Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)
1981-11-13 / 311. szám
1981. november 13., péntek Dunántúli napló 3 Fejleszt, forgalmaz, bevezet, finanszíroz és önmagát tartja el flz Alkotó Ifjúság Egyesülés Hasznos az alkotóknak, hasznos a népgazdaságnak Képviseletek vidéken is Speidl Ferenc Az emberekkel való foglalkozás jó munkát és elkötelezettséget jelent C sak este hét után ér rá: addig tartanak ar előadások a pécsi Közgazdaságtudományi Egyetemen, amelynek most végzi esti tagozatát. Speidl Ferenc 31 éves, idén szeptember 1-e óta a bólyi nagyközségi pártbizottság titkára. A KISZ-ben végzett munkájáért november 7-e alkalmából kapta meg a KISZ Érdemérem kitüntetést. E z év február elsején kezdte meg érdemi munkáját a KISZ Központi Bizottságának és az Állami Fejlesztési Banknak felefele tulajdonú társulása, az Alkotó Ifjúság Egyesülés, amely felett a szakmai felügyeletet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság gyakorolja. Az egyesülés céljáról, s eddigi tevékenységéről Marosi György igazgatóval beszélgettünk.- Az alkotni vágyó fiatalok korábban egy, az új egyesüléssel azonos elnevezésű pályázati rendszer keretében dolgoztak. Mennyiben tekinthető az Alkotó Ifjúság Egyesülés a pályázati rendszer lolytatásának, miben különbözik tőle, s miért volt szükség a létrehozására? — Az 1974 óta működő pályázati rendszer azt célozta, hogy minél több fiatal minél több feladat megoldásában vegyen részt. Ez a pályázati rendszer lényegében felülről lefelé irányult, azaz központilag meghatározott feladatok megoldására mozgósított, jó esetben a vállalatoknál is született kiírás, még jobb esetben az alkotásokat az adott vállalatoknál fel is használták. Ami az egyes pályázati eredményeket illeti, ezeket ágazati szinten elsősorban erkölcsileg, s valamelyest anyagilag is elismerték, de a már megszületett pályamunkák általában mostoha sorsra jutottak: nem voltak hozzáférhetőek, s akárcsak más szellemi termékek, Icssan öregedve várták valahol, hogy felhasználják őket. Az Alkotó Ifjúság Egyesülés nemcsak e pályázati eredmények kifejlesztését szorgalmazza, hanem azok forgalmazására, bevezetésére, részfinanszírozására jött létre és vállalatként gazdálkodik. Nemcsak arról van szó tehát, hogy az egyesülés pártatlanul képes vizsgálni az egyes alkotásokat, s ezáltal érdekvédelmi funkciót is ellát, hanem hogy egy egységes nyilvántartó rendszer révén mindenki számára hozzáférhetővé teszi az egyes újításokat, szabadalmakat, s ezek adaptálásában is részt vesz. Három iroda — Mit jelent az, hogy az egyesülésnek három irodája van? — Az eltelt több mint fél esztendő alatt az egyesülés három fő irányba szakosodott. Az úgynevezett általános műszaki fejlesztési iroda bármilyen forrásból származó ötletet, szellemi terméket fogad, elbírál, s amennyiben lehetséges, az elhelyezéséről is gondoskodik. Az energetikai szervezési iroda — nevéből is következően — az ország, a vállalatok energiaháztartásának egyes kérdéseivel, energiataK özétkeztetési sbrozatunk harmadik színhelye a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola menzája, ahol az eddigiektől eltérően — vagy inkább az előzőek kombinációjaként — egy harmadik típusú konyhával találkoztunk. Míg a meglátogatott óvodának megszüntették a saját konyháját, s a Mecsekvidé- ki Vendéglátó Vállalat úgy szállította oda az ebédet, a fölkeresett általános iskolának saját konyháján saját személyzet főzött, a menzán ez a két lehetőség ötvöződik: helyben főznek, de a konyhát a Me- csekvidéki üzemelteti. Ugyanez a vegyes tapasztalat érvényes a minőségre is: míg az óvodában kifejezetten rossznak bizonyult az étel, az iskolában pedig kiválónak, úgy itt a minőség a kettő között van — átlagos. Sem nem mondható, hogy egyértelműen rossz, de az sem igaz, hogy kifejezetten ízletes. A közétkeztetési átlagminőség széles skáláján belül mozogva, hol jobb, hol rosszabb. S még elmondható, hogy ezt sokszor az is meghatározza, hogy van olyan étel, amit mindig jól csinálnak, karékos eljárások felkutatásával és elterjesztésével foglalkozik. Végül a harmadik, az úgynevezett komplex anyaggazdálkodási iroda elsősorban a hulladékhasznosítást, a másodlagos nyersanyagok fel- használását vette célba. Az alkalmazott számítógépes rendszer segítségével mindhárom területen rejtett összefüggések tárhatók fel, illetve egymásra találhat a felhasználó, a gyártókapacitás és az alkotás. — Feltételes módban fogalmaz. Mennyiben igazolta az eltelt időszak gyakorlata az elképzeléseket, milyen gyakorlati szerepe van ma az egyesülésnek az egyes szellemi termékek hasznosításában? — Az egyesülés elnevezés arra utal, hogy a vállalatszerű gazdálkodós ellenére nem zárt vállalatról van szó, hanem egy elsősorban másokat mozgató központról, amely mindenekelőtt kapcsolatot teremteni hivatott az innováció egyes szakaszai között. Ennek érdekében az adott feladatokra gazdasági társulásokat is alapítunk, illetve sok új vállalkozásban vállalunk szerepet. Ez a szerep lehet műszaki, jogi, gazdasági, mozgósítási-szervezési, vagy mindez együtt. Tények- Szeretném, ha ezt a szerepet gyakorlati példával világítaná meg. — Egy feltaláló, bizonyos Kürti János még a tavasszal jelentős importmegtakarítást eredményező találmánnyal fordult az egyesüléshez. Aki a számítástechnikában egy kicsit is ismerős, az^ tudja, hogy a számítógépekben tárolt adatokat mágneslemezek rögzítik. Egy csomag hét, huszonegy, vagy még több egymás fölött elhelyezett lemezből áll, s a számítógép leolvasófeje ezek közé a lemezek közé nyúlik be. Ha csak egyetlen lemez megsérül, tönkremegy az egész csomag és a lejótszófej is. Amennyiben a csomagot szétszedve a sérült lemez helyére hibátlant helyezünk, a döntő fontosságú centírozás után — ez a találmány lényege — a felújított csomag már elbírja az igen nagy fordulatszámot, s nincs szükség új, csakis külföldről beszerezhető lemezcsovan ami soha nem ízlik senkinek. Persze a megítélésnek szubjektív oldala is van: egy felsőoktatási intézménybe a diákok az ország legkülönbözőbb vidékeiről érkeznek, s közismert dolog, hogy tájanként a jellegzetes ízek mások és mások. Egy azonban biztos: a menza és az otthoni ízek két külön világ. A szerdán lefőzött mennyiség például a következő: 895 diáknak, 227 tanárnak, 32 más dolgozónak ebéd, s ezenkívül 687 főnek vacsora. Ilyen mennyiségben persze nem lehet olyan ízű ételt főzni, legalábbis nehezebb, mintha csak kevés embernek készülne az ebéd. Ettől persze még nem kell feltétlenül gyengének lennie. Van, ami nem is az, de például a levesek . mindig rosszak, ahogy azt a menzabizottság tagjaitól hallottam, s magra. A találmány bevezetését éppen mostanában értük el. A megfelelő szakmai referenciák beszerzését követően olyan vállalkozót kerestünk, amelyik képes arra, hogy az új termékből megfelelő meny- nyiségben és minőségben az egész ország igényeit kielégítse. Az erre alkalmasnak ítélt szövetkezetnek azonban nem volt pénze az eljárás megvásárlásához, bevezetéséhez. Az egyesülés a saját alaptőkéjéből engedte át a szükséges milliós nagyságrendű összeget, amelyből a feltalálót is kifizethették. Az átengedett összeg természetesen nem ajándék, hanem kockázati befektetés, megtérülését másfélkét év alatt várjuk, nyereséget csők ezután eredményez ... Mozgósítás, szervezés — Ez a példa az egyesülés műszaki, pénzügyi tevékenységét illusztrálja. Van példája a mozgósitásra-szervezésre, vagy éppen a sokféle szerep együttes alkalmazására is? — Hogyne lenne. A lakótelepi központok optimális beszabályozásának egyik akadálya az, hogy szinte lehetetlen a sok felhasználási helyről egyidejűleg mérési adatokat szolgáltatni. Kecskeméten — a helyi ingatlankezelő vállalat megbízásából — az egyesülés úgy oldotta meg ezt a leckét, hogy mozgósította a főiskolásokat. Százötven diák egy bizonyos időtartamon belül azonos időpontokban végezte el a méréseket, s az ezek alapján beszabályozott hőközpontban évi négymillió forint értékű hőmegtakarítást lehet elérni ... A harmadik példám igazolja, hogy az egyesülés a mezőgazdaságban is otthon van. Agrárszakembereink Somogybái hozták azt az ajánlatot, hogy a kányái termelő- szövetkezetben látott, úgynevezett lágyhéjalású, azaz ponyvával borított faszerkezetes állattartó és terménytároló épületcsalád országos elterjesztéezt bizonyítja az is, hogy amíg ott voltam, szinte mindenki visszavitte a levest. Hogy a levesek nem jók, az nem csupán a főiskolára vonatkozik; szinte mindenütt, ahol közétkeztetés van, a leves gyenge minősége a jellemző. Ki tudja, miért? Visszatérve a műszaki főiskolára, az intézmény vezetőivel és a menzabizottság néhány tagjával beszélgetve, a következőket tudtuk még meg. Naponta négyfélét főznek; a hallgatók háromféle közül választhatnak, mégpedig nem előre, hanem ott helyben lehet eldönteni: a tanároknak készítik a negyedik menüt, ami olcsóbb és rosszabb. De ha akarnak, ők is befizethetnek a diákmenüre. A szerdai étlap: hallgatóknak zöldségleves, burgonyafőzelék sertéssülttel vagy rakott káposzta, vagy csirkepörkölt galuskával, salásére alakítsunk gazdasági társulási. Ha az előbbi két példa a műszaki és pénzügyi, illetve a mozgalmi és szervezési tevékenységet illusztrálta, ez a harmadik — ha megvalósul - valamennyi tevékenységi forma együttes alkalmazását példázza majd. — Az eddigiek során hogyan alakultak a kiadások és a bevételek? — Az alaptőkénket még messze nem fektettük be, s az eddigi befektetések sem gyümölcsözhettek ilyen rövid idő alatt. Azt azonban már elértük, hogy december 31-lg a folyó kiadásokat a bevételeink fedezik. Senkinek sem használnánk azzal, ha egyszerűen a költségvetési eszközök újraelosztásával foglalkoznánkamennyiben egy vállalkozás a népgazdaság számára hasznos, az saját magát is el tudja tartani. Szélesíteni a tevékenységet — Hogyan lehetne az egyesülés tevékenységét a fiatalok nagyobb körére kiterjeszteni? — Nekünk is az a célunk, hogy minél több fiatalt vonjunk be a munkánkba, mégpedig egyénileg is kifizetődő, s társadalmilag is hasznos módon. A KISZ megyei bizottságai rövidesen megrendezik a fiatal műszakiak és közgazdászok, illetve a fiatal agrárszakemberek konferenciáit, amelyeken lehetőségünk lesz arra, hogy személyes ismeretséget kössünk tehetséges fiatal szakemberekkel. Legújabban egyesülésünk munkáját területi képviseletek is segítik. Az első képviseletek Fejér és Borsod megyében működnek, de még ebben az évben megnyílnak a Békés, a Veszprém és a Vas megyei képviseletek is. Senki se gondoljon nagy létszámú kirendeltségekre, mindössze egy-egy sokoldalú, fiatal szakemberről van szó, aki jó helyismerettel rendelkezik és képes maga köré tömöríteni az adott körzet tehetséges, alkotni vágyó fiataljait. tóval; tanároknak felesborsóle- ves és serpenyős sertéssült. Sokszor előfordul azonban, hogy aki később megy, annak már csak egyféle jut, sőt az is megesett már, hogy minden elfogyott, mert eleinte túlméretezték az adagot, így hát közben kellett még valamit főzni. A hétvégi hideg vacsoráknál a leggyakoribb, hogy tej vagy kakaó már nem jut mindenkinek, csupán egy konzerv. Ettől egy felnőtt ember túlságoson nem lakik jól, az biztos. Valamit még szólni kell a menzabizottságról is, ami 13 főből áll, ebből tíz a hallgató. Nekik joguk van ellenőrizni az étel minőségét, mennyiségét, a higiéniát, s menzanaplót is vezetnek. A baj csak ott van, hogy általános panaszokkal — mint például, hogy az ízek nem jók — nem foglalkoznak, csak a konkrét kifogásokat tudja figyelembe venni a vendéglátó, s az ebéd, ha nem is túl finom, de általában ehető, és egyáltalán senki nem tud mást mondani megoldásképpen, mint hogy legyen mindenütt jobb. D. Cs. — Én a későn induló KISZ- esek közé tartozom, a középiskolában nem voltam valami aktív, inkább utána vettem ki részemet a közösségi munkából. Ehhez persze hozzájárult a munkahelyem, s nagyon erősen közrejátszott feleségem hasonló jellegű tevékenysége. Növénytermesztő voltam. 1968-tól dolgoztam Szajkón, Sátorhelyen, s 1975. augusztus 15-én kerültem a Bólyi Mező- gazdasági Kombinát központjába. Itt én voltam a munka- verseny-felelős. Először a KISZ- csúcsvezetőség tagja, majd a KISZ-bizottság titkára lettem. Idén augusztus 31-ig voltam függetlenített KISZ-titkár. Egyébként 1976-tól lakom Bolyban. Mozgalmi pályafutásom tulajdonképpen Szajkón kezdődött. Ott egy évig voltam szervezeti KISZ-titkár, majd Sátorhelyen vezetőségi tag. — Sátorhelyen úgyszólván a nulláról indultak és igen jó eredményeket értek el... — Sátorhelyen néhány év alatt igen sok minden történt. Létrehoztunk egy ifjúsági klu- pot, és KISZ-szervezetet teremtettünk. A tagok többsége fizikai dolgozó és sátorhelyi lakos volt. Lehet azt mondani, hogy egy félig üzemi, félig lakóhelyi szervezet jött létre, s a tagság lépésről lépésre növekedett. Tulajdonképpen lépcsőzetesen történt az egész: a fiatalok először klubtagok lettek, s csak később KISZ-tagok. Mint klubtagok ismerkedtek meg azzal, hogy mit is csinálunk. Célunk az volt, hogy a kocsmából, az utcából behozzuk ide a fiatalokat, s ezért vonzóvá kellett tenni számukra a klubot. Kiváló technikai felszerelést biztosítottunk, jó programokat szerveztünk, és így lassan olyan hellyé vált, ahová érdemes volt elmenni, s ahol ráadásul igazi közösség is kialakulhatott. A sátorhelyi KISZ- szervezet kétszer lett kiváló, ekkor figyeltek föl ránk. Amikor átkerültem 1975- ben a központba, akkor a kombinátnál 7 alapszervezet működött 168 taggal, ma ott 15 szervezet van már, s a tagok száma 395 lett. Ma már nehezebb lenne ugyanezt az eredményt elérni. — Miért? — Azt hiszem, ez is összefüggésben van az életkörülmények javulásával. Akkor még Sátorhelyen például nemigen volt más lehetőségük a fiataloknak. De ahogy egyre többnek lett motorja, autója, ez természetesen megnövelte a választási lehetőségeket, hogy olyan programokat csináljanak maguknak, amik távolabb vannak lakóhelyüktől. — Mi az, ami leginkább arra készteti, hogy ilyen jellegű munkát végezzen? — Mindig is izgatott az emberekkel való foglalkozás, s az, hogy hogyan tudom önmagamat is elfogadtatni az emberek, kel. S ez a dolog elkötelezettséget kíván. Mindegy, hogy hány óra van, a munka akkor fejeződik be, ha az ember elvégezte. — A bólyi KISZ háromszor nyerte el a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját, háromszor lett Kiváló KISZ-szen/ezet — ezek igen komoly eredmények, s már önmagukban is indokolják a tények, hogy most ezt a kitüntetést kapta. De gondolom, ez jövőbeni munkájára nézve is kötelez. — Mint minden új ember, én is természetesen bizonyítani akarok. Azt már tudom, hogy ezt a munkát egyedül sosem szabad és nem is lehet csinálni. Mostani munkakörömet fiatal korom ellenére azért mertem elvállalni, mert korábban is idősebb munkatársakkal dolgoztam együtt, s ismerem is az ittenieket. S az emberekről alkotott véleményeknél nagyon fontosnak tartom, hogy mindenki a munkája utón ítélje meg a másikat. — Az elmúlt években több iskolát, tanfolyamot elvégzett. Most pedig a közgazdaságtudományi egyetemre jár. — Nem tudom elképzelni, hogy valaki szakmai képzettség nélkül végezzen politikai munkát. De vallom azt is, hogy a munkatársakkal mindig és mindenben konzultálni kell. Ami pedig a kitüntetést illeti: én nagyon drukkolós típus vagyok, s mindennek örülök, ami sikerül — ilyenkor pedig meghatódom. Dücső Cs.
