Dunántúli Napló, 1981. október (38. évfolyam, 269-299. szám)
1981-10-06 / 274. szám
1981. október 6., kedd Dunántúlt napló 3 4800 literes tejtermelés mellett hízómarhaexport Szarvasmarha- tenyésztés nyereségesen Mágocson a 36 milliós nyereségből 30 milliót az állatok hoztak Az egyenként 80 férőhelyes istállóból kettőt már novemberben betelepítenek Újszerű szervezési eszköz — a fejősajtár Mágocson régen az egyéni gazdaságokban sem volt több szarvasmarha, mint most a tér-, melőszövetkezet közös istállóiban. Nem is számítva a háztáji gazdaságokat, ahol ugyancsak szép számmal találhatunk teheneket. Jövedelmező tejtermelés A mágocsi termelőszövetkezetet kevésbé ismerők azt gondolhatják, a szarvasmarhaágazat jövedelme az államnak a tejtermelés ösztönzésére létesített visszatérítési alapjából származik csupán. Tény, hogy a 15 milliós nyereség kétharmadának valóban ez az alapja. 1975-től 295 százalékkal növelték a tejtermelés mennyiségét, miközben a tejprémium 99 százalékkal emelkedett. A növekedés fele a tehénlétszám, másik fele pedig a termelékenység növekedésének tulajdonítható. Míg 1975-ben 802 tehene volt a szövetkezetnek, az egy tehénre jutó éves tejtermelés 2398, az egy liter tej önköltsége pedig 7 forint 51 fillér volt, az eredmények fokozatos emelésével 1980-ban már 1172 tehén 4167 literes átlagos évi tejtermeléssel 4 883 000 liter tejet adott 7 forint 19 filléres önköltséggel. Az idei tervek már egészen hihetetlennek tűnnek, hiszen az önköltséget további 50 fillérrel kívánják literenként Az idén szeptember közepén vásárolt tenyészállatokkal együtt 1976-tól immár 940 tehenet vettek. Miután régebben tejtermelésre szakosodtak, minden lehető helyre termelő tehenet telepítettek. Évente 25-26 százalékos improduktív tehénselejtezés mellett sikerült a tehénlétszám csökkentése nélkül végrehajtani a szükséges szelekciót. Mágocson néhány éve a világ egyik legkorszerűbb fejőberendezését, a MIELE-t állították üzembe, mégis most úgy értékelik, hogy további előrelépés a berendezés változtatás nélküli működtetésével nem lehetséges. A vezetékes fejés ugyanis nem volt eléggé ösztönző, a tehenészetben dolgozók munkája egyénileg olig- alig volt értékelhető. Áttérés vagy visszalépés? Bizonyos mértékig visszalépésnek tekinthető, -hogy ismét előkerültek a sajtárok, viszont bebizonyosodott, hogy ezzel a módszerrel több tejet fejnek, mint a korszerű fejőberendezéssel. Mint a gyakorlat bizonyítja, nem apadnak el idő előtt a tehenek, hamar kiderül, kik a jó, és kik a rossz fejők. Eddig átlagosan 3500 forint volt a kereset, most pedig a jobbak ,A bikaborjak már az új, szabadtartásos szín alatt telelnek csökkenteni, az egy tehénre eső éves átlag tejtermelést pedig 4800 literre emelni. Természetesen a 4000 liter feletti tejtermelés meghozza a maga sajátos gondjait is: a takarmányozás, az állategészségügy, a tenyészállat-utánpótlás, a munkaszervezés, á szakképzett és lelkiismeretes, anyagilag érdekeltté tett munkaerő csak egységes rendszerben képes ilyen eredményt elérni. akár öt és fél ezret is megkereshetnek. Egy-egy fejő és gondozó 54 tehenet lát el: az etetésben, fejősben, gondozásban közös érdekeltségük van. Érdemes néhány másutt is hasznosítható gondolatot megjegyezni az üszők takarmányozásáról. A szövetkezetnek több mint 600 hektár legelője van, amelyből 380-at hasznosítanak legeltetéssel és kaszálással. A növendék állatok télen—nyáron kötetlen tartásban vannak, a legelőre, a mozgásra alapozzák az üszőnevelést. Nem tartják be a klasszikus Szent György naptól Szent Mihály napjáig tartó legeltetést, ezt kissé meghosszabbítják és még a kukoricatarlói is feletetik a 120-as létszámú gulyákkal, természetesen ilyenkor a szükségleteknek megfelelően abrakkiegészítésről is gondoskodnak. Marhahizlalás is A mágocsi termelőszövetkezetben azonban az idei nagyon bátor tejtermelési tervek - úgy tűnik — az árbevétel növelésének felső határa felé közelítenek. Mint Pintér Henrik főága- zatvezető beszélgetésünkkor elmondta, a szarvasmarhatenyésztésben még további árbevétel- és jövedelemnövelési lehetőségeket látnak. Mór az elmúlt esztendőben megkezdték az osztráktarka, a magyartarka tehenek hegyitark'ával való keresztezését. Az így nyert nőivarú egyedek ugyan szerényebb tejtermelők,- viszont a hímivarú utódokból exportképes hízómarhát lehet nevelni. Az idén májusban megkezdték a növendék bikák (100-200 kg) kihelyezését a háztájiba és kisegítő gazdaságokba. Ma már több mint 100 állatot hiz- laltatnak bérben. Ugyanakkor augusztusban megkezdődött egy 400 férőhelyes, favázas, szabadtartásos istálló építése, amelyet még ebben az esztendőben elkészít a szövetkezet építőbrigádja. Eddig ugyanis a növendék hízóbikákat a helyszűke miatt csak maximum 250 kilogrammos súlyhatárig voltak képesek hizlalni (1980-ban például 760 darabot voltak kénytelenek így eladni), most majd a végsúlyig maguk hizlalhatják. Lombosi Jenő Dorogi Fabulon HARMINCHÁROM KÉSZÍTMÉNYBŐL HARMINCMILLIÓ FLAKON, TUBUS A Kőbányai Gyógyszer- árugyár dorogi üzemében megkezdték a BNV-n bemutatott krémhabfürdő folyamatos gyártását. A Fa- bulon-termékcsalád legújabb tagja - amely nemcsak a gyógyszerárugyár- nak, hanem a hazai kozmetikai iparnak is újdonsága — többféle vitamint tartalmaz. Nem szárítja ki a bőrt, sőt „visszazsírozó" hatóanyagai csökkentik a bőr zsírveszteségét, ellensúlyozzák a víz és a szappan szárító hatását. Az új fürdőszer gyártását beruházás nélkül oldotta meg a dorogi üzem, akárcsak a többi Fabulon-ter- mék előállítását. Mind a kőbányai, mind a dorogi üzemben sok olyan gyógyszeralapanyaggal dolgoznak, amelyekből korszerű testápolószereket is lehet készíteni. Ezeknek a hatóanyagoknak a felhasználásával — és meglevő gépeik teljesítményének a növelésével — bővítették a választékot. Az új fürdőszerrel együtt már harminchárom-féle Fabulon-termé- ket készítenek Dorogon, ahol tíz évvel ezelőtt kezdték meg — a termelési profil kiszélesítésére — a testi ápolószerek gyártását. Azóta 30 millió tubus, illetve flakon Fabulon-készítmé- nyüket vásárolták meg a hazai fogyasztók. A föld védelmében Melioráció — olyan dallamos szó, hogy tálán a hozzá nem értő sem idegenkedik tőle^ A mezőgazda viszont gyakran kelletlenül hallgat, ha szóba kerül. Pedig itt az ideje, hogy beszéljünk róla. A mezőgazdasági termelők sajátos helyzetben vannak: nekik mindig hiányzó mennyiségeket, mindenhol eladható, felhasználható — s megint csak — mennyiségeket kell pótolniuk. Versenyt kell futniuk a mindenható mennyiséggel. Előbb utói kellett érni önmagukat, azután másokat, fokozni a hozamokat, növelni a rakományok súlyát. Felhasználva mindent: munkát, energiát, takarmányt. Sokáig tehették ezt akadálytalanul, amíg a termelés extenzív tartalékaiból futotta És amíg a ráfordítási költségek nem mondtak megálljt. Csak műtrágyával? A verseny mind könyörtelenebb iramát sokszor baljós jelek is kísérték. „Sebaj — mondták gyakran még a neves agronómusok is — majd teszünk róla, van elég erőnk, technikánk, tudományunk”. A megoldás egyik mindenese, szorgalmas inasa lett a műtrágyázás, amely kétségkívül jót tett, amikor a hozamok fokozására volt szükség. (De sajnos hathatós eszköznek látszott olykor ahhoz, is, hogy elfedjék vele az agrotechnika hiányosságait.) Az időközben nagyüzemileg összeszántott táblákon sokfelé megszűnt a természetes vízvédelem. S bár a vegyianyag egyelőre még „hajtotta" a növényeket, lassan-lassan egyre több gondot okozott a belvíz. Meg az, hogy a homoktalajokon már kétszer annyi műtrágyával boldogulnak csak, mint ameny- nyire ésszerű felhasználás esetén szükség lenne. Egyre nyíltabban beszéltek arról is, hogy a talajok szervesanyag-tartalma mind több helyen a felére csökkent, s 40—50 százalékkal nőtt a szikeskedés a felszíni vizek rendezetlensége miatt. Megszólalt az ellentábor is. „Csökkentsük a műtrágyát? Álljunk vissza a szerves trágyára? Jó, rendben! De akkor vegyük tudomásul, hogy öt év alatt akár 70 százalékkal is visszaeshet a mezőgazdasági termelés ..." m m Összetett művelet Ha eltekintünk a túlzásoktól, akkor is igaz, hogy a melioráció megítélésében sokáig nem volt egységes álláspont. Holott a hetvenes évek közepén, amikor a mezőgazdaság intenzív tartalékai kimerültek, * mór a legkomolyabb formában napirendre került a földek valódi védelme: az a bizonyos melioráció, amely összetett műveletet jeient. Azt, hogy a vízrendezés, a talajvédelem, a talajjavítás és a területrendezés szerves egészet alkot. Amely figyelembe veszi, hogy legnagyobb természeti kincsünk és energiaforrásunk a termőföld. Most végre megszületett az átfogó, a kormány által jóváhagyott koncepció a melioriá- ció mikéntjére, ötévenként persze 5 milliárd forintot eddig is elköltötték hasonló célokra. Azért nem lehet mondani, hogy meliorációra, mert sajnos gyakran nem ismerték fel a legfontosabbat. Nevezetesen, hogy a rendezés csakis általános lehet; egy egész tájegységre kell kiterjednie, különben egy-egy üzem fáradozása mit sem ér! Az új meliorációs koncepció, amelyet az ország legjobb szak. embereinek bevonásával dolgoztak ki, sok mindent átvett a régi gyakorlatból. Például azt, hogy továbbra is a mennyiségi termelést tartja szem előtt. Ám — a korábbi gyakorlattal ellen, tétben — abból indul ki, hogy a művi, a vegyi és a gépészeti beavatkozásoknak nem a kialakult helyzet „kozmetikázása" a célja. Ellenkezőleg: az erőket most tudatosan a nemzeti vagyon, a föld „rekonstrukciójára" kell mozgósítani, a bajok alapvető orvoslására A földeket állandóan, folyamatosan és egységes szemlélet alapján „gene- ,/álozni" kell. „Nagykorú” nagyüzemek A VI. ötéves tervidőszakban rendelkezésre álló 10—11 milliárd forintos állami támogatás elnyeréséért a termelők, azok érdekképviseleti szervei, továbbá a megyei tanácsok együttes munkával területegységenként pályázatokat nyújtottak be. Ezekben felelősséggel vállalják, hogy megfordítják a íalajromlás folyamatát. Nagykorúvá vált nagyüzemeink önállóságát hangsúlyozza kimondatlanul ez a koncepció, Lehet, jiogy a melioráció végre tényleg segít? Jászonyi Ferenc II tanar is, a diák is elegedett Hatalmas táblán az órarend olyan, mintha valamilyen újfajta logikai játék lenne. Különböző színű dominókockák, rajta különböző színű és számú pöttyökkel. A kockák színe az egyes tantárgyakat jelzi, rajta a pöttyök száma és színe pedig a tanárokat. — Így könnyen és gyorsan áttekinthető valamennyiünk számára — mondja az 506-os Szakmunkásképző Intézet igazgatója, Horvát József. — Ha nem találtuk volna ki ezt a megoldást, most az új tanítási rend bevezetésével, a hagyományosan készített órarend talán o tanári szoba egy egész fclát is beborítaná. Arról van szó, hogy az 506- os Szakmunkásképző Intézet a megyében elsőként tért át a heti ötnapos munkarendre, vagyis szeptember 1-től ebben az iskolában tanárnak, dióknak egyaránt minden szombatja szabad. — A mi iskolánkban oktatott szakmák legtöbbje építőipari szakma — mondja Horvát JóÖtnapos munkahét az 506-os Szakmunkásképző Intézetben zsef. Az építőipari vállalatok pedig, ahol a gyerekek a gyakorlati oktatásban részesülnek, január 1-től áttérnek az ötnapos munkahétre. Ez azt jelenti, hogy szombaton minden leáll, munkaterületük, ugyanúgy, mint a konyha, fürdő stb. A tanulókat sem tudják fogadni. Természetesen ehhez kell az iskolának is alkalmazkodnia, és úgy gondoltuk, akkor jobb már most szeptember 1-től, nem a tanév közepétől. Az előkészítő munkát még az elmúlt tanév végén, júniusban elkezdték. Az eddigi rendszerrel szemben kéthetes periódusban kell gondolkodni. Az iskola 566 tanulójának ugyanis a fele most egy teljes hétig gyakorlati képzésen vesz részt, a másik fele elméleti oktatáson, a következő héten pedig váltanak. Az iskolában minden tanulócsoportnak mindennap hét. órája van, a munkahelyeken pedig 8 és fél órát dolgoznak. Csak ezután (délután fél 5—5 órától) kerülhet sor KISZ-, vagy sportprogramok lebonyolítására. Valljuk be, ez bizony kemény megterhelés még felnőtt- teknek is, hát még 14—16 éves gyerekek számára, nem beszélve a vidékiekről, akiknek bizonyos utazás is lekötöttséget jelent. Épp ezért határozott úgy a tantestület, hogy a szombatokat is ugyanúgy teljes pihenőnapnak hagyják meg a gyerekeknek, mint a vasárnapot. Semmilyen rendezvényt (sportversenyeket stb.) nem szerveznek, csak akkot, ha a tanulók részéről külön igény van erre. Minden nehézség\ellenére az elmúlt hetek gördülékenyen zajlottak és úgy néz ki: tanuló, tanár egyaránt elégedett. Egy már biztosan beigazolódott, a gyakorlati oktatás szempontjából sokkal előnyösebb az új oktatási rend. Az előző években a gyakorlati munka elsajátításához rendelkezésre állott három nap alatt nem volt arra lehetőség, hogy egy teljes munkafolyamatot végigcsináljanak, például a falazástól a finom vakolat készítéséig mindent. Most a munkavégzés a gyerekek számára komplexebbé vált, és ez egyértelműen eredményesebbé teszi a gyakorlati oktatást. S. Zs.
