Dunántúli Napló, 1981. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)

1981-09-29 / 267. szám

yilág proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt nap o XXXVIII. évfolyam, 267. szám 1981. szeptember 29., kedd Ára: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból Lázár György a Dániába utazik Magánerős vállalkozási formák A PAB pályázati Ifjúsági parlament Egyhá- zaskozáron Ünnepségek a fegyveres erők napja alkalmából A fegyveres erők napján B ékében, .endben telnek napjaink, s a békés napok egyikén — szeptember 29-én — e béke és rend védelmezőit, fegyve­res őrzőit köszönti népünk, hazánk. Ezen a napon egy fényes győzelem, „a kaszára- kapára kelt nép" által támo­gatott első magyar nemzeti hadsereg világraszóló pákoz- di diadalának emlékét eleve­nítik fel újságjainkban nyom­tatott sorok, s a betűk sere­ge egyúttal mai fegyveres erőink tiszteletére is felsora­kozik. Népünk viharos történelmé­re, szabadságért, igaz ügyért, haladásért harcoló, tetteikkel példaadó elődeinkre; Dózsá­ra, Zrínyire, Rákóczira is em­lékeztetni hivatott ez • az ün­nep és hivatott köszönteni is szocialista hazánk fegyveres védelmezőit: katonáinkat, ha­tárőreinket, rendőreinket, munkásőreinket. Kétféle fegy­veres erő van: az egyik a szabadságért, a függetlensé­gért, a népért kíván küzdeni, a másikat a szabadság ellen, a függetlenség ellen, s né­pek ellen űzi a vakfegyelem. Nincs harmadik lehetőség. A reakció túlerőben lévő zsoldosaival szemben a fiatal magyar forradalmi seregek pákozdi diadalma ezért vál­hatott egész népünk elnyomás elleni küzdelmének szimbólu­mává. És a magyar szabad­ságharc honvédéinek, a nép akkori fegyvereseinek ezért történelmi örökösei a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom zászlaja alatt harcoló magyar internacionalisták tíz­ezrei, akik a világ első mun­kás-paraszt hatalmát védve szolgálták saját népüket: ezért örökösei a tizenkilences magyar Vörös Hadsereg ka­tonái és a fasizmus ellen har­coló magyarok. Azok, akik a spanyol polgárháborúban ad­tak példát a proletár nemzet­köziségből, azok, akik saját hadseregük ellen fordították fegyverüket egy magyar rész­ről szennyes háborúban, s partizánokként vagy a szov­jet hadsereg soraiban küzdve lehettek népünk felszabadítá­sának részesei. És e rendkívül gazdag történelmi örökséget a sajátjának tudva lehet az ezernyolcszáznegyvennyolcas honvédsereg méltó utóda a nemzeti létünk, függetlensé­günk, szabadságunk fegyve­res védelmét szolgáló, népünk békéjét megvédeni kész Ma­gyar Nép'hadserea, amely fegyvertársaival népi demokrá­ciánk rendjét és a munkás­hatalmat is híven őrzi. A fegyveres erők napján tisztelgünk azok előtt, akik nélkül nem lehetett volna élet­re hívni az új demokratikus sereget, akik nélkül nem küzd- hettük volna le a népellenes rendszer maradványait, akik nélkül nem védhettük volna meg határainkat, nem teremt­hettük volna meg a szocialis­ta építőmunka feltételeit. Tudjuk persze jól, hogy akár­csak a szocializmus építése; az új típusú szocialista szel­lemű fegyveres erők megte­remtése sem volt akadályta­lan, s hogy korunk honvédel­me is harcban született. Ne­gyedszázaddal ezelőtt egész népünkhöz hasonlóan a Ma­gyar Néphadsereg is az újjá­szervezett pártot követve jutott túl a nehéz napokon. Ebben az időszakban a szocializmus ügye mellett kiálló fegyveres erők a munkásosztály fegyvert fogó tagjai, a munkásőrség révén is növekedtek. A keserű tanulságokkal ter­hes időszak nem kérdőjelez­te meg történelmi céljainkat, népünkben a szocializmus esz­méje mélyen gyökerezett, s a Magyar Szocialista Munkás­pártnak az egész nép által tá­mogatott politikája olyan tár­sadalmi programot adott, amely mindenkiben megerő­sítette annak tudatát, hogy társadalmunk számára a fej­lődés szocialista útja az egye­dül járható, az egyedül helyes út Egészen természetes, hogy ezen az úton'kell tovább ha­ladnunk, hogy népünk vív­mányait védenünk kell. Erre intenék történelmi ta­pasztalataink, politikai, tár­sadalmi, gazdasági körülmé­nyeink. nemzetközi helyzetünk, s mindezek mélyreható elem­zésén alapul honvédelmi po­litikánk, amelyet megvalósí­tani népi-nemzeti és egyben — önként vállalt szövetségi kötelezettségeinknek megfele­lően — internacionalista fel­adat. Fegyveres erőinket népünk bizalma övezi. Népünk tudja, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt töretlen, tartal­mában és módszereiben le­nini politikája a meghatározó a fegyveres erők életében is. Ma békében élünk, azt is tud­juk, hogy a honvédelem erő­sítése éppen e béke megőrzé­se érdekében változatlanul fontos. Óvjuk a békét, mert az imperializmus ismét nyíl - talíban támad, mert az óce­ánon túl egy újabb irtózatos fegyvert kezdenek gyártani, mert tőlünk nyugatra újabb ■rakétákat telepítenek. És félt­jük az enyhülést is, mert tud­juk, hogy ez a tartós béke reményét ígérő folyamat a katonai erők egyensúlyán ala­pul, márpedig a NATO fegy­verkezési terve ezt az egyen­súlyt szeretné a maga javára megbontani. A Varsói Szerződés egye. sített fegyveres erői a békét védik és nem engedik meg, hogy az impe­rialista hatalmak katonai erő­fölényre tegyenek szert. Szo­cializmust építő hazánk béké­jét védeni nem állunk egye­dül. Hallatlan erő a népek békevágya, ám a békevágyó népeket a közösen kovácsolt erős pajzs biztosabban védi, s ez a pajzs a feayveres erő, amely a támadót meghátrá­lásra kényszeríti. Az egész békeszerető magyar nép kö­szönti ezen a napon fegyve­res erőinket. Aczél Gábor Losonczi Pál méltató köszönteié a Parlamentben Előléptetések, kitüntetések, elismerések A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács ünnepsé­get rendezett hétfőn a fegyve­res erők napja alkalmából a Parlament kupolacsarnokában. Az ünnepség elnökségében foglaltak helyet: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár Gyö-gy, a Minisztertanács el­nöke, Korom Mihály, az MSZMP KB titkára, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagjai; Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, Horváth István bel­ügyminiszter, Borbély Sándor vezérőrnagy, a Munkásőrség országos parancsnoka. Pontosan 11 órakor kürtszó horsont, majd a kinevezésre és kitüntetésre felsorakozottak előtt Mórocz Lajos altábornagy tett jelentést. Ezt követően föl­csendült a Himnusz, majd Lo­sonczi Pál mondott ünnepi kö­szöntőt: Kedves Elvtársak! A fegyveres erők napján a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács f *. a Minisztertanács ne­vében szeretettel köszöntőm szocialista hazánk, dolgozó né­pünk fegyveres védelmezőit, a katonákat, a határőröket, a rendőröket és a munkásőröket. Népünkkel együtt őket kö­szöntjük, akik esküjükhöz híven, felkészülten és áldozatkészen teljesítik kötelességüket szocia­lista hazánk, a munkás-paraszt hatalom védelmében. A fegyveres erők napja mer mór hagyományos nemzeti ün­nepünk. Egyesíti magában és jelképezi a függetlenségért, a szabadságért és a szocialista társadalom megteremtéséért ví­vott harcok hősi hagyományait és sok szép erőfeszítését. S egy­ben jó alkalom arra is, hogy a hazaszeretet, a hazáért érzett felelősség örök-szép példáit ál­lítsuk fiataljaink elé, a fiata­labb nemzedékek szívébe oltva a kivívott "zabadságért vállalt közös felelősséget. ’ Erre a készenlétre és folyto­nos helytállásra kötelez ben­nünket munkásosztályunk forra­dalmi öröksége iá. A 133 évvel ezelőtt p napon kivívott diadal, amelyet a hadra kelt nép ara­tott a forradalom bölcsőjét tá­madó ellenség felett, és amely nap méltán lett szocialista fegy­veres erőink ünnepnapja. A hősi múltra emlékezve, jo­gos nemzeti büszkeséggel idéz­zük fel az 1848/49-es honvédek, a Magyar Tanácsköztársaságot oltalmazó vörös katonák, a fia­tal szovjet állam fennmaradá­sáért küzdő magyar internacio- nolisták, a spanyol szabadság- harc lövészárkaiban és a fasiz­mus elleni frontokon helytálló hősök dicső tetteit. Példájukból a magunk számára is hitet, lelkesedést és erőt merítünk, a jelent és jövőt formáló törté­nelmi feladataink teljesítésé­hez. Amikor tisztelettel és kegye­lettel adózunk hős elődeink em­lékének, jóleső büszkeséggel gondolhatunk arra, hogy né­pünk, munkásosztályunk leg­jobb fiai mindig és mindenütt ott álltak az emberi haladás élvonalában. Tudták, mit kell tenniük: ha kellett dolgoztak, s ha az ügy úgy kívánta, vállal­ták o harcot is a dicső célo­kért, sokan áldozva életüket népünk és más népek boldogu­lásáért. Büszkén szólhatok ezen a szép ünnepen arról is, hogy fegyveres erőink és testületeink tagjai méltóak a gazdag örök­ségre. Nem csupán hűségesen őrzik, de a szocialista hazafi- ság szellemében tovább gazda­gítják, mélyítik is a forradalmi harcok gazdag örökségét, harci erényeit. Tudván-tudják, hogy csakis ilyen emberi értékek bir­tokában felelhetnek meg a fel­tétlen bizalomnak, a rájuk bí­zott megtisztelő feladatoknak. Tisztelt Elvtársak! Hazánkban a szocialista épí­tőmunka éveiben mindannyiunk sorsát meghatározó történelmi jelentőségű eredmények szület­tek. Az utóbbi negyedszázad különösen gazdag volt sike­rekben. Kipróbált, jó úton já­runk. Népünk töretlen bizalom- mal^ követi a párt bevált, jóvá­hagyott politikáját, és a XII. kongresszuson kijelölt úton ha­lad tovább, hogv újabb ered­ményeket érjen el a fejlett szo­cialista társadalom építésében. Jóleső érzéssel mondhatjuk el, hogy népünk ma a bizalom légkörében él és szilárd egy­ségben sorakozik fel pártunk mögé. Ez az egység teremtette meg és biztosítja fegyveres erőink szilárd politikai és erköl­csi bázisát is. Csakis ezen az alapon állva felelhetnek meg nemes hivatásuknak, oltalmaz­hatják népünk békés, alkotó hétköznapjait. Elmondhatom, hogy fegyveres erőink hivatásuk magaslatán állnak. Néphadseregünk harc- készültsége és fegyverzete meg­felel a kor színvonalának. Fe­gyelmezetten és szervezetten teljesíti kötelességét a határ­őrség, a rendőrség a munkás­őrség. A fegyveres erők szerves ré­sze társadalmunknak. Ott van­nak mindenütt, ahol a dolgozó emberek életét, vagyonát ve­szély fenyegeti. Éberen őrzik határainkat, a társadalom rendjét, a közbiztonságot és részt vállalnak az építőmunká­ból is. Mindezért joggal övezi a fegyveres erők egész személyi állományát dolgozó népünk tisztelete, megbecsülése, szere- tete. Kedves Elvtársak! A világban növekedett a fe­szültség. A béke ügye veszély­ben forog. Az imperialisták is­mételt próbálkozásai, az eny­hülési folyamat kátyúba jutta­tása, a minden eddiginél erő­teljesebb fegyverkezési hullám kikényszerítése, a NATO bőví­tésére tett lépések jelzik, hogy újabb erőfeszítéseket kell ten­nünk hazánk és minden szocia­lista ország fokozott biztonsá­gáért. A fegyveres szolgálatot teljesítők feladatai tehát nem lesznek kisebbek a jövőbeli sem. A béke eddig sem volt sem ajándék, sem a véletlen műve.. A Szovjetunió és a szocialista népek, a haladásért küzdő erők több mint három és fél évtizedes harcának köszönhető, hogy ma békében élhetünk. Mi tudjuk, milyen nagy erőfeszíté­sek és áldozatok árán terem­tettük meg a feltételeit. Éppen ezért nem engedhet­jük meg sem ma, sem a jövő­ben, hogy a nemzetközi mono­poltőke kalandorai a fegyver­kezési hajsza további erőlteté­sével, a katonai erőviszonyok megváltoztatásával veszélybe sodorják vívmányainkat, a né­pek békéjét, az emberiség jö­vőjét. A mi pártunk, kormányunk politikája e kérdésben nagyon is egyértelmű. Békét, a tömeg­(Folytatás a 2. oldalon) Rovacs Sándor, a BÉV művezetője átveszi a kitüntetést Orbán István rendőr vezérőrnagytól Fotó: Kopjár

Next

/
Thumbnails
Contents