre álló létszám bővülésére nem számíthatnak. Marad tehát a belső szervezés. Ezzel azonban nem oldható meg minden. Szilágyi Sándor, a MÁV Pécsi Igazgatósága munkaügyi osztályának vezetője elmondta, hogy az előzetes becslésük szerint jelentősen nő majd januártól a túlórák száma, és várhatóan meghaladja a 450 000-t. Ennek legalább tizenegymillió forint lesz a többletbér kihatása. Azokon a munkahelyeken, ahol az ebédidő nem számít bele a munkaidőbe, átlagosan havonta hat órával kell majd többet a munkahelyen tölteni túlórákkal. A fordulószolgálatosoknál legalább négy órára tehető majd az abszolút munkaidő növekedése, az utazószemélyzetnek pedig kilenc órával kell többet dolgozni havonta. A váltókezelők, kocsirendezők, személy- és árupénztárosok, raktárosok, jegyvizsgálók, vonatás mozdonyvezetők tehát néhány órával többet fognak dolgozni, mint eddig. A MÁV egyébként még az előkészítés időszakában megvizsgálta annak a lehetőségét, hogy munkakörök összevonásával, szakemberek átcsoportosításával a lehetőségekhez képest minimálisra csökkentse a túlóra-felhasználást. Mint Szilágyi Sándor elmondta, azokon a szolgálati helyeken, ahol éjszakánként több mint négy órán át szünetel a forgalom, a dolgozónak pihenőidőt biztosítanak, pontosabban, megszakítják a műszakot. Erre az időszakra pedig ezeken a mellékvonali szolgálati helyeken a dolgozó az alapbér felét kapja a pihenőidőre vonatkoztatva. Folytatják több munkakör összevonását, így a kocsifelíró-rak- tárnok, raktárnok-árupénztáros, váltókezelő-sorompóőr beosztásokban. Az így felszabadult munkaerőt aztán más területeken foglalkoztatják. Ebben az évben eddig legalább hatvan szakember került át olyan munkahelyre, ahol korábban létszámgondokkal küszködtek. A létszámhiány mérséklésében természetesen sokat segít a műszaki fejlesztés is: az in- tegra-dominó rendszerű forgalombiztosító berendezések, az automatikus üzemelésű fénysorompók. Vannak olyan munkaterületeik — főként az építési főnökségek értendők alatta —, ahol folyamatban van a korszerűbb munkarend kidolgozása, így a nyolc munkanapot négy pihenőnap követné, vagy pedig hat munkanap után kapna három pihenőnapot a dolgozó. Vizsgálat és elemzés tárgya az is, hogy a mellékvonalakon szükséges-e a folyamatos szolgólbt minden állomáson, mikor éjszaka főként csak teherforgalom bonyolódik. Azt tervezik, hogy a vonalon levő más szolgálati helyek az éjszakai órákra átvennék a felügyelet szerepét, ami szintén munkaerő-megtakarítást eredményezhet. A MÁV abból indult ki, hogy az ötnapos munkahétre való áttérés nem jelenthet visszalépést, sőt nagyobb követelményeket támaszt velük szemben, főként a hétvégeken. A személyvonatokat szükség szerint több kocsival bővítik, és ha kell, mentesítő szerelvényeket indítanak. Arra vonatkozólag, hogy a mostani kéthetenkénti szabad szombat mennyivel növelte meg az utazási kedvet, nem kaptunk adatokat. Szilágyi Sándor szerint ezt pontosan felmérni igen nehéz lenne, mert az utaslétszám hullámzó és jelentősen befolyásolja az időjárás. A várható változásokat tehát nem tudják előre megbecsülni. Balázs József, az igazgatóság üzemviteli osztályának helyettes vezetője is azt hangsúlyozta, hogy semmiféle fennakadás nem fordulhat elő, mert szükség szerint megerősített vonatokat közlekedtetnek majd. Ö beszélt többek között arról, hogy az igazgatóságnak, amely megközelítőleg százhetven nagyfuvaroztatóval áll kapcsolatban, várhatóan sokkal nagyobb gondot okoz majd az árufuvarozás akadálytalan lebonyolítása. Eddig egyetlen fuvaroztató partner sem kereste meg a MÁV-ot az ötnapos munkahétre való áttérésből fakadó esetleges változásokkal kapcsolatban, holott a minisztertanácsi rendelet világosan kimondja; az áttérési programot egyeztetni szükséges. A közel száz baranyai fuvaroztató közül is, mindössze három nyilatkozott új munkarendjével kapcsolatban. Két cég egyáltalán nem tervez hétvégi rakodást. Sajnos, mint ahogy a gyakorlat mutatja, az utóbbi időben a vállalatok egyre inkább mérséklik a hétvégi feladásokat, illetve a vagonok kirakósát. Amíg az elmúlt évben a heti berakás megközelítőleg hét és fél százaléka jutott szombat-vasárnapra, addig ebben az esztendőben annak aránya nem éri el a hat és fél százalékot. Januártól augusztus végéig pedig több mint tizenegyezer kocsival kevesebbet raktak ki a vállalatok hétvégeken, mint tavaly: ennek az lett a következménye, hogy a hét elején is rakott kocsik vesztegeltek a rámpák mellett. Sajnos, az is gyakorlattá vált és erre több példát említhetnénk, hogy a fuvaroztatók egy, része már csütörtökön nem engedi berakni a számukra küldendő kocsikat. A vállalatok, a vasutat feszítő belső gondot nem nagyon érzékelik. Jellemző például, hogy a déli, koradélutáni órákban kiürült kocsikat sem veszik át berakásra, hivatkozva a kialakított munkarendjükre. A kimutatások alapján a hétvégi rakodásnak mindössze öt százaléka esik azokra az üzemekre, amelyek nem dolgoznak folyamatos munkarendben. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a termelőüzemek és egyéb fuvaroztatók nincsenek érdekeltté téve a szombat-vasárnapi rakodásban, a szállítóeszközök egyenletesebb kihasználásában. Ezt a feszültséget a MÁV egymagában képtelen feloldani. Felsőbb intézkedésekre lenne szükség, hogy az ötnapos munkarend általánossá válását követően a hosszú évek óta húzódó hétvégi rakodás, problémája végre megoldódjon. Salamon Gyula A társaspincék Jellegzetes parasztház a volt Virágos faluban (a szerző felvételei) Villány, borvidék és szoborpark. Elsőre ez a kettő „ugrik be", ha a jeles dél-baranyai nagyközség nevét halljuk. Van más is? Mersics Ildikó, a PMMF építész-adjunktusa, aki c nagyközség műemléki vizsgálatát vezette, a Baranya megyei Tanács műemléki albizottságának helyszíni ülésén ezt ismertetve a település egyik részéről, az egykori Virágos faluról (ma az utca neve őrzi a falunevet) azt mondta: második Hollókő lehetne . .. Két nevezetes pincesor — a pclkonyai és a villánykövesdi megtekintésével kezdődött az „ülés". Rövid, szakszerű ismertetés, melynek a végén egy szubjektív hangvételű megjegyzés gondolkodtatott el: „Csodálatot kelt, hogy ezek ma is élnek, hiszen akkoriban épültek, amikor a szőlősgazdák saját luvareszközzel rendelkezvén a távoli termőhelyről hazaszállított szőlőt itt dolgozták lel.. Villánykövesdet járva a pincesorok egy neves megörökítésére gondolván keressük azt a pontot, ahonnan Tillai Ernő gyakran reprodukált fotója készülhetett. Aztán ró kell jönni: ez a felvétel ma már megismételhetetlen: nyurgára nőtt nyárfaerdő az akadály. A palkonyai és a villánykövesdi pincesorok egyébként a műemlékvédelmi hierarchiába a VK jelet viselik, „városképi" jelentőségűek (miért nem FK, azaz faluképi?), tehát büntetlenül nem lehet hozzájuk nyúlni — „korszerűsítés” végett. Aki csak úgy átutazik Villányon, a múltat idéző képből csupán egyvalamire figyel fel: orra a pincesorra — ott úgy mondják: társaspincékre —, ami a nagyközségbe a Szár- somlyó felől bevezető út mentén van. Valóban csak ennyi volna? Mersics Ildikót hallgatva arra kell rájönni, hogy fal- vainkat — ezt is! — nem olyan szemmel nézzük, mint kellene. Az igazi értékeket nem ismerjük, ezért nem figyelünk rájuk. Ki tudja pl., hogy Villányban a régi parasztporták két alaptípusa ismerhető meg? Mindkettőt az utcavonalra merőlegesen építették és cseréptetősek. Egymástól abban különböznek, amiben a hajdani építtetők is: mire adott módot a vagyoni helyzet. A kevésbé tehetős oszlopos, tornác nélküli. lfíllany Igényes küllemű porta befalazott tornáccal hosszú, hagyományos belső beosztású házat épített, a tetőnek a bejárati oldalon 60 cm-es oldalkiugrása van, a padlószint kb. 1 m-rel magasabb a környezetnél, s a ház előtt nem túl magas téglakerítés van. A módosabbja hosz- szú L-alakú épületet épített oszlopos-mellvédes tornáccal, több generáció együttélésére, s ezt a tornác építészeti megformálása is kifejezte. Ezeket a házakat külsejükben is az igényes megjelenítés jellemzi. * A műemléki vizsgálat tulajdonképpeni célja volt a népi építészet itt fellelhető értékeire úgy ráirányítani a figyelmet, hegy azokat az élő község részeként hagyományőrző céllal óvják meg. Szükség is van erre. A jelek arra figyelmeztetnek: még nem késő védelemben részesíteni Villány értékeit. A műemléki vizsgálat 23 épület „műemlékjellegű", 116 épület „városképi jelentőségű" kategóriába sorolását javasolja, 16-ra pedig helyi védettséget kér. A műemlékjellegűek elsősorban a már említett lakóépület-típusok közül kerülnek ki. Fontos a velük való törődés, hiszen látni szép küllemű házat, ahol elfalazták a tornác bejáratát az utcafronton, s magát a tornácot is, hogy új helyiséget nyerjenek ezáltal. Aztán a pincék (ezek lennének a „városképiek") ... Sok, nagyon sok van belőlük. A nagyközség szívében láthatók például az ún. pincebokrok. Ezek szeszélyes, mondhatni ötletszerű elrendezésben épültek, s ez adja utolérhetetlen bájukat. Hanem a „korszerűsítés” kegyetlensége megjelent már közöttük. A villányi pincék is - akár a palkonyaiak és a villánykö- vesdiek — aprók nyeregtetősek, s elülső homlokzatukon van a kis (többnyire kétszárnyú) ajtó. Nos, a szép egységet úgy bontották meg két esetben, hogy o nyeregtetőt ledobták, s helyébe lapos lejtésű hullámpala tetőt „varázsoltak". A műemléki albizottság tagjai joggal borzadtak el, Maurer György tanácselnök pedig tehetetlenül tárta szét a karját: „Sajnos, nincs beleszólásunk, ehhez nem kell engedély .. ." De ha megkapják ezek a pincék a VK-vé- dettséget (s erre mihamarabb szükség lennel), ilyesfajta korszerűsítést már nem lehet csinálni. * Tud-e ezeken kívül is nyújtani valamit az idegennek Villány? Hallgassuk csak a tanácselnököt: „Harkánytól Pal- konyáig terjedő egységes idegenforgalmi kép áll előttünk. Harkány és a fürdő, Siklós és a vár után a nagyharsányi műemléktemplom, majd a Szár- somlyó, annak a tövében a szoborpark, aztán a hagyományos kisüzemi szőlőkultúra a kis présházakkal - ez a tájkép feltétlenül megőrzendő - és máris Villányban vagyunk. Itt a „társaspincék" fogadnak — ide esetleg adhatnánk borki- mérési engedélyt, hogy a pincék előtt megpihenő utas egy nohár valódi villányival olthassa a szomját. A faluban feltétlenül be kellene mutatni bortermelésünk évszázados hagyományait (nagyon sokan keresnek most is egy ilyen múzeumot, de sajnos nincs). Meg lehetne tekinteni a szerb templom ikonosztázát, egy pillantást vetni Virágosra, aztán Villánykö- vesd következhet, s a táj Palko- nyával búcsúzhat..." Valóban vonzó a program, vonzó a kép. Dehát a múzeum? ... Óhegyi János, a borgazdaság igazgatóhelyettese mutatja be a Teleki-pincét a Bem téri pincebokor közepén. A hajdani Telekiuradalom neves pincéje a nagyüzemi borászatra alkalmatlan, de alkalmas lenne a villányi szőlő- és borkultúra bemutatására. Baranya megye sokszínű múzeumpalettájáróf ez tulajdonképoen nagyon hiányzik, pedig éppen a villányi a magvar történelmi borvidékek egyik legjelentősebbje. * Naofényben fürdik a társaspincék sora. Egyik-másik pince lakássá „lépett elő", s ez nem biztos, hogy használt az együttesnek. De most más foglalja le az albizottság tagjainak a figyelmét: Nagy Pál általános iskolai igazgató lopóban hozza a haraaos-vörös villányit, s vékony suaárban ereszti a Doharakba. A habzó hideg bort kortyolgatva elképzeljük mea- elevenedni Maurer Györgv ólmát: az út és a pincesor közti széles térségen itt is, ott is lócákon üldögélő emberek, s az ő poharukba is vékony sugárban hahzón folvik a medoc, a buraundi . . . Hársfai István HÉTVÉGE 7.
