Dunántúli Napló, 1981. október (38. évfolyam, 269-299. szám)

1981-10-07 / 275. szám

1981. október 7., szerda Dunántúlt napló 5 Fórum Lvov-Kertvárosban lljúsági parlament a Kesztyűgyárban Ami évek óta téma Hányadszor kell elmondani ugyanazt? Lakóterületi fórumot rende­zett hétfőn este a Ivov-kertvá- rosi 2. számú pártalapszervezet és HNF-bizottság a Siklósi vá­rosrésznek mondott terület lakói részére. Mintegy 150-en jelen­tek meg a 6 órára hirdetett ren­dezvényen, s 10 óráig folyt a párbeszéd a Pécs városi Tanács és a Volán, a Pécs városi Rend­őrkapitányság és a BÉV, a Pl K és a PÉTÁV és még számos szerv képviselőivel.- Mi foglalkoztatja egy ilyen nagyra nőtt lakóterület lako­sait? Érdekes, hogy ellátási kérdések nem merültek' fel. Azt jelenti ez, hogy a jól szervezett városépítés keretében sikerült ezt megoldani, az ún. járulékos beruházások ma már szorosan a lakásépítés nyomában van­nak. Nem szóltak óvodai gon­dokról sem, nem mintha ilyesmi itt nem lenne. A területen levő három óvoda a jelenlegi 180 százalékos leterheltség mellett a következő hónapokban be­költöző csalódok gyermekeit már nem fogadhatja. Nem ke­rült szóba a tanteremhiány. A Nevelési Központ három általá­nos iskolája — igaz, nehézségek árán — rengeteget megold a la­kóterület gondjaiból, s a lakók tudják: ennél többre már nem futja, hiába is támasztanának most igényeket. Ha ezekről a mindig égető­nek mondott kérdésekről nem esett szó, akkor miről beszéltek négy órán át? Nos, volt téma bőven. Valaki pl. azt tette szóvá: hogyan lehetséges, hogy valaki évekig vár szövetkezeti lakásra, s amikor megkapja, szinte pil­lanatok alatt eladja busás, ám tisztességtelen haszonnal. Való­ban, hogyan lehetséges ez az egyedinek aligha mondható je­lenség? Többen is szóvá tették a parkosítás, a lakók öntevé­keny kezdeményezésének az ügyét, ami időről időre konfron­tálódik a kertészeti vállalat el­képzeléseivel. Csakugyan elkép­zelésről van szó? Hányszor meg­írtuk: jól átgondolt, a városkép alakítását szolgáló tevékenység ez, amiben a lakosságnak óriási a szerepe — a szakembe­rekkel való együttműködés je­gyében. Felmerült az alagsori helyiségek közösségi célú fel- használásának az igénye. Igei» ésszerű magyarázatot hallhat­tunk arról, hogy miért nem le­het erről szó. De azért mégis meg kellene vizsgálni: hátha bizonyos célokra (barkácsmű- hely, miniklub stb.) mégis fel- használhatók lennének, s ak­kor nem kellene olyasmiről hal­lani, mint amit az egyik Fülep Lajos utcai ház lakója elmon- aott: az alagsori helyiségben nyérs birkabőröket tárol valaki. Aztán itt van a férgesedés. A panelházak átka — úgy látszik — már ezen az új területen is megjelent, s hálát adhat a jó sorsának, aki még nem • talál­kozott vele. Javasolták, hogy sűrűbben tisztítsák, fertőtlenít­sék a szemétledobókat, hogy ezzel is felszámolják a bogarak egyik életterét. No és ha már szervezett irtásra van szükség? Tegyék kötelezővé és senki ne vonhassa ki magát semmilyen indokkal a kellemetlen, ám az egész közösséget szolgáló rovar­irtás alól. Újra meg újra felmerültek közlekedéssel kapcsolatos kér­dések — ez a lakóterület talán legfontosabb problémája. Zsú­folt a 47-es járat („Jövőre csuk- lósítjuk" — hallottuk a Volán tá­jékoztatását), miért nem jár vasár- és ünnepnapokon is az 1 -es („Kifejezetten műszakcent­rikus járd, egyébként kis ki­használtságé, de később szó lehet a hétvégi közlekedtetésé­ről is"), miért nincs rendszeres járat a malomvölgyi kiránduló­központba („Meri az gyalogos­kirándulóközpontnak épült"), miért nem kapcsolják be az Eszéki és Lahti utak által hatá­rolt területet is a tömegközle­kedésbe („A jelenlegi járatok­kal megfelelő az ellátottsá­ga") ... Volt aztán szó egyéb közleke­dési kérdésekről is, ezek közül egyet említenénk. Jelezték, hogy több helyen is látni járdán par­koló autókat. Ez érthetetlen és megengedhetetlen! Sehol Pé­csett — de talán az országban sem! — nincs ennyi parkolóhely egy-egy lakóterületen. Ahány lakás — annyi gépkocsi részére van hely. Semmi sem indokolja tehát a járdán való gépkocsi­tartást, ha csak az nem, hogy az illető a szobaablakából is megsimogathassa időnként a márkát. A válasz egyértelmű: ez tilosban parkolásnak minő­sül, s ha jelentenek ilyent, a gépkocsit elviszik a „közös par­kolóba", a hatósági telepre. Hagyományaikat megtartó és továbbfejlesztő munka egyik legfontosabb tevékenysége volt a kenyérgabona termesztése: a föld kezdetleges megművelésé­től, a gabona kézzel történt ve. tésétől a legmodernebb gépek­kel való feldolgozásáig Az emberiség történetében nagy jelentőséggel bíró munka­folyamat változásainak bemuta­tására vállalkozott Mohácson a Kanizsai Dorottya Múzeum, ami­kor az idei múzeumi hónap ren­dezvényei sorában tegnap dél­után megnyitotta a Kossuth filmszínház emeleti kiállítóter­mében a Búzaszemtől a ke­Amí évek óta téma: hogy mi­képp lehet hatékonyabbá tenni az ifjúsági parlamenteket. A Pécsi Kesztyűgyár 2!es gépi varrodájának ifjúsági parla­mentjén volt idő ezen tűnődni, amikor o műhelyvezetői beszá­molót és a következő három évre szóló intézkedési tervet néma egyetértéssel fogadták a résztvevők. A műhelyvezető kér­dezte komolyan, nógatta humo­rosan a fiatalokat, mert — is­merve a műhelygondokat —, 'nem akarta elhinni, hogy a fia­taloknak minden úgy jó, ahogy van. Aztán a gyár műszaki igaz­gatója kért szót, hogy szerette volna hallani a véleményüket, nyérig című kiállítását. Az össz- szeállítás archív felvételekkel, valaha használt eszközökkel, makettekkel és termelési folya­matok összefüggéseit magya­rázó szövegekkel nyújt betekin­tést a Kárpát-medencében élő népek kenyérgabona-termelésé­be, azok fogyasztási termékbe történő feldolgozásába. A kiál­lítás megtekintését különösen azon fiatalok figyelmébe ajánl­ják a múzeum szakemberei, akik a hajdani, legnehezebb paraszti munka folyamatait már nem ismerhetik. K. L. Fotó: Arató Tamás hogy dolgozhatnak-e, s azt, ami kedvükre való. Hogy jól érzik-e magukat a gyárban, s ha nem, miért nem? Lehet, hogy talán nem is figyeltek a résztvevők? — kérdezte, hiszen a KISZ-alapszervezet titkára azt javasolta, hogy az eddigi éven­kénti találkozók helyett ne­gyedévenként invitálják beszél­getésre a gyesen levő társai­kat. Mert, ha figyelnek, akkor nem szavazzák meg az intéz­kedési terv egyéves találkozóit sem. Jó lenne itt azt írni, hogy a fiatalokat provokáló kérdések­re azután elszabadultak a megilletődéstől, esetleges tar­tózkodástól, érdektelenségtől megkötött kedélyek. Nem. De mert közben már megválasztot­ták a vállalati ifjúsági parla­mentre a műhely három képvi­selőjét, egyikőjük először kicsit halkan megszólalt, hogy ők hol nem dolgoznak, mert nincs mun­ka, hol meg annyi van, hogy nem győzik. Szavaiból kiderült, hogy a munkafolyamat végén dolgozik. Aztán társnője szólt, hogy ők a munkafolyamat ele­jén állandóan sokat dolgoznak, miért van mégis, hogy éppen ez ő műhelyük van lemaradva a gyárban. A műhelyvezetői válasz, hogy a közbenső munkafolyamatok­ból hiányoznak emberek, hogy nincs elég bélelő és szegő, az okozza a lemaradást is, s a szépítők rapszodikus munkáját. Ez nem elégítette ki a kérdé­seket feltevőket, mert ismét kérdezett a küldött: és miért nincs elég sablon? Pedig az már évek óta téma, s nem tör­ténik semmi, mégsem! Évek óta téma a Kesztyűgyár kettes gépi varrodájában, hogy nincs elég sablon (amit külön­ben a Zioernovszky Szakközép- iskola műhelyében készítenek a diákok, ha már megtanultak re­szelni, kalapálni). Elmondták mór ezt eddig korábbi ifjúsági parlamenten, elmondták ter­melési tanácskozáson, s még- sincs. Lehet, hogy igazsáqtala- nul, közben arra a következte­tésre jutok: azért évek óta té­ma az ifjúsáqi parlamentek ak­tívabbá tétele, mert évek óta téma némely munkaszervezési, munkakörülményi gond megol­datlansága. Az gátlója a fiata­lok merszének. S oldója lehet az ifjúsági parlament, ahol a vezető el­mondja: mondják, követeljék a műhelyben, a termelési tanács­kozáson, mindenütt mondják, eddig, amíg nem teljesül. b. I. H. I. Búzaszemtől a kenyérig 9 Néprajzi kiállítás Mohácson Csúzlival kilőtték az ablakokat Egy csuklós busz ablaka, amelyet kilőttek Rendőrkézen az autőbusz-rongálők Az autóbuszvezető naponta sok száz utas életéért, testi ép­ségéért felelős. A két végállo­más között úgy közlekedik jár­művével, ahogy a KRESZ-ben elő van írva. Mások hibájából olykor kritikus helyzetbe is ke­rül, de nagy gyakorlata révén, ritka kivételektől eltekintve, el­kerüli az összeütközést. Mostanában azonban több volános gépkocsivezető a. kor­mánynál olyan meleg perceket élt át, amelyekhez foghatót ta­lán még sohasem az életben. Melyikük van hozzászokva ah­hoz, hogy valaki(k) menet köz­ben csúzliból kilőtt csapágygo­lyókkal vagy más lövedékekkel tűz alá veszi(k) az utasokkal teli buszt? Sajnos, szeptember­ben Pécsett több ilyen eset elő­fordult. Nem egész egy héten belül három sofőr is hasonlót élt át. Mindig az ésti órákban és mindig a Hősök tere—Fehér­hegy környékén. Az akkor még ismeretlen lövöldözők két, 20-as járaton közlekedő buszt és egy 31-es jelzésűt rongáltak meg, kilőve a járművek ablakát. Nem tudom magamba fojta­ni: megáll az ész, hogy egyesek mit vesznek a fejükbe és mit találnak ki unaloműzőnek. És ha a vezetőt csúzlizzák meg? És mi történik, ha a sofőr előtti szélvédőt robbantják szét löve­dékeikkel, s ezzel balesetet idéznek elő? Szerencsére az utasok közül a lövések miatt nem sérült meg senki, az autóbuszvezető sem sebesült meg, a jármű sem üt­között fának, villanyoszlopnak, másik kocsinak. De a „pilóták" az első esettől kezdve állandó stresz hatása alatt végezték feladatukat. Nemcsak az utat, más közlekedőket, hanem a járdát is figyelték: melyik pil­lanatban, honnan várható megint egy csúzligolyó? Felelőtlenség? Gyerekcsíny? Ek már több annál. Szavakat is nehéz rá találni, hogy minek minősítsük. Az autábuszlövöldözők (két fiatalkorú) kézre kerültek, ügyükben a rendőrség folytatja a nyomozást. A fejleményekre még visszatérünk. H. L. Rádió mellett... Miért utálom a körözöttet? Tessék csak jól idefigyelni. A látvánnyal a tévé reklámműso­ra örvendeztetett meg, de mint ismeretes, készülékem süket, így a rádión fogom a hángot, te­hát a téma végül is beleillik „Rádió mellett. . ."-rovatomba. Szóval, kezdődik a reklám, bu­sa fejű, bozontos bajuszú, fe­hér sapkás szakács főzőkanál­lal kever valamit az edényben. Közben mosolyog, rám kacsint, nyúl az asztalhoz egy kis sóért, aztán még egy kicsinyke piros paprika, tejföl, jól összekeveri a túrót és megkóstolja: a kö­rözöttel megpúpozott fakanalat beveszi a szájába és csak a ka­nál nyele mered ki a fejéből, mint egy szobaantenna. Vala­mi nem stimmel, persze . .. per­sze . . . csipetnyi snittlinget szór a tálra, aztán megismétli a kóstolást, egy adag túrót újra bevág a bozont alatti nyílá­son . . . Aztán felderül az arca, kész a körözött, tessék, a lehe­tő legegészségesebb uzsonnát cjónlja az X. Tejipari Vállalat. Amíg a produkció lezajlik, gyorsan körülpillantok, ugyan milyen közegben nyaldosta a kanalat a szakács: ez bizony egy elitebb vendéglői vagy ét­termi konyha, következésképpen o szakács is valódi lehet, mert. mozdulatai — ahogy a fűszere­ket adagolja és a masszát ka- vargatja — szakmai jártasságot sejtet. Csak az a baj, hogy sze­mélyi adatait nem közli a mű­sor. Nem is a nevére vagyok kíváncsi, inkább a munkahelyé­re. Vagyis, hogy hol főz? Me­lyik étteremben? És biztos, hogy Pesten-e, mert akkor nem nagyon érdekel a dolog. De lehet pécsi szakács is. Mond­juk. És akkor én abba az étte­rembe nem lépek be. Én ott nem fogyasztok sem körözöttet, sem pörköltet, sem rétest és egyebet, mert tudom, hogy a konyhán mindenbe belenyal a bozontos bajuszú „séf". Körö­zöttet meg már eleve nem eszek, sehol. Trombita szól: következik a másik reklám. Terített asztal, hurkákkal, kolbászokkal, mittudom-én-mi- csoda ételekkel. Férfiak, nők — köztük felfedezek több közis­mert színészt — mohó kajolás- hoz kezdenek. A kezekben hú­sok, hurkák, disznósajtok, kri- nolinok, az ádámcsutkák föl- alá ugrálnak, zsírtól fénylenek ez ábrázatok, bajuszon, álion, nők arcának gödröcskéin nem éppen gusztusos ételmorzsák, sőt, a reklám-zaba jelenetét — nyilván rendezői utasításra — r.'.ég fel is gyorsítják és most már úgy néz ki a kapkodó, hör­gő együttes, mint lakatlan szi­getről végre dús asztalhoz megmenekült éhező hajótöröt­tek. Egy másik reklámműsor­ban alsó tagozatos kisgyerekek falják a cukrászkészítményeket, hab-csokoládé-krém pakolás az .arcukom egészen a hajuk tövéig. És közben megy a szö­veg, hogy ennek meg annak a vendéglátóipari vállalatnak cukrásztermékeit el ne mulasz- szuk megkóstolni, mert ez a vi­lág legjobb eledele. Hurrá! Jómagam a cukrászsütemé­nyekre eddig is úgy néztem, mint o büdösbogárra, tehát az ajánlattól nem fogok ájuldoz- ni. De ezeknek az ételreklá­moknak a látványától a gyom­rom kavarog. Ezért aztán a főműsor idején — mint jó magaviseletű fogyó­kúrás — könnyebb éteket ve­szek elém. Kompót. Őszibarack, igaz, elég cukros, de még miif- dig elviselhetőbb, mint a sza­lonna és a kenyér. És nem ta­lálok egy nyavalyás öt- vagy tízforintost, amellyel a bolgár befőttes üveg tetejét — egyéb­ként nagy kínnal - lepattint- hetnám. Szeretném egyszer a bozontos bajuszú főszakácsot látni, nem kanalat nyaldosva, hanem ahogy felbont egy üve­get. Könnyedén. Rab Ferenc Mi foglalkoztatja egy városrész lakóit? Lakáseladás, parkosítás, alagsori helyiségek hasznosítása, féregirtás, autóbusz­közlekedés, parkolás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents