Dunántúli Napló, 1981. október (38. évfolyam, 269-299. szám)

1981-10-18 / 286. szám

1981. október 18., vasárnap Dunántúli napló 11 November f3—IS* kozott Nemzetközi diaporáma- fesztivál Pécsett Ma befejeződik az előzsürizés A Pécsi Ifjúsági Ház diapo- rámastúdiója ez év november 13—15. között rendezi meg a II. pécsi nemzetközi diaporá- mafesztivált. Pályázati felhívá­sukra 44 szerző 54 pályaművet küldött be. Ausztráliából négy, Belgiumból két, Csehszlovákiá­ból egy, Franciaországból két szerző pályázott egy-egy művé­vel; az NSZK-ból hat szerző 10 alkotással; Romániából egy délelőtt megkezdte munkáját, eldöntendő, hogy az 54 bekül­dött pályamunkából melyek ke­rüljenek be a novemberi há­romnapos nemzetközi fesztivál művei közé. Ezt megelőzően sajtótájékoz­tatót tartottak az Ifjúsági Ház­ban, ahol megtudtuk egyebek közt, hogy az idei fesztivál iránt a korábbiakhoz viszonyít­va igen széles körű nemzetközi „Te meg én" a tekepályáért Társadalmi munka a József Attila Művelődési Háznál Segített a szerencse is: ha 'valaki földmunkához szeret­ne jobb időt, keresve sem ta­lálhatott volna megfelelőb­bet a tegnap délelőttinél. Igaz, Pécsett, a József Attila Művelődési Háznál ez tulaj- ■ donképpen nem sokakat érintett — talán húsz ember forgatta az ásó- és lapátnye­leket —, de ők, azt hiszem, esőben is szívesen dolgoztak volna. Elsősorban a művelő­dési intézmény „Te meg én” klubjának tagjairól van szó, akik a társadalmi munkások zömét adták. Egy tekepálya készül, a tervrajzon — amely ugyan­csak önkéntes segítség ered­ménye volt — olvasom: „Szabványos kettes aszfalt tekepálya". Vagyis korszerű, automatizált létesítményről van szó, amelyet nem utol­sósorban a környéken élő fiatalok, a művelődési ház huszonéveseket tömörítő klubjainak tagjai is használ­nak majd, ám a tegnapi társadalmi munkában csak mint a motorjaikra düllesz- kedő, barátságtalan meg­jegyzéseket elengedő druk­kerek vettek részt. Amíg a szilikózisos, a fáradt öreg emberek, más munkához szo­kott asszonyok ásták a hara­goszöld gyeppel fedett te­rületet. A művelődési ház körül több sportlétesítmény készül majd el, ezek egyike a teke­pálya, amelyhez a szükséges anyagi fedezet egy részét pályázat révén nyerte el az intézmény: 10 000 forintot a TST-től, 55 000 forintot a Vá­rosi Tanács megfelelő alap­jától. A feltételek között sze­repel a 10 000 forint értékű társadalmi munka is. A lá­tottak alapján akadály nin­csen a művelődési ház üze­meltetésében működő létesít­mény december 15-re elké­szül. Akik tegnap délelőtt ott ástak a művelődési ház mellett, azok arra számíta­nak: elsősorban nekik jut majd kugligolyó a tekepá­lyán ... M. A. mmtmmmmmmmammmmmmmmmmmmmmjammmmM Jól sikerült a komlói toborzó út Nyitótánc Komlón o szüreti felvonuláson Szokolai István felvétele Sziireli bál Sikondán Éjféli szépségverseny szerző két művével pályázott. Hazánkat 28 szerző 33 műve képviseli. A diaporáma a fotóművészet legfiatalabb irányzata világ­szerte. Lényege: a diapozitívek- kel és több vetítőkészülékkel, továbbá akusztikai, illetve ze­nei eszközökkel előidézett pro­dukció meghatározott program, forgatókönyv szerint időbeli (általában áttünéses) folya­mattá rendezi a diasorozatokat. Egyelőre szakmai viták folynak arról is, hogy a fotóművészet­hez vagy a filmművészethez áll-e közelebb. A legutóbb, 1979 december elején megtar­tott első pécsi nemzetközi fesztivál vitafóruma jelentős mértékben előbbre vitte a mű­vészeti ág hazai ügyét és hely­zetét. Olyannyira, hogy a mű­faj hazai alkotóinak szövetségi rendszerbe tömörítése terén is a novemberi pécsi rendezvé­nyen fontos döntés várható. Az öttagú előzsüri tegnap Szombaton a szóbeli verseny­nyel folytatódott Sátoraljaújhe- lyen az édes anyanyelvűnk or­szágos verseny döntője. Az or­szág valamennyi megyéjéből, megyei városából, valamint Bu­dapestről érkezett résztvevőik két csoportban adtak számot felkészültségükről, arról, hogy ki beszéli szebben, helyesebben, választékosabban anyanyelvűn­ket. Az egyik csoportban a gimnáziumok és szakközépisko­lák 62, míg a másikban a szak­munkástanuló intézetek 59 ver­A minap érkezett haza hu- szadmagával az Amerikai Egyesült Államokból. Természe­tesen elsősorban a gazdász szemüvegén át vizsgálta az USA mezőgazdaságát. Harma­tos József, a mohácsi Új Ba­rázda Termelőszövetkezet elnö­ke most azt összegezi, mi az, amit a tíznapos tanulmányút tapasztalatairól hasznosítani lehet ma vagy a későbbiek során.. — Meglepett az a célratörő praktikusság, amit lépten-nyo- mon tapasztaltunk, ugyanakkor arról is meggyőződhettem, a magyar mezőgazdaságnak egyáltalán nincs szégyenkezni­valója, annál is inkább nincs, mert eredményeink több vonat­kozásban megközelítik az ugyancsak fejlettnek tartott amerikai farmerrendszer ered­ményeit. — A célratörő praktikusság kifejezést használta. Mit takar e kijelentés? Egyáltalán, ho­gyan került sor erre az útra? — Többek között arra gon­doltam, hogy bármerre jártunk Illinois és lowa államokban, elsősorban többnyári és örök­zöld növényeket láttunk a par­és hazai érdeklődés mutatko­zik. Ez a beküldött pályamun­kák számának, témakörének és országainak gyarapodásából és a személyes részvételüket jelző országok képviselőinek, megfigyelőinek jelentkezésé­ből is lemérhető. A fesztivál zárásakor kiadnak egy fődíjat; a legjobb hqt alkotást bronz- plckettel jutalmazzák. Ezenkívül kiosztják a Magyar Fotóművész Szövetség; a Baranya megyei Tanács, a Fotó című folyóirat, valamint a Hamburgi Minolta Diaporama Club különdíját és a közönségdíjat. A fesztivál zsűritagjai: Zsurzs Éva, a Ma­gyar Televízió rendezője; dr. Végvári Lajos, a Képzőművé­szeti Főiskola tanára; Makiári József, a Zeneművészeti Főis­kola tanára; Csorba Győző költő; Hemző Károly, Korniss Péter fotóművészek; Molnár G. Judit művészettörténész, vala­mint Halász Rezső fotóművész. W. E. senyzője adott számot tudásá­ról, A résztvevők három-három perces beszámolót tartottak a zsűri által meghatározott témá­ban, amit a nyelvhelyesség, előadói készség, választékossag alapján értékeltek. Az idén nyolcadik alkalom­mal megtartott édes anyanyel­vűnk országos versenyen a leg­jobb helyezést elért 15 tanuló­nak vasárnap Széphalmon, a Kazinczy mauzóleumnál ünnep­ségen adják át Sátoraljaújhely város emlékplakettjét. kokban, amelyek kezelése ki­sebb munkaigényű, ugyanak­kor az ember környezetét leg­alább annyira széppé teszik, mint a virágerdő. Különben az utat a Szekszárdi Növényter­mesztési Rendszer szervezte és Baranyából négyen vehettünk részt a -szakmai tapasztalatcse­rén. A vendéglátók a John Deere, valamint a Pioneer cégek voltak. Jártunk a John Deere központi gyárában, ahol ipari robotok végzik az általuk gyártott erő- és munkagépek festését. Különben ezek a szá­mítógép által programozott „észlények" legalább harminc munkafázis ellátására képesek. Megtekintettük többek között a John Deere tranzitraktárát, ahonnan naponta ötvenötezer alkatrészt indítanak útnak a világ minden tájára. A Pioneer Több segítséget kérnek a magánerős otthonalapíték Hasznos tapasztalatokat ösz- sZegezhettek a szakemberek Kecskeméten, a szombaton vé­get ért kétnapos országos la­kásépítési konferencián A ta­nácskozáson — "melyet az ál­lamigazgatási és igazságügyi ifjúsági napok keretében ren­dezték — a sajáterős lakásépí­tés helyzetét, s a tanácsok ezzel kapcsolatos feladatait vitatták meg. Követendőnek értékelték a Bács-Kiskun megyei Tanács kezdeményezését a magánla­kásépítők segítésére. Az or­szágban' elsőként hozták létre a lakásszolgálati irodákat, s se­gítségükkel zökkenőmentesebb az építtetők ügyintézése, épü­letanyag- beszerzése. Az iroda irányításával már épül az első társas lakótelep is. A konferencián kitűnt az is: nem mindenütt találták meg a tanácsok a szerepüket a saját­erős lakásépítés irányításában. Még mindig kevés a beépítésre ajánlott porta, uqyanakkor az építési tervek sem követik az igényeket. A legtöbb típusterv a városi életvitelhez igazodik, noha az építkezők többsége fal­vakban, városperemeken kíván építkezni. A tanácskozáson erre vonatkozóan elhangzott: az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium 1982 végére telje­sebbé teszi majd a családi há­zak tervdokumentáció gyűjte­ményét, főleg az egyszerűbb funkcionális megoldásokra töre­kedve ajánlanak majd terveket. kukoricahibridjei ma már álta­lánosan elterjedtek. Jártunk a két esztendővel ezelőtt elké­szült hibridüzemükben, amely négyszerese a Bólyi Mezőgaz­dasági Kombinátban levőnek.- Milyen benyomásokat szer­zett az állattenyésztés és nö­vénytermesztés terén? A természet adta lehetősé­gek valóban nagy előnyt jelen­tenek a két állam farmerjei­nek, hiszen az éves csapadék mennyisége nyolcszáz és ezer milliméter közötti, földjeik hu­musztartalma pedig meghalad­ja a három és fél százalékot, ami a termelőszövetkezetünk­ben három százalékos értékű. Főként kukoricát, szóját és lu­cernát termelnek. Kukoricából nyolcvan mázsa körüli a hek­táronkénti átlagtermés, szójá­ból pedig harminc mázsa. Régen hagyomány volt, hogy a szüreti munkák után a fal­vakban, és a városokban bált rendeztek. Ma ezt a kedves szó. kást egyre több helyen eleve­nítik föl — így tegnap este Sikondán is megrendezték az első szüreti mulatságot: Pölöte László, a sikondai Hársfa étterem vezetőhelyettese és Keszi István, a kemping ve­zetője a komlói városi KISZ-bi- zottsággal, a városi tanács mű­velődési osztályával, a Carbon Nincs tehát szégyenkezniva­lónk, mert a Pioneer hibridek nálunk is adtak száz—százhúsz mázsát és szójából is csak öt mázsa a különbség a javukra. Mindehhez náluk igen magas műszaki háttér és technika pá­rosul. “Például a szójabetakarí- tásnál ők már a sorosadapte­reket használják, így náluk jó­val kisebb a szemveszteség. Emellett a fajtáik genetikai ké­pességei is jobbak. Igen kevés helyen láttunk kukoricaszárí- tót, amíg lehet lábon hagyják a termést és inkább tavasszal végzik el a talajelőkészítést még kockázatvállalás árán is. Ami az állattartást illeti, mini­mális a járulékos beruházás. Jártunk egy farmergazdaság­ban, ahol a sertéseket félig szobadtartósban nevelik. Az említett farmer egyébként ötta­gú családjával kétszázötven hektáron gazdálkodik és a te­henenként éves tejhozam eléri a hétezer litert. Szénát nem etetnek, hanem propionsavval felülkezelt lucernaszenázst és kukoricaszilázst adnak az álla­toknak, abrakkal kiegészítve. S. Gy. Könnyűipari Vállalattal és a magyaregregyi tsz-szel közösen szervezte meg a szüreti mulat­ságot. Az idő is kedvezett a mula- tozóknak. Szombaton délután ragyogó napsütésben indult Komló-Kökönyösből a szüreti bálra invitáló toborzóhad. A feípántlikázott szekereken a magyaregregyi hagyományőrző néptáncegyüttes tagjai és a magyarszéki Schwá'b Antal fú­vószenekara foglalt helyet. A menetet hintán a bíró, a bíró­nő és a kisbíró vezette. Első ál­lomásuk a Petőfi tér volt: az érdeklődők gyűrűjében a kis­bíró elmondta bálra hívogató, csalogató taborzóbeszédét, majd az együttes verbunkjában, lassú és gyors csárdásában gyönyörködhettek a nézők. A rögtönzött előadást vastapssal köszönték rpeg az egybegyűltek. Ezt követően tovább indultak a városközpont felé: a Lenin téren és a Zrínyi téren is megálltak és előadták műsorukat. A várost végigjárva Sikondára szekerez- tek, ahol kezdetét vette a bál. A Hársfa étteremben felké­szültek a mulatozók fogadásá­ra. A kerthelyiséget sátortetővel lefedték és szőlővel díszítették. A táncolok itt lopkodták a sző­lőt a bíró figyelő szemei előtt, kisebb-nagyobb sikerrel. A ven­dégek örömére egy hordó édes mustot is csapra vertek Éjfél­kor tombolát sorsoltak és meg­hirdették a legszebb hölgyek versenyét a „Miss Sikonda" cí­mért. A szépek közül a legelső egy „Sikonda szépe ’81”. arany­betűs feliratú piros vállszalagot és a Mecsek Tourist ajándékát, egy hollóházi kerámiát kapott. A második helyezett az IBUSZ ajándékát, egy kacsapárt áb­rázoló Zsolnay-kerámiát nyert. A, harmadik helyezett a ven- déglátóipari.^egység egy üveg pezsgőjével vigasztalódott. A. E. Ki beszél szebben? Szóbeli döntő Sátoraljaújhelyen Hz USA mezőgazdasága magyar szemmel Beszélgetés Harmatos Józseffel\ a mohácsi Üj Barázda Tsz elnökévei Könyv ’ w Evek- hazajáró lelkek Egy negyedszázad sokfelé tekintő, sokmindenre figyelő írásaiból válogatta ezt a köte- •tet Sütő András, akinek nevét nagysikerű regénye, az Anyám könnyű álmot ígér, és a törté­nelem példáival korunkhoz szó­ló drámái tették közismertté az utóbbi évtizedben. Már koráb­ban megjelent hasonló jellegű könyvei — mint a Nyugtalan vi­zek, az Istenek és falovacskák — hírt adtak a gondolkodó,^ töprengő íróról, a művészi és az emberi világot vallató, kér­dező alkotóról. Ez a mostani válogatás ennek a szívvel-lé- lekkel vállalt és végzett mun-' kának bizonyító dokumentuma. Mint az előszóban az író maga'is utal rá,'a kötetbe fel­vett írások valamiképpen mind kötődnek az egyéni pályához. Személyes élményeket, emléke­ket dolgoznak fel, kortársak­ról, az irodalom belső és va­lamennyiünket foglalkoztató ügyeiről szólnak. Pályakép’ és korkép rajzolódik ki belőlük iz­galmasan, érdekesen. Különö­sen azok a naplók, jegyzetek, elmélkedések ragadnak meg bennünket odafigyelésre kész­tető erővel, melyekben a kö­zelmúlt társadalmi, s ebből kö­vetkezően művészi ellentmon­dásai fogalmazódnak meg a tisztábban látás szándékával, önvizsgálat, a múlt és a jelen szívszorító problémáival való őszinte szembenézés, ez az, ami a könyv mondanivalójá­nak gerincét képezi. Külön szólnunk kell arról az élvezetes stílusról, mely Sütő András valamennyi írására jel­lemző. A szépíró teremtő kép­zeletével vázol fel egy-egy mű­vészi portrét, a személyes em­lékek apró történetekké kere­kednek ott, ahol ezt az árnyal­tabb megjelenítés úgy kívánja. Sajátos, képekben gazdag nyelvé az irodalomtörténeti jel­legű írásokban éppúgy érvé­nyesül, mint az elbeszélő-leíró naplójegyzetekben vagy az ese­ményeket felelevenítő cikkekben A könyv tematikailag oly sokrétű, hogy csupán tallózni tudunk az írások között. Min­denekelőtt az írókról, művé­szekről szóló portrékat, arc­képvázlatokat emelnénk ki. A nagy alkotó iránti tanítványi tisztelettel mondja el a Veres Péterrel való megismerkedésé­nek és barátságának történe­tét. Közben azonban nemcsak az irodalom dolgairól esik szó, hanem mindarról is, ami Veres Pétert, az embert kapcsolatai­ban jellemezte. Számunkra mégis azok a portrék a legér­dekesebbek, melyeket a romá­niai magyar irodalom és művé­szet jeles alakjairól rajzol, mert baráti közelségből kapunk isme­reteinket gazdagító információ­kat. Orbán Balázs művészetét, Nagy István festészetét határa­inkon belül meglehetősen keve­sen ismerik, úgyszintén Kányád! Sándor vagy Horváth István költészetét. Sütő András ezért törekszik teljességre, mikor róluk ír, művészi és emberi vo­násaikat ezért vázolja oly meggyőző hitellel. A közelmúlt és a jelen iro­dalmának tisztázatlan kérdései legalább annyira izgatják Sütő Andrást, a gondolkodót, mint az írót. A kisebbségi irodalom problémája — hol nyíltan, hol áttételesen — több cikkében is megfogalmazódik. Az áldozat szemszögéből láttatja az ötve­nes évek torz irodalompolitiká­jának sokáig ható következmé­nyeit (Gyomirtás és abszolút hangmagasság), de elgondol­kodtatják azok a jelenségek is, melyek a jelenkori irodalomban olykor — a jószándék ellenére — törvényszerűen felbukkannak. Tanulságos gondolatokat ol­vashatunk a könyvben az iro­dalom és az előadóművészet kapcsolatáról, írók és kritiku­sok viszonyáról, a drámaírás gondjairól. Tanulságosakat, mert Sütő András mindig a lényegig hatol, hogy kimond­hassa az érvényes igazságo­kat. K. S.

Next

/
Thumbnails
Contents