Dunántúli Napló, 1981. október (38. évfolyam, 269-299. szám)
1981-10-16 / 284. szám
1981. október 16., péntek Dunántúlt napló 5 Alapanyag-termelés az első vidéki komposztüzemben ‘ '. _ a Pécsi Állami Gazdaságban . Négy pincében idén ISO tonna csiperke termett' Termesztési centrum lesz az állami gazdaság A Pécsi Állami Gazdaság négy gombapincéjében idén 150 tonna csiperke termett négyezerötszáz négyzetméter alapterületen. Rövidesen két újabb pécsi pincét vonnak be a termelésbe: fejlesztik a már üzemelő Bajcsy-Zsilinszky útit és a Lánc utcában telepítenek még egyet. Hétezer négyzet- méteren termesztenek majd gombát, a tervek szerint évente 280—300 tonna csiperkét. A felújított pécsi pincék adták a lehetőséget az állami gazdaságnak a gombatermesztésre. Másra nem alkalmasak ezek a közepes méretű, megerősített üregek, a gomba neveléséhez pedig megfelelő páratartalommal rendelkeznek, üszög- és Csokoládépusztán kezdték meg elsőként a gombatelepítést a gazdaság szakemberei, majd 1979-ben Pécsett a 8—9 méter mélyen húzódó pincékben. Az első évben 29 tonna, tavaly 60 tonna termést szedtek. Megoldották a pincék fűtését, most a hűtés igen egyszerű bevezetésén dolgoznak: az eddig gondot okozó talajvizet használják fel a megfelelő hőmérséfdet biztosítására. A szép eredményekhez viszonyítva nem sok jövedelmet hozott eddig a gomba, mert az alapanyagot Budapestről szerezték be. Ezért határozott úgy a gazdaság, hogy saját erőből oldják meg az alapanyag-termelést. (A speciális takarmányozásból származó lótrágya három-négy hetes kezeléssel válik a kultúrgomba termesztéséhez szükséges termőtalajjá.) Saját erőből és nagyrészt házilagos kivitelezéssel építették fel az első vidéki komposzt- üzemet. Tizenhétmillió forintot költöttek a beruházásra, ennek húsz százalékát az Állami Gazdaságok Országos Központja adta. A terveket a csepeli Duna Termelőszövetkezet, a hazai gombatermelés rendszergazdája szállította, valamint átadta a technológiai eljárásokat és részt vállalt a szakemberek képzésében is. Október végén megkezdik az új üzemben a termelést, amely a pécsi gazdaságon kívül szállít majd a társmegyékbe is, valamint a háztáji termesztőknek. A gazdaság vállalja a gombatermelési centrum feladatait: a háztáji gazdaságoknak segít a termelést beindítani, rendszeres szaktanácsadást szolgáltat és koordinálja az értékesítést. Azt tervezik, hogy a háztájival együttesen ötszáz tonna gombát értékesítenek majd. Ez iránt már most nagy az érdeklődés a feldolgpzó üzemekben, sőt a forgalmazó cégek esetleg együttműködnének a pécsi gazdasággal egy saját feldolgozó létesítésében. Á tárgyalóteremből Elmaradás a növényvédelmi és agrokémiai szakemberképzésben A magyar mezőgazdaság utóbbi két évtizedes, hallatlanul gyors fejlődésében kétségkívül kulcsszerepet játszottak a növényvédelmi és agrokémiai szakemberek. A mezőgazdaság magas termelési színvonalat ért el, teljesítményének határa azonban még messze van, a tudomány újabb és újabb, kecsegtető lehetőségeket tár fel. Ma már a szakemberek például irányított növénytáplálásról beszélnek, a növényeket különféle hormonokkal, a növekedésüket befolyásoló szerekkel kezelik, például törpenapraforgót hoznak létre, mely az eddigieknél nagyobb hozamú, a betegségeknek jobban ellenáll. Ez esetben már megváltozik a növény egész élettana. Vajon az üzemekben kik fognak ehhez érteni, kik irányítják majd ezeket a folyamatokat? Természetesen a növényvédelmi és agrokémiai szakemberek. Igen ám, csakhogy — hallottuk tegnap a Baranya megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás klubnapján — a szakemberképzés, az oktatási rendszer igencsak elmaradásban, majdhogynem válságban van. A vészjósló megállapítás dr. Szöllősi Dezsőtől, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium osztályvezetőjétől származik. A minisztériumi szakember, ecsetelve a hiányosságokat, végkövetkeztetésként rámutatott: célirányosabbá kell tenni az oktatást — az egyetemi oktatástól a szakmunkásképzésig, a továbbképzésekig — módosítva és összhangba hozva a tanterveket a termelés igényeivel. Mindezzel kapcsolatban vannak már korszerűsítési elképzelések, azonban a körülöttük folyó vita, az új elképzelések elfogadtatása kissé vontatottan halad. Itt az ideje, hogy napvilágot lássanak a várva várt rendelkezések, nehogy a késlekedés, az elégtelen szakemberképzés fékjévé váljék a mezőgazdasági termelés növekedésének. M. Z. Olcsók között is az eddigi legolcsóbb A kémesi tsz új, 98 férőhelyes agrosátor tehén istállója. A képen jól látható a külső feszitett szerkezet, s előtérben a pihentető kifutó. Az etetés a lécpalánkon kívüli betonaljzatról történik. • Fotó: Läufer László Slalom az úttesten, egy súlyos sérült * Részegen evett a volán mögött Agrosátor- bemutató Kémesen Különböző mezőgazdasági és egyéb célokra is hasznosítható Csak a szerencse mentett meg egy felelőtlen embert attól, hogy többszörös tragédiát okozzon, s hogy az eset súlyosságának megfelelő, nagyon szigorú büntetésben részesüljön. Az ok: ezúttal is az ital. Az első figyelmeztetés, az első intés a jó útra térésre már ez év márciusának elején megtörtént. Sztojka Ferenc 25 éves mohácsi lakos, önálló állattenyésztő egy délelőtt barátaival inni kezdett, és folytatták késő délutánig. Ezután Trabantjába ült és közepes alkoholos befolyásoltság alatt vezetett. A rendőrök igazoltatták, a szonda jócskán elszíneződött, következett a véralkohol vizsgálat. Az eredmény: 2,05 ezrelék. A jogosítványát bevonták, ittas vezetés vétsége miatt eljárás indult ellene. Mindez nem zavarta abban, hogy március 31-én megismételje — immár sokkal súlyosabb következményekkel a tettét. Ugyancsak délelőtt kezdte az italozást, ezt különböző szórakozóhelyeken folytatta délutánig, amikor eljött az állatok etetésének ideje. (Négy bikát tartott ez idő tájt.) Beült a Trabantjába, hogy a lakásától 1 kilométerre levő gazdasági épülethez hajtson. A bíróságon később rögzített tények: Sztojka jogosítvány nélkül, közepes alkoholos befolyásoltság állapotában ült a volán mögé és vezette járművét. A kocsi műszaki vizsgája lejárt, műszaki állapota nem felelt meg a követelményeknek. (Az igazságügyi szakértő megállapítása szerint ez nem befolyásolta a baleset bekövetkeztét.) A mohácsi Zrínyi utcára kanyarodva alig 40 métert tett meg, miközben „S" alakban hol az út jobb, hol a bal oldalát vette célba. Közrejátszott ebben ittassága és az, hogy csak fél kézzel fogta a volánt, a másikat evésre használta vezetés közben. Menetirányának megfelelő bal oldalon, az úttesten három gyermekkorú leány közeledett, szemben. Egyikük gyermekkocsit tolt, benne egy háremhónapos csecsemővel. Az autó közéjük csapódott. N. Katalin a gázolás következtében izomszakadást, kartörést, tüdő, zúzódást szenvedett. B. Anna könnyebb sérüléseket szenvedett, és szerencsére a kisgyermeket toló M. Zsuzsanna ide- jcoen ki tudott térni, talpon tudott maradni, így őket nem érte baj. Sztojka Ferenc korábban rnái megismerkedett a bírósággal és a börtönnel. Ezúttal tehát visszaesőként kellett felelnie tettéért. Másodfokon a hlegyei Bíróság dr. Csatlós Loránd tanácsa bűnösnek mondta ki „ittas járművezetés vétségében, súlyos testi sértést okozó ittas járművezetés bűntettében”, s ezért 1 évi 10 hónapi börtön- büntetésre ítélte, valamint 5 évre eltiltotta a járművezetéstől. A bíróság enyhítő körülményként vette figyelembe a vádlott őszinte beismerését, azt, hogy két kiskorú gyermekének eltartásáról kell gondoskodnia, s nem utolsósorban azt, hogy a baleset előidézésében' a sértettek is vétkesek, mert nem a járdán, hanem az úttesten közlekedtek. Az ítélet jogerős. K. Gy. Az agrosátor alkalmazása a mezőgazdaságban címmel tegnap délelőtt üzemi bemutatót tartottak Kémesen a helyi termelőszövetkezet, valamint több megyei szerv rendezésében. A rendezvényen a kémesi Közös Út Mezőgazdasági Termelő- szövetkezet által kikísérletezett PVC-sátortetős, agrosátor elnevezésű könnyűszerkezetes — a legkülönbözőbb célokra hasznosítható — mezőgazdasági épületeket mutattak be az egybegyűlt mintegy nyolcvan, főleg állattenyésztő szakembernek, akik Baranya megyéből érkeztek. A rendkívül nagy érdeklődés érthető, indokolt. Mint a napokban a DN-ben is beszámoltunk róla, szeptember végén Zalaegerszegen tartottak hasonló bemutatót olcsó, univerzális agrosátrakból. (Ott a kányái tsz — Somogy m. — műanyag ponyvasátra különdíjat kapott.) Szóltunk a győri Gra- boplaszt-félék előnyös tulajdonságairól és a Szegedi Kenderfonó és Szövőipari Vállalat által gyártott PVC-ponyvákról is, amikből a kémesi kísérleti építmények is készülnek. Mindebből nyilvánvaló az, amit Farkas László, a Baranya megyei Állattenyésztési Felügyelőség igazgütója is hangsúlyozott megnyitójában: a magyar mezőgazdaság mai helyzetében, amikor a bővítési feladatok létfontosságúak, anyagi lehetőségei viszont korlátozottak, ezért mindenütt a fejlesztés olcsó és gyorsan megtérülő lehetőségeit kutatják — voltaképp világszerte. Somogybán, Kányán és Baranyában, itt, Kémesen elindultak ezen az új úton. Gyakorlatilag a kérdés az, hogyan lehetne a férőhelyenkénti 40— 45 000 forintos szarvasmarha- istállót felállítani a hagyományos (betonépitményű) összeg 10—15 százalékából? A kérdés, illetve ez az arány első hallásra meghökkentő. Kiss Józsefnek, a kémesi Közös Út Termelőszövetkezet elnökének tájékoztatójából azonban kiderült, hogy a kérdésre reális válasz kereshet tő. Nagyjából egy éve dolgoznak a kémesi agrosátor kimunkálásán, amely' néhány részletében eltér a Graboplast és egyéb sátortetős megoldásoktól, de ezzel is olcsóbbá válik az ugyanolyan méretű és univerzális hasznosítású épület. A lényege az, hogy nincs beton vagy más alapozás. A szegedi PVC bevonatú poliészter ponyvaanyagból a termelőszövetkezet varró részlegében az asz- szonyok összeállítják a kívánt méretre a ponyvasátort. Ezt betonoszlopok és huzalok segítségével kifeszítik. A külső feszített szerkezet által a belső hasznos tér megnövekszik, hiszen nincsenek belső tartóoszlopok. A kifeszített ponyva alá faanyagból elkészítik a kívánt célnak megfelelő helyiségeket vagy boxokat, pl. a bemutatón látott 98 férőhelyes istállónál. Oldalt betonperem határolja az épületet, s bent a pihenő kifutó, illetve közlekedő út vonalát is. Elmarad tehát a jászol, az etetés kint, a szabad területen a körbefutó betonpadozatról történik. Ezt egy 800— 1200-as szabadtartásos telepnél egy-egy ember is elláthatja. Egyéb előnyei: az épület előre gyártható, gyorsan üzembe helyezhető, olcsón, sokféle hasznosításra. (Raktár, szerelő- csarnok, tárolók stb.) Költségei: négyzetméterenként 600— 1400 Ft, a hasznosításától függően. Evvel a módszerrel egy ezer négyzetméteres csarnok felépülhet 1,2 millióból. Egy hasonló nagyságú palatetős ragasztott faszerkezetes épület több mint 20 millió forint. A bemutatón látott 450 négyzet- méteres, 98 férőhelyes istálló a külső kifutókkal együtt (a körbe futó betonútok nélkül) 495 000 Ft-ba került. A tsz-ben ezenkívül jelenleg van mór egy 210 négyzetméteres ellető-istálló, szénaszárító, s most állítanak fel egy 1000 négyzetméteres gabonatárolót is- agrosátorból. Mindez természetesen kísérleti stádiumban van, és szabadalmaztatás alatt. Ha jóváhagyják, s megkezdhetik Kémesen a sorozatgyártást, nyílván a jelenleg (kézi erővel) kalkulált árak még olcsóbbak lesznek. W. E. Ipari szövetkezetek kongresszusa O rszágos méretű számvetésre és feladatmeghatározásra készül a szövetkezeti mozgalom; elsőként •október 16—17-én Budapesten az ipari szövetkezetek tartják kongresszusukat, sorrendben a nyolcadikat. Jogos büszkeséggel tölthetik el az ipari szövetkezetek tagjait, dolgozóit azok az eredmények, amelyeket az éppen egy évtizede meghirdetett fejlesztési program keretében, illetve az elmúlt öt évben fértek. Figyelemre méltóak azok a törekvések, amelyek révén az ipari szövetkezetek növelték a lakossági árualapok választékát, bővítették a szolgáltatások körét, fokozták exporttevékenységüket. Részt vállaltak a lakásprogram megvalósításában és az állami nagyipart gazdaságosan kiegészítő, versenyképes gyártmány- és termelésszerkezetet igyekeznek kialakítani. A műszaki fejlesztés, az elmúlt öt esztendőben megvalósított 12 milliárdnyi beruházás, a termelés korszerűsítése, a minőség javítása, a szakmai képzettséq, s a tagság érdekeltségének fokozása együttesen hozzájárul az eredményekhez. Ezek közé tartozik, hogy az ipari szövetkezetek teljesítik a lakossági ipari szolgáltatás 35,2 százalékát, tavaly például ez elérte a 3,1 milliárd forintot, ami az 1975. évihez viszonyítva 44,3 százalékkal több. Az építőipari szövetkezetek 1980-ban 8 milliárd forint értékű építési-szerelési munkát végeztek, ami 26.6 százalékkal hcladja meg az öt évvel korábbit A hazai ellátás, termelés, s»oioóltatás mellett a külqazda- sóai eavensúly javítása érdekében fontos export-feladatokat is meqoldottak az elmúlt időszakban az iDori szövetkezetek. Ennek , bizonyítására két adat: 1980-ban -az exportra kerülő szövetkezeti termékek 57 Százalékát szocialista államokba szállították, ezek értéke megközelítette a 7 milliárd forjntot, ami 1975-höz képest 32 százalékos emelkedést jelent; a nem rubel elszámolású értékesítés tavaly több mint 5 milliárd forint volt, 58 százalékkal haladta meg az öt esztendővel azelőttit. A kongresszus jó alkalmat ad arra is, hogy összegezzék azokat a gondokat, jelenségeket, tendenciákat, amelyek gátolták az ipari szövetkezetek dinamikusabb fejlődését, a hatékonyság növelését. A külső gazdasági feltételek mellett idesorolandó, hogy az egyesülések, a szövetkezeteken belüli koncentráció, a profilrendezés nem mindenütt járt együtt a telephelyek számának csökkenésével; gondot okozott a sokféle gazdasági tevékenység, a lakosság igényeinek kielégítése, a szervezet nem kellő korszerűsítése. A szövetkezeti vezetők nem mindig ismerték fel időben a gazdálkodás belső hiányosságait, ellentmondásait. A piac nem megfelelő ismerete miatt olykor tartózkodtak a kockázatvállalástól, s gyakran késlekedtek a belső szervezetlenség, anyaghiány felszámolásával. A vita bizonyára elősegíti majd, hogy a népgazdasági-társadalmi igényekkel, életszínvonalpolitikai célkitűzésekkel összhangban- álló programot tárjanak az ipari szövetkezetek elé. A teendők végrehajtásához — szem előtt tartva a termelés hatékonyságának és nemzetközi versenyképességének a növelését — bizonyára jól hasznosítható tanácsokat, módszereket ad az ipari szövetkezetek 8. kongresszusa. Dékány Sándor