Dunántúli Napló, 1981. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)
1981-09-10 / 248. szám
6 Dunántúlt napló 1981. szeptember 10., csütörtök ÍÉ|ÍL*e§*:>|i©li|r«it MMJtSEnfolK ÍSÜ Wm sxtífétGtt 1zs& Míkiús Félmillió tonna árut szállít az ÉPFU pécsi szállítási üzemegysége egy hónop alatt- Szokolai István (elv. Bővülő szállítási profil az EPFU-nál • Kocsijaik megjelentek a mezőgazdaságban is • Előregyártott garázsok helyszínre fuvarozása • Eoorgiatakarékos üzemelés A beruházási piac lanyhulása miatt az év elején úgy tűnt, hogy az ÉPFU 5. üzemegysége idén jelentős szállítási kapacitásfelesleggel rendelkezik majd. Ennek tudatában szerényebb tervet készítettek és úgy becsülték: nyereségük 1981-ben várhatóan tiz százalékkal lesz kevesebb a tavalyinál. Nincs semmi csodálkozni való tehát azon, hogy a cég forgalmi dolgozói szinte kivétel nélkül megkeresték a fuvaroztató partnereket és ajánlataikban természetesen a megbizhatóság és a pontosság szerepelt első helyen a vállalások között. Négy megyére kiterjedően Az ÉPFU pécsi székhelyű üzemegysége egyébként négy megyére kiterjedően — Baranya, Tolna, Somogy és Zala — végzi az elsősorban építőipari jellegű anyagok szállítását, ami a kapacitásuk nyolcvan százalékát jelenti. Emellett homokbányát, kavicstelepet működtetnek, a DÉL- KÖ és a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság baranyai kőbányáiban megszokottak az ÉPFU szállítójárművei, csakúgy, mint a Beremendi Cement- és Mész- műnél a speciális cementszállító kocsijaik: egyébként az utóbbi építőipari alapanyag továbbításé a cég számára az árbevétel megközelítőleg negyven százalékát jelenti. Koncz István, az ÉPFU igazgatója elmondta, a hagyományosnak számító földmunkák mellett — jelenleg Székesfehérvár környékén dolgoznak — mind jobban előtérbe kerülnek a mezőgazdasági szállítások is. Persze nem elsősorban mező- gazdasági termények szállításáról van szó, hanem például folyékony műtrágya és tyú'kfekália fuvarozásáról, aztán liszt és melasz, valamint különböző tápok továbbításáról. Legújabb akciójuk — mert hiszen ez annak tekinthető — az előregyártott garázsok helyszínre fuvarozása. Emellett már az építőipari egységcsomagok konténerben történő szállításának előkészítése is folyamatban van. Terveik szerint először Baranyában és Somogybán vezetik be ezt a fajta fuvarozást az építőipari vállalatok részére: így azok az ÉPFU által készített szállítóegységekről menetrendszerűen kaphatják majd meg a konténerekbe pakolt lakósszerelvényeket. írásunk elején említettük, hogy az ÉPFU milyen lépéseket tett annak érdekében, hogy szállítókapacitását megfelelően lekösse, Az első hét hónap eredményei alapján ötvenötmillió forintos árbevételt értek el, ami tízmillióval haladja meg a tervezettet: ebből az tűnik ki, hogy az erőfeszítések eredményeként megközelítik a bázisidőszak bevételeit. Annak ellenére, hogy'valamivel kevesebb a munkájuk, mint a korábbi években, nem hanyagolhatják el a gépkocsipark felújítását, annak cseréjét. Kocsiparkjuk korátlaga megközelíti az öt esztendőt, ami a nagyfokú igénybevételt tekintve eleve sok. A két évvel ezelőtt megkezdett járműkorszerűsítés azt tűzte ki célul, hogy a benzint faló tehergépkocsikat dízelüzemű kocsikra cserélik. A kiselejtezett, illetve nullára futott négy és fél tonnás ZIL-ek helyett nyolc tonna teherbírású MAZ-okat vásárolnak. Idén eddig több mint negyven nagy teljesítményű MAZ-t kaptak: a kocsiállomány csökkenése ellenére a szállító- kapacitás nem mérséklődik. Egyébként 1984-re fejezik be a programot, ami szerves része az ÉPFU-nál évek óta megkezdett energiatakarékos üzemelési programnak. Ez irányú tevékenységük vállalati szinten is elismert, amit többek között az a 6 szabadalmi bejelentés is bizonyít, amelyek az ÉPFU pécsi üzemegységéből származnak. A Közlekedési Közlöny ez évi 24. Mindennapos felvételi ugyeletek gyermek bel betegeit részére Pécs város: POTE Gyermekklinika, Szigetvár város és járás, a pécsi és a volt selymei járás: Megyei Gyermekkórház. Gyermeksebészeti, kórházi felvételt igénylő gyermekfülészeti betegek, égett és forrázott gyermekek részére páratlan napokon: POTE Gyermekklinika, páros napokon: Megyei Gyermekkórház, Pécs és a megye egész területéről. Felnőtt belgyógyászat, I. kerület: II. sz. Belklinika, II. kerület: Megyei Kórház (Belgyógyászat), III. kerület: I. m. klinikai tömb. Sebészet, baleseti sebészet: I. sz. Klinika. Égési sérülések: Honvéd Kórház. Koponya- és agysérülések: Idegsebészet. Felnőtt fül-, orr-, gégészet: POTE Fül-, Orr-, Gégeklinika. ÉJSZAKAI KÖRZETI ORVOSI ÜGYELET: Felnőtt betegek részére: Korvin O. u. 23., tel.: 11-169. Munkácsy M. u. száma például a következőket írja: ,,Világviszonylatban is korszerű alapbizonylati rendszer kialakítását eredményezheti az üzemanyagkútaknál és a gépkocsiknál erikaJ*nazott automatikus adatgyűjtés" ... Megjegyzendő, hogy ezt a rendszert Pécsett második esztendeje alkalmazzák és annak vállalati szintű bevezetése ebben az esztendőben várható. Megszűnt a túlóra Az ÉPFU-nál a gépkocsivezetők évek óta teljesítménybérben dolgoznak, ám ugyanez értendő az autószerelőkre is. Vállalati szinten a pécsi ta pasztájától alapján ez év elején vezették be a karbantartók teljesítmény szerinti bérezését: mindez az ötnapos munkahét bevezetésével is összefügg. A rendszer életrevalóságát igazolja, hogy Pécsett egyszerűen megszűnt a túlóra, és jelentősen csökkent a javító százalék, ami a jó minőségű munkát jelzi_ rendelőintézet, ügyeleti bejárat, tel.: 12-812. Veress E. u. rendelőintézet, tel.: 15-833. Gyermek betegek részére: Munkácsy M. u. rendelőintézet, gyermekpoliklinika, földszinti bejárat, tel.: 10-895. Fogászati ügyelet: Munkácsy M. u. rendelőintézet, ügyeleti helyiség, tel.: 12-812. Minden este 7 órától reggel 7 óráig. ÉJSZAKAI ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁRÁK Pécs-Vasas II., Bethlen G. u. 8., 10/52. sz. gyógyszertár; Pécs-Meszes, Szeptember 6. tér 1. 10/3. sz. gyógyszertár; Pécs, Kossuth L. 81. 10/8. sz. gyógyszertár; Pécs, Munkácsy M. u. 4. 10/9. sz. gyógyszertár; Veress E. u. 2. 10/7. sz. gyógyszer- tár. SOS-ÉLET telefonszolgálat díjmentesen hívható a 12-390-es számon — este 7-től reggel 7 óráig. Salamon Gyula Kórházi felvételes ugyeletek „A szobrászat újra megszületik itt" Művészi munkájában is magyar volt Százötven éve, 1831. szeptember 9-én született Izsó Miklós, a 19. századi szobrászat legjelentősebb alakja. Tipikus magyar művészsors volt az övé. Életében küzdelmek, meg nem értés, sikertelenség, kenyérharc jutott osztályrészéül. Csak akkor döbbentek rá kortársai, mekkora tehetség veszett el, amikor meghalt fiatalon, váratlanul. Sárospataki gimnazistaévei után 1848-ban még gyerekfejjel honvédnek állt, meg is sebesült, majd a szabadság- harc leverése után bújdosott. Rimaszombatban ismerkedett meg Ferenczy Istvánnal, s három évig nála dolgozott tanítványa volt Ferenczy alig egy héttel halála előtt útjára bocsátotta Izsót, s „mint ügyes és szorgalmas embert a Művészet pártfogóinak kegyeibe" cjánlótta. „Ha nem is akarjuk túlbecsülni a rokkant öreg mesternek a fiatal művésszel való véletlen kapcsolatát — írja Petrovics Elek —, mégis azt hisszük, hogy a világlátott és közlékeny Ferenczy három év alatt többet adott Izsónak a puszta kézi ügyességénél. Érintkezésük nyomón így egy percre mintha egymásba fonódnék a múlt és a jövő, s megindulna az, amit a fejlődés folyamatosságának szoktak nevezni.” Izsó Pesten kőfaragóként kereste kenyerét, mígnem a bécsi magyar ifjak pártfogásával az osztrák városba került szobrászsegédnek, majd a müncheni akadémián tanult. Első portréját és zsánerszob- rát (Széchenyi és a Puszták fu- rulyása) is Münchenben mintázta, amelyekkel Pesten szép sikert aratott „Müncheni fogantatásé, máig leghíresebb szobra a Búsuló juhász, amelynek már az is történeti érdekességet ad — jegyzi meg egy életrajzírója —, hogy az első igazán magyar szellemű szobor, amelyet azonban a jellemzés mélysége és komolysága művészi tekintetben is magasan felülemel az etnográfiai érdekesség színvonalán.” 1862-től már Pesten élt, főként portrékat mintázott — nem megrendelésre, saját ambícióból — szellemi életünk nagyjairól, írókról, színészekről, művészekről (Arany János, Eg- ressy Béni, Megyeri Károly, Fáy András, Almási Balogh Pál). „Mellszobrain — írja Keserű Katalin — nemcsak akadémikus felkészültségéről adott számot, hanem egyéni elkötelezettségéről is az ábrázoltak életműve iránt, szobrainak éppen az akadémizmustól eltérő realizmusával, lényegre törő, jellemábrázoló képességével, ösz- szefogott formaalakításával." Előzetes ígéret ellenére sem kapott megrendelést a Tudományos Akadénrtia ekkor épülő palotájának szobordíszeire. Csupán Révay Miklós egész alakos szobra és néhány dekoratív plasztikai munka viseli magán Izsó kezenyomát. Tervet készített az Akadémia előtt felállítandó Széchenyi- emlékszoborhoz. Bár pályamunkáját a bírálók a legjobbnak ítélték — „a historicus érzés, a magyar typus, s a büszke férfias jellem Izsóban oly szerencsés kifejezést nyert” — mégsem az ő terve valósult meg. Egyetlen maga tervezte és befejezett emlékműve a debreceni Csokonai-szobor — amelyet 1871-ben avattak fel — remekbe készült alkotás. Élete utolsó éveiben két monumentális emlékmű foglalkoztatja — a budapesti Petőfi- és a szegedi Dugonics-szobor. Hirtelen halála miatt e két köztéri szobrát már nem fejezhette be. Életművéből kiemelkednek remek terrakotta szobrocskái, a Fonóházi jelenei Búsuló juhász Táncoló hajdúk sorozat. „A szobrászat újra megszületik itt ősi mivoltában — írja Fülep Lajos — a maga törvényeivel és tiszta művészi lehetőségeivel, jellegzetes testformát, mozgást és temperamentumot választva magának anyagul.” Táncoló figuráiban a szobrászi megfogalmazás nagyszerűsége az emberi, nemzeti jelleggel párosul, amint az emberi test és a tánc sajátos szobrászi értékét mutatja fel egyéni formanyelven. Jelentőségéről idézzük Petrovics jellemzését: „A magyar szobrászat csöndes vizéből Izsó Miklós szinte úgy bukkan föl egyszerre, mint valami eruptív természeti tünemény. Ö az első magyar szobrász, aki nemcsak emberi érzésben, hanem művészi munkájában is magyar volt, s aki magával hozott mindent, ami addig hiányzott: a roman- ticizmus felszabadító szellemét, a nemzeti tartalmat, s mindezt egy nagy és eredeti tehetség fényében”. Kádár Márta Arany János portréja Pécs-Baranya művelődési életének kezdetei a {elszabadulás után (10.) A képzőművészek szabad szakszervezetének 1945 júliusában „budapesti mintára, budapesti megbízás alapján” alakult meg a pécsi művészek szabad szakszervezete, amely már kiállító helyiséggel is rendelkezik a városban — adja hírül a Magyar Kommunista Párt kitűnő helyi sajtóorgánuma, az Új Dunántúl. Festők, szobrászok, iparművészek és művészeti írókból állt ez a szervezet, amely Pécs városán kívül Baranya megyének is irányító művészi központja volt, közvetlenül a fel- szabadulás után. Első csoport- kiállítását 1945. szeptember 23-án, vasárnap délelőtt nyitotta meg a Baranya megyei Múzeum helyiségeiben. A tárlat ismertetője elé Martyn Ferenc festőművész írt bevezetőt, s a kiállítást is ő rendezte. Nem érdektelen felidézni a bevezető néhány mondatát: „A Magyar Képzőművészek Szabad Szakszervezete a Baranya megyei Múzeumban első csoportkiállításót rendezi. A kiállítók nagyobb része itt élő, nemegyszer országosan ismert művész: kisebb részben új név és fizikai munkás. Tervünk az, hogy az elkövetkező hetekben ugyanezen a helyen, első kiállítása egyéni és kollektív kiállítások gazdag sorát indítjuk és szervezzük meg. Egyidejűleg néhány művészeti előadást is szervezünk. Tudjuk jól — mondotta —, az ország szellemi fejlődésében nagy szerep jut, nagy feladata van a művészetnek. Ezt a munkát lelkesen vállaljuk, és meg is valósítjuk — tett hitet a szervezetbe tömörült művészek nevében, majd így folytatta: — Pécs déli, festői kerete, a megye finom képeskönyve különösen alkalmas arra, hogy itt kollektiv művészi munkásság jöjjön létre, mely később ebben a magyar Provence-ban valóságos „iskolává” fejlődjék. Következményeiben az itt élő ember művészi kultúráját nevelje, irányítsa és életét egész- szé tegye. El kell érnünk — hangsúlyozta Martyn Ferenc —, hogy a művészet egyformán mindenkié legyen, és a jövő műalkotásai élő valósággá váljanak.” A korabeli kritika sajtóvissz- han'gjából arra következtethetünk, hogy a tárlat mély és maradandó benyomást gyakorolt egyaránt a műértő és laikus közönségre, mert többek között így méltatja: „Az anyag friss, változatos, van itt régimódi festőtől egészen a szürrealista művészig. A művek nagyrészt az utóbbi évek termései, főleg a baranyai .képeskönyv’, de kereszt- metszetében az elmúlt háborús évek komformizmusának nyoma sincs, és az anyag garancia arra, hogy az elkövetkező művészi problémák művésziek legyenek.” A tárlaton mintegy harminc művész szerepelt száz műalkotással. A kiállító művészek: Bezzegh Zoltán, Jurcsik Erzsébet, Bolváry Alajos, Egry József, Engel-Beirsdorf Erna, Érdi Győző (pécsbányatelepi munkás), Johan Hugó, Gábor Ernő, Gádor Emil, Gebauer Ernő, Gyarmathy Tibor, Horváth I. Károly, Király János, Krassó Dénes, Martyn Ferenc, Mar- tinszky Ödön, Micsulka József, Miklósi Gyula, Nikelszky Géza, Rainer Márton, Sinkó András, Tarai Lajos, Csuszner Margit, Tury-Nagy Sándor, Végb Lajos, Remecz Lajos és Fehér Miklós voltak.
