Dunántúli Napló, 1981. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)

1981-09-27 / 265. szám

1981. szeptember 27., vasárnap Dunántúli napló 11 Ünnepélyes megnyitó a komlói Lenin téren délután Dunaszekcsőn, este Hí­OO — ___— _If ^___I ' f mesházón ad hangversenyt. Z U 6Y6S O IvOlflfOI w. e. Hagyományőrző kézimunkák A díszítőművészeti szakkör kiállítása Komlón A komlói asszonykezek szép munkáit mutatják be Komlón, az Űtlörőházban. Okosan, türelemmel és fegye­lemmel megalkotott térítőkét, párnákat, ruhákat, az ottho­naikat díszítő darabokat. Akik ezeket a hímzéseket készítették, a kökönyösi Szi­várvány-klub díszítőművé­szeti szakkörének tagjai tud­ják, hogy melyik minta hol ered, hazánk melyik táján varrták így az asszonyok, jól ismerik a baranyai kereszt­szemes, a drávaszögi, az óka- locsai vagy a beregi min­tákat. Négy éve dolgoznak együtt munkatársak, rokonok, szom­szédasszonyok — összeforrott közösségben, idén már ötve- nen. Kincses Agnes, a szak­kör vezetője most a szövéssel ismerkedik, mert szeretnék megtanulni ezt a szép mes­terséget is a városi művelő­dési központtól tavasszal ka­pott szövőszéken. A kiállítá­son már bemutattak néhány szőttest, jelezvén a szakkör új feladatait. Munkáikat lát­hatták már az NSZK-beli magyar napokon, Dunaújvá­rosban, Mezőkövesden és Nyíregyházán is. A szakköri évet rendszere­sen kiállítással kezdik, s a mostani bemutató is nagy sikert aratott. Csupán egy mondat az emlékkönyvükből: „Tisztelet minden hagyo­mánytisztelő, kézimunkázó asszonynak". Munkáikat szeptember 30- ig tekinthetik meg az érdek­lődők a komlói Üttörőház- ban. Munkáskórus Z ászlódísz fogadta a komlóiakat és a város vendéged *eg- nap délután a Lenin téren. Fennállásának 20. évfordulóját ünnepli a Komlói Munkáskórus. — a 30 éves szocialista város vénysorozatót. (Munkatársunk telefonjelen­tése). Délután 5 órakor 20 éves a Komlói Munkáskórus címmel meghitt hangulatú dokumen­tumkiállítás megnyitása indítot­ta el a nap ünnepi rendezvé­nyeit a Május 1. Művelődési Házban. A jubiláló kórus és három vendég együttes egy-egy kórusszámmal vezette be azt a néhány gondolatot, amivel Gungl Ferenc, a komlói mun­káskórus társadalmi elnöke megnyitotta a kiállítást. Ezt követően a Komlói Bá­nyász Fúvószenekar felvezetésé­vel a 4 énekkar: a Schwerini Munkáskórus, a Kőszegi Con­cordia Vegyeskor, a Szombat- helyi MÁV Haladás férfikar és a vendéglátó komlói kórus fel­vonult a Lenin téren. Felsora­kozva az NDK nemzeti himnu­sza és a magyar himnusz hang­jai mellett felvonták a két or­szág zászlóját. A jubileum al­kalmából Morber János, Kom­ló város tanácselnöke köszön­tötte oz itt felsorakozott együt­teseket. Méltatta a város zenei hagyományait, nemzetközi és hazai kóruskapcsolatait, s ezzel megnyitotta a kétnapos zenei események sorát. Ez a sorozat este 7 órai, kez­dettel az MSZMP Komló váro­si Bizottságának nagytermében megrendezett díszhangverseny­nyel kezdődött. Gallusz József, a Komló városi Pártbizottság első titkára mondott ünnepi kö­szöntőt. Kiemelte, hogy ennek a városnak a lakossága mindig Ez az ünnepség zárja le Komló több hónapos jubileumi rendez­fogékony volt a muzsikára, ze­nei élet azonban csak a fel- szabadulás után alakult ki. En­nek egyik nagy fontosságú ese­ménye volt 20 évvel ezelőtt, 1961 őszén Béta-bánya üzemi kórusának megalakulása. Ebből az együttesből nőtt ki néhány éven belül Komló városi ve­gyeskara, amely a muzsika ko­moly és szép útján elindulva nagyon sokszor és sokfelé sze­repelt sikerrel és egyre maga­sabb színvonalon. Szinte min­den országos minősítésen egy fokozattal magasabb kategó­riába jutott. Legutóbb az ama­tőr kórusok legmagasabb minő­sítését, a íesztiválkórus diplo­mával fokozatot szerezte meg, amivel az ország kóruséletében számottevő, tekintélyes helyet foglal el. A díszhangversenyen kitünte­téseket is átadtak. Három kó­rustag: Fekete Pál nyugalma­zott pedagógus, Király László- né iskolatitkár és Árvái József- né eü. dolgozó a Szocialista Kultúráért kitüntetést kapta meg. Három kórustag pedig miniszteri dicséretben részesült. Emlékezetes, szép kórushang­versennyel zárult a nap prog­ramja. A Schwerini Munkáskó­rust dr. Gerhardt Grossmann, a Kőszegi Vegyeskart Maitz Jó- széf, a szombathelyi férfikart Hajba Ferenc, a jubiláló kom­lói együttest pedig Tóth Ferenc' vezényelte, aki 14 éve irányítja a most 20 éves munkóskórust. A komlói munkáskórus a schweriniek társaságában ma Alma­szüret József­pusztán Tegnap reggeltől a Pécsi Ál­lami Gazdaság 105 adminisztra­tív és műszaki dolgozója nekik fölöttébb szokatlan munkát végzett: a József-pusztai almás­ban szüretelték az idén igen kiváló termést. Mellettük ott voltak az egyetemisták is, több mint 150-en, s ha Farkas József üzemvezető teljesen nem-is volt elégedett — sok dolgos kéz el­kelt volna még —, annyit azért ötömmel újságolt: szombaton 6 vagon jonathan és golden storking almát szedtek le. Ott találtuk a szüretelők kö­zött Cser László igazgatót is: — Ilyen jó termés még nem volt József-majorban. A 140 hektáros területről átlag a hek­táronkénti 200 mázsás termés­re számítunk, ami nem kiug­róan magas, de országos vi­szonylatban mindenképpen a legjobbak között van. Ebből az almásból az állami gazdaság idén 13 millió forintos bevétel­re számít. Azzal együtt, hogy túl nagy a hézag a termelői és a piaci ár között... A minőség­ről pedig csak annyit: a ter­mésnek mintegy 50 százaléka exportszinten van. Hogy miért vállalkoztak a mű­szakiak, az adminisztratív dol­gozók az almaszedésre? Túl azon, hogy segítségükre szük­ség van, meg is éri nekik: ki­ki mennyit szedett, annak ellen­értéket — kilónként 6 forintot számolva —, exportminőségű al­mára válthatta. Ez a lehetőség egyébként egyre inkább előtér­be kerül „gyümölcsfronton". Pécsett sokan igénylik a vitamin­dús ételeket, lehetőleg minél olcsóbban. Kitűnő alkalmat kí­nál erre az állami gazdaság: aki akar, jelentkezhet, akár 8— 10 napra is alkalmazzák őket almaszüretre. József-pusztán mindenki megkaphatja a szük­séges eligazítást. Mi több: a részesművelés megteremtését is szorgalmazza az állami gazda­ság, csak a vállalkozói kedv­vel rendelkezőkön múlik a jö­vedelem növelése e lehetősé­gének kihasználása. Akárhogy is működik valaki közre az al­ma megtermelésében, szürete­lésében, a legfontosabb szem­pont a jó minőség. Érdemes megemlíteni: ha va­laki 10 napon át napi 6 mázsa almát szed le — ez nem könnyű munka! — akkor 1800—2000 fo­rintot kereshet. Érdemes vállal­kozni ! M. A. Az MSZBT országos értekezletének baranyai küldötte: Kozma Lászlóné É ppen oroszórán zavar- ^ tűk meg Kozma László- nét, a pécsi Leöwey Klára Gim­názium tanárát, -aki az MSZBT közelgő országos értekezletén mint baranyai küldött vesz majd részt. Később aztán kiderül: a nyelvtanárnő következő órája — német lett volna ... A vidám énekléssel zárt fog­lalkozás után a tanáriban be­szélgetünk. — A férjemmel együtt végez­tünk Szegeden - mondja —, mindketten orosz-német szakon. Szerencsénkre — még csak mint iskolatársak — 1969—70-ben egy évet kint tanultunk Moszkvában, a Lenin Intézetben. Jól tett ez a nyelv jobb elsajátításában és rengeteg barátot is szerez­tünk ... így aztán nem vélet­len, hogy visszatérésünk után azonnal bekapcsolódtunk á Ma­gyar— Szovjet Baráti Társaság munkájába. Mondjuk el közbevetőleg: a hazánkban működő baráti tár­saságok — mozgalmak. Nincs tagsági viszony, s aki e csopor­tok munkájában részt vesz, és segíti a népek közti barátság ápolását, a külországokból ér­kező információk áramlását, s jelen esetben a Szovjetunió né­peinek életébe való bepillan­tást - ezt'önként teszi. ~ Milyen módokon nyílik minderre lehetőség? — A skála nagyon gazdag. Kiállítások, filmvetítések, baráti találkozók szervezése a leggya­koribb, felkérünk sok Szovjet­uniót megjárt - vagy ott ta­nult vagy ott dolgozott — em­bert élménybeszámolók tartásá­ra. A legjobb anyagokat a Szov­jet Kultúra Háza bocsátja ren­delkezésünkre. — Elégedett-e ön e munká­val? — Ha felületesen nézzük, azt mondanám, igen. De nekem — illetve nekünk — észre kell ven­nünk, hogy e baráti társasá­gok meglehetősen szűk körben tevékenykednek, s nem biztos, hogy éppen azokhoz jutnak el az információk, akiknek szán­nánk. Úgy vélem, némi változ­tatásra volna szükség munka­módszereinkben. — Feltételezem: ön bizonyára készül az országos értekezlet­re. Ha szót kapna, mit monda­na el? — Szélesebbre kéne tárni a társaság kapuit, el kéne jutnunk több emberhez. Elsősorban a lakóterületekre gondolok. Más­részt úgy érzem, hogy e baráti társaságok elsőszámú feladata lenne a nyelvoktatás megszer­vezése is. Ez tartalmi mun­kánk egyfajta gazdagodását is eredményezné. " — Úgy tudom, Pécsett már van erre példa. — Az idén startoltunk. Az MSZBT-tagok között ott van szinte minden orosz nyelvet ok­totó is, akik többsége örömmel vállalná a nyelvoktatást, akár társadalmi munkában is. A na­pokban indították meg így, tár­sadalmi alapon az oktatást a Mecseki Ércbánya Vállalatnál és a Pécsi Kesztyűgyárnál, s most szervezzük egyéb intézmé­nyeknél is. — Ön mikor járt a Szovjetunió­ban utoljára? — Még diákkoromban. Két gyermekem van, voltam három évet gyermekgondozási segé­lyen is, így nemigen tudtunk egy újabb szovjetunióbeli kirándu­lással foglalkozni. Jövőre azon­ban szeretnénk bejárni a már ismerős vidékeket. Hiszen ezt már volt iskolatársaink, bará­taink leveleikben igencsak sür­getik ... K. F. Babilon hercege Sükösd Mihály a sokműfajú írók közé tartozik. Regény, el­beszélés, irodalmi és szociog­ráfiai tanulmány, dráma, film­forgatókönyv jelzi eddigi mun­kásságának változatos arcula­tát. Szerteágazó érdeklődésével magyarázható, hogy szívesen kísérletezik a hagyományos mű­fajokban, s nemcsak a meg­szokott formákat bontja fel, ha­nem a mondandónak is újabb és újabb kifejezési módokat ke­res. Most megjelent könyve, a Babilon hercege is ennek a kí­sérletező kedvnek a látványos bizonyítéka. ^ „Mi az, hogy elbeszélés?" — teszi fel a kérdést a kötet fül­szövegében a szerző, majd így válaszol rá: „Számomra ezek­ben az írásokban a rejtőzködő vallomás és a kollázselemekkel megdolgozott tárgyiasság ötvö­zete. Narrációból, valódi és képzelt dokumentumokból, fan­táziából elegyült szöveg." S va­lóban, mindezeknek a nem ha­gyományos, de a modern pró­zában ma már gyakorta fel­használt elemeknek az átértel­mezésével Sükösd Mihály tol­lán izgalmasan újszerű elbe­szélések születtek. Talán első olvasásra meghökkentőnek tűn­nek, alaposabb odafigyelés után azonban éppen a szoká­sostól elütő jegyek szuggesztív hatására válik bennünk tartós­sá a művészi élmény. A kötet írásait három ciklus­ba rendezte a szerző. Az első­ben, mely az Elbeszélések cí­met viseli két, sajátosan egyéni módszerrel megkomponált tör­ténetet olvashatunk. A Szövet­ség személyes élményből fa­kadt. Tizenegy nap eseményeit mondja el szigorú tárgyiasság- gal, pontos tényleírással: a szü­letési rendellenességgel világra jött fiú néhány napos élete, szomorú halála körüli tenniva­lók a történet mozgatói, mi­közben lélektanilag árnyalt kép rajzolódik ki az anya és az apa érzelmi megrázkódtatásáról. A mélyben című írás egy bűnügyi jelentés szakszerűségével fogal­mazza meg az értelmi fogya­tékos Jó Erzsébet ellen elköve­tett gyilkosság eseményeit, kö­rülményeit. A kötet másik fejezete, a Fal­feliratok az írói eszközök al­kalmazásában, valamint tartal­mi vonatkozásban oly sokrétűen gazdag, hogy csak a legszem­betűnőbb vonásokról szólha­tunk. A szerelem lépcsőfokai­ban a szövegmontázs eredeti alkalmazásával teremti meg azt az ábrázolási lehetőséget, melynek során — hiteles és fik­tív történetek, régi és mai leve­lek, apróhirdetések segítségé­vel —- ennek az ősi emberi ér­zésnek egyszerre kapjuk ko­moly és ironikus bemutatását. Családi emlék elevenedik meg az ük^iagyapám, S. Sámuel nagytiszteletű úr a Tömösi-szo- rost védi című írásban. Az írói képzelet újjáteremti 1849 egy történelmi pillanatát, a szabad­ságért még elszántan küzdő előd életének legutolsó mozza­natait. Az életrajzi adatok mö­gött rejlő, a titkokat fürkésző kíváncsiságot vonzó „háttértör­ténetekből” formálta meg Sü­kösd a Hórom Károly című írást, melyben Darwin, Dickens és Marx magánéletébe enged bepillantást. A riport eszközei­vel él, mikor egy közismert em­ber közismert magatartását ál­lítja a szatirikus ábrázolás ref­lektorfényébe (Igen, ő, Ali a legnagyobb!). A harmadik ciklus két legem­lékezetesebb írása a Hódolat Ingmar Bergmannak és a cím­adó Babilon hercege. Az első­ben egy tragikus házasság tör­ténetét mondja el Bergman szűkszavú, a döntő mozzanato­kat tényszerűen követő stílusá­nak átvételével. A második be­számoló egy amerikaf írótalál­kozóról. Ami azonban többé teszi a puszta élményközvetítés­nél, az a kedves, bohém len­gyel író, Jurek alakjának — a vele történteknek, alkalmi sze­relmeinek — sokoldalú, mélyen emberi bemutatása. K. S.

Next

/
Thumbnails
Contents