Dunántúli Napló, 1981. október (38. évfolyam, 269-299. szám)
1981-10-09 / 277. szám
2 Dunántúli napló 1981. október 9., péntek Megkezdődött az országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) is marad — szellemi, anyagi erőikkel képesek a háztáji, ház körüli kistermelés szervezésére, összefogására. Ezzel követjük az agrárpolitika útmutatását, amely nagyon lényegesnek tartja a kistermelésben levő lehetőségek rendszeres hasznosítását. Miként az közismert: a háztájival, a kistermeléssel kapcsolatos politikánk hosszú távú politika. Tehát a nagyüzemek elsődleges fejlesztése mellett — ez egyben feltétele a kistermelésben rejlő lehetőségek jobb hasznosításának is — folyamatosan törődünk azzal, hogy a háztáji, a mezőgazdasági kistermelésben érdekelt százezrek szívesen vállalják ezt a munkát. A fejlesztés tényei Az utóbbi két ötéves tervidőszakban 300 milliárd forintot fordíthattunk az élelmiszergazdasági ágazatok fejlesztésére. Gépvásárlásra 110 milliárd forintot költöttek a mező- gazdasági üzemek. A gépi vonóerő — miközben teljes minőségi váltás következett be — megkétszereződött. Erre jellemző, hogy ma az 1970. évinél 20 százalékkal kevesebb traktor, 30 százalékkal nagyobb vonóerőt képvisel. A gabonakombájnok száma sem nőtt, de teljesítőképességük megduplázódott. A műtrágyafelhasználás — hatóanyagban számolva — 800 ezer tonnáról 1,4 millió tonnára növekedett. A felhasznált növényvédő szerek és gyomirtó vegyszerek mennyisége háromszorosa az 1970. évinek. Jelentősen bővült az épületállomány is- tíz év alatt 1000 szakosított állattartó telep épült. Ezekről kerül ki ma az állati termékek több mint harmada. A termelés biológiai alapjait is sikerült megteremteni, amihez jelentősen hozzájárultak a maqvar kutatók, genetikusok. Az utóbbi tíz esztendőben 633 hazai és 442 külföldi úi növényfajtát minősítettünk, 40 hazai és 28 külföldi új állatfajtát, hibridet vettünk köztenyésztésbe. Teljes fajtaváltás következettbe a búzánál, s a kukoricából pedig a teljes hibrid választékot kétszer cseréltük. Miközben a termelés jelentősen bővült, a mezőgazdaságban dolgozók száma tíz év alatt több mint 200 ezerrel csökkent. A munka termelékenysége ez idő alatt több mint kétszeresére nőtt. Sokat javultak az anyaqi. érdekeltségi viszonyok is. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek dolgozóinak jövedelme az évtized első felében erőteljesebben, a második felében mérsékeltebben növekedett. A IV. ötéves terv során a közös gazdaságokban az átlagkereset éves növekedési üteme meghaladta a 8 százalékot, S-a tervidőszak végén keresetük elérte a munkásokét. A fejlődés azóta gyakorlatilag azonos ütemű. A mezőgazdasági nagyüzemek környezetformáló hatására átrajzolódott a falu arculata, lényegesen javultak az életkörülmények. Társadalmilag elismertté, megbecsültté vált a mező- gazdasági munka. A termelőszövetkezeti demokrácia erősödésével még inkább a szövetke-— zet gazdáinak tekintik magukat. Javítani a gazdaságosságot Bármilyen látványosak, elismerésre méltóak is - eredményeink, nem mondható el, hogy az elmúlt évtizedben minden magunk elé tűzött célt elértünk. Hozzájárulásunk a nemzeti jövedelemhez elmaradt a kívánttól. A nettó termelés növekedési üteme alacsony. A termelés anyagi ráfordításai egyes ágazatokban jobban emelkedtek, mint a hozamok. A termelés növekedésével nem tartott lépést a gazdaságosság, a versenyképesség. Még mindig él bennünk az egyoldalú mennyiségi szemlélet. Ez abból az időből származik, amikor még egyetlen feladat állt előttünk, nevezetesen az, hogy legyen elegendő élelmiszer. Ma minőségileg más a helyzet. Most azt mondjuk, hogy termeljünk az eddiginél több élelmet, de gazdaságosan, nemzetközi mércével mérve is versenyképesen. A gabonatermelés kivételével a növénytermelés többi ágazata a kívánatosnál lassabban fejlődött. Különösen a szólas- takarmány-termelés és a gyepgazdálkodás maradt el lehetőségeinktől. Az állattenyésztő ágazatok ráfordításai még mindig magasak., A termelőüzemek és tájkörzetek, a megyék közötti különbségek nem csökkentek, hanem növekedtek. A mezőgazdasági üzemeknek mintegy 40 százaléka magas színvonalon, hatékonyan termel. Ez a kör adja az összes termelésnek több mint a felét. Az üzemeknek 30 százaléka az átlagos színvonalat képviseli, arányukkal hozzávetőlegesen azonos mértékben — tehát 30 százalék körül — részesednek a termőterületből, az eszközökből és a termelésből. A gazdaságok további 30 százaléka jóval az átlagos színvonal alatt tevékenykedik. Termelési színvonaluk — a tagadhatatlan fejlődés ellenére — a természeti adottságaikhoz képest is alacsony. Az üzemek közötti differenciálódás a fejlődés velejárója, de a kialakult helyzet azt mutatja, hogy a különbségek nagyobbak, mint amekkorát a természeti adottságok különbözősége indokol. A földvédelemnek és hasznosításnak is több gondjával küszködünk. Az utóbbi tíz évben 103 ezer hektárral csökkent a termőföld területe — zömében a szántóterületek rovására. A hetvenes esztendők első felében évente 40—50 000 hektár föld hevert parlagon. Ezt az utóbbi néhány évben sikerült 10 ezer hektár aló szorítani. A földvédelmi törvény végrehajtásáért felelős hatóságok nem minden esetben következetesek: sokszor tettek és tesznek engedményeket. Lassan, vontatottan halad a racionálisabb gazdálkodást segítő földcsere. E hibák, gyengeségek, fogyatékosságok felhívják a figyelmet az alaposabb, átgondoltabb munka fontosságára az irányításban is, a termelőüzemekben is. A világgazdaság — amellyel ezernyi szál köt össze bennünket — az alaposság, átgondoltság mellett nagyobb ’•uqalmassáqot, gyorsaságot is követel tőlünk a termeléssel kapcsolatos cselekvéseinkben. Ellátás és export Tudomásul kell vennünk, hogy a ma is felbukkanó egyoldalú mennyiségi szemlélettel nem tudunk tovább boldogulni. Elérkezett az ideje annak, hogy most már ne csak hangoztassuk, hogy az élemiszer- termelés stratégiai tényező, hanem ehhez igazodva cselekedjünk a kutatómunkában, a termelésben és — az ipari eszközök, onyagok révén — a feltételek megteremtésében is. Nagy szükségünk van az új tudományos eredmények és az élen iárók gyakorlatának mielőbbi általánosítására. Rendkívüli szükségünk van továbbra is a nemzetközi tapasztalatok átvételére és hasznosítására. Az előttünk álló években változatlanul gondoskodnunk kell a lakosság javuló élelmiszerellátásáról, s dinamikusan tovább kell növelnünk a gazdaságos élelmiszerkivitelt. A belső ellátásban a növekvő igényeknek az eddigieknél jobban meg kell felelni — ideértve oz olcsó termékek kívánatos arányát is. Exportfeladataink is jelentősek: a következő öt esztendőben a kivitelt — javuló verseny- képesség mellett — mintegy harmadával kell növelnünk. Fokozatosan érvényt kell szereznünk annak az elvnek, amely kimondja: az export növelése és a qazdaságosság javítása egyidejűleg megoldandó feladat. Az élemiszertermelésnek a növénytermesztés az alapja. Elengedhetetlen követelmény a termőföld hozamának növelése. Azért szorgalmazzuk nagy erővel a növénytermelés dinamikus fejlesztését, mert csak így lehet az állattenyésztés, valamint az élelmiszeripar feladatait megoldani. A növénytermesztésen belül az első helyen a gabona- termelés fejlesztése áll. Nagyon lényeges, hogy a következő években a gabonafélék vetés- területe — miközben a hozam nagyobb lesz — ne csökkenjen, hanem növekedjen. Az élemiszer-előállítás másik alappillére a hústermelés. A gabonatermelés mellett ez az a terület, amelyen — lehetőségeink határáig — túlteljesíthetjük terveinket. Vágóállatból a termelési előirányzataink meghaladják a 2,2 millió tonnát, aminek 80 százalékát a sertés és baromfi jelenti. A jövőben is e két abrakfogyasztó állattenyésztési ág termelése lesz a meghatározó. Ugyanakkor bővíteni kívánjuk a vágómarha és juhhús termelését is. A gazdaságos hústermelés — és a hangsúly a gazdaságosságon van — történjen az korszerű, vagy hagyományos telepen, a nagyüzemben, vagy a háztájiban, minden állatfaj esetén hasznos az ország számára. Ar rv-szánban működő élelmiszerüzemek 4500-féle terméket állítanak elő. A választékot évente mindössze 100 új hazai termék bővíti. E téren a kezdeményezőkészséget és az újra törekvést szorgalmazzuk. A termőföld védelme A termőföld védelmében .és hasznosításában is bőven adód. nak feladatok. E téren széles körű társadalmi összefogásra is szükség van. A termőföld csökkenésének jelenlegi ütemét minden rendelkezésünkre álló eszközzel mérsékelnünk kell. Mindenekelőtt a nagyüzemi gazdaságok vezetőitől várunk fegyelmezett magatartást. A kulturált földhasználatról elsősorban a föld művelőinek kell gondoskodniok. Az állami szerveknek pedig következetesen fel kell lépniök minden olyan törekvéssel szemben, amely — akár hanyagságból, akár vélt vállalati érdekből -- sérti a termőföld védelmének és kellő hasznosításának követelményeit. A VI. ötéves terv az előző öt évinél mintegy 30 százalékkal nagyobb lehetőséget teremt a meliorációra, amely több mint 1 millió hektár földet érint. A közeljövőben válik ismertté az alacsony színvonalon gazdálkodó, gyenge adottságú üzemek külön ösztönzésének módjai, az ösztönzés egyebek között a termőföld jobb hasznosítását is segíti. Elvárjuk minden vállalat és hatóság vezetőjétől, hogy az új létesítmények helyének kijelölésekor következetesen ' érvényesítsék a földtakarékos megoldásokat. Mindezek együtt jelentik a földvédelem és hasznosítás komplex programját, amelynek teljesítése elengedhetetlen része a növénytermelés fejlesztésének. A technikai-műszaki feltételek kapcsán rendszeresen visz- szatérő téma az alkatrészellátás. A gépek karbantartása, az üzem közbeni hibaelhárítás, valamint a téli nagyjavítás tetemes ré$ze a termelőüzemek feladata. Ezért helyeseljük - saját vagy társulásos alapon — újabb javítóműhelyek építését. A sikeres javításnak természetesen elemi feltétele a megfelelő alkatrészellátás, ami a gépeket szállító vállalatok feladata. Azt is világosan kell azonban látnunk, hogy a mai helyzeten, csak alkatrészre várva, nem tudunk változtatni. Ezért szorgalmazzuk: a mezőgazda- sági nagyüzemek és termelési rendszerek szervezzék meg a pótalkatrészek gyártását. Ilyen jellegű munkájuk jól beleillik ez úgynevezett kisegítő ágazatba, és gazdaságossá is tehető. Az utóbbi hetekben döntések születtek, amelyek a kedvezőtlen természeti adottságok között dolgozó nagyüzemek fejlesztését szolgálják. Széles teret kívánunk adni a jól gazdálkodó üzemek és a gyengék együttműködésének. Ehhez megfelelő érdekeltséget dolgoztunk ki. A meglevő termelési lehetőségek jobb hasznosítására tovább bővítjük a nagyüzem és a háztáji gazdaság kapcsolatait. A közgazda- sági szabályozás eszközeivel is ösztönözzük a megfelelő termelésszerkezet kialakítását, különösen a gabonatermelés fokozását. A szakemberek csoportos kihelyezését szorgalmazzuk, ezért megkétszerezzük az e célra nyújtható állami támogatást. Mindebben kérjük az érdekelt megyék vezetőinek aktív közreműködését. Intézkedések a további fejlődés érdekében Az utóbbi napokban tájékoztattuk vállalataink, gazdaságaink vezetőit az 1982-re szóló ár- és pénzügyi szabályozórendszer módosításáról. Tettük ezt azért, hogy minden üzem időben felkészülhessen, számba vehesse lehetőségeit és megfogalmazhassa új tennivalóit. Az intézkedések egyaránt magukban foglalják ez ösztönzés és a gazdálkodás szigorításának elemeit. Az idevágó jogszabályok a közeli hetekben jelennek meg. Ezekkel ösztönzünk a gabonatermelésre, az elmaradt üzemek fejlesztésére, a vágómarha-előállítás növelésére, a meliorációs beruházásokra, a gabonatárházak építésére, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Intézkedéseink kapcsán néhány területen a gazdálkodás feltételei nehezebbé válnak. Nagy szükség van tehát a meglevő tartalékok feltárására, a racionális termelésszervezésre. A háztáji és kisegítő gazdálkodás feltételei nem változnak 1982-ben. Elért eredményeink sora, az agrártermelés mai színvonala alkalmassá teszik mezőgazdaságunkat, élelmiszeriparunkat az újabb feladatok megoldására. Az utóbbi évek tettei bizonyítják: a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar termelési egységeinek jelentős hányada már ma is képes arra, hogy a magasabb követelményeknek is megfeleljen. Azon kell dolgozunk, hogy ez mind általánosabbá váljon. Most a munka hatékonyságának növelése a legfőbb feladat, ami feltétele és egyben garanciája annak, hogy mező- gazdaságunk, élelmiszeriparunk, erdő- és fagazdaságunk a jövőben is eredményesen szolgálja szocialista céljaink elérését - mondotta befejezésül Váncsa Jenő. Felszólalók Az országgyűlés tegnapi ülésén felszólalt Cselőtei László, Pest m. 2. vk., Csókási Zoltánné, Csongrád m. 2. vk., Molnár Frigyes, Bács-Kiskun m. 3. vk., Ladányi József, Borsod m. 26. vk., Kadlecsik Miklós, Fejér m. 11. vk., Klaukó Mátyás, Békés m. 10. vk., Szabó István, Hajdú- Bihar m. 14. vk., Czene Árpád, Nógrád m. 3. vk., Szilágyiné Brogli Erika, Borsod-Abaúj- Zemplén m. 24. vk., Kasó József, Baranya m. 13. vk. (felszólalását külön közöljük), Schmidt Ernő, Vas m.JIO. vk., Turcsek Ferenc. Pest m. 8. vk., Szabó Imre, Heves m. 9. vk., Pásztohy András, Somogy m. 4. vk., Well- ner István, Győr-Sopron m. 70. vk , Kosár István, Tolna megye, 3. vk., Borics László, Szolnok ni. 13. vk., Weibl Elemér, Veszprém m. 8. vk., Szántó Sándor, Szabolcs-Szatmár m. 12. vk. A felszólalásokra Váncsa Jenő miniszter válaszolt. A miniszteri választ határozathozatal követte: az ország- gyűlés a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter beszámolóját, valamint a felszólalásokra adott választ jóváhagyólag tudomásul vette. Ezzel a parlament őszi ülésszakának első napja — a/nelyen felváltva elnökölt Apró Antal és Cservenka Ferencné — befejeződött. A képviselők pénteken 10 órától — az elfogadott napirendnek megfelelően — az emberi környezet Védelméről szóló törvény megvitatásával folytatják munkájukat. Az országos átlagnál jobb eredmények Kasó József képviselő felszólalása Ami gondot jelent: melioráció, műtrágya-felhasználás, alkatrészellátás Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásomban foglalkozni szeretnék Baranya megye mezőgazdaságának, élelmiszer- iparának helyzetével, gondjaival, problémáival, kilátásaival a teljességre való törekvés nélkül. Megyénk az ország össz- szántóterületének 4,6 százaléka, de termelvényei az ország egészének ennél lényegesen nagyobb hányadát teszik ki, így: búzából 6,5-7,2 százalékát, cukorrépából 5,0 százalékát, vágómarhából 6,0 százalékát, vágósertésből 5,4 százalékát, tejből 5,6 százalékát, baromfiból 4,8 százalékát adják az országos termelésnek. Jelentős élelmiszeriparunk termelése is. Az országos termelésnek a malomipar 5,4 százaléka, a húsipar 4,6 százaléka, a baromfifeldolgozó ipar 8,2 százaléka, a konzervipar 5,6 százaléka, a tejipar 9,9 százaléka. Úgy érzem, hogy ezek szép eredmények, egyrészt kötelezik jobb eredmények elérésére a megyénk mezőgazdasággal, élelmiszeriparral foglalkozóit, másrészt további támogatásra ösztönzi mindazokat, akik a mezőgazdaság központi irányításában részt vesznek. Sajnos azt kell mondanom, hogy az eddig legfontosabb termelési feltételre — termőföld javítására, a meliorációra — a VI. ötéves tervben megyénk nem részesül olyan támogatásban, ahogyan azt szeretnénk, vagy indokoltnak tartanánk. Az V. ötéves tervben összesen felhasználtunk 234 millió forintot, egy évre jutó összes melioráció 47 millió forint volt. 1981. pvi összes melioráció 32 millió forint, és az ehhez kapcsolódó állami támogatás 22 millió forint. Az adatokból kitűnik, hogy ez a meliorációs ütem elmarad az előző évek felhasználásától, és elmarad a teljes igény belátható időn belüli kielégítésétől is. Érvként azt vetem fel a nagyobb támogatás érdekében, hogy a melioráció megyénkben — eddig felsorolt eredményeink bizonyítják — beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A növénytermesztés fejlődési üteme meghaladta az országos fejlődési ütemet. Megfelelő műszaki háttérrel rendelkezünk ahhoz, hogy a későbbi meliorációk hatékonysága az átlagosnál jobb legyen. A több melioráció kivitelezését is jó minőségben és időben ej tudnánk végezni. A Szigetvári Állami Gazdaságban dolgozom, mint gyakorló mezőgazdasági szakember, módomban áll folyamatosan figyelemmel kísérni a kemikáliák felhasználásának műszaki, szakmai és pénzügyi kérdéseit. Elmondhatom, hogy a kemikáliák árnövekedése igen erőteljes volt 1976-tól. Ezek közül is a műtrágyáké átlagosan elérte a 48 százalékos növekedést. Ugyanakkor a növénytermesztési felvásárlási árak növekedése kukoricánál 17 százalékos, cukorrépánál 16 százalékos volt 1976-tól kezdve. A kemikáliák árnövekedése jelentős költségnövekedést jelent a termékek előállításában, ezért fokozottan indokolt e nagy költségeket képviselő anyagok leghatékonyabb fel- használása. Ezt lenne hivatva megoldani az agrokémiai tárház-központok további fejlesztése. Ez mindenképpen érdeke az építő üzemnek és ezért áldozatot is kell vállalnia. Nem indokolt az egyoldalú áldozat- vállalás, és nem szabad hogy csak a termelőüzemeket sújtsa, de ugyanakkor a kereskedelmi szervek, illetve gyártó cégek eddigi terheik csökkentését jelentse. Szeretnénk, ha a tárházak felépítésében a gyártó üzemek és a kereskedő szervezetek is érdekeltté lennének téve. Ha a mezőgazdasági üzemek közül most valamelyik tárházat épít, áldozatot vállal a beruházással és ' hátrányosabb helyzetbe jut a műtrágyakészletezéssel is. Figyelembe véve az emelkedő kamatokat, amelyek ma már 11 százalékosak, ez súlyos teher. Kérésem, hogy vizsgálja felül a tárca e problémát és a kereskedelmi szervezetekkel, valamint a gyárakkal segítse megteremteni a beruházáshoz és forgalmazáshoz szükséges feltételeket, úgy, hogy a közös érdekeltség megvalósuljon. Vannak gondjaink is, és azok közül elsőnek kiemelném a sokat emlegetett alkatrészhiányt. Tudom, hogy a sokat emlegetett és állandóan visszatérő kérdések esetenként súlyukat is vesztik és megszokottá válnak, de csak azok számára, akik ezeknek káros hatását munkájukban nap mint nap nem érzik. A megyében gyűjtöttem néhány adatot: NDK-gépekből 145 db alkatrész, magyar gépekből 40—50 db alkatrész, go- iyóscsapágyból 80 db alkatrész, különböző gumiköpenyekből 6 db Van olyan, amely alapvető hiánycikk, és amelyek nélkül nem működhetnek a gépek. Ez összesen 271 db-ot tesz ki. Igen magas szám! Előfordul az is, hogy új gépet kénytelenek megbontani a kereskedelmi szervek azért, hogy egy másik gép hiányzó alkatrészét pótolják. Ugyanakkor az alkatrészárak igen erőteljesen emelkednek. A Szigetvári Állami Gazdaságban a felhasznált erőgép alkatrészek áremelkedése 1980-ról 1981-re 40,5 százalékos volt.A növénytermelési munkagépek alkatrészeinek áremelkedése 1980-tól 1981-re 31 százalékos volt. Itt kettős problémát látok. Egyrészt az alaktrész- áremelkedés üteme a központilag előirányzotthoz képest túl nagy, másrészt sok a hiányzó alkatrész, amelyeknek biztosításához központi segítséget kérünk, még akkor is, ha jelentős próbálkozások vannak a decentralizált alkatrészgyártásokra. Az egyértelmű, hogy az alkatrészgyártást csak decentralizáltan megoldani nem lehet. Gondjaink vannak a magyar ipar által készített gépek minőségével is. A gépek használhatósága nem kielégítő, anyag-, gyártási és szerkesztési problémák is előfordulnak.
