Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)
1981-11-15 / 313. szám
Mindert gazdaság termékére szükség van Tükör a vállalatok előtt Különösen a kiváló vállalati címek osztogatásakor tolakodik elő a bosszantó felismerés: ennyi kimagasló teljesítmény, ugyanakkor a népgazdaság fogaskerekei csikorogva, akadozva működnek. Mihez viszonyítva érdemli meg a sok száz magyar vállalat és szövetkezet a kitüntető címeket? Lehetséges, hogy ez a felismerés vezérelte az Ipari Minisztériumot is, hogy az irányítása alatt álló gazdasági egységek számára kötelezővé tette az önvizsgálatot, ehhez tudományos igényű szempontokat is adott. A vállalatok több-kevesebb rendszerességgel eddig is elemezték tevékenységüket, bár többnyire csak a korábbi évekhez, vagy éppen a tervhez viszonyítva értékelték önmagukat. Csak nagyon kevés helyen vettek fáradtságot (és persze bátorságot is), hogy kiváló külföldi vállalatokkal mérjék össze saját hatékony- sági mutatóikat. Nemrégiben Veszprémbe hívták össze a dunántúli nagyvállalatok és szövetkezetek képviselőit (az ipari tóirca irányítása alatt álló gazdasági szervezetek létszámának csaknem negyedét, árbevételének 29 százalékát adják ezek a gazdasági egységek), ahol mintegy ízelítőt kaphattunk arról, hogy még a legjobbnak vélt magyar vállalatok számára is kellemetlen meglepetésekkel járhat, ha egy reális tükörbe tekintenek. A nemzetközi összehasonlító elemzés ugyanis kíméletlenül élesen mutatja meg a gazdasági egységek igazi arcát. Az összehasonlítás kiterjed a vállalat jellemző termékeinek és a gyártási technológiának műszaki és minőségi paraméterei között, az élőmunka termelékenységi színvonalának eltérésére, ugyanakkor arra is, hogy milyen tényezők okozzák a lemaradást, miként lehetne a különbségeket csökkenteni? Vizsgálják a vállalati álló- és forgóeszközök felhasználásának hatékonyságát, a termékek külpiaci árszínvonalát is. Az eddigi elemzésekből is élesen kirajzolódik, hogy a világpiaci árakat ugyan helyes volt a vállalatokra zúdítani, önmagában azonban ez nem teremthetett olyan helyzetet, amely egyértelművé tette, miként is prosperál egy- egy vállalat? A vállalat műszaki színvonala, az alkalmazott technológiák, a termékek minősége, az energia- gazdálkodása, a piaci tevékenysége, egyszóval mindaz, amelynek eredményeként az „ár" létrejön, összhatásában lehet csak mérce. Érdekes példa a Bakony Művek, amely önmagához képest hihetetlen mértékben fejlődött az utóbbi években. Mégis más gépkocsigyárakkal ösz- szehasonlítva (a Bakony Műveket ugyanis annak tekinthetjük, évente ugyanis 400 ezer Lada, 200 ezer Polski Fiat 126 P és 100 ezer garnitúra Zastava-alkatrészt szállítanak) elszomorító kép alakul ki. A Fiatnál például 1,8 millió, a Volswagenwerknél 2,5 millió, a Renault-nál 2,4 millió, a Vauxhall Motorsnál 1,9 millió a Holland-amerikai Lijnnél 2,6 millió, a General Motors Strasbourg Opel D-nél 2,3 millió, míg a Bakony Műveknél 237 ezer forint árbevételt képes egy munkás évente előállítani. Ez bizony mintegy tízszeres termelékenységi különbséget jelent. Enyhíti persze a helyzetet, hogy ha csupán a Zasta- va importáraival számítják az 1 főre eső árbevételt (ez háromszorosa, mint a másik két gépkocsifajtánál), akkor a cégek termelékenysége már csak háromszoros különbséget mutat. A példa nagyon jól mutatja a szakadékot, még az itthon egyébként jónak ítélt vállalat és hasonló profilú külföldi vállalatok között fennáll. Mint a vállalat igazgatója elmondotta, a gyártás egész folyamatát gondos értékelemzésnek vetették alá, és módot látnak a különbség nagymérvű csökkentésére. Ugyanakkor arra is fel kell figyelni, hogy a világpiaci árakhoz szorosan kötődnünk kell,, mégha az nem is kedvező értékítéletet mond is a magyar termékre, mint a Zas- tava-kooperáció esetében. Természetesen az összehasonlítások nem szabad hogy kishitűséghez vezessenek, miként azt a Bakony Műveknél a lemaradás okainak elemzését, az okok megszüntetését eredményezte az önvizsgálat, nem pedig cél nélküli, fájdalmas önsanyargatást. Hazánkban 70 000 ember mintegy 4 millió tonna acélt állít elő, van olyan japán cég, ahol 7 ezer ember állít elő ugyanennyit. Nem velük kell magunkat összehasonlítani, de nem elegendő csupán az önmagunkhoz, valamikori önmagunkhoz való ha- sonlítgatás, mert ez csupán önelégeltségünk táplálója lehet. Érdekes elemzést hallottam egy NSZK-beli gazdasági vezetőtől saját vállalatáról. Nehéz helyzetben vannak — mondotta. Nőnek az anyag- és energiaárak, a világpiac egyre nehezebben ismeri el termékeit, beszűkültek a fejlesztési lehetőségek, a szak- szervezet állandó bérkövetelésekkel zaklatja... A legutóbbit leszámítva akármelyik magyar vállalat vezetője is ugyanezt mondaná, a folytatás azonban merőben ellentétes volt, mint az idehaza megszokott. A termeléstől az értékesítésig a gazdálkodás valamennyi területére pontosan tudta, mit kell, mit fog tenni, hogy a profitja ne csökkenjék. Mint említette, két-három alternatív tervvel rendelkezik a piac minden elképzelhető változására, amelyhez a termelésre, az anyagbeszerzésre, vagy akár a munkaerő-gazdálkodásra megfelelően csatlakozó tervvariánsok csatlakoznak. A gondokat ugyanis nem elég felfedezni, elemezni (magyarázni semmiképpen sem szabad), hanem megszüntetni kell. A tükör tehát, amelyet most a vállalatok kénytelenek önmaguk elé állítani, semmiképpen sem arra való csupán, hogy felfedezzék sömöreiket, hanem akármilyen fájdalmas is, akármilyen energiát követel is, kioperálják azokat. Az ehhez szükséges tőkék közül egy mindenképpen megvan: a szellemi munka. Ahol mégsem áll rendelkezésre, ahol a szellemi erőforrásokat nem képesek még most sem szolgálatba állítani, ott fel kell készülniük, hogy egyre torzabb képet látnak majd, ha egyáltalán képesek reális tükröt készíteni önmaguk számára. Lombosi Jenő Mi európai versenyt akarunk Egy nagyüzem problémáit elsősorban helyi erőből kell megoldani - A nehéz helyzetből az embereket kivezetni - ez nem jó szándék kérdése, ez a vezető feladata Készül a frikadella a bikali halfeldolgozóban Fotó: Proksza László ható fel. A kutat a mágocsi A gyenge termelőszövetkezetek gazdálkodásának megjavítása, a mezőgazdaság egyik legfontosabb feladata lesz a következő években. Kedvezőtlen természeti adottságok között többszörös rendszergazdává küzdötte fel magát a Bikali Állami Gazdaság. Eredményei alapján van mit mondania ebben a témában. Kérdéseinkre Zámbó István, a gazdaság igazgatója válaszol. Egy húzó ágazatot — Zámbó elvtárs, ön a tsz- elnökök előtt azt a nézetet képviselte, hogy egy nagyüzem problémáit elsősorban helyi erőből kell megoldani. Mi a meghatározó tényező? — A szellemi töke, a vezetés. Nem egy könyörgő, panaszkodó, letargiában élő vezetői csoport — amely sír, hogy állandóan pénzhez jusson — oldja meg a problémákat, hanem amelyik az adott terület adottságait fel tudja tárni és az eszközöket összegyűjteni. — A kedvezőtlen természeti adottságok azonban igen nehéz helyzetet teremthetnek ... — Nem hiszem el, hogy egy adott üzemben nincs olyan lehetőség, amelynek kiaknázásával ne tudnák javítani az ottani helyzetet. Vallom, és a mi gazdaságunk bizonyítja is, a kedvezőtlen adottság nem feltétlenül jelenti azt, hogy veszteséges legyen. Állítom, hogy a komlói tsz területén mi gazdaságos hústermelést fogunk megvalósítani. 500 hektárt vettünk át, a kedvezőtlenebb részt. Li- mousinok lesznek ott. Amikor mi a limousin-üsző- ket behoztuk — nevettek: 70 000 forintot egy üszőért! Ki gondolta volna akkor, hbgy azokon a domboldalakon 100 000 forintos bikákat állítunk elő. És ott most 2000 húsmarha van! Országosan csodálják, milyen húsmarhák. A háromszorosát is el tudnánk adni nyugaton, de a szocialista országokban is. Az a terület addig nem hozott semmit. A bükkösdi gazdaságnak hozzánk tartozó része is veszteséges volt. Most nyereséges. Déli részén a Szentlőrinci Állami Gazdaság dolgozik. Nagyon veszteséges helyzetből most országos rekorder burgonyával. — Vagyis fel kell ismerni az adott viszonyok között azt az egy lehetőséget... — Nem biztos, hogy egy, de az biztos, hogy nem mindenben kell versenyezni, hanem egyetlen egy ágazatnál, a tehetségesnél, amivel országos szintet tudunk tartani, vagy az átlag fölé emelkedni. Ez vezetői képesség. Mi búzából nem tudunk Bollyal versenyezni, de sertésben — verjen meg! Vagy halban — verjen meg valaki bennünket. Mi európai versenyt akarunk. Koncepciót — A gyenge tsz-ekben napi gondok kötik le a vezetést. — Rossz az a vezetés és nem fog célhoz jutni, amely a napi problémák mindennapos megoldásában kimerül, és nem tud koncepciót kialakítani. — Ön tehát két dolgot tart fontosnak: egy húzó ágazatot és erre épülő koncepciót. A megvalósításhoz pénz kell... — Pénzt értelmes célokra ma is tehet kapni. Nem itt van a probléma, hanem a felelősségvállalásnál, amikor valaki nem akar kockázatot vállalni, mert a pénzt vissza kell fizetni akkor is, ha nem jön be a számított eredmény. Mi most a harcsaprogram megvalósitását keressük. A mo- csoládi melegvízre és tavakra építve 250 tonna harcsát kívánunk évente előállítani. Ott ugyanis a geológusok szerint nagy mennyiségű melegvíz tártsz-szel közösen furatjuk meg. A harcsaprogramot kiadtuk a tervezőknek, keressük a szakembereket. De ki adna pénzt, hogy ezt kockázat nélkül csináljuk? Nekem az az álláspontom: koncepciót kell kimunkálni. S ha pénz kell hozzá, meg kell tudni mondani, mi lesz a hatása. És ne kapjon pénzt az, aki valamit nem indít vele, nem változtat vele. Meg aztán az is igaz, hogy hiába ad hegedűt az állam, kottát is hozzá néha, nem biztos, hogy fognak tudni hegedülni, a nótát eljátszani. Meg kell tanulni kottát olvasni! Ezt tartom én nagyon szükségesnek. — És felsorakoztatni az embereket ... — Az hihetetlen erő, ha el tudom érni, hogy az emberék akarják azt, amit én akarók. A halfeldolgozót két év alatt felépítettük. Tudtuk, hogy az építő és műszaki kapacitás nem elég, de úgy véltük, hogy a gazdaság erejének mozgósításával megvalósítható. Sok szocialista brigád ledolgozta a nyolc órát, aztán ment éjfélig betonozni, vagy végezte a segédmunkát. Ezt nem csinálták másutt. Magas színvonalon! — Vagyis meg kell találni az érdekeltségüket. Ez olykor politikai tisztánlátás kérdése is. — Ezt tapasztaltam igen ked. vezőtlen adottságú tsz-ekben, ahol egy-egy ágazat fejlesztését hozzákapcsolják a háztáji fejlődéséhez. Például Máaocson a pulykát. Több mint tízmillió forint nyereséget vesz be a tsz a háztájibál. A sásdi tsz-t a liba mentette meg. De tönkre is tehette volna, ha nagyüzemi keretben marad. Ha a kistermelést nem építi be, akkor nem jutott volna előre. A nagyüzem és a háztáji integrációja nemcsak szándék kérdése, hanem kényszer a kedvezőtlen adottságból való kiláboláshoz. — És a melléküzem? — A melléküzem sem lehet passzió. Az bizonyos vállalkozás tehet. Amikor vagy helyiségem, vagy munkaerőm van, akkor vállalkozással jelentkezem. Pénz kérdése? Azon a területen, ahová a vállalkozást be kell illeszteni, ott lehet tőkét venni. Nem nagyon keresnek most tőkét. Hangsúlyozni szeretném: a melléktevékenység nem cél, hanem lehetőség a mezőgazdaságban. — És mi a cél? — Gazdaságossá tenni az ottani emberek munkáját. Sók gyenge tsz-ben alacsony az egy főre eső termelés. A szervezetlenség, a munkafegyelem hiánya egy laza foglalkoztatottságot eredményezett. Márpedig nem tehet alacsony szinten tér. melni és magas szinten fogyasztani. Meg kell vizsgálni, hogy mennyi ember szükséges és a többinek vállalkozást keresni. Nekem az a meggyőződésem: az ai jó demokrata, aki magas színvonalon megtermelteti a javakat, hogy legyen mit érdem szerint szétosztani. — ön mindvégig két dolgot hangsúlyoz: vállalkozni érdekeltség alapján és ne másra hagyatkozni. Nem jutnánk előrébb, ha a jól menő szomszédoktól sem önzetlen segítséget várnának? — Valamikor úgy volt, hogy az emberek egyik része termelt, a másik felélte. Vannak, akik a szocializmusban is ezt szeretnék. Sok vezetőnek azért van most több problémája a szabó, lyozókkal, mert ezt mind kevésbé engedik. Mindenki tudja, hogy a házépítésnél a szomszédok segítenek. Ez azzal a kötelezettséggel jár, hogy vissza kell segíteni. Nekem az a véleményem, konkrét célokra kell jelentkezni segítségért és viszonossági alapon. Eredmények kellenek — Egy felszólalásból szeretnék idézni: „Nekünk többet kell tenni 52 mázsa kukoricáért, mint másoknak 70-ért. Sok a kudarc, kevés a siker. Szemlesütve kell ülnünk, mintha nem dolgoztunk volna rendesen." — Ezek tisztességes emberek. Jószándékkal és sokat dolgoznak. De nem elég eredménynyel. S ezért nem kapnak társadalmi elismerést és nincs sikerélményük. És ott terhes az élet, ahol ezek hiányoznák. Aki siránkozik, nem fogja megkeresni azt, hogy az embereket hogyan vezesse ki abból a helyzetből. Ez nem megy koncepció nélkül. Nem megy program nélkül. A gyenge tsz-ek mostani állapotából kibontakozást kell keresni. És ez a vezető feladata. Nem jószándék kérdése —, ez feladat. Eredmények kellenek. Ha azok elmaradnak, nem oldódnak meg a problémák. — Tehát aki nem tudja megoldani a problémákat, aki nem tud elégséges eredményt felmutatni, az lehet jó szakember, de nem jó vezető. Nem túl éles ez a megfogalmazás? — Sok ember nem akarja kiélezni a dolgokat, pedig akár akarjuk, akár nem, a helyzet éles és a kihívást vállalni kell. Bikaion 561 000 forint az egy főre eső termelési érték (magasabb mint Bolyban vagy Dal- mandon), és az egy főre eső nyereségben (51 300 forint) megelőzték Szekszárdot és Tamásit. A 8500 hektáros gazdaság 6400 tonna húst bocsát ki évente, és kajsziból meg őszibarackból 100 mázsa fölé emelte a hektáronkénti hozamot. Bika- Ion félmillió forint eszköz- és anyagérték áll minden dolgozó mögött. És nyereségrészesedés nélkül 48 700 forint az egy főre eső kereset. Báling József HÉTVÉGE 3.
