Dunántúli Napló, 1981. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)
1981-09-27 / 265. szám
Kerék Imre Október A cserszömörce levele vörös mór. Szárnyas magvakat röpít a juhar. Makk potyog a földre. Száll ezüst ökörnyál. Faggyal kínál madarat éjbogyóival. Völgy szakajtója telik sűrű köddel. Lúdbőrzik a tó. Tar ág didereg. Fagy jön, gőzöl orra, gyémánt-eget öklel: szilánkokként villogó dérharmat pereg. B. Pongrécz Éva: Fekete Istvánnak szólítottam a kisfiút, mert megvetéssel fogadta a becéző kedveskedést. Tizenhárom éves volt. Csenevész teí- te, egy tízéves gyereké. Angol- kórosán görbe lábán soha nem láttam normális cipőt. Lilára fagyott sarka télen kilátszott a letaposott kéreg fölött. Ne^n beszélt. 4 Mások azt mondták, Hogy hülye. Festeni szeretett. — Melyik a kedvenc színed? — kérdeztem. Állt lehajtott fejjel. A skarlátvörösek, rubintok, türkizek, földbarnák, aranyak ráragyogtak az alkonyatban. — Válassz! A feketéhez nyúlt.-p És? - kérdeztem. — Minek más — mondta. Nem emelte föl a fejét. Iveket festett a fehér lapra. Dolgozott, mintha fát vágna, vagy rozséért hojnolna az erdőn. A rajzlap tetején röpült egy óriásmadár. Késpengeéllel vájt a levegőbe. Le'ntről nézte a fiú. Arca bemázolva évszázadok halálkormával, szénné égett feketével. — Milyen lesz az ég? — Gyémánt — mondta, és odanyúlt az ezüsthöz. — Segíthetek? — Nekem mindegy — mondta — csak jó legyen! Még két képet festett. Egy fekete férfiarcot, meg egy kék nőt. Többet nem jött iskolába. Anyja belehalt a szülésbe. Sok a testvér. Apja mór nem tartja el. Fekete fát vág a fekete erdőn. Fekete madarakat riaszt. Zöld-piros — Sárga-lila Déneske fest. Fönt sárga fák. Kilépnek a képből, mert az. árnyékuk lila. Alattuk zöld mező, piros cikcakkokkal. Mozognak a cikcakkok. Lent piros vonat rohan. Fütyül és egyenes füstje van. Déneske a tízemeletes földszintjén lakik. Otthon katonasapkát tesz a fejére és kinéz a konyhaablakon. Kék-fehér kockás függöny lóg előtte. Félig eltakarja az arcát. A kockákba is színeket kellene festeni. Valamennyi kockába más színt. — Ahol a cowboyok élnek, ott is úgy ünnepük a május elsejét, mint nálunk? — kérdezi Déneske, mielőtt az ecsetet vízbe mártaná. — Akkor megfestem, ahogy a cowboyok örülnek!... Zöld, Viros, sárga, kék léggömbök a levegőben. — Mn reggel találkoztam az igazi apukámmal — mondja Déneske. — Ma reggel, az igazi apukámmal. Rózsaszín, mézsárga és lila léggömbök szállnak. — Ma foghatom önnek a kezét? — kérdezte Déneske. — Foghatom önnek a kezét, amikor megyünk az ebédlőbe? Fehér Mari a fonalakat babrálja. Boncolgatja, ami összekuszáló- dott. Keze mindig mégakad a Völgy. Füredi Ferenc rajza fehérnél. Hónál is fehérebb ez a fehér. — Az anyám nyolchónapos terhes — mondja Mari. — Hat gyerek lesz, ha ez is megszületik. Ez is lány lesz — morgolódik Mari. — Minek ennyi? Főiin dobolnak mindig az asztal tetején. Belelépnek a kirakott tányérokba. Nem jó nagynak lenni. — Reggel leviszem a kicsiket a bölcsődébe, meg az óvodába. Utána fölmegyek a boltba. Veszek krumplit. Hazamegyek, főzök paprikás krumplit. Az anyám dühösködik. ,,Már megint krumpli, az apádat!" Kirakom a ház elé az asztalt. Újságpapírokkal takarom be a díványt, meg a szekrényt. Az anyám odamegy a kredenchez. Kinyitja a csíkos üvegajtót és előveszi a cspszárkörtét. Iszik. Aztán kimegy a ház elé. Nyög a fájásaitól. „Hogy az a ma- gasságos!.. Fogom a meszesvödröt, meg a meszelőt. Belenézek a vödörbe. Nézem az arcomat a vizes mész tetején. Csillagos napsugarak vannak a közepén. Thiery Árpád Viszony V alami keveset tudok az autókról. Az Ottó-mo- toroktól a Rába-V katonai teherautókig, amelyek lámpáiban még acetiléngáz égett. Tudok arról is, hogy az autó mit tett az emberiségért. A háborúkban, a szállításban, a tu- rizmusb.an, a kényelem megszervezésében, Az emberi teljesítményben., Jackie Stewart, Clark, Rindt, Petterson, Lauda, Hunt, Fittipaldi, Schecter az autózás nagyszerű versenyzői, és Monza, Indianapolis, Nürburgring legalább olyan szentélyei a versenysportnak, mint a Wembley, a Maracana vagy Wimbledon. Többet tudok azonban az emberekről. A modern ember nagy szerelme az autó, ez a szerelem azonban gyakran egyoldalú. A legszerencsétlenebb dolgok sülnek ki ebből a viszonyból. Ma is hallom annak a szerencsétlen Ladának a szenvedését, amelyet púderozott, arany karpereces tulajdonosnője igyekezett „betörni” a nyaralóhely parkolójába. Hör- göti, jajgatott, dühödten zúgott (tiltakozott?) a szerencsétlen autó. Mint a megkínzott állat. — Asszonyom ... — mentem oda segítőkészen. — Mi köze hozzá? Nem a maga autója — % válaszolta gőgösen. Hazaérve a lépcsőházban meg szoktam nézni a hirdető- táblát. Fegyelemreflex. Egyik este tussal vastagon kihúzott betűk tudatták a lakókkal, hogy jelentkezzen az a személy, aki a ház parkolójában, feltehetően a saját autójával megnyomta az ily módon üzenő orvosnő autóját. Nyolc lépcsőház van a hatalmas épületben. Az orvosnő minden hirdetőtáblára rajzolt (vagy rajzoltatott) egy-egy esengő felhívást. Abból gyanítom, hogy nem sok eredménnyel, mert más lépcsőházakban még hetek múlva is láttam a kifüggesztett felhívást. A miénket letépték a gyerekek. Miközben e sorokat írom, türelmetlen dudálás hallatszik fel. így szoktak jelezni egymás-, nak a házban lakó családtagok. A türelmetlen tülkölés azonban nem szűnik, sőt most már két autó dudája szól. LeAz ember és zenéje ^fFehudi Menuhin az egyik legnagyobb élő hegedűművész. Néhány évvel ezelőtt különös vállalkozásba kezdette kanadai televízió segítségével. Nyolcrészés filmsorozatot készítettek az Ember, az emberiség zenéjéről. Yehudi Menuhin ebben a munkában mint író és narrátor vállalt tevékeny szerepet. A film társszerzője Curtis Davis, a kanadai televízió munkatársa, zeneszerző és zenetudós. AZ EMBER ZENÉJE nem zenetörténeti sorozat, az epi- zódik mégis időrendi sorrendben követik egymást. Nyolcszor egy órába azonban nem lehet belesűríteni a zene fejlődésének állomásait. Jól tudták ezt a film készítői is, s ezért azt az utat választották, hogy Menuhin szemével láttassák a zenei világot, az Ő ítéletéi vezessenek bennünket zeneszerző- től-zeneszerzőig. Az alkotók a világ legkülönbözőbb tájaira látogattak el, hogy zenei múltunk tárgyi emlékeit felkutassák. Láthatók majd a nemrégen felfedezett szibériai mamutcsontok, amin a rovátkák talán a rezonáió- pontokat jelentik. Ha a tudósok igazolják ezt a feltételezést, akkor a világ legrégibb zenekarát ismerhetjük meg a filmen. Bepillanthatunk az afrikai hangszerkészítés titkaiba. Nyomon követhetjük a primitív húros hangszer fejlődését addig a pontig, amikor Stradivari és Guarneri megalkotják máig is utolérhetetlen hegedűiket. A kottaírás, majd a nyomtatás forradalmi jelentőségű a zene történetében. A filmen találkozhatunk az első „kottaírások” egyikével, a delphoi romokon. Nyomon követhetjük az európai zene fejlődését az egyszó- lamú gregoriántól Schönberg szeriális zenéjéig. A sorozat október 8-tól látható a képernyőn, jelentkezésével egyidőben könyv alakban is megjelenik a Zeneműkiadónál. nézek. Az úttesten három autó fér el. A járdák mellett kétoldalt autók parkolnak, középen maradt egy szabad sáv, ahol közlekedni lehet. Ezt azonban eltorlaszolta egy fehér színű Skoda. Eltelik tíz perc, mire a lépcsőházból, amely előtt a Skoda áll, előjön egy alacsony, félkopasz férfi. Méltatlankodva integet a tülkölő autósoknak. Mit képzelnek?... Beül a kocsiba, tesz egy kört, miután elengedte a két autót, visszaáll pontosan oda, ahol volt. A kapu elé. Noha látom az ablakból, hogy ötven-hatvan méterrel arrébb van üres hely. Bezárja a kocsit, visszamegy a hetedik emeletre, ahol vendégségben van. Az autó lent áll. Várakozik. Eltorlaszol. Ingerel. Feldühít. A kiosztott státus szerint: szerencsétlen, kiszolgáltatott gépállat az ember kezében. — Arató Károly Mese Hallgat a karéjos, öblös vidék, idomaiból nesztelen kilép, fölleng ezüstösen az égbe a párás, csöndbe csavart béke. Gondolom: valamerre vízimalom duruzsolhat, de hangjai fülemig el nem érnek, mert forgó kereke tékozlón veti, dobja őket oda a szélnek. Kocsisorok bandukoltak, s tűntek jel itt — célhoz értek-e már vagy úton vannak-e még? Nem tudom, őrlik a füvet tovább időtelen a kócfarkú tehénkék s bámulják álmos szemekkel a fák közt lépkedő!, aki e rejtelmes, nagy némaságot, mint súlyos, lomha zsákot, talicskán tolja maga előtt. Kitör az erdő zöld fala mögül egy vad fiú, letűnt évek illatát hozva, kancsal szentjei bukfenceznek a levegőben, borzongva női lábak nyomát szimatolja. Elnézem s felrémlik lassan, eszembe jut: mit is tettem, hol csatlakoztam, merre jártam vágyaktól fölsebezve, dagadó reménnyel keresztül — kasul hazámban? Ki lengek-hajladozok e költemény peremén, fölzeng hozzám a földnek minden rétje s hogy sohase felejtsem, belefognak egy felejthetetlen, virágpöttyös mesébe. Rózsa János A múlandóság műtőasztalán Már az a cigaretta sem, amit félig szívtál, már az a gondolat sem ... Fekszel a múlandóság műtőasztalán. Sas száll, fejed fölött héja kering. Ájulásod előtt a nyelved alatt egy mondat elaludt, és újra fakadt. Ez már az elmúlásom lenne? Már az a cigaretta sem, amit félig szívtam, már az a gondolat sem .., Markó Pál Láztulipán Csikorgó kútgém sziszeg a szélben, ablakom előtt sötét éj ugat, . homály sir az ablak üvegén. Szemem láztulipánokat ringat. Valahol árva bálnát szoptat a jéghegy, Lázas a tenger, de éjjelt csitit nappali fényre, rövidhullám rezdülö világ. ~ ft Makay Ida Vesztőhely fénye A teljes nyílás ideje. Kitárulva mind a virágok A kelyhekben tüzel a nap Bibéken láz, virágporzápor Trónok tékozló gazdagsága. A koronázás ünnepélye. S iszonyata a hajnaloknak, mikor a lépcsők tündökölnek, és egyre följebb hág a rab. Vesztőhelyek lobbanó fénye. Pipacskoronás Az ezüstfenyő talpig súlyos fényben. Virágmáglyák a völgyben, dombokon. Arany napszirmok villognak a szélben. Az ég megáradt. Kék örvény sodor. A ragyogás már gyújtogatni készül, a dél homlokán ver, dobol a láz. Lángtükrű folyók forrnak, sisteregnek. Nézd, a halál is pipacskoronás. HÉTVÉGE 9.
