Dunántúli Napló, 1981. október (38. évfolyam, 269-299. szám)

1981-10-29 / 297. szám

6 Dunántúli napló 1981. október 29., csütörtök Horváth József Horváth József több szem­pontból is az apjára „ütött". Nyomdokain haladva ő is a pécsi Gázműnél kezdett dolgoz­ni udvari segédmunkásként — apja kemencemunkás volt —, majd őt követve lépett be 1946 őszén a pártba. „Akkor még volt az üzemben szociáldemok­rata párt és kisgazda csoport. Én a kommunisták közé kértem felvételemet" — emlékezik. Horváth József majd negy­venévesen lett víz-gázvezeték- és készülékszerelő szakmunkás. Felesége — kijáróként — lánc­hegesztő a siklósi láncgyárban, fia esztergályos a Mechlabor- ban. Életútja a korra jellemző munkássors. — Pártjavaslatra többször is elkerültem a Gázműtől. Először az államvédelemhez vonultam be, leszerelésem után vissza­jöttem. 1953-ban elküldték öt- hónopos pártiskolára, onnan a DISZ Baranya megyei Bizottsá­gára kerültem politikai munka­társnak, itt ért az ellenforrada­lom. Benti munkatársaimmal, katonákkal, határőrökkel fegy­verrel álltunk készen a párt­ház védelmére, a fegyvereket úgy szereztük. Tényleges harc­ra nem került sor . . . — Ismét visszajött a Gáz­műhöz? — Jöttem volna, de a mun­kástanács nem vett vissza. Azt mondták, „olyan ember ide nem kell, aki ávós volt, az apja meg személyzeti vezető". Dol­gozni akartam. A MÁVAUT-hoz vettek fel segédmunkásnak. Vágytam vissza. Újra jelent­keztem, 1957. február 2-án is­mét felvettek. Azóta itt va­gyok . A régi törzsgórdaszabályzat alapján a 30 itt töltött éve után megkapta az aranygyűrűt. Az új szabályzct viszont csak 1957-től számolja a törzsgár- datagságát. Ez élete egyik fá­jó pontja. „Azért a másfél hó­napért, amit a MÁVAUT-nál töltöttem, elestem majd 10 év­től." — Hogyan lett munkásőr? — Anríint szóba jött, azonnal kértem felvételemet. Mint a városi zászlóalj porcelángyóri szakasza — porcelángyáriak, gázművesek, téglaipariak — szakaszkötelékben tettük le a munkásőr esküt 1957. április 25-én. Golyószórós, majd raj- parancsnok voltam. Néhány éve a megyei törzs híradó sza­kaszában tevékenykedem, sza- kaszparancsnok-helyettes va­gyok. Legemlékezetesebb munkásőr szolgálatának a drávai árvizet tartja, amihez otthonról riadóz­tatták. A híradó raj megbí­zott parancsnokaként szervezte, irányította a mentési hírláncot megállás és gyakran pihenés nélkül. — „Adtuk a helyzet- jelentéseket, továbbítottuk a legfrissebb híreket. Kértünk em­bert, gépet, homokzsákot, fák­lyát, aszerint: hová, melyik szo­rongatott helyre mi kellett. Fá­rasztó, izgalmakban bővelkedő 12—13 napot éltünk át." — idé­zi fel az árvízi szolgálatát. — Meddig marad munkásőr? — Amíg egészséggel bírom, és ameddig nyújtani tudom azt, amit elvár tőlem a szakasz. Re­mélem, még néhány évig együtt leszünk. Ketten vagyunk alapító munkásőrök Nyemcsók János­sal a szakaszban. A fiatalok­kal is jó közösséggé forrtunk össze. A közösségről ejtve szót, nem elégedett meg pusztán a mun­kásőrséggel. Az üzemben 1957-ben harmadmagával ala­pította meg a KISZ-t, másfél évig titkára volt. Lakóterületén, Gyárvároson tevékenykedett a pártvezetőségben, a népfront­ban elnökként, titkárként. Hosz- szú éveken át volt kerületi ta­nácstag. Három éve a munka­helyén pártcsoportbizalmi. — A munka és a család mel­lett nem volt sok ennyi társa­dalmi elfoglaltság? — A családom megértette és segített. A bérelt kis földterüle­tünkre ritkán jutottam ki dol­gozni. Buzdítottak a mester­vizsgára, mondtam, öreg va­gyok én már ahhoz ... A csa­ládi házunk szanálás előtt áll. Anyámmal, feleségemmel, fiam­mal, menyemmel, két kis uno­kámmal heten lakunk együtt. Augusztusban kezdtük az új ház építését Pécsújhegyen. Ha anyagilag bírjuk, 3—4 éven be­lül befejezzük. Csak egészség legyen, akkor lehet dolgozni. Ha dolgozom, akkor meg nem lehet semmi probléma. Murányi László Elkészült a hévízi töfiirdö főépülete Építészetileg elkészült a hévízi tófürdő központi főépülete. A Balatonvidéki Építőipari Szövet­kezet a tervezett időre átadta a víz felett emelt 1600 négyzetmé­ter alapterületű, fából készült épületet berendezésre. A fürdő­épület külső megjelenésében őrzi elődje formáját, belül azon­ban a modern gyógyászati kö­vetelményeknek megfelelően alakították ki a helyiségeket. A jövő év elejétől már nemcsak a gyógykórház fedett fürdőjé­ben, hanem az új fürdőépület­ben is fogadják a betegeket. A hévízi tófürdő teljes rekonstruk­ciójának befejezése 1983-ban várható. Uj burgonyafajták Újabb rózsa típusú burgonya­fajták kerülnek ki a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem burgo. nyanemesítőinek keze alól, két évtizeddel ezelőtt azt a felada­tot kapták, hogy az import csök­kentése érdekében a hazai kö­rülmények között biztonságosan termeszthető, bőtermő hibride­ket állítsanak elő. A keszthelyi nemesítők sikerrel valósítják meg ezt a feladatot. A 450— 500 mázsás termést adó Magyar rózsa már széles körben ismert és nagy területen termesztik. Az ugyancsak fajtaelismerést kapott, szintén bőtermő és a fertőző betegségeknek ellenál­ló Sárga szignál azonban nem nyerte meg a kereskedelem és a fogyasztók ízlését, ezért to­vábbi rózsa típusú hibridek ki- tenyésztése került előtérbe. Új, ígéretes burgonyafajta a K 27-es, amely 1982 tavaszán már üzemi szaporításra kerül. Jó íze, magas fehérjetartalma, a betegségekkel szembeni el- lenállöképessége és nagy hoza­ma, a hektáronkénti 500—600 mázsás termés a biztosíték az eredményes nagyüzemi termesz­tésre. Tavasszal további hat hibrid kerül fajtakísérletbe. Ezek is rózsa típusúak. Élete Jókai-regénybe illő Egy negyvennyolcas honvéd őrnagy, a Kazinczy unokák gyámja naplója Mennyi rejtett írásos törté­nelmi érték fekszik az egyes családok „házi levéltárában", a gondosan őrzött fiókokban! Ezek az iratok apáról fiúra szállnak, és történelmünk egy- egy darabját őrzik. Lebilincse­lő olvasmány Platthy István negyvennyolcas honvéd őrnagy eredeti kézírással írt napló­ja, vagy inkább emlékirata amelyet unokája, Platthy György festőművész, a Pécsi Tanárképző Főiskola nyugal­mazott tanszékvezető tanára őriz családi archívumában. Iz­galmas élmény volt számomra végigolvasni a kusza betűkkel teleírt, több mint százéves könyvecskét, amely a nagy idők egykori tanújának fel­jegyzéseit tartalmazza. Életútja Platthy István a 19. század sokoldalú, színes egyénisége volt, élete olyan romantikus, mozgalmas és kalandos, mint egy Jókai-regény főhőséé, akár filmet is lehetne készíteni róla. Lelkes, rajongó fiatal, aki a pozsonyi országgyűlésen is jelen volt, emellett gyógy­szerészjelölt, majd jurátus, már­ciusi ifjú, aki bátran beállt a honvédseregbe harcolni. Ugyanakkor író is, hiszen már Szinnyei József is fölvette ne­vét és munkásságát a „Ma­gyar írók élete és munkái" c. nagy műve X. kötetébe. Len­gyel Dénes is közli két írását a szabadságharc két epizódjá­ról a „Kossuth Lajos öröksé­ge” c. könyvében. (Bp. 1977. Móra Kiadó.) Platthy ezt az emlékiratot Ist­ván fiának írta idősebb korá­ban, és ezt a címet adta neki: „Emlékül, útmutatásul az élet­ben. Apa — a fiának." Ez a ko­pott, szürke, kemény fedelű, el- színtelenedett lapokon szálkás betűkkel teleírt könyvecske tu­lajdonképpen nem is napló, hanem írója visszaemlékezése életére. Az eredeti naplót 1849- ben a Haynau-bíróság ugyanis lefoglalta. Erről ezt írja Platthy: „Az 1848-ik évi márcziusi ese­ményekről egyéb iránt a’ Vahot Imre barátom által kiadott úgynevezett Honvédek könyve részletesen emlékezvén meg, amennyibe’ naplómat Vahotnak rendelkezése alá bocsátván — a közbejött lefoglalási körül­mények miatt — a többit elvitte a bíróság." Platthy István nemesi csa­ládból származott, abból a hír­neves családból, amelynek egyik őse Platthy Sándor volt, Rákóczi híve és gazdasági fő­tanácsadója. A mi hősünk ko­rán árvaságra jutván, és roko­nai által neveltetvén, nagy akaraterővel küzdött tovább­tanulásáért: előbb egy királyi gyógyszertárba mint „tanoncz” lépett be, majd a szükséges vizsgákat letéve, 1842—43-ban Pestre utazott és az eavetemre beiratkozott. Ott az előírt vizs­gákat letéve, a patikusi okleve­let megszerezte. „Lelkem min­dig tova haladni vágyott — ír­ja —, mía végre azon gondo­latra futék, hogy vágyaim va­laha teljesüljenek, azt csak úgy érhetem el, ha a jogi pá­lyára juthatok. Gondolataimat tett követte." Végre jogi tanul­mányait elkezdte, és a jogtu­dományok véazéséről kiadott bizonylattal 1847-ben jurátus­nak esküdött fel. Ott látjuk őt a pozsonyi orszáagyűlésen, míg végre 1848 március elején új­ra Pestre vonzotta nyughatat­lan lelke. A márciusi eseményekben Március után filmszerű gyor­sasággal peregtek az esemé­nyek. Itt érdemes a naplónak ezt a részét szóról szóra ol­vasni, ha magunk elé akarjuk idézni a nagyszerű eseménye­ket: „1848. év márcziusa engem Pes­ten talált, a hazafias akkori ese­mények az annyira törekvő telkem­re roppant hatással voltak. A Hat­vani utczába* a facultás szomszéd­ságába' volt lakásom Piskolics Er­nő barátommal. Lakásunk csakha­mar egész Clubbá nőtte ki magát, nap-nap mellett tanácskozások színhelye volt az, Petőfi, Lisznyai, Ékkel György, Lehóczky I. sat. ba­rátaim társaságában. A márciusi «eseményeket nem kell idejegyez­nem, mert azt a történelem úgy is feljegyezte, csak is annyit említek belőle meg, hogy személyem azok­nak minden eseményeiben feltűnő részese volt. Egy jelenetet azon­ban kénytelen vagyok feljegyezni, amennyiben reám roppant hatás­sal volt. Ugyanis egykoron már- czius valamely napján az Úri ut­czába’ lévő Pilvax kávéház mint gyűlhelyünk egyik fő helyén Vas­vári Pali barátom a* sokaságnak egy roppant hatásos beszédet mondott, míg végre az utczára fel­állított asztalra barátaim engem toltak fel. Már láttam, hogy vala­mit beszélni kell, de a fennforgó themát az előttem szórók kimerí­tették. Ekkor történt, hogy a körül­vett tömeg egyszer csak sorfalat lépett, melynek közepén Batthyány Lajos későbbi vértanú egyenesen az asztal felé tartva megái lőtt előttem. Szemembe nézett és hosz- szű szakáién egyet simított, azon villogó szemek annyira hatottak reám, hogy én az asztalról leug­rottam. Batthyány némely atyai ta­nácsadásai folytán a' tűz lecsil­lapodott aznapra, hogy másnapra újuló erővel törhessen tovább. (. . .) 1848-ban mondanom sem kell, hogy honvéddá lettem s* pedig az akkoriban Pesten alakult 2-ik zász­lóaljnak, ahol eddigi tevékenysé­gem folytár e' zászlóaljnál mind­járt mint őrmester léptem fel a 2-ik századnál." Részvétel a harcokban Szeptemberben már mint hadnagyot látjuk őt Szegednél a 33. zászlóaljnál. Ezután fel­gyorsulnak a naplóban leírt események: a szenttamási csa­ta, majd Guyon tábornok alatt mint hátvéd a bal lábán meg­sebesül. Nemsokára Branyisz- kónál mint szózadparancsnok vezeti csapatát rohamra („stur- moltunk”). Branyiszkó bevételé­vel rögtön századosi rangot nyert. Ezután részt vett a kápol­nai ütközetben, később a tápió- bicskei és isaszegi csatában, majd május elején, 1849-ben Budavár bevételére siettek. Kmetty tábornok az ostromló önkéntesek vezetőjévé nevezte ki. Csornánál ismét megsebe­sült, ezúttal a bal karján, és egy időre harcképtelenné vált. Félig sebesülten mint zászlóalj­parancsnok vezette a visszavo­nulást Székesfehérvárra, onnan pedig Pécsváradra, majd Te­mesvárra Kmettv aarancsnok- sága alatt. A hátvédi ütközetet Kmetty hadosztálya a szokott hősiességgel végezte. A’ ösz- szeomlás azonban elkerülhetet­lenné vált a túlerővel szemben. Ekkor Platthy is, mint olv so­kan, Törökországba akart me­Mindennapos felvételi ügyeletek gyermek belbetegek részére, Pécs város: POTE Gyermekklinika, Sziget­vár város és járás, a pécsi és a volt sellyei járás: Megyei Gyermekkór­ház. Gyermeksebészeti, kárházi felvé­telt igénylő gyermekfülészeti betegek, égett és forrázott gyermekek részére páratlan napokon: POTE Gyermekkli­nika. páros napokon: Megyei Gyer­mekkórház, Pécs és a megye egész területéről. Felnőtt belgyógyászat: I. kerület: II. sz. Belklinika. II. kerület: Me­gyei Kórház (Belgyógyászat), III. kerület: I. sz. klinikai tömb. Sebé­szet, baleseti sebészet: I. sz. klini­ka. Égési sérülések: Honvéd Kórház. Koponya- és agysérülések: Idegse­bészet. Felnőtt fül-, orr-, gégészet: POTE Fül-, Orr-, Gégeklinika. ÉJSZAKAI KÖRZETI ORVOSI ÜGYELET Felnőtt betegek részére: Korvin O. u. 23., tej.: 11-169. Munkácsy nekülni, de a román parasztok elfogták őt és barátját, Martini ezredest (akit Perczel Mórnak vélt a császári katonaság). „A szekéren agyanverten hurczol- nak és Karánsebesre czepelnek az oláhok, innen Lúgosra." A fogoly tiszteket addig ütlegel­ték dorongokkal, míg a szegény fogoly vérében össze nem ro­gyott, „ez alkalommal nekem is kijutott az ütlegek osztályrésze" — olvashatjuk a megrázó so­rokat. Börtön helyett... Temesváron a kazamatákban volt bezárva társával együtt, végül a haditörvényszék Platthy Istvánt 8 évi börtönre ítélte. Egy ismerős hadbíró azonban a börtönt kérésére megváltoz­tatta arra, hogy közlegényként besorozzák őt a császári had­seregbe. A „transzporttal” Horvátországon és Steierorszá- gon keresztül Königgrötz várá­ba került, majd Prágába, s vé­gül Theresienstadtba hurcol­ták, miközben a forradalom alatt jól megviselt csizmái a lá­báról szétmállottak, s az alsó­neműjéből csinált magának bocskort, hogy a nagy hideg, a sár, hó, köd ellen némileg megvédhesse lábait, míg vég­re Bécsben valaki megszánta az ottani lakosok közül, és „egy pár rossz topánnal bol­dogította". A volt honvédtiszt rettentő fizikai és lelki megpróbáltatá­sokon esett keresztül, mire az ötvenes években hazatérhetett Zemplén megyébe, Alsó-Stra- bóczra, öccséhez. Ott sem volt azonban nyugta, mert a császá­ri rendőrség keze ott is utol­érte, „és új üldöztetéseknek valónk kitéve — írja —, igen megbántam, hogy hazajöttem, s’ csak most sajnáltam, hogy ki nem menekültem más or­szágba, más világ néphez". A folytonos zaklatások elől Ung megyébe, Szeredryrére menekült, ahol egy rokonójiál húzta meg magát. Először sző­lőmunkásként dolgozott, majd napidíjas írnok lett az ungvári úrbéri bíróságnál. 1857-ben megnősült, „eay Lengyel hon- bul származott”, elesett hon­védtiszt bajtársa, Okolicsny Ist­ván özvegyét vette nőül három árván maradt gyermekkel. E házasságból két saját gyerme­ke született: István fia (akihez az emlékiratot írta) és Erzsé­bet leánya. Nyolc gyermek Házassága első éveiben kö­vetkezik a fennkölt lelkű hazafi nemes cselekedete. Kazinczy Ferenc, a nagy nyelvújító leá­nya, Hrabovszky Sándorné, született Kazinczy Thália elha- lálozván, három gyermeket ha­gyott hátra: Irént, Emmát és M. u. rendelőintézet, ügyeleti be­járat, tel.: 12-612. Veress E. u. ren­delőintézet, tel.- 15-833. Gyermek be­tegek részére: Munkácsy M. u. ren­delőintézet, gyermekpoliklinika, föld­szinti bejárat, tel.: 10-895. Fogá­szati ügyelet: Munkácsy M. u. rendelőintézet ügyeleti helyiség, tel.: 12-812. Minden este 7 árától reggel 7 óráig. ÉJSZAKAI ÜGYELETES GYÓGYSZERT ARAK: Pécs-Vasas II., Bethlen G. u. 8. 10/52. sz. gyógyszertár; Pécs-Meszes, Szeptember 6. tér 1. 10/3. sz. gyógy­szertár. Kossuth Lajos u. 81. 10/8. sz. gyógyszertár; Munkácsy M. utca A. 10/9. sz. gyógyszertár. Veress E. u. 2. 10/7. sz. gyógyszer- tár. SOS-ÉLET telefonszolgálat díjmen­tesen hívható a 12-390 számon, este 7-től reggel 7 óráig. Geizát. „Ezek felnevelését ha­lálos ágyán nevezett nő reám bízta, persze, hogy majdnem minden vagyon nélkül. Orszá­gos gyűjtést rendeztek Kazin­czy halálának százados ünnepe alkalmával, így az én három árváim neveltetésére kaptam némi segélyt, évi 200 forinto­kat." így tehát Platthy István há­zában szűkös anyagi viszonyok között nevelkedett a három Kazinczy unokasis. Három apá­tól származott nyolc gyermek élt testvérként a családi ház­ban. „Bár igen szegények vol­tunk, én czélt értem, amennyi­be’ őket boldognak lenni lát­tam.” 1861-ben Platthy István me­gyei pénztárnok 'lett, de műkö­dése „császári intézkedés foly­tán fölfüggesztetett" egy év után. Végre az 1865. évben az Ung megyei takarékpénztár megalakult, ahol mint „könyv­vivő” (ma úgy mondjuk, hogy „főkönyvelő") választatott meg, és így végre a sok hányattatás után sikerült révbe jutnia. Az emlékiratot Platthy István „fia okulására" írta meg. Nap­lója végén összefoglalja élet- Jjölcsességeit fia számára. Egy szabadságharcos honvédtiszthez és nemeslelkű férfihez illő gon­dolatsort olvashatunk a köny­vecske utolsó oldalain: „— Hogy az életben mindenféle alakban előforduló bajoktól fiam mentes légy. — aiánlom neked azt, hoav add meq mindenkinek a ma­gáét. — s1 tartsd s' követeld a magadét." .,— Léiv mindenki iránt — amennyibe* lehet — igazságos és méltányos, anélkül, hogy viszon­zásra számíts." „— Igen szép a barátság. De a tartós — nagy ritkasáq. Ugyan azért barátkor, — anélkül azon­ban. hogy mély intenzitássá vál­jon." ,,— Ne hordd keresményed a korcsmákba, hanem azt otthon kö­zös jóra fordítsd." ,,— Azon kört melyet a' társa­dalomban elfoalalsz valaha, töltsd be szeplőtelenül." ,,— A haza mindenek fejptt, s* a közjóiét előmozdítására alapítsd saját boldogságodat, soha mások romján." Lovagkereszt Itt véget ér a napló ... Az unoka, György azonban tovább mesél arról, ami kimaradt az iratból: „Nagyapám nem irt le min­dent ebben a naplóban. Apám részletesebben mesélt nagy­apám életéről gyermekkorom­ban. Nagyapám a rendőri ül­dözések elől egyszer kiszökött az országból, és Londonba utazott, ahol mint hajdani „pa­tikus-segéd” hiányos kémiai tudását bővítette és fejlesztet­te. Amikor újra hazatért, már jólképzett vegyész volt a hazai viszonyok között. Részt vett a párizsi 1889-i világkiállításon vegyészeti termékeivel és gyógynövénykészítményeivel. Ezekkel ott aranyérmet és ok­levelet nyert. Párizsból való ha­zajövetele után Ferenc József király nagyapának, a volt 48- as honvédtisztnek a „Ferenc József Rend Lovag keresztjét” adományozta, mivel Platthy Ist­ván, mint a monarchia honpol­gára külföldön elismerést ka­pott. Ő azonban az aranyme- dáliót semmibe se vette, mert a csillogó lovagkereszt ide-oda hányódott a családi házban, és végül is — elkallódott." Ezzel fejeződik be egy 19. századi szabadságharcos ha­zafi romantikus története. Dr. Szántó Károly Kórházi felvételes ügyeletek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents