Dunántúli Napló, 1981. október (38. évfolyam, 269-299. szám)

1981-10-13 / 281. szám

1981. október 13., kedd T Dunántúli napló 5 AMFORA raktárüzlet nyílt Pécsett Kedvezményt nyújtanak a vásárlóknak A közületek, gyermekintézmé­nyek és a szerződéses üzletek ellátására raktárüzletet nyitott tegnap Pécsett, a Verseny ut­cában az AMFORA. Az egy éve üzemelő éter négyzetméter alapterületű raktárbázisból vá­lasztottak le egy háromszáz négyzetméter alapterületnyi részt, ahol a nyitáskor egymil­lió forint értékű árut halmoz­tak fel. Az önkiszolgáló rendszerű raktárüzletben azoknak, akik ezer forint felett vásárolnak, 5 százalékos kedvezményt nyúj­tanak, a gyermekintézmények­nek ennél többet, 8 százalékot. Kiváló vendégek a Fenyvesben Nyolc óra tájban kezdőd­tek a meglepetések. Minden­kivel számozott kártyát hú- zattak a pincérek, kék jutott a férfiaknak, pirosat kaptak a hölgyek. Kisvártatva abba­maradt a zene, s a pódiumon megjelenő Kerényi János üz­letvezető-helyettes üdvözölte és játékos szórakozásra invi­tálta az egybegyűlteket. Ettől a perctől kezdve egy órán át tartott a^ a műsor, a pécsi Fenyves étteremben, amely a „Mocorgó" címet vi­seli. Hogy miért, az az ele­jén kiderült: az újdonsült műsorvezető kérésére a ven­dégsereg elkezdett mozgolód-, ni, keresgélni. Az étterem­ben ugyanis három széket megjelöltek, s ennek gazdái vehették át „a Kiváló vendég” feliratú oklevelet. Szerephez jutottak a kiosztott számkár­tyák is, ki-ki ennek alapján új ismerősre tehetett szert... Tréfás vetélkedők következ­tek: kártyavárépítés; ki is­meri föl bekötött szemmel a- feleségét az elétartott kezek tapintásával; ki tud 2 perc alatt több gombot fölvarrni és még sorolhatnánk. Nagy biztatás, harsány nevetés, taps kísérte a résztvevők ügyeskedéseit. Volt még zsák­bamacska is, mégpedig ár­verés formájában, s az egyik zsákocska valódi kiscicát rej­tett magában. A Fenyves étterein vezetői úgy tervezik, hogy ezután minden csütörtökön este meg­rendezik a mocorgót, de a részleteket nem- árulták el. Németh T* a Skála-expo Csütörtökön ismét megnyílik a p Skála-expo a budapesti nemzetközi vásárvárosban. Az árukészletről, a kedvezményekről és az árusítási me­netrendről hétfőn sajtótájékoztatót tartottak a Skála-Coop vezetői. Elmondták: a nagy közönségsikert aratott elmúlt évi Skála-expo tapasz­talatait kamatoztatva, az idén két­szer akkora alapterületen, a BNV 2500 négyzetméteres A pavilonjában rendezik be a kiskereskedelmi rész­leget. A vásárlók összesen 200 millió forintos árukészletből választhatnak, s a termékek mintegy 40 százalékát kedvezményes áron, 10—50 százalék­kal olcsóbban vásárolhatják meg. A ha­gyományos termékek mellett jó né­hány újdonság is eladásra vár: a többi között téli sportfelszerelések, újfajta bútorok, híradástechnikai be­rendezések, ruházati cikkek, s kü­lönféle tájjellegű élelmiszerek. Vár­hatóan különösen keresettek lesznek a 30 százalékkal olcsóbban megvá­sárolható acélradiál autógumik, az automata biztonsági övék, s a szin­tén kedvezményes áron kínált fotó­felszerelési cikkek. A Skála-expo nagykereskedelmi részlege október 26-án nyílik meg. Eladótere a tavalyinak több mint háromszorosa. A nagykereskedelmi részleg hétfő­től péntekig reggel 9-től délután 2- ig tart nyitva. Szombaton zárva van. A kisjpereskedelmi részleg kedden, szerdán és pénteken reggel fél 10- től este fél 7-ig, csütörtökön fél 10- tői este 8-ig, szombaton reggel 9- tői délután 3 óráig tart nyitva. Hét­főn szünnap lesz. Szinte már hagyomány, hogy bizonyos időközönként elláto­gatunk valamelyik pécsi óvodá­ba, hogy megnézzük: mit esz­nek a gyerekek, mit és meny­nyit kapnak ebédre, javult-e valamit a sokszor szidott, kifo­gásolt közétkeztetés. Gondo­lom, felesleges ismételgetni, hogy mennyire fontos p kisgye­rekek táplálkozása; nem mind­egy a minőség, a mennyiség, az étrend tartalmassága. Tegnap ebédidőben a pécsi Türr István utcai óvodában jár­tunk, s az sem véletlen, hogy éppen erre esett a választá­sunk. Itt ugyanis egészen idén őszig, az óvodai nyári szünetig saját konyha működött, hely­Patkányirtás Pécsszabolcson A megyeszékhely egyik leg­fertőzöttebb góca Pécsszabolcs; s itt október 19-én kezdik meg a patkányirtást. Ennek előzmé­nyeként kitisztítják az itt folyó, erősen elhanyagolt, szennyezett árkot, s így megteremtik az eredményes munka feltételeit. Dr. Zelles Máriától, a KÖJÁL illetékes vezetőjétől kapott tá­jékoztatás szerint a november 1-ig tartó akció a Fekete Gyé­mánt tér—Tolbuhin út keleti ol­dala—Vöröshadsereg út által határolt területet érinti, bele­értve a Szabolcs-patak folyta­tásában lévő árkot is. Az em­lített részen számos fokozott egészségügyi védelemre szoruló létesítmény van, piac, óvoda, iskola, rendelőintézet, élelmi­szerbolt. Az irtást elvégzik a vízelvezető árkokban, a csa­A méreg a házi­állatokra is veszélyes! tornákban, az épületek alagso­raiban - Pécsszabolcson egyéb­ként már a lakóházak második emeletein is felbukkantak a patkányok ... — és a közterü­leteken. A környéken lakók napokon belül találkozhatnak a mérge­zett csalival feltöltött ládákkal: a kukoricaőrleménybe véralva­dást gátló szert kevernek. A pat­kányoknak naponta 1—1 gram­mot kell elfogyasztaniuk ahhoz, hogy 7—10 napon belül elpusz­tuljanak. A lakosok az elhullt állatokkal a legritkább esetben találkoznak majd: amikor a patkány a mérgezés következ­tében „rosszul érzi magát”, el­vonul rejtett lyukakba. Falragaszok tájékoztatják az érintett terület lakosságát: mi­ben, hogy működhetnek közre — elsősorban azzal, hogy a csalival feltöltött ládákhoz nem nyúlnak, s gyermekeiket is fi­gyelmeztetik erre — az ered­ményes patkányirtásra. Ha egyébként valamilyen rendel­lenességet tapasztalnak, a 13-411-es telefonon azt beje­lenthetik. Fontos tudni, hogy a használt szer veszélyes a há­ziállatokra is. A szakemberek az irtás során folyamatosan el­lenőrzik az érintett körzetet. Irodalmi est Pécsett Emlékezés Dosztojevszkijre Megszűnt a saját konyha ben főztek, nem is akármilyen ételt, s a gyerekek nem ismer­ték azt a fogalmat, hogy „nincs több”. Csakhogy ősztől egy­szerre hárman mentek nyugdíj­ba, helyettük azonban már nem lehetett fölvenni újabb szakácsot. A nagy konyha ott áll kihasználatlanul, nem ké­szülnek a gyerekeket megör­vendeztető ebédek, ott már legfeljebb csak melegítik az ételt, ha éppen kihűlt szállítás közben. Hogy miért? Azt mond­ják, ez a tendencia: 4—5 éven belül sorrct megszűnnek az ön­álló óvodai konyhák, az ellá­tást átveszi a vendéglátó. Ez rendben is volna akkor, ha ugyanazt a színvonalat ők is tudnák biztosítani. Sajnos ez egyelőre nem áll fenn. Ezt az óvodát a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat Eszék ét­terme látja el, s az igazság kedvéért egyvalamit nem hall­gathatunk el: azok az óvodák, ahová korábban máshonnan szállították az ételt, s amiket azután átvett az Eszék, azok az előzőhöz képest jobbnak tart­ják. Ahol viszont saját konyha volt, ott határozott színvonal­süllyedést lehet mérni. Tegnap délután az étrend a következő volt: tízóraira fejen­ként egy kiflit, kis vajat, gyen­ge minőségű teát kaptak. A kakaó, kávé is híg, s két deci­nél több soha nem jut egy gye­reknek. (Pedig tudnak ők en­ni, különösen a nagycsoporto­sok!) Ebédre gulyásleves és tej- begríz érkezett, összesen 25 liter — egy kanna — gulyásle­vest kellett elosztani 121 em­ber között, ebből 18 a felnőtt! Mindenből, legyen az leves vagy főzelék, csak két deciliter jár fejenként. Igaz, tegnap há­rom deci tejbegriz is jutott, csakhogy előbb egy kistányér­ra ki kellett belőle válogatni a majdnem öklömnyi csomókat. Az ebéd utáni almát nem lét­szám szerint hozzák (egy gye­reknek egy darab), hanem súlyra, így általában fél alma jut mindenkinek. Az uzsonnára előrejelzett töpörtyűkrém egy­szerű bolti zsírrá változott. S még valamit a tejbegrízről: le­maradt róla a kakaó, mondják, csak porcukor van hozzá. Már éppen minden gyerek megette ez ebédet, amikor újra vissza­jöttek, s átnyújtották a kakaót: elfelejtették odaadni... Még egy-két példa: kemény, feketére sült almáspite egyszer a második fogás, másszor még éretlen, zöld télikörte jön, egy gyereknek csontostól 4 deka csirkehús jut, csomókba össze- rcrgadt káposztáskocka, a lisz­tes krumplifőzelékbe beleragad a merőkanál, a burgonya feke­te benne; három nap egymás után vajaskenyér az uzsonna, a levesek mindig egyformák, és így tovább. Minden héten van valami olyan meglepetés, hogy találgatni kell: hát ez mi lehet? S közben eltűntek a finom buk­ták, meg a saját konyha házi izei. Joggal vetődik fel: nem volt-e korai lépés megszüntetni a mű­ködőképes konyhákat? D. Cs. Ha Dosztojevszkij gazdag lett volna, ha Dosztojevszkij nem Lett volna gyógyíthatatlan beteg, ha Dosztojevszkij e szá­zad hatvanas—hetvenes évei­ben írta volna regényeit, va­jon megszülettek volna-e hal­hatatlan, huszadik századi mű­vei? De Fjodor Mihajlovics többnyire szegény volt, epilep­sziája egész életében végigkí­sérte, és csak műveinek hatá­sában volt e század gyermeke. Száz éve halt meg Szentpé­terváron, hatvanéves korában. Közelebb vagyunk ugyan a 101. évfordulóhoz — február 9-én halt meg Dosztojevszkij —, de mégsem késő a nagy orosz íróra emlékezni. Külön­ben sem a dátum, a homok­órával kimért centenárium a fontos, hanem az, hogy egyál­talán valakinek eszébe jutott a szomorú évforduló. Tegnap négy intézmény rendezésében irodalmi est keretében emlé­keztek meg Dosztojevszkijről a TIT pécsi Bartók Klubjában. Az ilyen irodalmi estek — valljuk meg őszintén — még akkor sem keltenek túlságosan nagy érdeklődést, ha olyan ismert művészek a közreműködők, mint Császár Angéla és Ko­vács István. Számos oka van ennek, néhány rossz tapaszta­lattól kezdve az előítéletig több minden ide sorolható. Ez­úttal azonban sajnálhatják, akik kihagyták ezt a késő dél­utáni egy órát. Bakcsi György irodalomtörténész élvezetes, lé- nyegretörő előadása alapján még a Dosztojevszkij-életmű- vet kevéssé ismerők is fogal­mat alkothattak a nagy író munkáinak jelentőségéről. Nem volt itt felesleges „szto­rizás”, nem röpködtek tudálé­koskodó irodalmi szakkifejezé­sek, az ismertetés végig meg­maradt közvetlen, szellemes, tárgyszerű keretek között. A jól megválasztott regényrészie­tek hatásosan illusztrálták az előadó mondanivalóját, sem több, sem kevesebb nem lett volna jó a felolvasásból. Rövi­den: a Dosztojevszkij-emlékest a színvonalas irodalmi műso­rok iskolapéldája volt. H. J. Csütörtökön megnyílik Az óvodások ebédje Öklömnyi csomók a tejbegrízben Lelkesedés a tárgy iránt A külföldön híressé vált magyar tudósokat bemuta­tó, most ezekben a hetek­ben ismételt sorozat szom­bati darabja Kürti Miklós­ról, az oxfordi egyetem fi­zikusáról szólt, akit a mély­hőmérsékletek fizikájában elért eredményei tettek vi­lághíressé. Egy darabig ő volt a hűtés rekordere, az­tán egy francia tudós’ túl­szárnyalta, amit ő már csak azért is örömmel foga­dott, mert megszabadult a hasonló eredményekre áhí­tozó, a módszert firtató, neki címzett diáklevelektől. Mindezt tőle magától tud­hattuk meg, mert Kürti Miklósnak a színes egyéni­ségekre jellemző egyéb tu­lajdonságokon kívül még kitűnő humorérzéke is van. De mégsem ez volt az in­terjúban a leglebilincse- lőbb, hanem azok a percek, amikor a tudós a mélyhő­mérsékletek fizikájának alapjait magyarázta. Azt az alapigazságot például, hogy a természetben a környezeténél magasabb hőmérséklet spontán létre­jön, de alacsonyabb nem. Ha valaki kinyitná a víz­csapot, s az abból kifolyó víz jégcsappá dermedne a meleg nyárban, mindenki trükköt vagy boszorkánysá­got sejtene, mert az embe­rek ösztönösen ' tisztában vannak a termodinamika harmadik alaptörvényével. Ilyen egyszerű és nagysze­rű dolog a fizika. Aztán következett az elképzelt an­gol—francia meccset köve­tő koktélparti példája, majd a sült fagylalt és így to­vább A világhírű tudós ar­cán olyan gyermeki boldog­ság tükröződött, hogy azt valóban csak a kedvenc já­tékát játszó gyermekéhez le­het hasonlítani. Minek örült olyan nagyon? Ugyanannak — jutott eszembe az egyes műsoron épphogy véget ért másik portréfilm — mint aminek következtében Csiszár Ár­pád református lelkész, a vásárosnaményi Bereg Mú­zeum létrehozója éveken át hordta-cipelte öreg bi­ciklijén a félmázsás vén ma­lomköveket, rokkákat, edé­nyeket, mángorlófákat és ki tudja még mit nem. Amiért éveken át fagyoskodott a pincében havi ötszáz forint tiszteletdíj ellenében — vagy mondjuk inkább: elle­nére —, miközben a pince átázott, bepenészedett. Nem baj, mondta ő, ha mondjuk egyharmadát a begyűjtött tárgyaknak meg is eszi a penész, még mindig megmarad kéthar­mada, ami tiszta haszon, ha arra gondolunk, külön­ben esetleg semmit se tud­nánk megmenteni az utó­kornak. Figyeljük csak ezt a logikát! Mennyien van­nak, akik azt mondják: á, nem érdemes törni magam, hiszen annyi a probléma, mint a tenger, adjanak tö­kéletes feltételeket, majd akkor... Az ilyen emberek­ből persze hiányzik valami, ugyanaz a dolog, ami azt a gyermeki gyönyörűséget odavarázsolta a világhí­rű fizikus arcára. Mi volna az? „Lelkese­dés a tór^y iránt” mondták az egykori nagy pedagógu­sok. De mondhatjuk úav is, hogy hivatásszeretet. Vagy egyszerűen: munkaszeretet. Amikor a munka egyben hobbi is. Egyik embernek ez a hobbi világhírt hoz, a másiknak szerényebb eredményt, de a kettő kö­zött nincs alapvető különb­ség. Aki ilyen „tárgya irán­ti lelkesedésben” éli az életét, az e tekintetben mind egyforma ember. Egyfor­mán értékes. S persze —» egyformán boldog. H. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents