Dunántúli Napló, 1981. október (38. évfolyam, 269-299. szám)

1981-10-31 / 299. szám

© Dunántúlt napló 1981. október 31., szombat Küz;d©l©m Palesztináért C7.) Az izraeli nemzet kialakulása A cionizmus egyik legfőbb célja: hazát biztosítani — az ősök egykori földjén — a vilá­gon szétszórt zsidóságnak. A cionizmus keletkezése idején a világ zsidó lakosságának (7,7 millió) csak töredéke (0,3 százaléka) élt Palesztinában (24 000 fő). A Balfour-nyilatko- zat után (1925-ben) ezek a szá­mok: 14,8 millió, illetve 122 000 — 0,6 százalék; s alig másfél évtizeddel később (1940-ben): 16,7 millió — 467 000 — 2,8 szá­zalék. Az évtized vége felé, 1948-ban a 11,3 millióból már 650 000 (5,7 százalék) zsidó élt Izraelben. Ettől kezdve — ne­gyedszázadon keresztül — a világ zsidó lakossága létszá­mának növekedése már szinte kizárólag Izrael államra esik: 1961: 12 866 000 - 1 932 000 — 15 százalék; 1973: 14 150 000 - 2 834 000 —: 20 százalék. Azok a kivételes - és a leg­több esetben tragikus — körül­mények, amelyek Izrael meg­alakításához vezettek, lehetővé tették a lakosság egyedülálló­an gyors növekedését. A cionizmus akkor alakult ki, amikor a „zsidó nemzet” — mint fogalom is — csak a zsidó na­cionalisták műveiben létezett. A zsidóság tömegei, akiknek nevében felléptek, csak gyenge szólókkal kapcsolódtak egy­máshoz. Ezeket a szálakat el­sősorban a vallás biztosította. Amikor a polgári nemzet — napjaink kapitalizmusában — mint gazdasági egység kezd felbomlani a gazdasági, poli­tikai és kulturális kapcsolatok mind sűrűbbé válása, a nem­zetközi munkamegosztás követ­keztében, akkor Izraelben a nemzet kérdését vallási, faji alapon határozzák meg, a „zsi­dó minőségre" építik. Hazafi­as szellem nélkül az államok csak népek és nem nemzetek — vallották mór a XVIII. szá­zadban is. Az izraeli társada­lomban kétségtelenül mélyen meglévő hazafias érzés guilloti- neja a nemzethez tartozást val­lási alapon szabályozó, azon politika, amely így nemcsak a nem-zsidó (arab) állampolgá­rokat zárja ki az izraeli nem­zetből, hanem azokat a más vallást felvett állampolgárokat is, akik így csak teljes jogú izraeli, de nem zsidó állam­polgárok. 1948 előtt a különböző or­szágokban élő zsidók — ameny- nyiben etnikai jellemzőik vol­tak — az illető ország zsidó nemzetiségű állampolgárainak tekinthetők (mint pl. a Szov­jetunióban). Más országokban vallási közösségként különültek el. Ezeket az etnikai (vallási) csoportokat kell Izraelben nem­zetté kovácsolni úgy, hogy még a nemzet fő anyagi ismérvei (terület, gazdasági élet közös­sége) sincsenek meg, nemhogy az etnikaiak (közös nyelv, kul­túra közössége). Ha a marxista nemzetfoga­lom fényében vizsgáljuk az izra­eli társadalmat, megállapíthat­juk, hogy több olyan eleme van, amely a nemzeti közösség kialakulásának irányába mutat, de van olyan is, amely még nem — vagy csupán alig — tük­rözi e folyamatot. A nemzet, fogalmat alkotó egyes összete­vők ugyanis az állandó válto­zás állapotában vannak. Vonatkozik ez mindenekelőtt a lakosság összetételére és lét­számára: ez utóbbi bizonyítja, hogy nem történetileg kialakult tartós közösségről van szó, hi­szen az 1918 előtt bevándo­roltak és már itt születettek lét­száma nem érte el a 70 ezret; s az állam megalakulását meg­előző 3 évtized alatt összesen 485 ezer fő érkezett; ezek, va­lamint leszármazottaik együttes száma 1948-ban mindössze 650 ezret tett ki. A következő ne­gyedszázadban pedig 1 360 000 ember vándorolt be, így 1973- ban Izrael ál'crm zsidó lakossá­ga elérte a 2 384 000 főt. A la­kosság létszáma fenti alakulá­sának számos hatása, következ­ménye van magára az izraeli társadalomra. Nincs meg a nyelvi és kul­turális közösség — a nemzeti egység egyik fontos feltétele — sem. Nincs szó a kultúra közös­ségében megnyilvánuló lelki alkat közösségéről, hiszen sok­kal nagyobbak az ilyen jelle­gű ellentétek a New Yorkból, illetve Adenből bevándorolt zsi­dók, mint ezen városokban ma­radt zsidók és az ugyanitt la­kó keresztény, illetőleg moha­medán lakosság közöttiek. Az 1949-től Izraelben folytatott szociológiai kutatások szerint az izraeli társadalom fő prob­lémája, égető kérdése az a szo­ciális és gazdasági ellentét, amely egyrészről az 'iszlám or­szágokból, másrészről az Euró­pából és Amerikából érkezett bevándorlók között feszül, az e téren jelentkező „nagyszámú nehézséget az idő inkább élezi, mint tompítja”. „Le a cionista állammal! Izraeli rendőrség = SS” és hasonló feliratok a Mea Sárim negyed falán nem ara­boktól származik, hanem egy szélsőséges vallási kisebbségtől, amely ugyanúgy nem ismeri el Izrael államot, mint- a Natúréi Karta nevű ultraortodox csoport, amelynek egyes tagjai odáig mennek, hogy levelet írtak Ara- fatnak, arra kérve, hogy „töröl­je el az istentelen Izraelt.” S ez csak a zsidóságon be­lül — és nem az izraeli állam­polgárok között — meglévő fe­szültség. Izrael állam megala­kulásakor, pontosabban Palesz­tinának az ENSZ által történt felosztásakor az Izraelnek jut­tatott területeken élő lakosság két nemzetiségű (zsidó—arab) volt, fele-fele arányban. A cio­nista vezetők a 30-as években még „egyenlő" jogokat kívántak adni a'Palesztinában lakó két népnek. Amint erősödött a zsi­dó közösség, illetve állam, úgy csökkent a cionisták arabokkal szembeni humanitása, s növe­kedett a palesztinokkal szembe­ni erőszak. Azonban egy előre nem lá­tott, súlyos probléma is felme­rült ezzel egyidőben: a keleti zsidók érkezése nyomán tá­madt etnikai és szociális fe­szültség. A Jisuv számára az életerős politikai közösséggé való etnikai integrálódási fo­lyamat 1948 előtt viszonylag könnyű volt: az ebben az idő­szakban érkezett mintegy fél- milliónyi — különböző kultúrá­jú, más-más nyelvet beszélő, eltérő életformát követő — zsidó túlnyomórészt Kelet- és Közép- Európából származott. Két év­vel Izrael állam megalakulá­sa után kezdődött el a nem európai zsidók beáramlása. 1948. és 1955 között az Izrael­be érkezett 771 697 főnek most már mindössze 42 százaléka származott Közép- és Kelet-Eu­rópábái, s 40 százaléka arab országokból (s majdnem 53 szá­zaléka Ázsiából és Afrikából). Ez a helyzet alaposan megvál­toztatta Izrael etnikai jellegét, s a bevándorlás problémája egyre súlyosabbá vált. Itt első­sorban nem arra gondolunk, hogy a fejletlen országokból nagy számmal érkeztek zsidók, sokkal inkább arra, hogy nem folytatódott Európából és a vi­lág más fejlett területeiről a bevándorlás. A cionisták leg­alább 7—8 millió zsidót vártak Izraelbe, s e szómban az ösz- szes ázsiai és afrikai zsidók el­hanyagolható kisebbséget je­lentettek. 1961-re viszont a sze­fárd zsidók száma meghaladta az askenázokét: az előbbiek 658 ezren, az utóbbiak 585 ez­ren voltak. A bevándorlás ilyen alakulása Izraelnek nemcsak demográfiai, de társadalmi és gazdasági struktúráját is be­folyásolta. Ez megmutatkozik a jövedelmek elosztásában, a műveltségi és társadalmi státu­sok fokozódó egyenlőtlenségé­ben, ami mind határozottabb etnikai, hovatovább osztálykü­lönbségként jelentkezik. Az állam megalakulását kö­vető két évtizedben három nagy etnikai csoport különül el: az askenáz és szefárd zsidók, illet­ve az izraeli arabok. Az 1967-es háborút követő győzelmi lázban úgy tűnt, hogy a két előbbi csoport egységesebbé vált: a mizrahi-k közelebb kerültek az integrálódáshoz. A háború utáni szociológiai felmérés — illetőleg az utóbbiak tényleges társadalmi, gazdasági helyze­te — azonban azt mutatta, hogy ez a változás nem követ­kezett be: a szakadék továbbra is megmaradt. A 67-es háború következmé­nyei „újabb” etnikai csoporttal gazdagították az izraeli tab­lót: c megszállt területek arab lakosságával. Ez azt jelenti, hogy újabb nagy létszámú arob (nemcsak palesztin) lakos­ság került izraeli fennhatóság alá (1 158 000 fő), s így az Iz- raelbeh élő arabok száma meg­haladta a másfél milliót (1 614 000), ami az összlakos­ság több mint 37 százalékát tet­te ki. így Izraelben olyan et­nikai közösség jött létre, amely arányait tekintve a legnagyobb, s a jövő vonatkozásában nem elhanyagolható: a két zsidó közösség közül a szefárd leg­alább annyi hasonlóságot mu­tat ezen közösség irányában, mint askenáz testvérei vonatko­zásában. A két nemzetiségű Izrael te­hát multinacionális állam: hi­szen mind az itt élő zsidók, mind az arabok két újabb, jól elkülöníthető csoportra oszt­hatók. Mindez a nemzeti kérdéí szempontjából is fontos vál­tozásokat eredményezett: míg 1948-ban az izraeli zsidó la­kosság kevesebb mint 15 szá­zaléka volt nem askenáz, ad­dig ma — a nem Izraelben szü­letettek — több mint fele. A fentiekben vázolt tények arra a következtetésre juttat­nak, hogy az egyébként — külö­nösen válsághelyzetekben —, ténylegesen rendkívül erős po­litikai egység nem elégséges feltétele annak, hogy Izrael te­rületén élő népek (különböző etnikai, nyelvű és vallású cso­portok) a szó hagyományos ér­telmében nemzetet képezzenek. Ennek a közösségnek még nincs meg az a differencia specifikálja, hogy kifejezésre juttassa terüle­ti, kulturális, nyelvi belső egy­ségét, és e közösségnek más nemzeti közösségektől való el­különülését Senke József KORHÁZI FELVÉTELES UGYELETEK Mindennapos felvételi ügyeletéit gyermek belbetegek részére, Pécs város: POTE Gyermekklinika, Sziget­vár város és járás, a pécsi és a volt sellyei járás: Megyei Gyermekkór­ház. Gyermeksebészeti, kórházi felvé­telt igénylő gyermekfülészeti betegek, égett és forrázott gyermekek részére páratlan napokon: POTE Gyermekkli­nika, páros napokon: Megyei Gyer­mekkórház, Pécs és a megye egész területéről. Felnőtt belgyógyászat: 1. kerület: II. sz. Belklinika, II. kerület: Me­gyei Kórház (Belgyógyászat). III. ke­rület: I. sz. klinikai tömb. Sebészet, baleseti sebészet; Megyei Kórház. Égési sérülések: Honvéd Kórház. Koponya- és agysérülések: Ideg­sebészet. Felnőtt fül-, orr-, gégészet: POTE Fül-, Orr-, Gégeklinika. ÉJSZAKAI ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁRÁK Pécs-Vasas II., Bethlen G. u. 8. 10/52. sz. gyógyszertár; Pécs-Meszes, Szeptember 6. tér 1. 10/3. sz. gyógy­szertár. Kossuth Lajos u. 81. 10/8. sz. gyógyszertár; Munkácsy M. utca 4. 10/9. sz. gyógyszertár. Veress E. u. 2. 10/7. sz. gyógyszer- tár. SOS-ÉLET telefonszolgálat díjmen­tesen hívható a 12-390 számon, este 7-től reggel 7 óráig. ORVOSI ÜGYELET Az Egyesített Eü. Intézmények Pécs város lakossága részére az alábbiak szerint biztosítja a körzeti orvosi el­látást szombati napokon: Felnőttek részére összevont rende­lés 7—19 óráig az újmeszesi körzeti rendelő, Korvin Ottó u. 23. (Tel.: 11-169), a Munkácsy Mihály utcai Rendelőintézet, II. emelet 219. (Tel.: 13-833/48), a dr. Veress Endre utcai Rendelőintézet. (Tel.: 15-833). Gyermekek részére összevont ren­delés 7—13 áráig az alábbi gyer­mekorvosi rendelőkben: Gábor A. u. 15. (Tel.: 11-752): Va­sas I—II.; Hird (dr. Galambos, dr. Szűcs), Hősök tere (dr. Mester), Sza- bolcsfalu (dr. Székely) ; Meszes I—II. (dr. Kálózdy, dr. Zólyomi) kör­zetek betegeinek. Zsolnay V. u. 45. (Tel.: 13-724) Borbála- és Pécsbányatelep (dr. Fi­scher); Zsolnay V. u. I—II. (dr. Ko­vács, dr. Katona); Ady E. u. I—II. (dr. Finta, dr. Jármay) körzetek be­tegeinek. Munkácsy M. u. 19. Ren­delőintézet gyermekpolikiinika föld­szinti bejárata, (tel.: 13-833/75). Munkácsy M. u. 19. (dr. Bajnai), Koller u. 9. (dr. Gehring); Móricz Zs. tér (dr. Tóth L.); Semmelweis I. u. (dr. Pánczél); Mitkszáth K. u. (dr. Géczy) körzetek betegeinek. Kertváros, Krisztina tér. (Tel.: 15-708) Kertváros u. (dr. Tóth Zs.); Varsány u. I—II. (dr. Matusovits, dr. Bóna), Krisztina tér I—II—III—IV. (dr. Király, dr. Palaczky, dr. Veczán, dr. Kiss), Sahorin t. u. I— II. (dr. Sás­di, dr. Lázár) Fazekas M. u. I—II. (dr. Schmidt, dr. Gothár) körzetek bete­geinek. Dr. Veress E. u. 2., Ren­delőintézet, gyermekpavilon. (Tel.: 15-833). Mecsekalja (dr. Benczenleit- ner) ; I—II—III—IV. uránvárosi kör­zetek (dr. Fohl, dr. Kőpataki, dr. Dörömbözy, dr. Ötvös) betegei ré­szére. Rókus u. 8. (Tel.: 10-742). Rókus u. I—II—III. (dr. Kovács Cs., dr. Sediánszky, dr. Mezőlaki) : to­ronyház (dr. Szabó I.) ; End rész Gy. u. (dr. Görög), Semmelweis I. u. II. (dr. Örkényi) körzetek betegeinek. Szombaton 13 órától este 19 óráig az egész város gyermeklakossága ré­szére gyermekorvosi ügyelet egy he­lyen: Munkácsy M. utcai Rendelő- intézet, gyermekpolikiinika földszinti bejárata. (Tel.: 13-833/75 mellék)^­Szombaton este 19 órától vasár­nap egész nap és éjszaka, hétfőn reggel 7 óráig ügyeleti szolgálat áll a sürgős ellátásra szoruló betegek rendelkezésére. Felnőttek részére: Korvin O. u. 23. (Tel.: 11-169), a Munkácsy utcai Ren­delőintézet (ügyeleti bejárat, tel.: 12-812), a Dr. Veress E. úti Rende­lőintézet (Tel.: 15-833). Gyermekek részére: Munkácsy Mihály utcai Rendelőin­tézet, gyermekpolikiinika földszinti be­járata (tel.: 10-895). Injekciós kezelésben részesülő gyer­mekek ellátása vasárnap délelőtt 8— 11 óra között történik ugyanitt. Ha a megadott telefonszámok nem jelentkeznek, beteghez hívást a 09- nek (posta) is be lehet jelenteni. Fogászati ügyeleti szolgálat: szombaton este 19 órától hétfő reg­gel 7 óráig a Munkácsy M. utcai ren­delőintézetben (ügyeleti bejárat). * ÁLLATORVOSI ÜGYELET Ügyeletes állatorvos 1981. október 31-én du. 13 órától november 2-án 6 óráig Pécs város és környéke számára: Pécs, Megyeri út 24. sz. Telefon: Pécs 15-588. — Mohács város és járás részére: Mohács, Szé­chenyi tér 1. Telefon: Mohács 1. Komló város és járás részére: Komló, Lenin tér 3. Telefon: Komló 81-194. Siklós város és járás részére a keleti részen: Siklós, Dózsa u. 19. Telefon: Siklós 32. Siklós város és járás ré­szére a nyugati részen: Sellyei Ta­nács. Telefon: Sellye 1. Szigetvári járás keleti részen: Szentlőrinc, Munkácsy u. 4. Telefon: Szentlőrinc, 71-172. Szigetvári járás nyugati ré­szen: Szigetvár, Allatkórház. Alapi G. u. 4. Telefon: Szigetvár 75. Amennyiben a fenti telefonszámok nem jelentkeznek, vagy az ügyeletes nem található, akkor üzenet hagy­ható a Pécs sáros és környéke szá­mára a 09-es telefonszámon, Komló város és járás részére a 009-es te­lefonszámon, illetve az illetékes te­lefonközpontoknál „Állatorvosi ügye­let" címen. Képeslapok a Rókus-dombról (Maletics László felvételei)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents