Dunántúli Napló, 1981. október (38. évfolyam, 269-299. szám)

1981-10-03 / 271. szám

1981. október 3., szombat Dunántúlt Tlaplo t 3 Jobban kiaknázni saját lehetőségeinkéit flz adottságoknak leginkább megfelelő termelési szerkezet Segít a technika A második SOW—80 még a külszínen A pécsbányai SOW-fejtésben A termelőszövetkezetek az objektív és szubjektív adottságokkal sem a ko­rábbi extenzívnek nevezhető fejlődési szakaszban, sem az utóbbi évek intenzív fejlődési szakaszában nem egyformán éltek, és ezért gazdasági ered­ményeikben évről évre nagyok a differenciák. A differenciáltságot jól jel­lemzi, hogy a magas termelési színvonalú gazdaságokban — a termőterület egy hektárjára ju­tó 5000 Ft nyereséget elérő termelőszövetkezetek —, az ösz- szes termelőszövetkezet 19 szá­zalékában realizálják a nyere­ség 47 százalékát. S ez a ter­melőszövetkezeti szektor álló- eszközértékének 24 százaléká­val valósul meg. Ugyanakkor az alacsony termelési színvona­lú gazdaságokban, a termelő- szövetkezetek 29 százalékában a nyereség mindössze 1,8 szá­zaléka képződik annak ellené­re, hogy a termelőszövetkezeti szektor állóeszközeinek 21 szá­zaléka van ebben az üzem­csoportban. Hasonló feltételek A viszonylag azonos termé­szeti teltételekkel rendelkező termelőszövetkezetek gazdál­kodási eredményeiben is jelen­A tsz-ek száma 15 Termőterületének átlagos aranykorona értéke 8,85 Intenzív művtelési ágak aránya 56,0 Vizsgálódásunk megállapítá­sa abban összegezhető, hogy a gazdálkodás eredményeiben ma meglévő differenciáltság csak részben, méghozzá kisebb részben következménye a ter­mőhelyi adottságok különböző­ségének. Ha a gazdaságok az adottságaiknak legmegfelelőbb termelési szerkezetet alakították volna, (vagy sok esetben: ala­kíthatták volna) ki, akkor ma a gazdasági fejlődésre és a társadalmi érdekekre kedvező hatást gyakorló, húzó hatású különbségeknél nagyobb dif­ferenciáltság nem jelentkezne. Egy-egy tájkörzet viszonylag homogén termőhelyi feltételei között gazdálkodó termelőszö­vetkezetek jelentős eredmény­differenciái mögött rendre fel­fedezhetők a termelési szerke­zet kedvező, vagy éppen az optimálistól messze elütő je­gyei. Felismert lehetőségek A legmostohább adottságú /. tájkörzetben egy hektár ter­mőterületre 1209 Ft nyereséget produkáltak a termelőszövetke­zetek. Ez fele sincs a megyei átlagnak. Az ide tartozó 15 ter­melőszövetkezetből 5 termelő- szövetkezet 76 millió forint nye­reséget állított elő, míg a kör­zet egészében 70,5 millió ló­rin nyereség képződött, vagyis a többi 10 gazdaság együttes eredményszaldója negatív. Az öt közül két termelőszövetke­zet rendkívül jól választotta meg kiegészítő tevékenységét, mely az üzemi termelési érték 32 százalékát teszi ki, és hoz­za az évenkénti biztos nyere­séget. Két termelőszövetkezet alaptevékenységében sok évre visszanyúló hagyománnyal műveli a baromfitartást (ered­ményesen ötvözve a háztáji in­tenzív bevonásával), az ötödik termelőszövetkezetben pedig a viszonylag hagyományos ter­melési szerkezetből jól képzett, összeforrott vezetői és fizikai állomány produkál eredményt. Baranya megyében a kedvezőt­len termőhelyi adottságai mi­att 1980-ban támogatásban részesylt 17 termelőszövetkezet közül 11 ebben a tájkörzetben van. Az említett 5 termelőszö­vetkezet közül pedig 4 közötte van a 11-nek. Minden „alap­tős differenciák adódnak. Mi­ért? A megyét gazdaságföldrajzi tényezők, továbbá a föld mi­nősége és az ihtenzív művelési ágak aránya alapján tájkörze­tekre bontottuk. Az I. tájkörzet a megye észa­ki területe. Ez a terület a me­gye legkedvezőtlenebb adott­ságú része. A II. tájkörzet a Dráva melléke. A III. és IV. tájkörzetek a megye sík-dom­bos területeit foglalják maguk­ba. Utóbbi két körzet kedvező adottságúnak mondható, még­is elkülönítettük a megye kö­zépső területeinek nyugati ré­szét a III. tájkörzetbe, a megye délkeleti részét pedig a IV. táj­körzetbe. Ez az utóbbi tájkörzet bír a mezőgazdasági termelés számára legkedvezőbb adott­ságokkal. A négy tájkörzet közötti kü­lönbséget jól jellemzi a termő- terület átlagos aranykorona értékének és az intenzív mű­velési ágak (szántó, kert, gyü­mölcsös, .szőlő) arányának mu­tatója. II. III. tájkörzet IV. Ossz. 13 13 22 63 13,9 18,07 21,46 16,15 66,4 70,6 78,6 69,1 ja" meglehetne tehát a gaz­daságvezetésnek ezekben a ter­melőszövetkezetekben, hogy központi támogatásra hagyat­kozva, hozzák a maguk esetle­ges, minimális eredményeit. A II. tájkörzet adottságai jó­részben szintén mostohák. Jel­lemzően a Dráva völgye mély­fekvésű, magas talajvízszintű te­rületeit mondhatják sajátjuk­nak. A támogatott 17 terme­lőszövetkezet közül a további 6 itt található. Az ide tartozó 13 termelőszövetkezet közül 4 adja a nyereség 50 százalékát. Ezekben a gazdaságokban a nagy múltú kertészeti ágazatok, illetve a sertéstartás jelenti a jól bevált termelési szerkezetet. Ugyanakkor van a tájkörzet­nek 3—4 olyan gazdasága, ahol a gyenge, vagy állandó­an változó gazdaságvezetés semmilyen koncepciót nem tu­dott kialakítani a gazdálkodás kereteit illetően. Ezekben év­ről évre csak minimális nyere­ség jelentkezik, vagy veszte­séggel zárják az évet. A III. tájkörzet adottságai lényegesen jobbak az előző Mint arról a HDN szeptem­ber 14-i száma már hírt adott, a Nemzetközi Építész-fotogram- metriai Bizottság (francia el­nevezésének kezdőbetűiből: CIPA) ez évi szimpóziumát szep­tember 16—18. között tartotta Becsben. A szimpóziumon a magyar fotogram métereket dr. Novotny Iván, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola adjunktusa képviselte. — A műemlékek állagmeg­óvása, korhű rekonstrukciója, építészettörténeti-régészeti ku­tatása egész Európában téma, de a világ más tájain is — ahol ilyen épületek, építmé­nyek vannak — foglalkoztat­ja a szakembereket és a köz­véleményt egyaránt. Az építé­szek munkájának nélkülözhetet­len kellékei az épületekről, a homlokzatokról készített pon­tos rajzok. Ezek elkészítésének egyik modern és gazdaságos módszere az épületek fényké­peinek méréstechnikai feldol­gozása, amit építészeti foto­kettőnél! Ennek ellenére az eredményekben nagyfokú kü­lönbségek tapasztalhatók. A 13 termelőszövetkezet közül hat adta 1980-ban a nyereség 74 százalékát. Köztük olyan gaz­daságok találhatók, mint a baksai, amely ezt a hírét épp nagy jelentőségű szervezési újí­tásaival vívta ki. Vagy a bi- csérdi termelőszövetkezet, mely a fajtanemesités egyik bázis­gazdasága. De említhetném a többieket is, melyekben a ter­melési szerkezet jó arányai biz­tosítják az eredményt. Ugyan­akkor a baksai termelőszövet­kezet két szomszédgazdasága hosszú évek óta a gyenge gaz­daságok közé tartozik: az egyikben a gazdaságszervezés és vezetés nem kielégítő színvo­nala a másikban a rosszul meg­választott beruházások terhe akadályozza a kibontakozást. A IV. tájkörzetben országo­san is a legjobbak közé so­rolható földeken, kedvező adottságok mellett gazdálkodik a termelőszövetkezetek jó része. E tájkörzetben az egy hektár termőterületre jutó nyereség 1980-ban 4892 Ft volt, ami 80 százalékkal haladja meg a megyei átlagot. Szóródás ter­mészetesen itt is van a gaz­daságok között. Az élmezőny­ben is a legkiválóbbnak kell említenem a sombereki terme­lőszövetkezetet. (Egy hektárra 17 443 Ft nyereséget produkál­tak.) Somberekén a tájkörzet­grammetria néven emlegetünk — mondja dr. Novotny Iván. E szakterület művelői adtak találkát egymásnak Bécsben. A téma időszerűségét és je­lentőségét mutatja, hogy a szim­pózium több mint 160 résztve­vője között az európaiakon kí­vül az USA-ból, Kanadából, Mexikóból. Japánból, sőt Ne­pálból, Tajvanról és Ausztráliá. ból érkezett küldöttek is voltak. A szimpózium során mintegy 50 előadás hangzott el, melyek4 nagy része a különböző inté­zetekben végzett egy-egy ér­dekesebb munka körülményeit ismertette. A korábbi, zömmel grafikus, tehát közvetlen rajzot eredményező megoldáshoz ké­pest ma már a számitógéppel támogatott eljárásoké a veze­tő szerep. A legnagyobb anyaggal ter­mészetesen az osztrákok jelent­keztek. Műemlékvédelmi hiva­taluk fotogrammetriai osztálya nek nem a legkiválóbb terüle­tei vannak, de a kiváló közgaz­dasági gondolkodású vezetés párosul a szorgalmas, stabil fi­zikai állománnyal. E tájkörzet­ben van a gabonatermesztés­ben országosan élenjáró lippói, szajki és bólyi termelőszövet­kezet. Keresni az utakat A VI. ötéves tervidőszak olyan közgazdasági környezet­ben kezdődik, amikor a mező­gazdasági fejlesztések, új beru­házások számára szűkösek a lehetőségek.x Nyilvánvaló, hogy fokozottan szükséges keresni azokat az utakat, amelyek ré­vén az eddig nem hasznosí­tott „tartalékok" mozgósíthatók. Annak a hatása ugyanis, hogy egyes térségekben, ezen belül egyes gazdaságokban nincse­nek meg a bővített újraterme-, lés feltételei, nemcsak gazda­sági, hanem társadalmi vetü­letű is. És ilyen értelemben e kérdés jelentősége túlnő a ter­melőszövetkezetek gazdasági problémáján. Dr. Zsibrik Istvánné, a KSFI Baranya megyei Igazgatóságának közgazdász csoportvezetője nemcsak az éppen felújítás'ra kerülő épületek mérésével fog­lalkozik. Precízen kidolgozott ütemterv szerint minden auszt­riai műemlékről elkészítik (nagyrészt már elkészítették) a téljes dokumentáláshoz szük­séges mérőképeket. A nega­tívokról rögtön másolat is ké­szül, az eredeti és a másolat más-más raktárba kerül. A képek feldolgozása természe­tesen lassabban halad. A fel­dolgozásra kerülő épület kép­anyaga egy gondosan szerkesz. tett lyukkártyás nyilvántartási rendszer segítségével az ar­chívumból gyorsan előkereshe­tő, s a képekből a megfelelő kiértékelő műszerek segítségé­vel igen szép kivitelű és a kí­vánalmaknak megfelelő pon­tosságú műszaki dokumentáció készül. Új technológiák kidolgozásá­val is foglalkoznak, többnyire a bécsi Műegyetem Fotogram­Több éve dolgozik már a Mecseki Szénbányák Pécs- Bányaüzemében egy SOW— 40-es típusú, lengyel gyártmá­nyú önjáró fejtésbiztosító be­rendezés. — Most mór bebizonyosodott, hogy ez az önjáró berendezés a nagy dőlésű széntelepek biz­tosítására a mi termelési körül­ményeink között kiválóan alkal­mas — mondotta Zoboki Béla üzemvezető. Sőt a fejtések­ben dolgozók biztonságán túl, a termelés is nagyobb, mint az eddig használt biztosítási tech­nológiáknál. Az emberek nyu- godtabban dolgoznak, így a teljesítményük is nőtt. A pécsbányai, azaz az Ist- ván-aknai SOW 40-et április kö­zepén kiszerelték, a vállalat központi gépüzemébe szállítot­ták, ahol felújították. A vissza­szerelést az V. szint, első nyu­gati keresztvágattól nyugatra lévő 13-as telepi fejtésbe szep­tember 7-én kezdték. Antalt fy Zoltán bányamér­nökkel, termelő körletvezető­helyettessel szállunk le. A fiatal bányamérnök har­madik éve dolgozik itt. A IV. szinten kilépünk a kas­ból, a bánya csendes. Az V. szinten lévő fejtésig gyalog folytatjuk az utat. Csillék kö­zött, síneken lavírozunk, alig találkozunk néhány emberrel. Víztócsákon gázolunk át, csiz­mánk latyakba süllyed. Egyre melegebb lesz. A SOW fejtésben már ki­egyenesedni sem tudunk. Érke­zésünkkor lámpák erdeje néz velünk szembe, a vita alább­hagy. — A láncos kaparó egyik meghajtása nem volt bekötve, a próbán persze, hogy nem mű­ködött, így most ezen veszek­szünk — mondja Magyar Gyu- la gépészeti művezető. Néhány perc múlva a prob­lémát megoldják, s a kaparó nyikorogva elindul. Ezután már metriai Intézetével közösen. Nagyon érdekes volt ezek kö­zül pl. a kupolák belső felüle­tének síkbafejtésére egy görög ösztöndíjas által kidolgozott eljárás, mely a kupolafreskók restaurálásához nyújt segítsé­get. A szimpóziumhoz kiállítás is kapcsolódott, ahol minden elő­adó köteles volt az anyagát bemutatni. Ez nagyon szemlé­letessé tette a rendezvényt, mi. fiimumra csökkentette a „mel­lébeszélés" lehetőségét. A ki­állításon a Poílack Mihály Mű­szaki Főiskola hat tablóval szerepelt. Ezeken néhány ha­gyományos fotogrammetriai el­járással felmért objektumot (pl. Pécsi Nemzeti Színház hom­lokzata, északi városfal) mutat­tunk be, s mellette a világvi­szonylatban is újdonságnak számító termovíziós vizsgálod mindenki a munkára figyel. Ha­son, fenéken csúszunk a tárnok között a 106 méter hosszú fej­tésben, melynek dólésszöge 40 fokos. A kaparó végén, ha gör­nyedtem is, de lábra tudunk áll­ni, azonban egy rossz mozdulat, s máris méterekkel lejjebb va­gyunk. A SOW „csápjaiba” ka­paszkodva tudok csak meg­állni. — Mind a 92 elemet beépí­tettük, úgy hogy most már csak apróbb munkák vannak vissza, — mondja Miklós László csa­patvezető vájár. — Április közepéig a mi bri­gádunk dolgozott ezzel a bizto­sító berendezéssel, s valameny- nyiünknek csak jó véleményünk lehet. Nagyon biztonságos ma­sina. Kimondottan jó az ember közérzete munka közben, mert nem kell attól félni, hogy om­lás lesz a fejünk felett. Persze az lenne az igazi» ha egy jö- vesztőgépünk is lenne, mert így ez öszvérmegoldás. A SOW 40-et a gépészek irá­nyításával azok szerelték be, akik majd dolgozni fognak ve­le. Szakonként tizenegyen vé­gezték ezt a munkát, emelték a helyére a több mázsás ele­meket. — A legnagyobb gondunk, hogy kevesen vagyunk, így ahhoz, hogy majd termelni tudjunk, ki kell egészíteni a brigádot — mondja Nagy Fe­renc. A bánya folyamatosan kor­szerűsödik, ez a SOW berende­zés csak az egyik az újak kö­zül, melyeket az utóbbi évek­ben a termelés és nem utolsó­sorban az ember védelmére és szolgálatába állítottak. A SOW—40 szeptember vé­gétől ismét munkában István- aknán, s segítségével egy mű­szak alatt 7,2 tonna jó minősé­gű szenet bányásznak. Bizton­ságos körülmények között, s ez igen fcntos szempont. Roszprim Nándor módszerünk és a legújabban ki­dolgozott számítógépes (ún. analitikus) kiértékelési eljárá­sunk dokumentumait. A kapcso. lódó előadás keretében Rad- ványi György építészmérnök (Budapesti Műszaki Egyetem) a felhasználó építész szemszö­géből, magam a technikai kN vitelezést illetően adtunk tájé­koztatást. A termovíziós eljárás nagy érdeklődést keltett. A szimpóziumról igen sok ta­pasztalattal érkeztem haza, A szakmai kapcsolatok más or­szágok fotogrammétereivel ér­tékes segítséget nyújtanak to­vábbi munkámhoz. Azt azon­ban nagyon sajnálatosnak tar­tom, hogy itt a szomszéd fővá­rosban megtartott szakmai ren­dezvényen a magyar műemlék- védelem nem képviseltette ma­gát. Építész-fotogrammetriai szimpózium Bécsben Nagy érdeklődést keltett a pécsi termovíziós eljárás Jól választotta meg kiegészítő tevékenységét az egyházaskozári tsz. Képünkön: a faipari részleg.

Next

/
Thumbnails
Contents