Dunántúli Napló, 1981. október (38. évfolyam, 269-299. szám)

1981-10-30 / 298. szám

1981. október 30., péntek Dunántúlt napló 5 |egnyílt végre a pécsi Do. mus. Reggel 7 órára már akkora tömeg verődött össze a bejáratnál, hogy a nyomásnak engedve 9 óra he­lyett fél 8-kor nyitottak. Az áru­ház 25 eladója nem győzte vol­na a rohamot. Segítettek a Ba- ranyaker boltjaiból, valamint a szegedi és a nagykanizsai Do- mus áruházakból is „megbir­kózni” a kíváncsiak hömpölygő áradatával. A szűnni nem aka­ró tolongás dél körül enyhült egy kissé. Eladói újdonság: a Domus- tikett rendszerrel elejét lehet venni a protekciónak és a dup­la eladásnak. A vevő minden­képpen azt akarja, amit kivá­laszt színben, színárnyalatban. A választékról a tegnapi lapban már beszámoltunk, így inkább a vevők észrevételeit igyekez­tem rögzíteni. A bejárati ajtó­nál csinos eladólány igazította el udvariasan a vevőket, hogy mit, hol lehet megtalálni.- (Ez mindenkinek tetsző, újszerű „szolgáltatás" volt, kár, hogy' néhány óra múltán a tömeg­nyomás miatt el kellett hagynia Vevőroham tanulságokkal vevőcsalogató őrhelyét, hogy a kiszolgálásban segédkezzék.) Voltak centiméterrel tolon­gok, akik a kinézett bútor mére­teit igyekeztek „levenni”, nyito- gották a szekrényojtókat, ki­próbálták, eléggé kényelmes ülés esik-e a kinézett széken, egyéb ülőalkalmatosságon. Az előjegyzés, az OTP-ügyintézés, a házhoz szállítás, a számlázás és főleg a Pénztár feliratú fül­kék előtt kitartóan tolongtak a szerencsésebbek. A tegnap délelőtti roham mond valamit, amit a kereske­dőknek és a bútort gyártóknak is meg kell szívlelniük. Éspedig: igény és pénz van. A bútor kelendő portéka. Ennek örül­jünk. Annak is* hogy Pécsett, a Domus újabb lehetőséget kínál vevőnek, eladónak és gyártónak. A választék egyéni mérce dolga: aki talált kedvé­re valót, az elégedetten, aki meg nem, az csalódottan távo­zott. Jó Tenne, ha minél keve­sebben tartoznának az utóbbi csoportba. Dél körül készítettünk gyors­mérleget. A bejárati ajtónál el­helyezett „emlékkönyv” bejegy­zései közül néhány: „Gyerek­bútort kerestünk, Saci és Ba­lázs garnitúrát, sajnos még a nyitás nopjáp sem találtunk.” „Erős a gyanúnk, hogy a nyitás napján már a szebb bútorok elkeltek." Akadt az elismerő, dicsérő bejegyzések mellett ke­vésbé hízelgő is, aszerint, hogy ki, hogyan távozott. Délelőtt 45 előjegyzést vettek fel, többségé­ben: a Réka, a Horizont, a Garzon garnitúrákra. Délig ezren vásároltak bútort. Az emeleten kínált csillár, tapéta, szőnyeg, kerámia, függöny, ágy­nemű, pléd, francia műanyag fürdőszoba-felszerelés pedig több mint félmillió forinttal csappantotta meg másfél ezer elégedett vevő pénztárcáját. Ennyit a Domus első dél- előttjéről. És még valamit: a nyitvatartási idő reggel kilenc­től este hétig, csütörtökön nyolcig, szombaton délután ket­tő óráig. A Domus telefonszá­ma a telefonkönyvben közölt­től eltérő, bútorügyben a 14-577-es telefonszámon lehet érdeklődni .. . Murányi László Tizenöt százalékkal csök­kent a közületi szervek személy­gépkocsi-állománya, a minisz­tériumoknál, az országos hatás­körű szerveknél, s a vállalatok­nál általánossá vált a közép- kategóriájú, szocialista gyárt­mányú gépkocsik használata. A -közületi személygépkocsi­használat korszerűsítésére a múlt évben hozott határozatot az érintett szervek maradékta­lanul véglehajtották — állapí­totta meg a Gazdasági Bi­zottság, a Közlekedés- és Pos­taügyi Minisztérium erről szóló előterjesztése alapján, amelyet csütörtöki ülésén a Miniszter- tanács is megerősített. Az intézkedések, amelyek mindenekelőtt a nyugati gyárt­mányú, költséges üzemeltetésű gépkocsik számának csökken­tését szolgálták, kedvező társa­dalmi, politikai visszhangot váltottak ki. Emellett jelentős gazdasági megtakarítást is eredményeztek, a leadott gép­kocsik főként külföldi értéke­sítése s ezzel párhuzamosan az olcsóbb üzemeltetésű gép­park megteremtése több mint 300 millió forintos egyszeri, s a továbbiakban évente mintegy 330 millió forintos megtakarítás­sal jár. Az eddigi intézkedések meg­teremtették a közületi szervek­nél a gépkocsipark gazdaságo­sabb, olcsóbb üzemeltetésének alapját, az ebből adódó lehe­tőségeket azonban még koránt­sem merítették ki. Ezért a Gaz­dasági Bizottság állásfoglalá­sa alapján a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium java­solta egyebek közt például a gépkocsik számának létszám- arányom megállapítását. Az erre való áttérés a minisztériumok­nál, az országos főhatóságok központjainál a gépkocsiállo­mány 20 százalékos csökkené­sét eredményezi. Egyéb intéz­kedésekkel ennél még többel, további 500-zal csökkenthető a gépkocsik száma. A határozat végrehajtása so­rán mintegy kétezer vezető be­osztású dolgozó számára szün­tették meg a személygépkocsik magáncélú igénybevételét, s új, korszerűbb gépkocsi-haszná­lati formát vezettek be, a taxi­rendszert. Ezáltal — bár nem a lehetséges és a kívánt mér­tékben — csökkent a főállású gépkocsivezetők száma is. A taxirendszer bevezetésének eddigi tapasztalatait értékelve megállapították, hogy a mód­szer csak ott vált be, ahol na­gyobb számú gépkocsipark áll rendelkezésre, így például a minisztériumoknál, országos ha­táskörű szervek központjainál. Másutt viszont általában tovább­ra is személyhez, szervezeti egy­séghez — pl. osztályhoz, főosz­tályhoz — kötötten veszik igénybe az autókat. A vállalatok több­sége nem is jelölte meg azt a felelőst, aki a bejelentett igények alapján engedélyezi a gépkocsi használatát, s ha van is erre kijelölt személy, az ese­tek többségében nem kellően mérlegeli, hogy a feladatok el­végzésére milyen közlekedési eszköz igénybevétele lenne a leggazdaságosabb. Nem terjedt még el az a gyakorlat sem, hogy több ki­sebb vállalat személyautóit taxi rendszerben, közösen üze­meltetné. A Minisztertanács ülésén megerősítették, hogy a jövőben a kisebb, egy-két gép­kocsival rendelkező szerveze­teknél is meg kell szüntetni a személyhez vagy szervezeti egy­séghez kötött gépkocsihaszná­lat gyakorlatát. Ennek érdeké­ben egyidejűleg szükséges a taxirendszerű üzemeltetésre ho­zott határozatok végrehajtásá­nak következetesebb ellenőrzé­A varsói Tsz Szövetség delegációjának látogatása Baranyában Papp Zoltán, a Tsz Szövetség elnöke köszönti a lengyel vendégeket Fotó: Proksza László Kevesebb és olcsóbb üzemeltetésű közületi gépkocsi Erzsi néni 100 éves Ebben az életkorban ilyen vidám embereket rit­kán látni. Azért a többes szám, mert nemcsak a száz éves Erzsi néni az egyedüli magaskorú csa­ládtag, hanem szorosan a nyomában halad Emma néni, a 95 éves húga? Tegnap, amikor náluk jártunk, elmesélték, hogy nevezetesebb alkalmakkor miket énekeltek, s mindjárt bele is kezdtek a dalba. A millenneumi ünnepsége­ken magyar ruhában éne­kelték a Kossuth-nótát —, mesélték, s következett a dal. Majd beszéltek arról, milyen nagy esemény volt, amikor a század elején a Wekerle-kormány törvénybe iktatta a polgári házassá­got, s hogy erre is született egy ének. így kezdődik: „Wekerle hozta törvénybe, ne essünk rózsám örvény­be ...” A nagy vidámság köze­pette persze egyet-mást azért sikerült megtudni Er­zsi néniről, aki tegnap, október 29-én töltötte be századik életévét. Siklóson született, először ott járt iskolába, majd Pécsett vé­gezte el a négy polgárit. Dolgozott postán, majd később, a siklósi járásban ő lett a menhelyi gyerekek felügyelője, és sok évi munka után onnan ment nyugdíjba, még a háború előtt. Mondta, hogy amíg fiatalabb volt, sokszor be­tegeskedett, mióta idősebb, jól érzi magát. 99 éves korában volt egy comb­nyaktörése, azóta sétabot­tal jár. A sajnálatos ese­ménynek áttételesen a Du­nántúli Napló volt az oka: későn hozták az újságot, lement érte és megcsúszott. A napjai többnyire olvasás­sal, tv-nézéssel telnek. — Emma néni pedig még mindig jár bevásárolni, sőt főz. S mi a hosszú élet titka? Szerintük a munka és a jókedv... Egyébként születésnapja alkalmából tegnap dél­után a társadalmi szervek is felköszöntötték Illés Er­zsébetet, és tiszteletére száz gyertyát gyújtottak meg az ünnepi torta körül. d. cs. Több mint tízéves a Var­sói Vajdaság Termelőszövetke­zetek Szövetsége és a Baranya megyei Mezőgazdasági Terme­lőszövetkezetek Szövetsége kö­zötti kapcsolat. Ennek kereté­ben lengyel szakemberek jártak a napokban megyénkben, Edward Slodownik szövetségi elnök vezetésével. Megtekintet­ték a lippói, az egyházaskozári, a sásdi, az újpetrei közös gazdaságot, tegnap pedig a Húsipari Vállalat munkáját ta­nulmányozták. Délután Pécsett találkoztak a Tsz Szövetség vezetőivel. Összegezték tapasz­talataikat. Elmondták, mind a gazdaságszervezésben, mind a termelésben, továbbá az állat­tartásban olyan ismereteket szereztek, melyet a Varsói Vaj­daság termelőszövetkezeteiben gyümölcsözően hasznosíthatnak. Folyúiratszemle W---Í Az öregekről A z öregkornak alapvető el­látásának problémái csak társadalmi összefogással oldhatók meg, beleértve az in­tézményes gazdasági, egész­ségügyi és szociális intézkedé­seket, a családi és egyéni erők mozgósítását, a közös társadal­mi összefogást is. Ezekkel a- kérdésekkel foglalkozik a Tár­sadalmi Szemle októberi szá­mában Molnár László szocio­lógus, egyetemi tanár. A 20. században a fejlett or­szágokban a népesség átlagos élettartama jelentősen megnö­vekedett. Míg kétszáz évvel ez­előtt ezekben az országokban a népességnek még csak 14 százaléka érte el a 60 eszten­dős kort, az elmúlt évtizedben ez az arány 84 százalékra emelkedett. Ma a népesség nagy része az úgynevezett öregkorban 15—20 évet, egy ki­sebb rész 30-at, esetleg még többet is leél. Míg régebben az öregkor az emberi életpálya egy rövid, befejező szakasza volt, addig a 20. század má­sodik felében hosszú és önálló életszakasz lett, az emberi élet­út csaknem egyharmadára ter­jed ki. Hasonló tendenciákat tapasztalhatunk hazánkban is. A 60. életévüket megért férfiak átlagos életesélye hazánkban 1978-ban 15,3 év, a nőké 18,7 év volt. örvendetes, hogy ma­napság a hatvanas-hetvenes életkorban járó generáció több­nyire viszonylag egészséges. Sajátos életmódi kérdéseket vet fel napjainkban az öreg­kor. Ez az életkörülményekben, a társadalmi szerepben, a sza­badidő kihasználásának sajá­tos körülményeiben jelentkezik. A szerző részletesen foglalko­zik ezekkel a körülményekkel, s a belőlük fakadó feladatokkal. E r rdemes felhívni a figyelmet a tanulmányból azokra a kérdésekre, melyek az öre­gedés korába lépő ember éle­tében bekövetkezett legna­gyobb változással foglalkozik, a produktív állapot improduktív­vá válásával, a nyugdíjazással a munka hirtelen megszűnésé­vel következik be. A nyugdíja­zás egyik napról a másikra megváltoztatja az öregek hely­zetét, a megélhetésen kívül biz­tosított társadalmi elismerést, presztízs tekintetében is. Sokak számára nem zavartalan, meg­rázkódtatás nélküli ez a válto­zás, mely fokozott figyelmet, gondoskodást, megértést igé­nyel a társadalom, a környezet részéről. Igen fontos probléma annak megoldása is az öreg- korúakról való gondoskodás­ban, hogyan alakul a nemzedé­kek viszonya a családban, a társadalomban. Ezzel kapcso­latban igen sok, napjainkban közismert jelenséget elemez a szerző. Végezetül utalunk a tanulmány végkövetkeztetésére, mely azt állapítja meg, hogy az öregkornak alapvető ellátásá­nak terén felmerülő égető prob­lémák csak társadalmi összefo­gással oldhatók meg, beleért­ve az intézményes intézkedések sorát is. * E r rdemes felhívni az olvasók figyelmét arra, hogy a fo­lyóirat Folytonosság és megújulás rovatcímmel vissza­emlékezéseket tett közzé, mely­ben a szemtanúk idézik fel az 1956-os ellenforradalom előz­ményeit, eseményeit, a szocia­lizmus elleni támadás leverésé­nek, a konszolidáció kezdeté­nek napjait. Ezek sorában ol­vasható többek között Csorbics Józselnek a pécsi, Wieder Bé­lának a komlói eseményekről szóló emlékezései. M. E.

Next

/
Thumbnails
Contents