Dunántúli Napló, 1981. október (38. évfolyam, 269-299. szám)

1981-10-12 / 280. szám

gyászoló nem garasoskodik Szívsebészet! Jubileum Kicserélik a billentyíit Jó esély a tovább­élésre Húsz évvel ezelőtt, 1961-ben végeztek először a világon szív­billentyűcserét, és alig két esz­tendővel később már nálunk is meghonosodott az életmentés­nek ez az ú] műtéti módszere. A szívbillentyű kicserélésével kapcsolatos próbálkozásokat és az első sikeres műtéteket nem kísérte akkora közfigyelem és sajtóviszhang, mint annak ide­jén az első szívátültetéseket, pe­dig a sikeres műtétek számát összehasonlítani sem lehet az előbbi javára. Szívbillentyű be­ültetéssel világszerte százezrek­nek adták meg a továbbélés le­hetőségét, míg a sikeres szív- átültetéses esetek ennek csak ezrelékben kifejezhető töredé­kei. Hazánkban az első szívsebé­szeti beavatkozások Pécshez fű­ződnek. 1950-től 1955-ig volt a Pécsi II. sz. Sebészeti Klinika vezetője dr. Kudász József (1904—1981), akinek neve elvá­laszthatatlanul összeforrt a ma­gyar szív. és érsebészettel, an­nak úttörője, s meghatározó egyénisége volt. Első sikeres próbálkozásait Pécsett végez­te. 1955-től pedig az Országos Kardiológiai Intézetben dolgo­zott, ahol a vezetése alatt álló munkacsoporttal a 60-as évek elején végezték el az első si­keres szívbillentyűcserét. Ma már évente mintegy 450 ilyen műtétre kerül sor az Országos Kardiológiai Intézeten kívül a budapesti gyermekklinikán, az Országos Szív. és Érsebésezti Klinikán, az Orvostovábbképző Intézetben, valamint a szegedi és debreceni orvosegyetem se­bészeti klinikáján is. Milyen esetekben is szükséges a szívbillentyűcsere? Maga a betegség egyrészt veleszületett rendellenesség, 90 százalékban azonban gyermek- és ifjúkori reumás megbetegedések — is­mertebb nevén szívbelhórtya- gyulladós — következménye, amikor is a hártyás billentyű A síivműtétre javasolt betegeket a megyékben működő belgyógyászati kardiológiai szakrende> lések szűrik ki. lobja beszűkül és ez zsugoro­dáshoz vezet. A megbetegedett billentyűket kezdetben csak mű­anyagból készültekkel pótolták, ugyanakkor megindult a kuta­tás biológiai billentyűk, vagyis élő szervezetből nyert pótalkat­részek beültetésére is. Erre a disznószív lászott a legalkalma­sabbnak. 1968-ban alkalmaz­ták először a disznószív-billen- tyűt, amely azonban nem szorí­totta ki a műanyagot, hiszen az élő szövet hosszadalmas vegyi kezeléssel immun tulajdonságai­tól megfosztva válik beültetés­re alkalmasnak. Egyik sebészeti ág sem fej­lődött hazánkban olyan roham­léptekkel, mint a szívsebészet. Egy 1972-ben készült felmérés szerint a szívműtétek halálozási aránya 5 százalékos (ez azóta jelentősen csökkent) q műtét­re várakozók között bekövetke­zett halál pedig 30 százalék. Cél, hogy a betegnek minél ke. vesebb ideig kelljen a műtétre várnia, hiszen a várakozás alatt a szívizom állapota tovább rom­lik és így megnő a műtéti rizi­kó. Egyrészt ennek érdekében hoztak fél évvel ezelőtt olyan rendelkezést, hogy a betegeket az ország egy bizonyos területéről melyik szívsebészeti intézetbe irányíthatják, így a beteqelosz- tás egyenletesebb, lerövidül a várakozási idő. Másrészt jelen­tősen fejlesztették a szívsebé­szeti intézeteket, a szívműtétek ugyanis hatalmas technikai fel­szerelést igényelnek. Pécsett, illetve Baranyában 48 olyan ember él. akin 1969. után hajtottak végre szívbillentyű-cse­rét. Az ilyen műtétek ma már nemcsak a továbbélés lehető­ségét adják meg a betegeknek, hanem a teljes rehabilitációt, vagyis teljes értékű munkát vég­ző emberekké válhatnak. S. Zs. Gasztrotúra Thaiföldre Lengyel László rrjesterszakács Mondják: a monszunnak már vége, nem annyira párás a leve­gő. Thaiföldön. így a most hétfőn e messzi földrészre utazó pécsi szakácsok nyugodtan ülhetnek a repülőre; az időjárás nem fogja dúsítani a konyha párá­ját. Varga Csaba, a Hungarho- tels pécsi igazgatója vezetésé­vel ugyanis népes delegáció in­dul Thaiföld fővárosába, Bang­kokba, hogy az október 15-től október 25-ig tartó gasztronó­miai napokon magyar ételspe­cialitásokat tegyenek a Hotel Ambassador vendégei elé. A napok apropója: a HUNGEXPO több magyar vállalattal egy ki­állításon vesz részt, s szeretnék a magyar ipar büszkeségei mel­lett a magyar ízeket is felvonul­tatni. A „gasztronómiai delegá­ció" tagjai között van Lengyel László, a pécsi Nádor étterem kcnyhafőnöke, Kálmán Ferenc, a pécsi Minaret étterem kony­hafőnöke, velük megy egy sze­gedi cukrász, a budapesti Sza­badság étterem 5 fős zenekara, négy „magánzó” népi táncos és egy hostess. Thaiföld lakóinak 58 százalé­ka thai, 16 százaléka lao, a többi kínai. Varga Csabától, a delegáció vezetőjétől kaptunk egy ígéretet: október 18-án, va­sárnap, tudósítást küld a Hétfői Dunántúli Napló számára, amelyben többek között arra a kérdésre is választ ad, hogy a rizsevő thaiknak, laoknak és kí­naiaknak hogy ízlik a pécsi konyha. K. F. TÉL A PANNÓNIÁNÁL Koktél helyett libazsír Hány darab lehet 20 vagon szilvás gombóc? Reménytelen vállalkozás a kiszámítása, nem is javaslom senkinek, jómagam elkezdtem, de amikor — min­dent összevetve már — a gom­bás szilvásig jutottam, felad­tam . . . Hogy miért érdekes? Nyáron, amikor a Balaton part; ján — ez idén különösen — zsúfolásig teltek a szállodák, a szórakozóhelyek, az éttermek, a déli parton a Pannónia Szál­loda és Vendéglátó Vállalat Balatoni Igazgatóságának csaknem 3000 dolgozóra volt szüksége, hogy a zökkenőmen­tes ellátást, kiszolgálást bizto­sítani tudja. Nyolcvan étterem, presszó, bár, 13 szálloda ven­dégei adnak munkát. A két és fél, háromezer dol­gozóból 1100 az úgynevezett stabil létszám. Mintegy 300-an az idény végén visszautaznak az ország különböző városaiba, eredeti munkahelyeikre: a Pan­nónia üzleteibe, szállodáiba, ezren pedig elköszönnek a cég­től, szezonmunkára jelentkez­tek. Maradnak a „stabilak", de az egyetlen dél-balatoni téli szállodában, a 20 télen is nyit- vatartó üzletben ennyi embert nem lehet foglalkoztatni. így jutottunk el a szilvás gombó­cig. — Hagyományos és jó kap­csolataink vannak a székesfe­hérvári hűtőiparral — hallottuk Csillag Gábortól, a Pannónia Balatoni Igazgatóságának he­lyettes vezetőjétől. — Minthogy a télen is nyitvatartó üzleteink­ben csak 800 embert tudunk foglalkoztatni, a többi 300-at a székesfehérváriakkal koope­rálva juttatjuk a következő sze­zon kezdetéig keresethez. Hogyan? Szerepel a skálán kocsonyahús darabolása és csomagolása (több mint 100 vagonnal), szilvás gombóc ké­szítése (20 vagonnal), külön­féle rántások készítése levesek­hez, főzelékekhez, természete­sen többvagonos tételekben, sültekhez burgundi, vadas és kapormártás, a múlt év telé­től majonézmártás, új termé­kük az osztrák megrendelésre készülő sajátos összetételű pá­roltkáposzta, ugyancsak új a tiroli meggyes rétes, a libazsír olvasztása, csomagolása. Mind­ezt jórészt saját üzemekben, részben saját felszereléssel. A székesfehérváriakkal kötött szo­cialista szerződés alapján ily módon a múlt év IV. és 1981. I. negyedévében a Pannónia mint­egy 53 millió forint értékű fél­kész élelmiszert adott a hűtő- iparnak. Nem kevés az ez évre szá­molt 380 millió forintos, az ide­genforgalomból származó be­vételhez képest sem. Persze, ez sem „főprofil", sem az egyedüli megoldás. Az optimális az len­ne, ha sikerülne a balatoni szezont — a vendégeknek ked­vező árpolitikával — széthúzni, s tartana az április elejétől ok­tóber végéig. Megoldásként viszont azért is el kell fogadni, mert a Pan­nóniának szüksége van a szak­emberekre. Nem véletlen, hogy a „szilvásgombóc-készítők” kö­zött felszolgálók, de még üzlet­vezetők is vannak, S a munka­erő megtartására most különö­sen szükségük van: a jövő év­től már nagyon érzik az új fő­városi szállodák hatását, ame­lyek magukhoz szívják majd a legjobb szakembereket. Az a cél tehát, hogy saját gárda áll­jon rendelkezésre, a „stabilak” ne csak a szakmához, hanem a Pannóniához is kötődjenek. M. A. Drágán temettek „Ügy érzem, hogy e helyre igen megtört, fájó szívű embe­rek mennek, akik az igen kedves hozzátartozójuk végtisztességét szeretnék megadni. Ebben az esetben legkisebb gondjuk sem az, hogy a felszámított összeg valódiságát kétségbe is von­ják ...” Idézet egy közérdekű bejelentésből, melyet a Bara­nya megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottsághoz juttattak el. A levél tartalma arra utal, hogy a Temetkezési Vállalat olyan anyagokért és szolgáltatá­sokért kért pénzt, amelyet nem teljesített, adott körülményeiből adódóan nem is teljesíthetett. A NEB vizsgálata sok olyan hiányosságra irányította ró a figyelmet, amelyek ugyan egyen­ként nem nagy értékűek, összes­ségükben sem érik el a gazda­sági bűncselekmény szintjét, er. kölcsileg azonban igen sok kí­vánnivalót hagy maga után a B. m. Temetkezési Vállalat ko­rábbi tájékoztatási, szolgáltatá­si és számlázási rendszere. Mielőtt a példákra rátérnénk, vessünk egy pillantást az ÉVM 1980. január elsején életbelé­pett hatósági ármegállapításai­ra: A 10 év feletti halottak osz­tályos temetésénél az I. osztá­lyú temetés ára maximum 1450, a II. osztályúé 1000, a III. osz­tályúé 700 forint lehet. A 10 év alatti gyermekek temetési költ­sége ennél (az osztálybasoro- lástól függően) 250—450 fo­rinttal kevesebb. A rendelkezés kitér arra is, hogy „Azokban a helyiségek­ben, ahol az előírt szolgáltatási feltételek hiányában osztályos temetést bevezetni nem lehet, jogosult a temetkezési vállalat úgynevezett típustemetést beve. zetni A típustemetés díját az annak keretében nyújtott egyes cikkek és szolgáltatások árai alapján kell meghatározni.” A Baranya megyei Temetke­zési Vállalat sajátos számlázá­si rendszerében az a gyakorlat alakult ki, hogy ha valakinek különleges igényei merültek fel (vagy annak vélték a vállalat­nál) már nem tartozott az osz­tályos temetések kategóriájá­ba, — nem nevezték típuste­metésnek sem — annál többet számoltak fel. de a megren­delő és a vállalat között semmi­féle írásos megállapodás nem született. Előfordult több esetben, hogy a sírhelyekért a magasabb ka- kegóriába (pl. főútvonal men­tén) tartozó díjat kérték. Az esetek 80 százalékában a ká­polnában történő ravatalozásnál felszámították az előravatalozá- sért járó 350 forintot, holott er­re nem került sor. Az osztályos temetéseknél a ravatalozó felszerelése, külle­me, a felhasznált anyagok nem feleltek meg az előírtaknak, a számlán azonban ez nem mutat­kozott. Az úgynevezett ráteme- téseknél — tehát amikor az el­hunyt elhelyezése nem igényelt újabb területet, az új sírhely bérleti díját számították fel. Nem biztos, hogy nyerészke­dési vágy, a tisztességtelen ha­szon szerzése vezette a vállala­tot. A figyelmetlenség, a kellő körültekintés, ellenőrzés hiánya azonban oda vezetett, hogy 1962. óta rengeteg embert ká­rosítottak meg kisebb-nagyobb összeggel. A NEB vizsgálata kel­lett ahhoz, hogy a PTK parag­rafusai értelmében öt évre visz- szamenőleg kártalanítsák koráb. bi ügyfeleiket, s hogy a későb­biekben hasonló esetek ne for­dulhassanak elő. Az illetékes tanácsi szervek az árképzés és egyéb feltárt hiányosságok felszámolásával kapcsolatos intézkedéseiket megtették, illetve a fegyelmi felelősségre vonások is folya­matban vannak K. Gy. Mi legyen a léc helyett? Lyukak a falban Ott toporog az egész csa­lád a tetszetősnek semmi­képpen sem nevezhető tapé­tával bevont lakótelepi lakás üres fala előtt: hova kerüljön a vöröskakasos tál, hova a fa­lióra, a rézkarc? Nagyon meg kell gondolni! Mert ha egy­szer sikerül ezeket felakaszta­ni, akkor ott is maradnak, végleg. A lyukak a falban itt hosszú időre szólnak. Egy- egy lyuk kifúrása az elképesz­tően kemény panelbe utánjá­rásba, pénzbe, időbe kerül, jó ha egyáltalában sikerül meg­oldani ... A svédek kiszámolták, hogy egy átlagos nagyságú lakóte­lepi lakás falaiba 10 év alatt hetven lyukat fúrnak az ott élők. Ebben aztán benne van minden: a konyhai fűszerpol­cot tartó tipliktől a gyerekszoba üvegfedelű dobozgyűjtemé­nyéig az összes helyiség agyonkínozott fala. Na meg a tulajdonosok fúrószaj szaggat­ta idegei is. Az apróhirdetésekkel na­ponta találkozunk: szögbelö- vés, panelfúrás. Néhol az ára­kat is feltüntetik, jól lehet ve­le keresni, ám egy pillanatig sem irigylem az erre vállalko­zóktól : az ütvefúró ráz, ezzel dolgozni nehéz munkát jelent, szabadidőben csinálják, s lé­nyegében egy, az' építőipar ál­tal „felkínált” lehetőséget hasz­nálnak ki - ha az ő oldaluk­ról nézzük. Ha az új lakástu­lajdonosok felől, akkor egy átok megszüntetéséről van szó... Egyébiránt itt a kitűnő le­hetőség, hogy néhány fejlett nyugati országot megelőzzünk, legalábbis e téren: ott már gondolkoznak azon, hogy egy, a falak és a mennyezet ta­lálkozásánál húzódó, a panel­hez erősített léccel oldják meg a lakók gondjait. Oda azután könnyen be lehet verni a sze­geket, cserélni a falat díszí­tő tárgyak helyét, egyszóval: így látja a kérdést rajzolónk: Erb János mennyország ... (Annak idején — amíg el nem jutunk — ha eljutunk! — az egy szál léc nyújtotta boldogságig — a PIK is igyekezett segíteni a pa­nelfalakkal birkózók gondjain, vállaltak szögbelövést, fúrást, de kapacitás hiányában a gya­korlatban ez megszűnt.) Tehát: a léc.- Nem megoldás — hallot­tuk Harka Jánostól, a BÉV igazgatóhelyettesétől. — A fa vetemedik, a betonból magá­ba szívja a nedvességet, re­pedés keletkezik száradás köz­ben. A fal és a mennyezet ta­lálkozásánál egy statikailag határozott csomópontra van szükség, itt a fa beépítése ki­zárt. Hogy lejjebb tenni a lé­cet? Ott is reped . .. Igaz. De a lécet azért lehet­ne — ha kicsit is — emelni. Már a lakáskultúrára értve, amibe az is beletartozik: mi­lyen nehézségekkel vagy ép­pen szellemes megoldásokkaf lehet egy-egy otthont beren­dezni. Mert valamit ki kellene találni, hetven lyuk az renge­teg. Igaz, Svédország is mesz- sze van , Mészáros A. netföi □

Next

/
Thumbnails
Contents